Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883

1883-01-04 / 1. szám

6 Vadász- és Verseny-Lap. Február 15. 1883. Cseklész 1882. decz. 23. Tekintetes Szerkesztő Ur! O méltósága gróf Esterházy Antal úr cseklészi majorátusi birtokán, a fáczány vadászat még októberben kezdetett meg: és pedig okt. 12-én az uj fáczányosban lövetett 114 kakas, 22 tyúk, okt. 14-én Calypsóban lövetett 42 kakas, 78 tyúk, ezután felváltva, a pardubiczi és budapesti tálka-vadászatokban vett részt az uraság, honnét visszaérkezve, a vadászat folytattatott és lövetett: Decz. 12. Sachonyban 115 kakas 142 tyúk Decz. 13. Szt-Mártonban 133 kakas 61 tyúk Decz- 14. Alee erdőben 134 kakas 64 tyúk Decz. 15. Szt-Mártonban 196 kakas 90 tyúk Decz. 16. Szt-Mártonban 51 kakas 30 tyúk Összesen 785 kakas 487 tyúk Ezenkívül körülbelől 120 mezei, 24 tengeri nyul, 16 fogoly és két róka koma is a bundájával beszámolt; a fáczányok gyönyörűen kifejlődve, pompás conditióban voltak, és merem állítani, hogy Pál úr vadkereskedésében ezeknél szebbek nem voltak. A vadászatokon résztvettek a háziúr és fián kivül, Ferencz és Ernő fivére, br. Mecklenburg, br. Springer, br. Vay D., Smart, Schawel és Kiss Sándor urak. A szt.-mártoni második hajtás után, felállított improvizált asztal, körülvéve lóczákkal, igen ingerlőleg hatott és a pulyka, kacsapecsenye, túrós lepény, pogácsa és egy pohár keresetlen bor jobban Ízlett a szabadban, mint a szakács által finoman elkészített bármiféle pecsenye vagy pástétom és jó franczia pezsgő odahaza, épen nem panaszkodhatik uri vendégeinek étvágy - hiánya miatt; — készakarva mondtam improvizált lóczák, mert báró Springer terhe alatt — evés után — az egyik a szolgálatot egészen felmondotta. Az urak kitűnően lőttek, de nem is lehet csodálni, hogy jól összeszedték magukat, mert gr. Esterházy Ferenczné és báró Vay Dénesné — kik az egész vadászatokon részt vettek — hol az egyik, hol a másik ur vadászállásánál nézték a lövéseket. Szerkesztő ur nem is hinné, hogy a sztmártoni erdőből 6 óra után Cseklészre érkezéskor, a 7 órai ebédhez nevezett úrnők már a legszebb (majd vörös bársony, majd fehér atlasz, majd fekete tudja isten miféle nevű) salon-toilettekben jelentek meg. Miféle peluche, ruche és csipkékkel voltak a ruhák diszitve, azok leírásához nem értek, de hogy kitűnően, és igézőleg néztek ki, annyit mondhatok. Ebéd alatt felváltva a szempczi és galanthai banda játszott. Decz. 17-én az uraság Budapestre utazott, a 18-ki nagy falkavadászatban résztveendő, honnét a karácsonyi ünnepekre jön vissza, vagy Cseklészre vagy Pozsonyba; és a mint szerkesztő ur is gyanította : folytatatnék a tallósi uradalmi vadászat, ha tudniillik, volna mire vadászni; ezt ugyan a tallósi szép vadászatok után nehéz elhinni, pedig mégis ugy van, és noha az uraságnak 1000 holdakra menő táblái vannak egy testben, még sincs vad, mert a község ezek szomszédságában eső birtokán a vadászatot maga gyakorolja, és a szerencsétlen tapsifüles nem elégszik meg a lágerje körüli egy pár száz holddal, hanem mindaddig baktat ide s tova, mig az egyik vagy másik lesipuskás áldozatává nem esik ; no de hisz az uj vadásztörvény segít a dolgon, és bizonyosan kényszeríteni fogja a községeket, hogy kötelesek legyenek a vadászatot bérbe adni, és egyrészről a községnek szép jövedelme lesz, másrészről a vad elég hamar fel fog szaporodni kellő gondozás mellett. Csergeő Iván. AGARÁSZAT ÉS