Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883

1883-03-29 / 13. szám

104 Temesvár vidékén márez. 18-án észlelték az elsőt a ligethi erdőben; ugyanott 20 dikán Joanovies Sándor ur lőtt egyet; vadásztársai kettőt elhibáztak, egy pár pedig tovarepült anélkül, hogy rálőhettek volna. Remetén br. Ambróczynál 19-én lőtték az elsőt. Sárszegen Talabér Kálmán 19-én lőtt egy szalonkát; egy másikat is látott, de nem ke­rült puskaesőre. A Csepel-szigeten f. hó 26-án lőtte Pr. ismert szenvedélyes vadász az elsőt, — mig a budai hegyekben P. J. ur két nappal meg­előzőleg már aggatékra fűzött 1 drbot. Mint érdekes hirt felemiitjük egyúttal, hogy ifj. Kapsz ur, a „Margit-Sziget u-en ugyanez idő­tájt két drbot lőtt volna. Somogyban a szalonkázás — nem is kell mondanunk, hogy — sokkal élénkebben és sikeresebben foly. Iháros-Berényben márczius 24-ig 21 dbot lőttek. Tarnóczán márczius 15-dikén látták az első hosszucsőrűeket, s két­napi vadászaton, márez. 22-ig szintén 22 da­rabot lőttek. Békésmegyéből írják, hogy id. gr. Al­másy K. leeszi erdőterületén f. hó 19-dikén esti búzáson látták az első két szalonkát, 20-kán pedig négyet, de lőtávolon kivül. A szalonkákról híres apatini pagonyban, f. hó 20-dikán esti húzáson látták az első szalonkát, azonban csakis 24-kén ejtettek két darabot. Fehérmegyéből Iszka Szt.-György vidé­kéről irják, hogy ott T. J. ur e hó 19-dikén lőtte az elsőt, — e hó 24-ig pedig az össze­sen látott 14 drbból ötöt ejtett el. A szalonkák tehát — bár kis számban — de mindenütt megjelentek már, jeléül an­nak, hogy utazásuk ideje egészen itt van már; — már Erdélyben is megjelentek, mint azt B. J. ur, n.-szebeni igen tisztelt tudó­sítónk közli. A Nagy-Szebentől egy órajárás­nyira fekvő „Sellenberg" községben ugyanis f. hó 21-kén látták az első hosszuesőrűt. Mocsári szalonkákat márczius 20-ka körül észleltek a Szolnok és Budapest közötti terü­leten ; a kacsák különböző nemeit s a bibi­ezeket már koránban. Percy a rókát megpillantá, s a falka hangos zenével rohant utána. Halloa, halloa! Destinyt sarkantyúba veszi, s ez utolsó gá­ton is keresztülszökött. Percy felkiáltása, s a falkának uj élénkséggel felvett hajtása lady Maudot annyira felizgatá, hogy ámbár lova már nagyon habozott, s hogy szélesen felnyilt veres orrlyukaival a szokottnál gyorsabban lélekzett, inkább a falka hangos csaholá-ára, mint az előtte levő veszedelmes akadályra ügyelt. — Merlin, lady Maud kedvencz lova, ép oly izgatott, mint szép úrnője, az aka­dálynak bátran nekimegy ugvan, de ugrás­közben a bokrokkal átszőtt léezekbe ütközik, ezeket áttöri, de felbukik. Percy, ki e pil­lanatban visszatekint, lady Maudot lova mel­lett fekve látja; leugorni s odasietni perez művo volt. — Jó isten! talán csak nem halt meg! A pillanatra elájult lady azonban csak­hamar magához tért s Percy segítségével fel­emelkedett. Halálsápadtan, összekarczolt arczezal, tö­rött kalappal, foszlányokra tépett lovagló-ru­hában s könyes szemmel tekintett lovára. — Megsértette magát? — Nem! legalább nem hiszem. Kérem, nézzen Merlin után. Időközben ez is feltápászkodott s fájda­lomtól merev szemekkel s vérző nagy seb­bel állt