Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883

1883-07-12 / 28. szám

28. sz. Budapest, 1883. julius 12. XXVII. évfolyam. MEGJELENIK E LAP MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LÁP EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA. A «MAGY. LOVAREGYLET», A VIDÉKI VERSENYEGYLFTEK, S AZ ÖSSZES MEGYEI LÓTENYÉSZBIZOTTMANYOK HIVATALOS KÖZLÖNYE. ELŐFIZETÉS: EGÉSZ ÉVRE 12 FORINT, FÉLÉVRE S FORINT A SZERKESZTŐSÉGBE (BUDAPEST, HATVANI-UTCA NEMZETI CASINO II. EMELET) KÜLDENDŐ. HIVATALOS. Állam-dijak propositiói a soproni ószi lóversenyekre 1883. (Egyúttal pótlék az e lapok 26-ik számában megjelent programmhoz.) Első nap. Szombat, szeptember 29-én. IV. Államdij. 200 drb 10 frankos arany. Futhat minden belföldi 3éves mén és kancza. Táv 2000 met. Teher 58 kilo, kanczára l»/

2 kilo kevesebb. Belföldi mén vagy kancza ivadéka 2</

2 kilo, mindkettő ivadéka 4 kiloval kevesebbet visz. Tét 40 frt, fele bánat. A második 16 a tét és bánatok felét nyeri. Nevezési zárnap szeptember 15-én. Második nap. Vasárnap, szept. 30. I. Kancza-dij. 150 drb 10 frankos arany. Államdij. Futhat minden 3éves és idősb belföldi kancza. Táv 2800 meter. Teher 3é 54'/

2 kilo, 4é 63'/., kilo, 5é és id 66'/

2 kilo. 2000 frt értékű verseny nyerőjére 2'/, kilo, két ilyen vagy egy 300o frt értékűre 4 k„ 5000 frt vagy nagyobb dij nyerője kizárva. Tét 30 frt, fele bánat. A második ló kettős tételt kap. Nevezési zárnap szeptember 15-ike. Harmadik nap. Hétfő, október 1 én. I. Államdij. 350 drb. 10 frankos arany. Futhat minden belföldi mén és Kancza. Táv 3200 meter. Teher 3é 50 kilo, 4é 65 kilo, 5é és id 68 kilo. Kanczára l»/

2 kiloval kevesebb. Egy 2000 frtos dij nyerőjére 3 kilo két ilyen vagy egy 5000 frtos dij nyerőjére 4'/