KOPÁSZAT, Falkavadászat. Ma szerdán (jan. 3-án) ismét kimehetett a megyeri rókafalka. A meet a 8-as covernél volt, hol Ő Felségeik a király és királyné, valamint Rudolf trónörökös és Stefanie hgnő ő fenségeik is megjelentek, az utóbbiak hintóban. Voltak azonkivül még jelen mintegy 22—25 urlovas, miután a legtöbben távol voltak. A vadászathoz jó scent volt s a kiugrasztott róka, mintegy 45 perczig tartó jó run után killeltetett. Kérdés. „Oly mértékben felázott talajon, mint az ez idei egész ősz folyamán volt — agár vagy nyúl van-e előnyben (A kérdésre úgy, ahogy feltéve van, nézetünk szerint nem lehetett- egyoldalulag felelni, s nézetünk megerősítését nyertük a következő sorokban, mit egy igen tapasztalt és higgadt agarászunktól nyertünk: „A felázott talaj, mint a milyen ez őszszel is többször volt, határozott előnyt nyújt, hol a nyúlnak, hol pedig az agárnak. Különösnek fog talán tetszeni, hogy a lágy talaj nyúlnak is, agárnak is előnyt adhat. — Csekély tapasztalásom folytán van szerencsém a következőkben megmagyarázni állításomat. Ha a felázott talaj tekete vagy agyagos keverék, ez esetben a nyúlnak szőrös talpára ragad a sár, azaz: bocskort köt, mint mondani szokták, mi futását nagyon megnehezíti ; mig ellenben az agár szőrtelen lábára nem ragadván a sár, könnyen elbánik a nyúllal ; ily esetben a nagyon középszerű, úgynevezett konyhaagár is halomra togja a nyulakat, tehát az agárnak ez esetben előnye van a nyul felett. Ellenben a felázott homokos talaj, a nyúlnak ád nagy előnyt, különösen pedig a felázott lágy homok-vetés, hol a 8 —9 font súlyú nyul széles szőrös talpával alig süpped a talajba, addig a 30 —40 fontos hosszú vékonylábú agár mélyen lehaladván, úgyannyira, hogy a legjobb agár, nem megfogni, de még beérni sem képes egy vén nyúlat. A Halász Zsigmond hires Mungóját nem számítom a legjobb agarak közzé, de minden esetre egy sebes jó agárnak tartom, s a legközelebbi nyíregyházi verseuyeken szintén igy járt, nemhogy verve kisérte volna menedékhelyéig a nyulat, mi 1200 vagy 1400 öl volt legkevesebb, de a menedékhelynél 200 vagy 300 ölre maradt le a megriasztott nyúltól, pedig e talaj nem volt annyira felázva, mint jelenleg. — Az öreg Recsky András SZÍVÓS Kuku agara szintén ugy járt, mint Mungó, sőt együtt is futottak s a nyul szintén érés nélkül szaladt el. Egy szó a falkavadászathoz. A fennálló falkákon végig tekintve, önkénytelenül; ama kérdés merül fel : vájjon a falkavadászatnak, mulattatáson kivül van-e más, nemesebb czélja is, s az országban általánosabbá miért nem válik ? Az elsőre nézve állitani határozottan lehet: hogy van, és pedig ugy anyagi mint szellemi czélja, s ha e kettős czél a falkavadászat zászlójára nyíltan kitűzve nincs is, — mindkettő, majdnem öntudatlanul, hogy úgy szóljak, magából a falkavadászatból kifolyólag mozdittatik elő. A sport emberei, de főképen a nemes lovak tenyésztői a vadászat és lovaglás kellemes izgalmaitól eltekintve, nyíltan be is vallják, hogy a falkavadászatot azért szeretik, mert a gyepre nem elég gyors telivér, és szokottnál gyorsabb félvér lovaikat ennek révén jobban értékesíthetik; és hogy sebes falka után, mély talajban is első sorban könnyen kitartó lovaikat sikerre való biztosabb kilátással nagyobb távolságú akadályversenyekre használhatják. Látszólag mindenki csak saját érdekét akarja előmozdítani, de ez egyes törekvések összege az, a mi lótenyésztésünk