Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883

1883-07-12 / 28. szám

28. sz. Budapest, 1883. julius 12. XXVII. évfolyam. MEGJELENIK E LAP MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LÁP EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA. A «MAGY. LOVAREGYLET», A VIDÉKI VERSENYEGYLF­TEK, S AZ ÖSSZES MEGYEI LÓTENYÉSZBIZOTTMANYOK HIVATALOS KÖZLÖNYE. ELŐFIZETÉS: EGÉSZ ÉVRE 12 FORINT, FÉLÉVRE S FORINT A SZERKESZTŐSÉGBE (BUDAPEST, HATVANI-UTCA NEMZETI CASINO II. EMELET) KÜLDENDŐ. HIVATALOS. Állam-dijak propositiói a soproni ószi lóversenyekre 1883. (Egyúttal pótlék az e lapok 26-ik számában megjelent programmhoz.) Első nap. Szombat, szeptember 29-én. IV. Államdij. 200 drb 10 frankos arany. Futhat minden belföldi 3éves mén és kancza. Táv 2000 met. Teher 58 kilo, kanczára l»/ 2 kilo kevesebb. Belföldi mén vagy kancza ivadéka 2</ 2 kilo, mindkettő ivadé­ka 4 kiloval kevesebbet visz. Tét 40 frt, fele bánat. A második 16 a tét és bánatok felét nyeri. Nevezési zárnap szeptember 15-én. Második nap. Vasárnap, szept. 30. I. Kancza-dij. 150 drb 10 frankos arany. Állam­dij. Futhat minden 3éves és idősb belföldi kancza. Táv 2800 meter. Teher 3é 54'/ 2 kilo, 4é 63'/., kilo, 5é és id 66'/ 2 kilo. 2000 frt értékű verseny nyerőjére 2'/, kilo, két ilyen vagy egy 300o frt értékűre 4 k„ 5000 frt vagy nagyobb dij nyerője kizárva. Tét 30 frt, fele bánat. A második ló kettős tételt kap. Neve­zési zárnap szeptember 15-ike. Harmadik nap. Hétfő, október 1 én. I. Államdij. 350 drb. 10 frankos arany. Futhat minden belföldi mén és Kancza. Táv 3200 meter. Te­her 3é 50 kilo, 4é 65 kilo, 5é és id 68 kilo. Kan­czára l»/ 2 kiloval kevesebb. Egy 2000 frtos dij nye­rőjére 3 kilo két ilyen vagy egy 5000 frtos dij nye­rőjére 4'/ 2 kilo, s két ilyen vagy egy nagyobb dij nyerőjére 5 '/ 2 kilo több. (Tét 60 frt, fele bánat. A második ló a tétösszeg felét nyeri. Nevezési zárnap szept. 15-ike. A magy. kir. földmiv-, ipar- és keresk.-ügyi minisz­térium által engedélyezve. TELIVÉREK ÉS VERSENYEK. Körültekintés. ... A napban valami roppant nagy fol tot akarnak látni a természettudósok, s mi­után csak pár évvel ezelőtt az ily nagyobb számmal előforduló foltok, azaz: kiégett he­lyek sugártalanságának tulajdonitották a ned­ves és hideg nyarat: az idén ugyancsak fel­ülnek, mert daczára az óriási nagyságú ki­égett foltoknak, a nap kutyábbul tüzel mint valaha; valóságos kutya-napok ezek, melyek lankasztó hatását a fővárosi lakóra még a napjában kétszer Dunába szaladás — és a nyíregyházi sakter-ügy kétszer servirozása a reggeli és esteli lapokban sem igen képes paralysálni. • i -• * * * S ezalatt Németországban javában foly­nak a lóversenyek, majd minden napra jut egy-egy meeting. Alig multak el a 3 napig tartó nagy hamburgi versenyek, s még e hó­ban egymást követik a harzburgi, colbergi, quedlinburgi, königsbergi, Detmold, Pyrmont, Neumünster, Magdeburg, Aachen, Münster, Iravemünde, Dessau és Doberan gyepén fu­tandó versenyek. A hamburgi versenyek két legfőbb futa­máról : a Norddeutsche Derby és a Criterium kimeneteléről már mult számunkban szólot­tunk, s ma az összes ottani versenyeket alább részletesen hozzuk ; mihez még csak annyit, hogy a Derby napján mintegy 30,000 ember tódult ki a borni gyepre, s hogy a jockey­club és a plaquesok elrekesztett helyén a to­talisateurök is újra működtek. A talaj a régóta tartó nagy szárazság következtében roppant kemény volt, s a fű, némely helyeken nagy foltokban annyira le­pörkölődött és leaszott, hogy sikos volt, mint a szalma; nem csoda tehát, hogy sok ló le­tört vagy elesett. AZOD kivül sok mindenféle balszerencse játszott a fogadókkal. Igy mind­járt a Megnyitó versenyben Wanderlust, mi­dőn már kezében volt a verseny — egy póz­nát belül vett. — A Gyldensteen-Rennenben azok, kik Cunqueror, Elfe és Mary Guyra fogadtak, azon csalódásban részesültek, hogy a lovaik által győztesen bevégzett verseny — érvénytelennek nyilváníttatott . . . Látszó­lag helyes indulás után ugyanis e három ló egymással versenyezve körülfutotta a pályát, mig a többi hét állva maradt; mialatt aztáu amazok a mázsálóhoz mentek, hogy vélt el­sőségüket biztosítsák, — az inditó — azt vélve — hogy nem akarnak versenyezni, eme­zeket elinditá, s ezek közt Basalt lett első... A közönség közt természetesen nagy volt a lárma : megtudni, hogy hát tulajdonképen ki lesz nyertesnek declarálva? A stewardok Ítélete meglehetős soká váratott magára, végre Basaltot nyilvániták nyertesnek. A fogadók nem örömmel hallák ez ítéletet, mert Basalt­nak eredetileg semmi chanceot sem ígértek e versenyre, s mindössze csak kétszer volt meg­téve; egyszer 100 márkkai, másszor 20-al. Ez a két nyertes osztozott az egész betéte­len, s az egyik 7100 márkát, a másik 1400 márkát kapott osztalékul. A többi versenyek meglehetős rendben folytak le ; többnyire nagy mezőnyökkel, né­melyikben 8—10—12 ló. — A Henckel is­tálló itt is szerencsés volt, mert a Derbyn és Criteriumon kivül, Albionnal a serleget is elnyerte; ellenben többi lovaink (10-en voltak)a handicapekben kevés szerencsével küzdöttek. Még egyet; — Tartar nem megy Kop­penhágába a dán Derbyért — hanem Glocke; ugy látszik, hogy a kanczától,. mely őt Bo­roszlóban megverte, még mindig féltik Tar­tart. — Tulajdonképen tehát az összes idei 3évesek közt, Németországban és a mi biro­dalmunkban látszólag a graditzi kir. ménes kanczája volna a jobbik. * * * Barcaldine győzelme a Northumber/and-Plateban, képezi a szigetország sportköreiben a beszél­getés tárgyát, mert az eddig győzhetetlen mén itt adá legnagyobb tanújelét képességének, midőn 2 mfld hosszú versenyen 9 stone 10 fontnyi roppant teher alatt játszva vert meg 9 vetélytársat, kik közt a legjobb handicap­lovak voltak, mint Shrewsbury, Victor Ema­I nuel, Hagioscope stb. s kiknek egytől egész ! három stonet (14—42 fontig) adott! . . . Bar­caldine Solonnak fia, kitől annyi kiváló ló származott már Irlandban, s mely ismét West­Australian legjobb fiának tartatik. Azonban nemcsak a mén rendkivüli ké­pessége, hanem a körülmények, melyek közt e verseny futtatott, okozzák, hogy oly sokat beszélnek Barcaldineről és tulajdonosáról, Mr. Robert Peckről. A mén, mely most öéves, 12-dik verse­nyét futá, és még soha sem veretett meg; ezért már a verseny előtt pár héttel főked­vencz volt, daczára a nagy tehernek mit reá róttak . . . Egyszerre azonban hire terjedt, hogy a mén egy reggeli gyakorlat után sán­tán tartatott fel; — a hir igazolva lett egy ismeretes állatorvos által kiállitott bizonyit­ványnyal, melyben tisztán le volt irva, mi baja történt Barcaldinenek; s minek az lett a következése, hogy a fogadásokban egy darab ideig 50-szeres pénzt lehetett ellene kapni, mi azonban 20-ra kevesedett, midőn nemso­kára hallatszott, hogy a mén jobban van, s nem lehetetlen, miszerint futni fog. Mindez, mind a trainer és az állatorvos levelei bizo­nyos ostentatióval közöltettek a sport-lapok­ban, s a nagy közönség azt hihette, hogy az ex kedvencz hogyanlétéről épp oly jól értesít­tetik, mint tulajdonosa maga. Valószinű, hogy soha sem fog tisztán kitudódni, vájjon ez az egész baja Barcaldine­nek, csak egy ügyesen keresztülvitt hum­bug volt-e, melynek leple alatt az istálló roppant összegeket nyert, — vagy hogy Bar­caldine intágulása oly csodálatos gyorsan gyógyult meg. — Képzelhetni a bookmakerek meglepetését, midőn a versenynap előtti reg­gelen megtudták, hogy Barcaldine egy jó 1% mértföldes galoppot tett, Archerrel há­tán ; hogy kutyabaja sincs, s hogy a ver­senyben is Archer fogja lovagolni. — Mit mondjunk még a versenyről. . . Barcaldinet, egész az utolsó fordulóig hátul tartotta Archer, ekkor kieresztette, s bár kiváló ellenfelei voltak, úgy elnyargalt telettök nehéz terhé­vel, mintha ponyk lettek volna. A közönségben pedig volt lárma, zúgo­lódás és nevetés is. — De utoljára nem lehe­tett semmit bizonyitni. — A mént Mr. Low nevelte, s már egyszer tett vele ilyen cupöt, mi miatt kizáratván az angol gyepről, a mént Mr. Pecknek adta el tavaly 1300 ,£-ért, s e vétel igen jó volt, mert egy év alatt meg­nyerte neki Barcaldine a Westminster Cupot, az Epaom Stakest, az Orange Cupot (meg­vervén Tristant, Iroquoist, Faugh a Ballaghot stb.) és most a Northumberland-Platet. Enga­girozva van még a mén a Goodwood Cupre, a Brighton Cupre, és Baden-Badenben a nagy dijra és a városi dijra, és valószinű, hogy az oosi-vülgyben megláthatjuk; de lovaink aztán nem számíthatnak ám arra, hogy a nbg tisz­teletdiját — mint már több izben — az idén elhozhassák.

Next

/
Oldalképek
Tartalom