Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883

1883-01-04 / 1. szám

4 Vadász- és Verseny-Lap. Február 15. 1883. nek segítségére jöttek a győztes Sandown és I Wood Reeve tulajdonosai: Mr. Hughes és Mr. Rymell; különösen ez utóbbi azt ajánlá, hogy legjobb lesz egy fogadási verseny nyel dönteni el a kérdést lovaik telsősége közt, ugyanazon teherre és távolságra, mint a Guy Welter handicapben ; ő kész 1000 ,£-tól 5000ig fogadni, hogy Mr. Carrington lova nem veri meg az övét .. . Most általános a kíváncsiság — elfogadja-e Mr. Carrington az ajánlatot. A verseny-ló idomitása. (Ujabb tanulmányok e téren."> X. Mr. T. Olivet nézetei. — Különböző korú lovak olőkészitése. — Mily évszak a legjobb a versenylovak előkészítésére? — A napnak melyik szakában jártattassanak a lovak ? — A korai munka előnyei. Nem osztozunk némely embereknek ama véleményében, hogy valamely lovat, naponkint több órán át lépésben való mozgás által nagytávolságú versenyre eléggé elő lehessen készíteni anélkül, hogy oly távolra vagy legalább rövidebbre ne galoppoztassék. M. T. Olivet azt állította, hogy ő képes egy steeplert két mértföldöntuli versenyre csupán lépés- és ügető-munka által "fit"-té tenni. Korunk egyik hires idomárja is ama nézetben van, hogy négymértföldes versenyre előkészítésnél „fit" lehet a ló, ha csupán öt negyed mértföldet galoppozik. Mint emiitők, mi épen nem vagyunk e véleményben, mert az akkép előkészített lovaknál sohasem tapaeztaltuk ama képességet, mely minket nézetünk változtatására bírhatott volna.*) Azt hiszem, elég példát idéztünk az egykor gyakorlott idomitási módszerről, hogy ez és a mai között levő különbséget feltüntes*) Meg kell itt jegyeznünk, hogy ép e sorok fordítása alkalmával, uraink egyikétől, a bizonyára nagy képességet tanusitó „Empress" Steepler tulajdonosától arról értesültünk, hogy az ő lovai csak épen lépésés ügetőmunka által idomíttatnak fitté. Szerk. Tableau!! " Az én útitársam ugyanis rendithetlen hive és otthon egyik legbuzgóbb szakértő tenyésztője az arabs lónak ; jó értelemben igazi nemes araboman. Elborzadt az arabs ló ily hallatlan profanátiója felett; s még ma is csodálom, hogy le nem dobta a kocsist a bakról. A Central-Hötelbe értünk, Berlin e legnagyobb vendéglőjébe, mely 380 szobával, fürdőkkel, társalgó termekkel, nagy conczertszálával és felséges téli kerttel rendelkezik, melyben háromszor hetenkint Lauke karmester — a berlini Strauss —zenekarát hallgatja „tout Berlin." Főhomlokzata a legélénkebb és leghoszszabb utczára a Friedrichstrasse-ra szól, s többi három front-ja is utczát képez. Óriási négyszög! Különben nem kellemes szálloda. Egész berendezése rideg, semmi előzékenység a szolgálatban, gépiesen megy minden. A légfűtéssel ellátott szobában megszabadulván az úti portól, azon tanácskoztunk ama kedves jó útitársammal: hogyan töltjük e napot, melyet a véletlen juttatott nekünk Berlinben, miután este már megint okvetlen tovább kell indulnunk. Nézeteink nagyon találkoztak a programúira nézve. Tizenkét órával rendelkezünk. Elmegyünk tehát először a német császári marstallba, azután megnézzük a legszebb német lovasezrednek, a Garde du corps Cürassier-ek istállóit, azután a Tattersall-ba, és egy pár hírnevesebb lókereskedő istállóiba. No meg, hogy el ne felejtsük! Berlint is meg kell néznünk. Szánjunk erre is egy egész órát sétakocsizás közben. így tehát meg lévén a programm, ne veszítsünk időt. Induljunk!! *. sük. Most tehát áttérhetünk 'amaz eljárásra, a melyet mai napság a különböző korú lovak