hathatós előmozdítójául fejlődött. A szellemi czél nyilvánosan kitűzve, szintén nincs ugyan, de magából a vadászat természetéből foly, hogy a hetekig tartó majdnem zártkörű^ együttlét alatt komolyabb, az országos ügyekre és társadalmi viszonyokra vonatkozó kérdések most is éppen ugy eszmecsere tárgyává váljanak, mint az a brWenckheim Béla vezénylete alatt fennállott csákói falkavadászatnál megtörtént. Ama kérdésre, hogy a falkavadászat országban átalánosabbá miért nem válik: a felelet igen egyszerű. Az országban fenállott falkákra visszatekintve, s a falkavadászat fejlődését figyelemmel kísérve, látni fogjuk, hogy a telivér és a magas félvér-tenyésztés haladásával, a lassúbb falkák mind gyorsabbakkal váltattak fel. A lótenyésztő közönség nevezetesen nagyobb része azonban oly lovakat nevel, melyekből jó vér mellett, könnyű de izmos hámos ló, és az átalános értelemben vett jó paripa kerül ki; s ha az illetőnek egyszer-másszor alkalma akad, hogy különben jó, de gyorsasággal párosult kitartásra nézve, az aczélos izmú telivérrel vagy magas vérű félvérrel nem vetekedhető paripáján sebes falka után lovagoljon, s lova vagy kidől vagy megbénúl, azt fogja mondani: „ez sem nékem, sem lovamnak nem való mulatság" ; shogy a vadászat és indulás szép látványában gyönyörködhessék, legfeljebb a meeten s az első futam elején vesz részt, de azután megfordul s hazafelé üget. Annak oka tehát, hogy a falka-vadászat az országban jobban nem terjed, s átalános nemzeti sporttá még nem vált, — csak abhan rejlik : hogy falkáink felette sebesek, s hogy a nagy közönség tulajdonát képező közönséges jó paripa ezek után nem mehet. A falka-vadászat pedig nem csak társadalmi kapocs, de a lótenyésztés emelésére szolgáló oly b'ztos intézkedés, hogy ezt nemcsak a lótenyésztőinknek, de az összes sportvilágnak előmozditani s az arra való vidékeken meghonosítani kellene. A falka felállítása több helyen élő szóval megpendittetvén, átalános ellenvetésűi az hozatott fel; hogy „igen költséges s arravalólovunk nincs." Ez ellenvetést igen igazoltnak találom azért, mert az illetők csak a sebes falkákat ismerik, melyek után lovagolni néhányan meg is kisérelték, de lovaik nem birták. A falka kezelésére nézve is csak azt tapasztalták, hogy ehhez költséges külön épület, fallal keritett udvar; sok cselédség és ló szükségeltetik és tartásuk igen költséges. Mindenek előtt oly falkára kell tehát szert tenni, mely után minden, még a középszerű paripa is, megerőltetés nélkül mehet J. s róka-kopó, vagy gyors „harrier" (nyulkopó) helyett beagleket kell szerezni, mert ezek s az előbbiek között majdnem az az arány viszonylik, mint a könnyű, magasabb lábú borzeb és közönséges kopó között, de oly finom szimattal birnak, s annyira kitartók, hogy csekélyebb sebességük daczára, a felvert ^vadat, kedvező körülmények között rendesen elfogják. Azt, hogy a 7—8 párból álló falka tartása sokba kerül, megezáfolni .szintén igen könnyű. — Falun alig van udvar, melyen hat-hét, néha több, s részben haszontalan eb nem tartózkodik; alig van tehát egyszerűbb dolog, mint az, hogy az illetők falkájukat a vadászidény után maguk között feloszszák, s udvaronként más, talán kevesebb élvezetet nyújtó eb helyett, az idény beálltáig egy-két beaglet étessenek, — az egész falkát csak augusztusban verjék össze, s egyik vagy másik ur lovászára bizzák, ki azt ló mellett minden nap megjártatja s összeszoktatja.