Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883

1883-04-12 / 15. szám

122 Vadász- és Verseny-Lap. Márczius 2

9. 1883. Gyep-érdekűek. Az osztrák Jockey-Club főtitkárságához a következő versenyszinek jelentettek be: Krzysztofowitz József lovag urszinei: barna test, zöld ujjal. Br. Hildprandt hadapród (13. drag, ezr.) fekete és fehér. Streeruwitz Ottokár lovag, kadu. (7. drag, ezr.) vörös és fehér. Br. Kielmansegg Károly hadn. (7. drag, ezred) fekete és vörös. * * * A Freudenauban — mint az osztr. Jockey Club főtitkársága hivatalosan tudatja, — a lovak hétfőn, szerdán és pénteken balra, minden más napon,_ mintszintén a versenynapokat megelőző napokon jobbra galoppoztatnak körül. A lépés- és iigetési munkát, 50 frt büntetés terhe alatt, sem a verseny-, sem az idomító pályán nem szabad végezni, hanem csupán ezeken kivül, vagy pedig a pályatest belsejében. A lovaglás és kocsizás a versenypályán s azon belül 10 frt, a járkálás 2 frt büntetés terhe alatt tilos. # * ft A Freudenauban a lovak és az ezeket gondozó személyzet elszállásolására a tavaszi és nyári meetingek tartamára akövetkező árjegyzék állapittatottmeg: A tavaszi meetlngre-. Egy box 15 frt. — Egy állás 8 frt. — Szoba egy napra, egy ágygyal 2 frt, minden további ágy l frt. — Közszállásolás személyenként egy napra 40 kr. Takarmány-. Zab, legfinomabb minőségű 100 kilo 11 frt. — Széna kötegenkint 35 kr. — Szalma kötegenkint 25 kr. — Élelmezése egy lónak, naponkint 2 frt 50 kr. A nyári meetingre-. Egy box 20 frt. — Egy állás 10 frt. A többire nézve az árak a tavaszi meetingre sz'bott árakkal azonosok. A verseny-ló idomítása. (Ujabb tanulmányok e téren.i XIX. A jockeykről — A könnyű teber-skála revíziójának szükségessége. — Tapasztalatlan lovászfiúk miatt történő veszteségek. — Eszélyes dolog-e a jockeykat ajándékokkal halmozni el ? — Példák arra nézve; mily fontossággal bir, a lovas megválasztása. — Dulcamara és Noisy. — A nyerő ló megjelölése. — Szerzőnek egy levele ez ügyben. Az idomár gondja-baja koránt sem ér még véget, habár valóban jó ló került is keze alá s oly szerencsés, hogy azt egészségben, teljesen kész állapotban bocsáthatja versenypályára. Mert ekkor meg e kérdés merül föl: „Ki fogja a lovat lovagolni?" Hajdanában, a Chifney-k és Robinsonok korában, számosan voltak a könnyű terhű jockeyk közt kiváló tehetségek, kik ügyesen és szakértelemmel lovagoltak ; mai napság azonban, némi kivétellel, a jockeyk többnyire csak éretlen és tapintatlan lovászfiúk, kik sem a szakmájoklioz nem értenek, sem tanulni nem akarnak. Ha a súlyra nézve nem vagyunk korlátozva, még mindig biztosithatjuk magunkat valamely tapasztalt jockey igénybe vétele által, de többnyire kénytelenek vagyunk valamely ügyetlen lovászfiút ültetni lovunkra, hogy aztán a kikerülhetetlen vereséget türjük, ugy ahogy lehet. A legfontosabb és legsürgősebb reform, mely e baj miatt a versenyügyben ajánlható, a könnyü-teher skálájának revíziója volna. Ennek szükségességét senki sem látja jobban át, mint az idomárok és az értelmes jockeyk. Amaz eredmények, melyeket azok a pygmäusok mutatnak föl, kiket most nyeregbe ültetni kénytelenek vagyunk, kezdettől végig nem egyebek mint a tévfogások és hibák egész sorozata, melynek aztán első sorban magok a tulajdonosok vallják a kárát. Az indulásnál a lovászfiúk — mert a mai könnyű terhek mellett csak ilyenekről lehet itt szó — gyakran hátramaradnak vagy rosszul ugranak el s aztán ama hiú reménynyel, hogy az elveszett térből valamint pótolhatnak, már teljesen kilovagolják a lovat, ínég mielőtt a táv felét megfutották volna. A verseny után gyakran azt merik az ily legén} kék állítani, hogy ők jól indultak s mindig a vezető 16 nyomában jártak. Vájjon ily körülmények közt miképen lehet