előkészítésénél követni szoktak. A mi az évszakot illeti, a mely a versenylovak előkészítésénél legelőnyösebb, az kétségkívül a tavasz, tekintet nélkül a nemre és korra, mert a talaj ilyenkor lágy s a lovak kevésbbé vannak a megsántulás veszélyének kitéve, mint a kemény talajon. A munka megkezdhető, mihelyt a talaj ahhoz eléggé alkalmas; kevésbitjük azonban a munkát, mihelyt a tartós szárazság miatt keménynyé válik az idomitópálya s az oly lovaknak, melyek csak később fognak futni, a mérsékelt munka mellett kellő nyugalmat is kell engednünk. Ha a szárazság sokáig tart, akkor a lovaknak egy adag phisic et adunk, mielőtt ujabban kemény munkára fognók. Ez meggátolja a lovakat abban, hogy sok húst szedjenek magokra s igy néha egészen jó conditióban vihetünk a versenypályára oly lovakat, melyek más uton-módon nem haladhattak volna annyira előre. Atalában szokás, aznap, miután a phisic megtette hatását, a lovat istállóban visszatartani; ha azonban a határidő rövid és az időjárás szép, akkor aznap is lehet némi mérsékelt muukát tetetni vele. Oly lovaknak, melyeknek rövid idő múlva futnia kell, természetesen folytonos munkábin kell lenoiök s a mnnka mennyisége az illető lovak korához, neméhez s constitutiójához képest állapittaiik meg. Erős étvágyú lónak ,bármelyik nemhez tartozzék és bármily korú legyen is, természetesen több munkát kell végeznie, mint a csekélyebb étvágyúnak, mely túlságos munka folytán a tulidomitás veszélyének lenne kitéve. A kétévesek munkájánál, ha ezek eleinte a hűvös légen fáznak, ügetésre fogjuk őket, hogy a vérkeringést előmozdítsuk. Csak ha ez megtörtént, jártassuk egy ideig lépésben s aztán egy kis cantert tetessünk vele, mely rövid időközökben többször ismétlendő. Majd aztán egy fél és háromnegyed mértföldnyire galopban futtatjuk s ebben a tempó gyorsaságát fokozatosan erősbitjük. Időnkint jól cselekszünk, ha az ily csikót, vénebb ló társaságában, egész távra, a nála kifejthető legnagyobb gyorsaságban futtatjuk ; de nem szabad sem ostorral sem pálczával ösztönöznünk. Csupán a sarokkal kell nála a legnagyobb sebességet kifejteni, de semmi más eszközzel. Az idősb ló lovasának ügyeluie kell, hogy közvetlen a finish előtt a fiatal ló utóiérhesse, ha ez már meg nem előzhette. A galop kezdeténél főleg arra kell ügyelnünk, hogy az állatok megtanuljanak, lehetőleg gyorsan lábra kapni. A>z nagyon lényeges dolog, mit soha sem szabad elhanyagolnunk s mi kétévesnél nagy jelentőséggel bir. Arra is ügyelnünk kell, hogy a kétévesek a finishnél a már emiitett módon mindig előre bocsáttassanak, mert igy nyerhetik meg amaz önbizalmat, mely későbbi carriérejökben annyira szükséges. Ha ez nem történik, akkor az örökös futásban elvesztik a szivöket, természetes bátorságokat, a kiválóbb lovak ellenében, mit aztán nagyon bajosan nyerhetnek vissza. „Rogues" lesznek, vagyis elvesztik a küzdéstől kedvüket, mihelyt az ellenfél hozzá fölnyomúl s ékkor, minden sarkantyú .és ostor daczára sem iparkodnak többé, hanem hátra vetik fülöket, mert a további küzdelmet sikertelennek tartják. Valamely lónál ritkán történik, hogy eleitől fogra „rogue" legyen; többnyire a helytelen nevelés annak az oka. Most pedig, a tulajdonképi előkészítésre visszatérve, az izzasztást, melyet idősb lovaknál sikerrel alkalmazhatunk, a kétéveseknél határozottan mellőznünk kell. Hogy a napnak melyik szakában jártattassanak a lovak, szintén nagyjelentőségű. Télen ezt az időjárás határozza meg s akkor a napnak csaknem mindenik szaka jó, csak a lovak meglehetős ideig — mástél