Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883
1883-12-20 / 51. szám
474 Va aász- és Vers . ny-Lap. De czember 20. 1883. Tapasztalhatni továbbá azt is, hogy a kancza szeméremajkai valamit fel vannak dagadva, fényesek, gyakran szétnyílnak, a mikor csiklóját is kiölti. Az ez alkalommal lát ható nyálhártyák szintén duzzadtak, dagadtak és a szokottnál vörösebbek. A kancza nagyon sokat megáll, mintha hugyozni akarna, azonban csak egy nyúlós, félig átlátszó és sárgás nyálkát, az úgynevezett hugynyálkát löveli ki. E nyálkának sajátságos szaga van, és ép azért eme szagról ismeri meg és keresi fel a mén már messziről a sárló kanczát, és eme szag ingerli egyszersmind a mént a fedezésre is. A kancza a sárlás ideje alatt valóban sokszor hugyozik is. Midőn több ló van együtt, a sárló kanczát miudjárt fel lehet ismerni arról, hogy hátulját a többi lovakhoz nyomogatja. Ha a sárlás a kanczánál a legmagasabb fokát érte el, akkor a kancza egészen figyelmetlen lesz, az engedelmességet felmondja, sőt a munka közben gyakran a leggonoszabb viseletet tanúsítja, elfeledni látszik mindazt, a mi őt környezi, s izgatottságában mindig ragadni akar úgyannyira, hogy sok esetben munkára használni épen nem lehet. — Mindeme jelenségekkel az étvágytalanság bizonyos foka is bekövetkezik. A sárló-kanczának eme vázolt állapota 36—48 óráig szokott rendszerint tartani és ha ez idő alatt a kancza meghágatva nem lett, a sárlási jelek elmúlnak és ismét csak 8-ik vagy 9-ik napon jelentkeznek. Eme sárlási jelenségek nyolez vagy kilencz-napos időközökben egész tavaszon át tartanak, és csak akkor szűnnek meg, ha a meghágatott kancza megtermékenyittetett; azonban megtermékenyítés, sőt minden közösülés nélkül is megszűnik a kancza egy bizonyos idő elmultával sárlani. Néha némely kanczánál a rendes sárlási időszakon kivül is mutatkozik a nemi ösztön kielégítését sürgető izgatottság, az úgynevezett hamis sárlás, és pedig nemcsak a terméketlen és meddőn maradt kanczáknál, hanem maguknál a vemhes kanczáknál is. Ily hamis sárlást október, november hónapokban észlelhetünk, előfordul ez azonban a rendes sárlási időben is. Már sokszor megtörtént, hogy egyik vagy másik tenyésztő vaey járatlanságból vagy mivel magát e tekintetben meggyőzetni nem engedte, fedeztetett ily kaDCzát, t. i. melyik már vemhes volt, minek aztán az lett az eredménye, hogy a kancza rövid idő múlva elvetélt. Az elvetélés azonban a kisebbik baj, vagyis inkább veszteség, nagyobb baj ennél az, hogy a kancza ily — tudatlanságból eredt — fedeztetés folytán tenyészképességét igen könnyen elvesztheti, sőt tönkre mehet. Az ellés (cúkózás) után kilenczed vagy tized napra az anyakaneza ismét sárlani kezd, sőt még hamarabb is, például 4 napra az ellés után. Ily alkalommal való közösülésnél a kancza nagyon fogékony, és rendszerint megtermékenyittetik a mén által, azonban mégsem kell oly igen hamar a mén alá vezetni, hanem jó bevárni az első tisztulás elmúlását, t. i. midőn már az a rossz szagú — büdös — nyálfolyás megszűnt, s ezt egy tisztább és fehéres szinű kifolyás váltotta fel. A fedeztetési állomásra hozott kanczákat az állomásvezető altiszt először is egészségi tekintetben megvizsgálja, s elküldi