Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883

1883-08-30 / 35. szám

312 Vad ász- és Verseny-Lap. Augusztus^ 30. 1883. Özbak, kisebb számban, érkezett a fut­ták i, nagykárolyi, véghlesi, berzenczei, bö­hönyei, gácsi uradalmakból. Hogy orvvadá­szatokból (igen „orvvadászatokból") számos őztehén is látta piaczunkat, szomorú, de tény. Vizi szárnyas van elég, s több a keletnél. Lőtt és fogott eleven vadkacsákkal naponta el van árasztva a piaez, hol potom áron elhá­zaltatnak. Fogoly augusztus eleje óta szintéD kap­ható de nincs benne köszönet, mert az ideiek részben csak fürj nagyságúak, és nem érik meg a 13 hrnyi fogyasztási adót. Szomorú, hogy a piaczon látható foglyok háromnegyedrésze öreg tyúk; — igy kiirtják a haszonleső va dászat-bérlők amúgy sem nagy fogoly-állo mányunk magját is ez idén. A magyar na­gyobb uradalmak, számos értesités szerint, a fogoly-vadászatot csak augusztus közepe után kezdik meg, — a mi nagyon helyes. Fürj általában kevés kapható és piczi­kék, silányak. Mégis vau e tekintetben ki­vétel is. Igy például báró Gudenus, gaádi uradalmán, augusztus 1—12-ke között nem kevesebb mint 513 darab fürjet lőtt. Apró szalonkákat alig láthatni, de igenis kapható, a gőzösök kikötő helyein és a vá­moknál, persze csak kora reggel, akár meny­nyi nyul, öreg fáczán — fináncz, rendőr, vá­sár-ügyelő, miniszteri rendelet és törvény szeme láttára! Mi ennek az oka ? Vad-hús árak a budapesti piaczon. (Augusztus 15.) Fürj (lövött), párja Fürj (eleven), párja Fogoly, párja 1 frt 50 Vadgalamb (nem keresett), drbja Szárcsa, (nem keresett) drbja Gyepi szalonka, drbja Vizi-szalonka, drbja Vadkacsa, párja Fáczány, párja Nyul, drbja Őz-bát, (nagyság szerint) Őz-czomb, (nagyság szerint) Szarvas-hus (filét), kilója Szarvas-hus (czomb), kilója Szarvas-hus (eleje), kilója Vad-disznó (czombja), kilója Vad-disznó (egyéb részből), kilója 1 frt 20. 1 frt 20 kr, 1 50—60 kr. 1 frt. kr, 1 frt 80 kr. 30 kr. 20 kr. 40-60 kr. 60—80 kr. 1 frt 80 kr. 3—4 frt. frt 50 kr. 6—7 frt. 3—4 frt. 1 trt 20 kr. 80 kr. 20—40 kr. 80 kr. 60 kr. Bécsi galamblöveszet. 1883. évi őszi lövészet. Első nap. Hétfőn, szeptember 10-éu. Handicap. Érték 250 írt. (200 frt az elsőnek, 50 frt a másodiknak). 7 galamb. Tét 25 frt. Második nap. Szerda, szeptember 12-én. Őszi handicap. Érték 500 frt. (400 frt az elsőnek, 100 frt a másodiknak.) 12 galamb. Tét 30 frt. Harmadik nap. Péntek, szept. 14 én. Nagy Handicap. Érték 250 frt. (200 frt az első­nek, 50 frt a másodiknak.) 10 galamb. Tét 30 frt. Jegyzet. Mind e három nyereménynél osztozik az első és a második a tétek összegén, levonatván a harmadik ré­szére tételének kétszerese. Mind a három dijhoz a ne­vezések a lövészet helyén fogadtatnak el. A lövészet kezdete d. u. 1 óra, a dij-lövészet pont l>/ 2 órakor. A készpénz 10°|„ az egylet javára esik. Egy galamb ára 80 kr.; a visszautasítottak (no bird) fizetendők. — Vájjon a lövészet készpénz vagy tiszteletdíjért foly-e, minden verseny előtt ki fog hirdettetni. ATHLETIKA, TESTGYAKORLAT. Athléták távgyaloglása Budapesttől Nagy­Kőrösig. A magyar athleticai club kebelében meg­alakultnak tekinthető a csaknem tourista-jel­legű gyalogló-kör, noha a club tekintélyesebb tagjai határozottan ellenezték eme kör léte­sülését, mint olyat, melynek mint „állam az államban", teljesen felesleges czélja volna; pedig az athleticai club általános jellegű lévén, felkarolja az athleticának minden nemét, főké­pen a gyaloglást. A gyalogló-kör proponenseí ama nézetből indultak ki, hogy a gyaloglás hiveit szűkebb körbe szorítva, azt sokkal exaetabb alakban űzhetik, és a czél által, hogy