sőt két óráig — künt legyenek. Nyáron azonban egészen máskép áll a dolog, mert forró, száraz időben a munkának már legalább is öt órakor kezdődnie kell, a midőn a lovak pár óráig künt vannak, aztán visszatérnek az istállóba, hogy délután, négy óra tájban, újra szabadba menjenek, háromnegyed avagy egy óra tartamáig. A korai munka előnyei szembeszökők. A mi fő, a pálya ilyenkor jobb; az éji harmat ruganyosabbá teszi, a paták növésére is a legüdvösebb. A mellett a légmérséklet hűvösebb, s igy a lovak kevesebb fáradsággal teszik munkájokat s megmenekülnek a mértékentuli izzadástól, mely — a nyárközépi hőségben a csonttá vált talajon — némelyik lónak letörését, némelyiknek pedig elerőtlenedését vonja maga után ;ez utóbbit aztán hosszasabb nyugalom teheti jóvá. Kiváló fontossággal bir e tekintetben az előkészítésnél, ha ezt a szabályt nem tévesztjük szem elől s a forró évszakban hiven követjük. Az a csekély kényelmetlenség, melyet ez okoz, bőven kárpótolva van amaz előnyök által, a melyeket akkép nyerünk. Ez előnyök egyike a munka és nyugalom idejének egyenletes beosztása, mely csak ilyeténkép eszközölhető. A tisztítás és etetés idejét a nyugvási időbe számitjuk, úgyhogy a lovak, ha öt órakor munkára mennek, délutáni 3—4 óráig pihenhetnek s 5 órától másnap reggelig ismét nyugton maradhatnak. Ha ellenben a lovakat nyolcz órakor fogjuk munkába, csak 11 órakor térhetnek vissza s másnap reggeli öt óráig pihennek, vagyis tizennyolcz óráig egyfolytában, miáltal a munka és pihenési idő közt egyenetlenebb beosztás mutatkozik. Azonkívül, az előbbi beosztás mellett az istállók két izben szellőztethetők, mig utóbbi szerint csak egyszer, a mellett a délutáni rövid munka után a lovak nemcsak jobb étvágyat nyernek, hanem esti táplálékukat is könnyebben megemésztik. Eddig főleg a kétévesekről szóltunk; most pedig fordítsuk figyelmünket az idősb lovak felé. Ezeknek munkája nagyon hasonlít amazokéhoz, azonban mégis vannak némi különbségek köztök, melyeket nem szabad figyel men kivül hagynunk. Mindenelőtt szem előtt kell tartanunk, hogy idősb lovak a téli pihenés alatt sok zsirt szednek magokra, különösen belső zsirt, és pedig többet, semmit azt a ló külseje után sejtenénk. Ez állapottal szemben, a tavaszi munkánál kiváló gond és figyelem szükséges. Ha a tartós fagy után a talajviszonyok egyszerre alkalmasokká válnak, az idomárok könnyen kísértetbe jöhetnek, lovaiktól sokat igényelni, a mi aztán könnyen megboszúlhatja magát. Az ily erőltetett kísérletek az okai kétségkívül némely letöréseknek; valószínűleg egyrészt a belső zsir fölhalmozódásából s a gyorsabb munka hiányából — mint a minőt a szükterű szalmaágyaláson kifejteni lehetne — származik a baj; másrészt pedig abból, hogy a viszonylagos nyugvás által az idegek és izmok meglazúlnak. Mindenesetre számos oly példát tudunk, mely szerint az erős munkának gyors megkezdése már sok lovat tett tönkre s ennélfogva nem lehetünk eléggé óvatosak az e dologban való eljárásnál. Az első nap, a melyen a lovak a szalmaágyat odahagyják s az idomitópályát fölkeresik, elébb még a szalmaágyon kell egy jó ügetést tétetni velők, mielőtt künt cantereztetjük. Ez nyugodttá teszi a lovakat, elveszi istállókedvöket és nagyban járul ahoz, hogy a lovászfiúk nyeregben maradhatnak; mig ha a lovakat mindjárt először is idomitópályára vinnők, túlelevenségökben könnyen ledobhatnák lovasukat s messze megfutamodások által, vagy valamely baleset folytán, kárt tehetnének magokban. Néha a lovaknak, egyheti könnyű munka után megdagad a lábuk.