azokat, melyek a fedezéstől el vannak tiltva. Ilyenek: a) a 3 éven aluliak; b) a nagyon öregek, a nagyon összeesett, sovány, erőtelen és béna kanczák; c) a csiráé, szédelgő, nehézkóros és ragadós nyavalyában szenvedők. d) az úgynevezett nyilt perájuak, melyek oly tágult nemzőrészekkel birnak, hogy a dörzsérzés hiánya miatt a mén nem adhatja le rajtuk a magot. Ez gyakran 1/ i— J/s órai jártatás után elenyészik a kanczánál, s akkor fedezhető. e) Általában minden heveny-betegségben lévő kancza. Az elutasítás okaira a kanazatulajdonosok figyelmeztetendők, és előttük megmagyarázandó, bogy a hibás kancza, hibáit a csikóra is át fogja örökíteni, s habár e hibák a csikón születése alkalmával nem is vehetők észre, később fejlődése alatt azok rajta valószinüleg ki fognak törni. A kehes kanczákat illetőleg megjegyzendő, bogy a tenyésztésre alkalmas kanczákat, melyek a kocsiban vagy nyereg alatt való szolgálatra már kevésbbé alkalmasak, czélszerű mint tenyészkanczákat teljesen kihasználni, de nem kell szem elől téveszteni, hogy az ily és erősb mérvben fuladozó kanczák az ellés alkalmával igen könnyen elpusztulnak. A kancza, ennek tulajdonosa, cselédje, továbbá az állomásvezető és a szükséges legénységen kivül a próbánál és fedeztetésnél a fedeztetési akolban senkinek sem szabad jelen lenni, de még arra is gond forditandó, hogy a fedeztetési hely körül is csendesség legyen. A próbacsődörképm használandó mént a próbáláshoz kétfelől vezető szíjjal ellátott kantárban kell elővezetni. Próbacsődörűl nagyon élénk és tüzes mént használni nem szabad. Hogy azonban ne mindig egy és ugyanazon mén vezettessék a próbáláshoz, s hogy a próbámén véletlen megbetegedése esetében őt másik mén helyettesíthesse, ugy kell berendezni, hogy lehetőleg több mén legyen próbacsődörként használható. A kaueza a próbadeszkához ugy állitandó, hogy őt a másik oldalra vezetett, vagy már ott felállítva levő mén először a fején czirogathassa, azzal nyájaskodhassék, innen a nyakhoz, majd ismét az oldalához férhessen a mén. A csipőket, ezombokat, fart mind szaglálhatja a mén, csak azt nem kell neki megengedni, a mennyiben t. i. megakadályozni lehet, — bogy a kancza nemző részét (peráját) is érintse. A kanczát a próbadeszka hoszszában kell felállítani, nem szabad tehát farát fordítani a felé, mert könnyen megtörténhetik, hogy kirúg, s vagy a mént, vagy önmagát megsértheti, vagy a legényben, ki mellette van, tehet kárt. A ménnek annyi szabad tér engedendő, a mennyi épen szükséges neki, különösen a tüz5s és nyugtalan természetű ménnek a kantárszárát nem szabad hosszura ereszteni, mert a vágytól és gerjedelemtől ösztönözve, nagyon könnyen átvetheti magát az alacsony deszkafalon, — részint pedig azért, hogy az esetbeD, ha a kancza az állás fölött kirúg, a mént még jókor visszaránthatni lehessen. Nem szabad tűrni azt, hogy a mén a kancza lábait harapdálja és csipkedje, mert a kancza könnyen kirúghat és a mént ennek következtébeu megsértheti. A próbálás alkalmával a fedezésre felügyelő egyén kissé oldalvást, a kancza háta mögött oly állási foglaljon el, hogy a kanczát és annak egész viseletét, tartását, de különösen nemző részét folytonosan éber figyelemmel kisérhesse. Ha