Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883

1883-01-25 / 4. szám

28 Vadász- és Verseny-Lap. Február 15. 1883. tudunk felmutatni, milyent csakis Anglia telivértenyésztménye tud, s milyenre bármely ország tenyésztője csak büszke lehetne. S ez Veronica, Aneroid, Economy és Gyöngyvirág ; hoszszú évek sora kivántatik ahhoz, hogy ily szép lotot egy-egy év birjon produkálni. Gyöngyvirággal ellenkezőleg, ennek istállótársa Bizarr, melyhez nem köttetett oly nagy bizalom, szerényen kezdve meg hároméves pályáját, minden futásával szebb és szebb formát mutatva, utóvégre is hároméveseink majdnem legjobbjai közé sorozá be magát, s midőn Bécsben a Derby-napon a nagy verseny kimenetele után s Cambuscan-dijat Balaton és La Gondola ellenében oly szépen megnyeré, többszörösen lett ama kérdés megbeszélve, nem jobb lett volna-e Gyöngyvirág helyett a Derbyben inkább őt inditani ; hiszen ama formája utáu papiroson nagy valószínűséggel ki lehetett mutatni, miszerint nékie Pierrot-t meg kellett volna vernie, emez pedig nagyon jó másodiknak érkezett be abban ; eme vélemények természetesen mind csak problémák, melyek megoldatlanul mennek át a verseny-évkönyvek történetébe; mi azonban nem vagyunk hajlandók ome véleményt táplálni, mert hiszen a Kincsem-handicapban Bécsben tavaszszal Lehetetlen bizozonyára több fonttal veré meg Bizarrt mint ama három és fél kilo, a mivel Bizarr többet vitt nálánál, s ha azt hiszszük is, miszerint. Lehetetlen a Derbyben megverhette volna Pierrot-t, de hogy Taurust meg tudta volna verni, azt alig volnánk hajlandók elhinni. Bizarr külöoben futásaival nagyon hasznos és ió lónak bizonyult be, és nyolezszori futása közül három győzelemmel istállójának nem kevesebb mint 10460 frtot szerzett. — Hogy emez összeg mennyivel feljebb rúghatott volna, ha a mént a Cambuscan-dij futásánál baj nem éri, azt megítélni alig is lehetne; hiszen a mint a versenyek lefolyásai történtek, őszre igen sok dij nyitva állt volna előtte, mit elvesztenie alig is lehetett volna. A mén egyik legszebb s bizonyára legtekintélyesebb futása közé tartozik a nyári pesti versenyek alkalmával Attila ellen való küzdelme a 3000 frankos államdijban. Egy Atillának, See Saw eme derék fiának két és fél kilót adni s általa csak küzdés után megveretni, ez oly eredmény, mi o szép ménnek csak dicséretére válhatik. Mi őt Pierrotnál egy fonttal sem tartjuk rosszabbnak, s ezzel együtt közvetlenül Lehetetlen után tennénk egy classisba. A németországi campagne Bizarra aztán végzelessé vált, mert habár bécsi kis baját csakhamar kiheverte is, de Berlinben az Union futása előtt egy reggeli galop alkalmával viszszakapta baját, s habár ennek daczára a hamburgi Derbyben indittalott is, itt azonban baja annyival erősebb lett, miszerint mult évi versenypályájának az egészeD véget vetett. Most újra idomitásban van s a fiatal nemzedéknek vezető lóul használtatik. (Folyt, köv.) A verseny-ló idomitása. (Ujabb tanuloiáuyok e téren.t XIII. tAz idomár által legyőzendő nehézségek. - A „phisic