évente többször a vidéki nagyobb városokban távgyaloglást rendeznek, eleget tesznek a „Magyar athle­ticai club" amaz első alapszabályának, mely szerint az atbleticát — főképen a vidéken — terjeszteni és mivelni kell. Az első nagyobb kísérlet megtörtént, és az alábbi eredmény után Ítélve, nem várt tel­jes sikerrel. De lássuk az első ily kísérletet: Augusztus 18-án, d. u. 2 órakor talál­koztak : Asbóth Jenő, Bolváry Zahn István, Györffy Aladár, Makk József, Posch Leó, Sa­lamon Ödön Jenő, Szokolay Kornél és Tolnay Henrik. Mindnyájan kéksárga sapka és ugyan­ily szinű ingben indultak, magukkal vivén ezen kivül egy-egy könnyű nyári kabátot. Két s 1/ i óra elmúlt, midőn megindultak a Báthori-kávéháztól. Noha a nap tikkasztó volt, elevenen, gyors léptekkel indultak végig az országúton. El volt határozva, hogy az uton sem szivarozni, sem inni nem fogDak, és ezt mindvégig meg is tartották. Kőbányát 2 óra 38 perczkor, Kis-Pestet 3 óra 1 perczkor, Vecsést 4 óra 40 perczkor, az első pihenő-állomást Üllőt, 5 3/ 4 órakor ér­ték el. A község határa előtt várakozott a hatóság, mely lelkesen éljenezte az érkező­ket. Fél órai pihenés után, — mely alatt hi­deg tejet és hideg sültet élveztek, újra útnak indultak. Az első pihenés után a lépések meg­lassultak. A nap lefelé szállt. A hűvös alkonyat mellett újra „belejöttek" a lépésekbe, és oly sebesen jártak, hogy Monort 1/ l órával hama­rabb elérhették a kitűzött időnél ( 3/ 48-kor.) A faluban megható ovatióban részesültek. Höl­gyek virágcsokorral kínálták meg őket. A vendéglőben az intellegentia, czigányzene és vacsora mellett éltetve az athlétákat, ezek 10 órakor éjjel indultak tovább. De Monoron visszamaradt már a nyolcz induló közül kettő. Tovább indultak: Asbóth Jenő, Györffy Aladár, Makk József, Posch Leo, Salamon Ödön és Szokolay Kornél. Az út hirte'en roszra fordult, a süppedékes talaj és a rendezetlen gyalogút rendkívül megfá­rasztották az athlétákat. Szakadatlanul men­tek éjféli 12 óráig, mig Pilist elérhették. Itt kettő mondott le a további útról. Tovább indultak Asbóth, Györffy, Salamon és Szoko­lay. Most már nem az erős láb, sem az izom­erő, hanem az erős akarat vitte egyedül előre a négy kitartó gyaloglót. A hold felhők mögé bujt; sűrű essőcseppek hűsítették a leget. Alberti-Irsím Györffy (éjfél után 1 óra 5 perczkor) már kimerültnek érzé magát. Tár­sai buzdították, mi reá anynyira hatott, hogy ajkait összeszorítva, nekiindult, éz egész uton társait vezette. Végre 4V a órai szakadatlan sebes járás után elértek Czegléd-Berczelre éjfél után 2 1U órakor, hol a község által megren­delt kényelmes szállásaikon 4 óra hosszat aludtak. Reggel pont 8 órakor indultak el Czeg­léd felé, hová 9 óra 45 pnrezkor érkeztek meg. A határnál nagyszámú közönség vára­kozott. Lelkesedve vitték őket a városi ven­déglőbe. Egy órai pihenés után sietve indultak meg 3/ 4ll órakor utolsó állomásuk és col­pontjuk : Nagy-Kőrös felé. A hosszú, 17 kilo­méternyi úton semmi fa, semmi árnyék nem nyújtott menedéket a 28 R. fok afrikai hő­ség ellen. Lihegve lépdeltek. Közel a körösi határhoz érte őket utói kocsin az uton visz­szamaradt öt gyalogló, kik Czeglédig gyalog jöttek. Negyedórával később meglátszott Nagy­Kőrös város első háza. Szeretett mesterünk Halász Zsiga elsüti pisztolyát, mire hatalmas mozsárlövések dör­dültek el, hirdetendő Nagy-Kőrös városának: jönnek az athléták 1 A körösi czigányok ráhúz­ták a Rákóczy indulót, A lelkes fiatalság él­jenzésekbe tört ki, és a kilencz gyalogló 1 óra 5 perczkor megtartá bevonulását, mely diadalútnak is beillett volna. A „Czifra kert" fürdőjének meleg