a tulajdonosnak vagy az idomárnak, - ha nem volt közvetlen az induló pontnál, a saját lovainak és a többinek a képességéről kellő tájékozást szerezni, ha egyszer az ily ficzkónak a fölvilágositásával kénytelen megelégedni, mely esetben aztán gyakran hibás Ítéletet vonhat lova felől ! Minő esélye nyilhatik valamely lónak, rövid távú versenyben, a midőn az indulásnál néhány lóhossznyi veszteség már az egész sikert kérdésessé teszi, még ha tapasztalt, ügyes lovas ül is a nyeregben ; hát még akkor, minő lehet az esély, ha egy ügyetlen lovászfiú ül a lovon s ez háromszorta nagyobb távot vészit? Ily esetben jobb lett volna a lovat ki sem hozni az istállóból. Efféle körülmény azonban nemcsak naponkint előfordul, de mindig gyakrabban fölmerül, a meddig kénytelenek vagyunk lovászfiúkat ültetni nyeregbe. Sajnos, hogy hosszabb távú versenyeknél sem áll az ügy sokkal kedvezőbben. Igaz, hogy az indulás ezeknél nem annyira lényeges jelentőségű, a mennyiben az elvesztett tért könnyebben kipótolhatjuk; azonban midőn eljő a pillanat, a melyben a lótól valamit követelhetünk, a lovászfiú ki van merülve s elveszti a versenyt, a melyet meg kellett volna nyernie. A tulajdonosnak aztán be kell érnie barátainak szokott sajnálkozó részvétével. Ha aztán kérdőre vonjuk a lovast, ez mindig tud valami mentséggel előállani, a többi közt azzal, hogy a ló nem volt „fit" s ebben rejlik a vereség oka. Ez aztán a hónapokig tartó fáradság és gondnak az eredménye. Legjobb conditióban levő lovunk megveretett a lovas ügyetlensége miatt. E sajnálatra méltó állapoton csupán az segíthet, ha a teherskála kellőleg fokoztatik s igy nem leszünk kénytelenek, férfiak helyett gyermekeket ültetni nyeregbe. A legmé'tóbb szemrehányást érdemlik ama tulajdonosok, ezeknek barátai s mindazok, a kik az illető lovakra fogadnak, a midőn lovasaikat ajándékokkal halmozzák el. Lord Byron azt mondja, hogy „fiatal embereknek, a kik versenyben lovagolnak, türelemmel kell viselniök a nélkülözéseket." Nos, gyakran e fiatal emberek, elragadtatva valamely könnyen kivivott győzelem mámorától, nekiülnek a pezsgőnek az őket biztató pajtásokkal, mig végre is ez, szokássá fajúi nálok s emiatt megfeledkeznek gyakran, hivatásszerű kötelességeikről is. A versenyben lovagló jockeyknek nagymérvű ajándékokkal elhalmozása a jelen kor egyik legnagyobb hibája. Emlékszünk, bogy Capt. Seott, kit ugy tekintettek, mint egy újkori Orösust, minden legcsekélyebb sikerért megajándékozta lovasát, akár saját ügyessége, akár valamely accidens következtében vivta azt ki. Ily rosszul alkalmazott jótékonyság aztán ép oly káros következményűvé válhatik ugy az elfogadóra, mint az ajándékozóra nézve. Be kell vallanunk, hogy véleményünk szerint a fiatal jockeyk rosz magaviseletének főoka a tulajdonosok tulcsapongásaiban keresendő, kik gyakran tizszerte többet adnak nekik, mint a mennyit megérdemelnének. Ennek orvoslására a mód nagyon egyszerű volna, ha azt mindenki egyaránt alkalmazná. Fizessünk a jockeyknek annyit, a mennyi őket megilleti, de soha se többet. Azt állítják némelyek, hogy az ajándék biztosítja az illető joekey becsületességét. Mi nem osztozunk eme nézetben, mert a dolog valójában igy áll : bármily befolyással legyen is valamely joekey egy-egy verseny eredményére, s bármily tehetséget fejtsen is ki, eléggé meg van az fizetve a rendes illetményével s ha becsületessége a kisebb-nagyobb ajándékoktól függ, mi bátrak vagyunk kétkedni az oly erkölcsiségben, mely ily sikamlós lejtőre jutott. Néhány példát hozunk itt föl arra nézve, mennyivel előnyösebb az, ha ügyetlen, tapasztalatlan lovászfiú helyett, értelmes joekey lovagol. Fräulein a goodwodi Stewards Cup-ben ' futva, 6 stone 4 fonttal nem kapott helyet s nem sokára aztán