azt látja, hogy a kancza a mén nyájaskodásait, hizelgéseit, csipkedéseit és ingerkedéseit szivesen fogadja, hogy a kancza egészen a válaszdeszkához szoritja magát azért, hogy a ménhez még közelebb férkőzhessék, a farkát magasra tartja, hogy a mén a szeméremtestét láthassa, ha a szeméremajkakat szét-szétnyitogatja, a pera nyálhártyáit kifordítja, hátulját (farát) leereszti, hátsó lábait kifeszíti és gyakran hugyozik, ez esetben a kancza a sárlás legnagyobb fokát érte el és kiváló hajlamot mutat a közösülésre. Ha ellenben a kancza nem engedi magát a próbafalhoz vezettetni, a füleivel konyit, vad tekintetet vet a csődör felé, a farkát vagy egészen behúzza, vagy azzal csapkod, ha a csődör közeledésekor rug, vagy első lábaival vág, felágaskodik, kapál, a próbakorláttól elhúzza magát, a szeméremajkakat nem nyitja fel, perájából nyálka nem foly ki, hanem abból legfeljebb egy viznemű folyadékot lövel ki, ez esetben a most leirt jelek azt mutatják, hogy a kancza nem sárlik, hogy magát fedezni nem engedi. A kanczák a most elmondott jelenségekhez hasonló viseletéből azonban korántsem szabad mindig azt következtetni, hogy a kancza egyáltalában nem sárlik, nem szabad tehát magát tévútra vezettetni azért, mert a kancza azonnal nem húzódik a ménhez, mert közönyösnek és akaratoskodónak mutatkozik kezdetben. Vannak csiklandós és különösen fiatal szűz kanczák, melyeken, daczára, hogy a sárlás kétségtelen nyomai láthatók, még sem engedik magokra a mént, sőt ennek minden érintésére megvadulnak, rúgnak és ágaskodnak, — pedig valóban sárlanak. Ezeknél a próbálás huzamosabb időt vesz igénybe, nehéz őket kellő gerjedelembe hozni, miért is velük a lehető legóvatosabban kell bánni. Fordulnak elő a kanczák között olyanok is, melyek nagyon közenyösek és egykedvüek (flegmatikusak). Ezeknél is a próbálásnak sokáig nincs semmi sikere. A csődör kedveskedéseit közönyuyel fogadják, és a sárlás semmiféle felötlő jeleit nem mutatják, kivévén azt, hogy nyugodtan állanak. — Ily kanczák állapotának megítéléséhez (t. i. hogy sárlanak e vagy sem) nagy elővigyázatra van szükség. Mentül világo.-ahban mutatkozik a sárlás, annál könnyebben megy végbe a fedeztetés és annál bizonyosabb a megtermékenyítés, a megfogamzás. A fedeztetésre a legalkalmasabb pillanat akkor áll be, midőn a sárlás főfokát érte el, tehát a sárlás feltűnésétől számított 18 — 24 óra elmulta után. (Vége köv.) VADÁSZAT ÉS LÖVÉSZET, Gr. Hunyady Imre ő mélt. ürményi és tarnóczi uradalmában a fáezány vadászatok következő eredinényuyel tartattak meg : Deezember 13-án szarka-állási fáczányosban déli 10—4 óra közt lövetett: táczány 241 mezei nyul 80 fogoly 16 róka 1 A vadászatban résztvettek: gr. Hunyady Kálmán ő excja, br. Bechtoldstein tábornok, gr. Schafgotscbe Frigyes és a vadászul- gr. Hunyady Imre. Decz. 14. Az alsó-erdei fáczányosban, déli 10—4 óráig lövetett: fáezány 158 mezei nyul 99 fogoly 5 Decz. 15-én a keszi fáczányosban déli 10—4 óráig lövetett: fáezány 381 mezei nyul 22 fogoly 3 utánkeresésnél keszin fáezány 25 „ Szarka-álláson „ 16 továbbá 6 nyul és 3 fogoly. Igy összesen a 4 urvadász által lövetett: táczány 821 mezei nyul 207 fogoly 24 róka 1 Összesen: 1053 P. J., fővadászmester.