1^ fontossága az idomitásnál. — Kell-e sokat futatni a lovat nyilvános versenyben? — A „fittness" fölismerése. Ama nehézségek, melyeket az idomárnak le kell győznie, rendkívül számosak és nagyok és pedig semmi határozott szabályokat nem lehet megállapítani az előforduló bajok, nehézségek legyőzésére. Csak néhány átalános alapelvet lehet fölállítani, melyeket aztán a különböző esetekben alkalmaznunk kell. El lehet mondani, hogy egy istállóban 50 ló közül kettő sincs, melylyel egyenlő módon kell bánnunk s ha netalán akadna, az a szabályból kivételt képez. A lovak egymástól sok tekintetben különböznek, pl. alkatban, vérmérsékletben, egészségi állapotban, étvágy és sok egyéb dologban. Minden egyes állat azonban behatóan tanulmányozandó s e tanulmányozás nyomán kell vele bánni. Az egyes lovakkal való külön elbánás főleg az etetés módjára (változtatás a zab, széna és zöld takarmányban) aztán átalában az istállóban való tartásra nézve különbözik, hogy t. i. vájjon boxban, vagy közönséges állásban tartassék-e — és a munkabeosztásra nézve. De ez még nem mindeD. A phisic pl. a legnagyobb fontosságú az idomitásnál; ha azonban valamennyi ló egyenlő mértékben részesülne abban, néhány elveszne benne és igen soknak bizonyára veszélyesen megártana. Némely állatoknál a vizelőszerveknek némi segítségre van szüksége s ezeknek diuretikát, (v'

z

el

e

thajtószert) kell beadni, mert külüüben nagy fájdalmakat szenvednek s lobos bajokat is kaphatnak. Az is megtörténik, hogy két ló közül az egyik, többé-kevésbbé hasszorulásban szenved, mig a másiknak a zsigerei ép ellenkező sajátságot árulnak el. Ezekkel aztán egyenlő módon bánni el, egyértelmű volna az egyiknek meginérgezésével. Vannak aztán különböző véralkatú és conditióban levő lovak s e különbözőség oly sokféle, hogy bajos lenne felsorolni s ezeket csak nagyon gyakorlott szem különböztetheti meg minden egyes esetben. Rendkívüli nehézség merül föl az idomár előtt, midőn a keze alatt levő nagyszámú lovaknál mindig a helyes bánásmódot kell követnie. Seholsem jogosultabb, mint az idomitásnál, ama tétel, hogy valamely láncz, legyen az bármily erős, mit sem fog érni, mihelyt csak egyetlenegy szeme is eltörik. A versenylóval való bánlatnál egyetlen tévedés, annak egész carrierje előtt örökre bevágja az utat. Azonban minden óvatosság és minden gyakorlat mellett is fölmerülhet az eset, mely szerint az eredmény nem felel meg a várakozásnak. A példabeszéd szerint: „Egy ember elégséges a lovat vizhez vezetni, de húsz sem tudja azt ivásra kényszeríteni", s ez hasonló jogosultsággal alkalmazható az evésre is. Druid azt mondja a „

Post and Paddock

uban, bogy Jolin Scott a legnyájasabb biztatással sem tudta Voltigeurt evésre birni. Még egy más pontról is meg kell itt emlé keznünk s ez: kell-e sokat futtatnunk a lovat nyilvános versenyekben ? Mi épen nem vagyunk eme rendszernek pártolói s ha valamely lovat futtatni akarunk, azt szeretjük, ha az versenykész állapotban indul. Veszedelmes dolog máskép cselekedni, még ha ama hiedelemben vagyunk is, hogy több-kevesebb biztossággal futtathatjuk a lovat; mert mások elővigyázóbbak s csak tökéletesen verseny kész lovakkal jelennek meg, melyek aztán a jobb, de nem eléggé kész állapotban levő lovakat könnyen megverhetik. Vannak idomárok, kik lovaikat szándékosan futtatják félig idomitva s arra számítanak, bogy a lovak többszöri futás által önmaguk képezik magokat a versenybon „fit"-té; ám a legtöbb esetben elveszitik az ily lovak a versenyüket s azoknak idomárja nem érdemel egyebet, mint azt, hogy elveszítse a pénzt, a melyet netalán azokra a fogadásokban koczkáztatott. Ha ellenben tökéletesen versenykész lovat inditunk, minden valószínűséggel megnyerhetjük a dijat s talán a fogadásokban is szép összegei tehetünk zsebre s aztán újra várakozhatunk egy kevés ideig. Az ily győzelem inkább kiaknázható, mint egy fél tuczat olyan, melyet félig kész lovakkal aratUDk, s melyeknél egész biztossággal nem köthetünk fogadásokat. A főok azonban, miért kell csak tökéletesen idomitott lovakat inditani, az, hogy ezek erős versenyben kevésbbé lesznek megviselve, mint a csupán télig versenykész lovak. Kevés mondanivalónk van még e tárgyban, csupán némely jelekre akarunk még utalni, a melyekből az oly nagyon ohajtott „fitness "-et, vagy.s a teljesen versenykész állapotot fölismerhetjük. Nos, ennek a jelei: ha a ló a galopp után hortyait (orrlyukait) viszonylag nem fújja föl nagyon, ha nem zihál erősen, véknyai nem mozognak s rendes mozgás után csakhamar teljesen nyugodt lesz. Erős izzadás, galopp vagy versény közben, nem jele a hiányos conditiónak, mert nagyon gyakran megtörténik, hogy oly lovak, melyek galoppozás közben ugyancsan izzadnak, versenyre sokkal alkalmasabbak, mint az olyanok, melyeken a veríték alig látszik. Átalában, valamely ló conditiójára nézve a legbiztosabb jelt a trial adja, a magán-kisérleti verseny. Ha a ló ebben kifárad, akkor alkalmasint még több munkát igényel; ha pedig nem fárad ki, tökéletesen verseny kész állapotban levőnek lehet azt tartani s a trial jó eredménye a ló correct formájáról tesz tanúságot. Mindaddig azonbaD, mig a trial-lel kielégitő eredményt nem érünk el, nincs más mód, mint folytatni a munkát, a mig a ló teljesen elkészül s gyakran még javítnak valamit, a melyek nélkül a ló idomitása nem lenne teljesen bevégezve. Mielőtt e tárgyról való értekezésünket bevégeznők, még két lényeges pontról akarunk beszélni, mely amazzal teljes összefüggésben áll. Az egyik: az „in and out running