2 kilo, s két ilyen vagy egy nagyobb dij nyerőjére 5 '/

2 kilo több. (Tét 60 frt, fele bánat. A második ló a tétösszeg felét nyeri. Nevezési zárnap szept. 15-ike. A magy. kir. földmiv-, ipar- és keresk.-ügyi minisztérium által engedélyezve. TELIVÉREK ÉS VERSENYEK. Körültekintés. ... A napban valami roppant nagy fol tot akarnak látni a természettudósok, s miután csak pár évvel ezelőtt az ily nagyobb számmal előforduló foltok, azaz: kiégett helyek sugártalanságának tulajdonitották a nedves és hideg nyarat: az idén ugyancsak felülnek, mert daczára az óriási nagyságú kiégett foltoknak, a nap kutyábbul tüzel mint valaha; valóságos kutya-napok ezek, melyek lankasztó hatását a fővárosi lakóra még a napjában kétszer Dunába szaladás — és a nyíregyházi sakter-ügy kétszer servirozása a reggeli és esteli lapokban sem igen képes paralysálni. • i -• * * * S ezalatt Németországban javában folynak a lóversenyek, majd minden napra jut egy-egy meeting. Alig multak el a 3 napig tartó nagy hamburgi versenyek, s még e hóban egymást követik a harzburgi, colbergi, quedlinburgi, königsbergi, Detmold, Pyrmont, Neumünster, Magdeburg, Aachen, Münster, Iravemünde, Dessau és Doberan gyepén futandó versenyek. A hamburgi versenyek két legfőbb futamáról : a Norddeutsche Derby és a Criterium kimeneteléről már mult számunkban szólottunk, s ma az összes ottani versenyeket alább részletesen hozzuk ; mihez még csak annyit, hogy a Derby napján mintegy 30,000 ember tódult ki a borni gyepre, s hogy a jockeyclub és a plaquesok elrekesztett helyén a totalisateurök is újra működtek. A talaj a régóta tartó nagy szárazság következtében roppant kemény volt, s a fű, némely helyeken nagy foltokban annyira lepörkölődött és leaszott, hogy sikos volt, mint a szalma; nem csoda tehát, hogy sok ló letört vagy elesett. AZOD kivül sok mindenféle balszerencse játszott a fogadókkal. Igy mindjárt a Megnyitó versenyben Wanderlust, midőn már kezében volt a verseny — egy póznát belül vett. — A Gyldensteen-Rennenben azok, kik Cunqueror, Elfe és Mary Guyra fogadtak, azon csalódásban részesültek, hogy a lovaik által győztesen bevégzett verseny — érvénytelennek nyilváníttatott . . . Látszólag helyes indulás után ugyanis e három ló egymással versenyezve körülfutotta a pályát, mig a többi hét állva maradt; mialatt aztáu amazok a mázsálóhoz mentek, hogy vélt elsőségüket biztosítsák, — az inditó — azt vélve — hogy nem akarnak versenyezni, emezeket elinditá, s ezek közt Basalt lett első... A közönség közt természetesen nagy volt a lárma : megtudni, hogy hát tulajdonképen ki lesz nyertesnek declarálva? A stewardok Ítélete meglehetős soká váratott magára, végre Basaltot nyilvániták nyertesnek. A fogadók nem örömmel hallák ez ítéletet, mert Basaltnak eredetileg semmi chanceot sem ígértek e versenyre, s mindössze csak kétszer volt megtéve; egyszer 100 márkkai, másszor 20-al. Ez a két nyertes osztozott az egész betételen, s az egyik 7100 márkát, a másik 1400 márkát kapott osztalékul. A többi versenyek meglehetős rendben folytak le ; többnyire nagy mezőnyökkel, némelyikben 8—10—12 ló. — A Henckel istálló itt is szerencsés volt, mert a Derbyn és Criteriumon kivül, Albionnal a serleget is elnyerte; ellenben többi lovaink (10-en voltak)a handicapekben kevés szerencsével küzdöttek. Még egyet; — Tartar nem megy Koppenhágába a dán Derbyért — hanem Glocke; ugy látszik, hogy a kanczától,. mely őt Boroszlóban megverte, még mindig féltik Tartart. — Tulajdonképen tehát az összes idei 3évesek közt, Németországban és a mi birodalmunkban látszólag a graditzi kir. ménes kanczája volna a jobbik. * * * Barcaldine győzelme a Northumber/and-Plateban, képezi a szigetország sportköreiben a beszélgetés tárgyát, mert az eddig győzhetetlen mén itt adá legnagyobb tanújelét képességének, midőn 2 mfld hosszú versenyen 9 stone 10 fontnyi roppant teher alatt játszva vert meg 9 vetélytársat, kik közt a legjobb handicaplovak voltak, mint Shrewsbury, Victor EmaI nuel, Hagioscope stb. s kiknek egytől egész ! három stonet (14—42 fontig) adott! . . . Barcaldine Solonnak fia, kitől annyi kiváló ló származott már Irlandban, s mely ismét WestAustralian legjobb fiának tartatik. Azonban nemcsak a mén rendkivüli képessége, hanem a körülmények, melyek közt e verseny futtatott, okozzák, hogy oly sokat beszélnek Barcaldineről és tulajdonosáról, Mr. Robert Peckről. A mén, mely most öéves, 12-dik versenyét futá, és még soha sem veretett meg; ezért már a verseny előtt pár héttel főkedvencz volt, daczára a nagy tehernek mit reá róttak . . . Egyszerre azonban hire terjedt, hogy a mén egy reggeli gyakorlat után sántán tartatott fel; — a hir igazolva lett egy ismeretes állatorvos által kiállitott bizonyitványnyal, melyben tisztán le volt irva, mi baja történt Barcaldinenek; s minek az lett a következése, hogy a fogadásokban egy darab ideig 50-szeres pénzt lehetett ellene kapni, mi azonban 20-ra kevesedett, midőn nemsokára hallatszott, hogy a mén jobban van, s nem lehetetlen, miszerint futni fog. Mindez, mind a trainer és az állatorvos levelei bizonyos ostentatióval közöltettek a sport-lapokban, s a nagy közönség azt hihette, hogy az ex kedvencz hogyanlétéről épp oly jól értesíttetik, mint tulajdonosa maga. Valószinű, hogy soha sem fog tisztán kitudódni, vájjon ez az egész baja Barcaldinenek, csak egy ügyesen keresztülvitt humbug volt-e, melynek leple alatt az istálló roppant összegeket nyert, — vagy hogy Barcaldine intágulása oly csodálatos gyorsan gyógyult meg. — Képzelhetni a bookmakerek meglepetését, midőn a versenynap előtti reggelen megtudták, hogy Barcaldine egy jó 1% mértföldes galoppot tett, Archerrel hátán ; hogy kutyabaja sincs, s hogy a versenyben is Archer fogja lovagolni. — Mit mondjunk még a versenyről. . . Barcaldinet, egész az utolsó fordulóig hátul tartotta Archer, ekkor kieresztette, s bár kiváló ellenfelei voltak, úgy elnyargalt telettök nehéz terhével, mintha ponyk lettek volna. A közönségben pedig volt lárma, zúgolódás és nevetés is. — De utoljára nem lehetett semmit bizonyitni. — A mént Mr. Low nevelte, s már egyszer tett vele ilyen cupöt, mi miatt kizáratván az angol gyepről, a mént Mr. Pecknek adta el tavaly 1300 ,£-ért, s e vétel igen jó volt, mert egy év alatt megnyerte neki Barcaldine a Westminster Cupot, az Epaom Stakest, az Orange Cupot (megvervén Tristant, Iroquoist, Faugh a Ballaghot stb.) és most a Northumberland-Platet. Engagirozva van még a mén a Goodwood Cupre, a Brighton Cupre, és Baden-Badenben a nagy dijra és a városi dijra, és valószinű, hogy az oosi-vülgyben megláthatjuk; de lovaink aztán nem számíthatnak ám arra, hogy a nbg tiszteletdiját — mint már több izben — az idén elhozhassák.