vizében megfürödve, mes­terüknél, Halász Zsigánál ebédelve, rövid 3 órát megpihentek! Másnap reggel a polgármesternél tették tiszteletüket, ki megígérte, hogy a nagykő­rösi athleticai club megalakulásán szívből lélek­ből fáradni fog. Délután 2 órakor az athleta­banketen a körösi és fővárosi athléták test. vérekké váltak. A bankettet verseny követé mely érdekes vetélkedéssé vált a budapest'­és nagykőrösi athléták közt. A versenyek első pontja volt: I. Félórai versenyjárás a nagykőrösi és budapesti athléták közt. Az utóbbiak győz­tek, és első volt Nagy Lajos, második Makk József, harmadik Salamon Ödön. Csak a ne­gyedik hely jutott a körösieknek. Az első győztes a 350 meteres pályát 20-szor járta körül (350.20 = 7 km.) a második 6849 m., a harmadik 6650 metert tett meg. II. Kardvívás iskola szerint, Halász Zsiga a M. A. C. tanárja és Sebestyén Bálint nagy­kőrösi tornatanár közt; b) a nagykőrösi vivó-egylet tagjai közt. III. Sikverseny. (100 met.) körösiek szá­mára. Győztes: Papp Gyula. IV. Ökölvivás Halász Zsiga és tanítvá­nya Asbóth Jenő közt. V. Akadályverseny. (150 met., 6 gáttal) budapestiek s'.ámára. Győztes Makk József. VI. Versenykardvivás körösiek és buda­pestiek közt. Győztes lett Vaikó Pál körösi athléta. VII. Versenyökölvivás. Győztes Asbóth Jenő. VIH. Sikverseny. 250 meter, körösiek és budapestiek közt. Győztes Nagy Lajos bu­dapesti. IX. Magyar versenybirkózás körösiek és budapestiek közt. Nagy Lajos (budapesti) és Varga Kálmán (nagykőrösi) birkóztak. Eldön­tetlen maradt. A versenyt athleta-bál követte. Másnap reggel vissza a fővárosba. íme az eredmény! A vidék működni, mozogni kezd. Nagy­Kőrös városban csakhamar athleticai club lép életbe. Példáját nemsokára követi Czeg­léd és Kecskemét. Az athleticának meghódolt alföld legszebb emlékszobra lesz gróf Eszter­házy Miksa emlékének. S. Ö. J. A Budapesti „Kerék-pár-egyesület" által rendezett első vas-paripa-versenyzés 1883. augusztus 18-án. (Az ügető-pályán.) Verseny-bizottság; Elnök: br. Üchtritz Zsigmond. — Birák: gr. Zichy Jenő, Pulay Kornél, Sárkány János Ferencz, Kosztovits László. — Időmérő: Sturm. L. — Jegyző: Tóth István. A drága zabot, lovászt nem igénylő, s mégis me­nésre mindig kész, s fáradhatlan vasparipák rövid idő alatt nagyon megkedveltettek, és igy a vas-paripazas, — melyből már két egyesület van a fővarosban — a fentebbi napon tartá első versenyét, melyen a bécsi „Byciclisten-clubnak" is több tagja jelent meg és vett részt, s mely általánosan jól sikerűit. Voltak szép runök, s egyes tagok, mint Vermes Lajos, s kivá t Küstemann Bécsből, kiváló képességekűl tűntek fel. Bár a vasparipázók egylete nagy halaval tarto­zik az ügető-pálya szives átengedéseért, a lótenyész­tési társulatnak, de másrészről e homokos talaj termé szetesen nem oly előnyös a byciclista versenyekre nézve, mint az asphalt-pályák, s azért a hazai és kü ­földi recordok közt tetemes különbség is van. Lgy más nagy hátrány volt az, hogy a versenyzés nem az egész iigetöpálya körül folyt, csak annak homlokzati és baloldali részén, s hogy a fordulatokat oly kis kor­ben kellett tenni, hogy e miatt a „runl" mindig igen meg kellett lassitni, különben koczkáztatták a versenyzöK, hogy felbuknak, mi a verseny hevében több ízben meg is történt. Különösen hátrányos völt ez Hitae­brandt bécsi byciclistára, ki roppant magas kereket használt, s maga is igen magas szál legény leven ha azt lóditásba hozta ugy repült, akár egy gámoz dony, s az előtte levő bosszú sott könnyen elkerülte, de a fordulóknál annál lassabban köllvón baladnia, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom