Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883

1883-01-18 / 3. szám

18 Vadász- és Verse

ny-Lap. Február 15. 1883. egy szóval egyike lett versenylovaink legszebbikének. A versenyt aztán nagyszerű stilusban uyeré is meg, úgy szólván megszökött társaitól, Borbolya, Foreigner, és Fair-Bridge ttől. Második győzelmét a kancza egy hétre reá Bécsben (april 16-án) a Dunai dijban aratá, melyben egyetlen ellenfelétől, Jaguittától szintén csakúgy könnyedén megszökött; e versenyben a kancza azonban az izgatottságnak némi jelét mutatá az indulásnál, mi egy kis szeszélyességet engedett nála sejtetni, s valóban a kancza nem is futott aztán mindig egyenlően, s egy pár megveretését bizonyára ennek lehet fel is róni, mi különben alig csodálható, egy bároméves sem lévén (iGyöngyvirágot kivéve) a mult évi verseny idény alatt mely nálánál erősebben igénybe lett volna véve, ugy hogy sokszor (kivált a hamburgi meeting előtt) egészen fáradtan kellett versenyeit futói, Harmadik versenyét Aneroid Bécsben, april 18-án, a Prater-dijért futá, melyben azonban Kisbabá-tói (habár erős küzdés után) egy fejjel lett meg verve, de felemlitendő, hogy e versenyben ő Kisbabának 2

1/

2 kiiot adott. — A bécsi tavaszi versenyek alatt Aneroid még egyszer hozatott ki, az 5000 frt értékű club-dijban, melyben Taurust, a későbbi Dorby-nyerőt, Theoristet és Donna Christinet, (bár e kanczát számításba venni nem lehet, miután nem akart az induló ponthoz menni) veré meg, s nyeré meg a versenyt, Söllinger kapitány által kitűnően lovagolva. — A pesti nyári versenyek alatt a Széchenyi-dijat Donna Chrisline és Kitty elől hazavitte, mig a bécsi nyári versenyek alkalmával (május 13 án) a Trial Stakesben habár Pancaketől meg is veretett, de Pierrot, Veronica és Kisbaba utána értek. Nagyon szép formát mutatott a kancza a bécsi nyári versenyek utolsó napján, az 1200 frt értékű Zárverseny megnyerésével,mert abban a később oly nagy formát mutatott Kisbabát (ki az egy-évi korkülönbségért csak 37s kilót adott neki) canterben birta megverni, mig a hároméves Voltige-nek, mely iránt oly nagy remények tápláltattak, plane hét ki'ot birt adni s könynyen veré meg azt. — Németországi szereplése a kanczának azonban annál gyengébben ütött ki. Hamburgban rosszul nézett ki és fáradt is volt, s ennek tulajdonitható ottani mindháromszori megveretése, melyek között egyszer plane (a Hansa-dijban) még Delawaretól is vereséget kellett szenvednie. Külöaben T Á R C Z A. Nyert [steeplechase, vesztett pör. Kényelmesen ültem karosszékemben egy reggel, előttem a „Bell's-Life" hasábjaival, s unalomból már e világ-sportlap hirdetéseit böngésztem. Fiatal, kezdő ügyvéd levén még, kevés a dolgom. Egyik távoli rokonom egy nagyobb kártérítési perrel akart segiteni s megigéré, hogy elveszi rendes ügyészétől ha lehet, s még ma hozzám küldi az aktákat, miután a tényállással már nagyjából megismertetett. Ismétlé azonban, bogy a tárgyalási nap is ma lesz, s az iromány vétele után menjek rögtön a Westminsterbe. — Már 10 óra volt. Rokonom bizonyosan nem tudta az iratokat megkapni ; no, nem lesz belőle semmi. így tépelődtem, midőn egyik barátom betoppan hozzám, s azt kérdem tőle, — mit gondolsz, Johnson, mit csináljunk ma ? olyan szép idő van. . . „Hogy mit csináljunk? — ismétlé ő — Hát nem rándulhatnánk ki Greenwicbbe? . .. Vagy — olvastad ezt ? . . . A 11-ik huszárezred, apádnak egykori ezrede, ma tartja versenyeit Woodbornban. Egy fél guinea oda és vissza . . . JerÜDk oda! . . . Meg kell jegyeznem, hogy derék barátom Johnson soha sem űzött lovas-sportot, s igy ajánlata kissé váratlanul jött; de nekem sokHamburgban a kancza nem akart sem jól enni, sem az ottani vizet nem akarta jól inni. Haza vitetvén aztán, Koppenhágáig pihentették, s bogy e pihenés menyire használt néki, eléggé bebizonyította az ottani Derby megnyerésével. Onnan Aachenbe visszautazva, kétszer futott, s első futásával az ottani város-dijat nyeré meg Oppenheim báró Edeldaméja ellenében, mig másodnap a 3000 márkás államdijban, Edeldamo tulajdonosának 4 éves Durchlaucht-']kxl)\ veretett meg. — Odaát aztán még esak egyszer hozták ki őt a badenbadeni nagy dijban, melyben istállótársa (Lehetetlen) mellé iramesinálónak adatván, eme kötelességének nagyon jól meg is felelt. Őszre a kancza nálunk még kétszer jelent meg a pályán. Bécs gyepén a Trialstalcesben azonban a nyertes La Roussotte, továbbá Albion, Parsifal és Tartar mellett nagyon roszszul futott; egyszer pedig Sopronban a Festetics-dijért járta körül a pályát. E tájban a kaneza már egészen kiesett formájából, s ezért nem is hozatott ki többé, de meg vagyunk győződve, miszerint ha a téli pihenést j >1 felhasználja, úgy az idei versenyek alatt ismét régi szép f -rmájában fogjuk gyakran láthatni. * * * Egyikét a leghasznosabb és szerencsésebb hároméveseknek birta a Baltazzi-Mayer szövetség, mint már fentebb emiitők, a hires Kisbér és Getroffen ivadékában, Bengaliban ; apja Derby-győző, apai, nagyapja szmtén Derbynyertes levén, kivánni sem lehet egy sportsmannek jobb vérkeresztezést, — s ha Bengali minden szerencséje mellett is (hiszen csak a birodalmunkban nyert versenyeinek értéke 10460 frt) még sem felelt meg ansak, a mit ugy vérénél mint alkatánál fogva tőle méltán várni lehetett, ugy ennek magyarázatát valószínűleg ott leljük, mert a mén az istállójában a jobbiknak kipróbált Taurus kedveért vorgaloppernek használtatván, fel lett áldozva; mert hogy benne több tehetség volt, mint a menynyit nálunk tavaszszal és nyáron künn Németországban mutatott: az legjobban kiviláglik abból, hogy Bicsben őszre a nagy államdijban Gyöngyvirágot meg tudta verni; a két lónak pedig tavaszszal és nyárban mutatott formájok szerint, ha őket egymással liandicapelni kellett volna, sok kilónak kellett volna közzéjök jönni, hogy az akkoriban mutatott forma köztük kiegyenlítődjék ; Gyöngyvirág pedig kai helye<ebbnok tetszett, minthogy csak pillanatig is késlekedtem volna azt elfogadni... Hisz már úgy sem lesz a pörből semmi. „Igaz biz az ; no hát jerünk, s azzal felugorva, s az utczán egy arralialadó üres Cabsbe vágva magunkat, husz perczezel később egy első osztályú vasúti coupéban Ultüuk, hol még négy, túlon túl sportingüké egyén társaságába jutottunk, kiknek félig elharapott és titokzatos beszélgetéséből egy rövid 20 percznyi utazás alatt megtudtuk az első 4 ló nevét a jövő évi 2000 guineában, a hat elsőét a Chester Cupban, s a két legveszedelmesbét az Oaksban, ezenkiviil még a ma délutáni lovakról néhány figyelemreméltó véleményt hallottunk; sajnos, hogy nem értékesíthettük, mert a mint később a programmon kerestük, még csak neveiket sem találtuk. így meglehetősen hamar elrepült az idő, egyszerre csak fütyölt a gép, megállt vonatunk, s mi leugrálva, siettünk a versenytér felé, hová rövid séta után éppen jókor érkeztünk, — s passepar-tout-kat váltva, — elvezettem Jobnsont a nyergelő-helyre, hogy bámulná meg a sürgést-forgást, miután ő még já.atlan volt a versenyekbon. Éppen csengettok, liogy a lovasok jöjjenek ki az első futamra (serleg az ezredbeü tiszteknek), s mi a tribün helyett a 2 dik akadály megtekintésére siettünk, egy körülbelől 14 láb széles árokhoz, mely a legfőbb emócziót igérte. Alig értünk e jó helyre, mi; bároméves korában talán sohasem volt oly jó formában, mint éppen Bécsben őszszol, s igy Bengalinak is őszre egészen más formájú lónak kellett lennie, különben alig birta volna a kanczát eme teherkülönbség daczára is megverni. A versenyidény alatt nálunk a mén tizenegyszer hozatott ki s négy győzelmet birt felmutatni. Nagyon érdekesek voltak Ludowiva elleni küzdelmei rövidebb távolságú handicapekben, melyekben hol ő, hol a kancza veré meg a másikat. Legszebb versenye azonban, mint. már fentebb emlilők, őszszel a nagy államdijban Gyöngyvirág ellenében, legcsunyább pedig Bécsben május 21-én volt, hol a handicapben Kisbabától huszonnégy fontot kapva, attól könnyen veretett meg. Éppen oly rosszul ütött ki a ménnek Németországban való két szereplése, mert első izben istállótársának Taurus-nak Berlinben az Unionban a verseny elején már nem birta az iramot csinálni, Baden-Badenben pedig tulajdonosa által lovagolva a Favorite-Idea és Kisbaba mellett csak középszerű harmadiknak érkezhetett be, pedig a nyertes Ideától a nemet és az évért tizenegy kilót kapott. Bengali nyereményösszegét valószínűleg még jóval szaporította volna, ha Pesten őszszel a 3000 frt értékű Casinó-handieap-dijban a felcanterezésnél lovasa róla le nem esik, legalább ha a verseny kimeneteléből Ítélni lehet, néki a versenyben erő en benne kellett volna lennie, ha azt nem nyerte volna is meg. (Folyt, köv.) A versenyló idomítása. (Ujabb tanulmányok e téren^ XII. Mire kell az idomárnak ügyelni? — Húsos és „könynyü" lovak. — Mr. H. Robinson. — A szigorú előkészítés. Nincs oly idomár, bármily szakavatottsággal bírjon is, ki azt remélhetné, hogy valaha valamely lovat oly eonditióba hozhasson, mely mindenki megelégedését vonja magára. A lótulajdonosok ritkán vannak megelégedve, mások pedig soha. Minden verseny előtt a lovak vagy nagyon húsosak, mint a vágómarhák, vagy nagyon soványak s ilyenkor azt mondják: agyon galoppozták. Ha azonban valamely ló megnyeri a versenyt, conditióját rögtön nagyon jónak vallják. dőn a harang megkondult s a lovasok egymásután jöttek ki, hogy az inditó - oszlopnál gyülekezzenek. Hatan voltak, többnyire bi bor és rózsaszín mezben, mely szineket a katonák nagyon kedvelni látszanak; csak az egyik lovas volt feketében, s a mellett hogy lova, egy igen szép, derék sárga, fejét kissé magasan hordta, az egész jelenség — ló és lovas együtt — jobban összeillőnek látszott, mint a többi. A hat pályázó egymásután canterezett fel és haladt el az árok mellett, hol mi álltunk; köztük egy fiatal tiszt tünt fel nekem, szép arany pej kanczán, ki azonban ugy látszott, nincs egészen otthon az ugratásban, vagy lovának ebbeli tehetségén kétkedett, mert nagyon kelletlen ment az első ároknak. Tréfásan jegyzém meg, barátomhoz fordulya, s figyelmét a kérdéses úrra irányozva : „En azt tartom, hogy a lovat reá kell vinni az akadályra, s csak az ugrásnál szabad neki fejét megereszteni, de mielőtt a földet éri, ismét fölfogni, különben orra bukik, mint majd ez az úr." Másodszor kondult meg a harang, s e'indultak. Az első akadályt mindannyian szépen ugrották s csoportban jöttek felénk az árokhoz, élükön a nagy sárga, mely pompásan kelt át, mellette oldalt s hozzánk legközelebb következett az arany pej; lovasa azonban nem elég határozottan lovagolt neki az ároknak: a paripa kurtán ugrott s orra buk-