Doncaster-Cupben megverte ; Maria Sluart-ot s még több más verseny t nyert, s jó : joekey kezében kb. 3 stone-nal jobbnak bizonyult. Ugyané meetingben (Goodwood) Valeur, 6 stone 4 tonttal hátán, több mint husz lóból álló mezőnyben, mint a legutolsók egyike érkezett be, holott egyenlő teherrel mindig megverte Hisioriant. Másodszor Newmarketben futott, semmivel sem nagyobb sikerrel, kis terhet vive s mégis carriereje vége felé bebizonyította, hogy busz fonttal jobb, mert gyakran megverte ugyanazokat a lovakat, a melyek ellen, lovászfiúval a hátán, nem arathatott diadalt. Ugyanily körülménynek tulajdonítjuk mi, két legjobb lovunk Dulcamare és Noisy megveretését is a Chester Cup-ben, mi egyedül csak a lovászfiú rosz lovaglásának róható föl. Noisy öt stone 4 font teherrel megveretett s még ugyanazon a héten, jó lovas vezénylete mellett, megnyerte a Dee-Stakest, mi több, nagyon könnyen 8 stone 7 font teherrel oly lovak ellen, mint Lord Alfred, Lady Tatton, Carabus stb., egyenlő tebert vive ezekkel. Nyilván való dolog, hogy az oly jockeyk csak a bookmakereket gazdagítják, kiknek minden közbejött kellemetlen körülmény kezökre dolgozik, mig a tulajdonos, a kinek csak a lóban és lovasban kell megbiznia, érzékeny kárt szenved. De van még más baj is a jockeykkal. Emiitettük már, hogy a lovászfiúk gyakran a legjobb akarattal sem képesek ugy lovagolni, mint ahogy kellene. Vannak azonban esetek, melyekben a lovasnak meg kell és képes is megtenni kötelességét, de mindamellett is ellenkezőleg tesznek amaz utasítással, a melyet kapnak, a mikor aztán a verseny nem a tudományon alapul többé, hanem a tiszta vakszerencsén. Szerencsére, az ily esetek ritkák, de mégis előfordulnak olykor, ugy a lovászfiúknál mint a jockeyknál. Ama versenyekről szólunk, a melyekben „kinyilatkoztatják, hogy ez és ezzel a lóval akarnak nyerni." Ha valamely tulajdonos két lovat indíttat a versenyben, joga van kinyilatkoztatni, hogy a kettő közül melyikkel akar nyerni; ezzel fölteszi, hogy az a ló, a melyet nyerésre kijelölt, képes valamennyit megverni, istállótársán kivül. Nos, mi gyakran láttunk ily alkalmakkor jockeykat, kik nem a nyerőnek nyilvánított lovat lovagolták, fölmenni az élre, aratni a dijt, a nyerésre kiszemelt lovat a második helyre szorítva vissza. Ilyesmi történt 1871ben Shrewsburyben, mely két fölszólalásra adott alkalmat, a melyek egyike, a Rous tengernagyé, szerintünk helytelen volt, a másik, a Mr. Chapliné ellenben helyes. Bátrak vagyunk még a sok hasonló eset közül pár példát idézni. Az egyik esel a gocdwoodi, 1847ből, hol Collin

gwood és The Cur, Mr. Rolt lovai futottak. Kinyilatkoztatta, hogy Collingwooddal akar nyerni; azonban G. Whitehouse, ki a The Cur-1 lovagolta, egy hoszszal győzött. Ez az eset vizsgálatra nyújtott alkalmat. A jockeynak ama mentségét azonban, hogy ő, túlbuzgóságában, nem ismerte föl Collingwood lovasának a színeit, elfogadták. Mr. Rolt ezúttal oly roppant összeget veszített, hogy csakhamar aztán visszavonult a turftól. Ép ez az eset fordult elő M. J. B. Starkeynek Viridis és Land Tax lovaival. Utóbbin roppant fogadások álltak s előbbin semmi. A tulajdonos Land Tax-szal akart nyerni, melyvalóban meg is verte az egész mezőnyt Viridisen kivül. Mr. Starkey ezáltal egyszerre tönkre jutott, visszavonult végkép a turftól s nem sokára meg is halt. Itt alkalmasnak véljük ama levelet idézni, melyet mi 1871-ben, ez ügyben a „Sporting Gazette" szerkesztőjéhez intéztünk. „Uram! Engedje meg ön, hogy ' néhány megjegyzést tehessek, melyeket hasznosaknak vélek, ama számos észrevétel mellett, a melyeket tettek a Wrekin Nursery futamának alkalmából. Valamely lótulajdonosnak oly sok nehézséggel kell megküzdenie, hogy kevesen mondhatják meg: hol kezdődnek és hol sziin-