u, mely gyakran megloghatatlan változást idéz elő a lovak képességében — s a másik: az Amerikában szokásos módszer az idomitásnál; mind a kettőből vonhatni talán nebáuy hasznos tanulságot. A mi az első pontot illeti, mindiárt e'eve meg kell jegyeznünk, bogy a lovak nincsenek mindig egyenlő egészségi állapotban, mit, ha mindenkor szabatosan megállapíthatnánk, gyakran lennénk ama helyzetben, hogy megtaláljuk a kulcsot több különben megfoghatatlan körülményhez. Az is bizonyos, hogy némely lovak igen gyakran oly mérvben javulnak meg, hogy arról egyátalában nem tudunk tisztában lenni és igy ez épen nem róható föl az idomár érdemeül. Másrészt ellenben, elvitázhatatlan, kétségtelenül igazolt tény, hogy némely lovak formájokban visszaesnek, a nélkül hogy a legfigyelmesb észlelő is megfogható okát tudná ennek adni s ki sem lehet számitaui, mennyire megy e visszaesés és hol fog az megszűnni. Mi két példát idézünk erre, két legkiválóbb lóról, melyek egy-egy évben szerepeltek. Az egyik Jester, mely a legcsodálatosabb ló azok közül a melyek két és három éves formájok közt a legfeltűnőbb különbséget mutatták. Mint kétéves nem kevesebbszer, mint tizennégyszer futott, mindig eladóversenyben, a nélkül hogy egyetlenegyszer is nyert volna. Mint hároméves azzal kezdte uj carriére-jét, hogy Winchesterben egy versenyt nyert meg, miután Epsomban megverték. Majd egy második versenyt is nyert Winchesterben és egy harmadikat Ascotban, hol 1000 font sterlingért követelték. Ugyanabban a meetingben még egy versenyt n^ert s ekkor 4000 font sterlingen adták el. És ugyanaz a Jeste'-, az előző évben, az eladóversenyekben gyakran lett volna 100 font sterlingen eladó. Itt abban rejlett a titok, hogy mint kétéves mindig sokszor volt rövid távokra nevezve s valószínűleg soha sem tettek vele külön trialben kísérletet. Kiváló képessége csak akkor került napfényre, midőn nyilvános versenyben bebizonyította, hogy hosszú távokra körülbelől öt stone-nal jobb mint rövid távú versenyekre. Ebben az esetben a conditiónak semmi köze sem volt, a formának bámulatos megjavulásához, mert Jestei- a közben ugyanabban a kézben maradt, tehát egyenlő bánlatban részesült. Az is bizonyos, hogy az eladó versenyekben nem volt rosz conditióban s hogy beállott javulását sem a közönség, sem idomárja egyátalán nem is gyanította, mig csak nyilvános formája felől nem lett bizonyságot. A másik eset, a melyről beszélni akarunk, a Charon esete. Ez is hasonló javulást mutatott, mint Jester, azzal a különbséggel azonban, hogy már néhány kétéves-versenyé-