ott. A hegyes karók egyike ezomb­jába fúródva tört ki a kerítésből. Vadász- és Verseny-Lap. ATHLETIKA, TESTGYAKORLAT. A bécsi első kard- és törvladalról. Az „Oedenburger Zeitung" f. évi márczius 8. és 9-ik számaiban Szigethy Sándor úrtól — ki a „Magyar athletikai c'ub" jobb vívói között szerepelt — a kö­vetkező érdekes bírálati ismertetését találjuk a bécsi első rapier és kard-viadaloknak. A kardforgatás nemes, férfias és lovagias gya­korlatát, az utóbbi évtizedben úgy nálunk, miut iajt­háutúli szomszédainknál sajnosan elhanyagoltatok, s mig az nálunk előbb, a comme il fant nevelésnek úgy­szólván kiegészítő részét képezte, vivó köreinknek ez idő szerint csak ama kisebb számára szorítkozik, a hol eme sportot még mindig kiváló szeretettel ápol­ják. Nálunk, fájdalom, még mindig tart a visszamara­dás. Bécsben azonban, — hol ez idő szerint a leg­élénkebb sport-mozgalom indult meg — a vívás sport­jának általános érdekében, sikeres-n törték meg a közönyt. Az ez irányban való kezdeményezés di­csősége, az „Allgemeine Sport-Zeitung" szerkesztőjét Silberer Viktort illeti meg, Silberer rendezte Bécsben a nemzetközi regatta, kerékparipa-és biliárd versenyeket is. A tőr-és kardvi­vási viadalokra, egy-egy „Osztrák bajnoki" érmet, az amateurök részére pedig két 30—30 aranyból álló dijat tűzött ki a professionalisták részére. Az első ra­pier- és kard viadal f. évi márczius 3-án tartatott meg a „Musikverein" termében. A viadal — ha a kezdet nehézségeire tekintünk — teljes sikert aratott, s az amateur pályázók elismerést érdemeltek, kik közül 5 a tőr- és 6 a kard-vivásra jelentkezett. A professionalisták részvétele már gyengébb volt, a mely körülmény a vívómesterek érdekében fekvő­nek látszott, mert ők saját köreikben eddig, mint le­győzhetlenek szerepelhettek, s egy nyilvános viadalon kellett most ezt egymás ellenében is bebizonyítani. A közönség részvétele élénk volt, s a Musikve­rein termei, distinguált publikummal és sok szép nővel telt meg. A tőrvívásra neveztek Adamovits Teodor, Biber­hofer Ferencz, Eckstein Frigyes, Wagner Zsigmond és Ernst György amateurök. Miután mindegyik pályázóval meg kellett mérkőzni, 5 nevező között 10 assaut volt; a szúrás a második dijnál, 2 tussal nem számított; azonban tényleg csak 9 menet történt, mert az utolsó assautnál Ernst György a kardvívásra való előkészület miatt kimaradt. Az amateur törvivási osztrák bajnoki czimet, az arany éremmel és a külön tiszteletdíjjal együtt, mint legkorrektebb és elegansabb vivó Bieberhofer Ferencz, az ezüst érmet pedig Wagner Zsigmond nyerték el. A professionalisták közül a tőrvívásra neveztek: Pietro Arnoldo gráczi, Hartl János és Fuchs Sándor bécsi vívómesterek. Győztes Hartl lett. A kardviadalra neveztek: Kufahl H., Spanraft F., Adamovits Th., Wagner S. és Ernst György; s ez utóbbi nyerte el a bajnoki czimet, az arany érem és külön tiszteletdíjjal együtt, mig Adamovits Teodor kénytelen volt mint 2-ik győztes, az eziist éremmel megelégedni. A professionalisták közül a fent megnevezett 3 mester állott ki a kardviadalra és Hartl győzött ez­úttal is, tiszteletdíjul egy szépen kidolgozott epée-t és kardot nyervén. A íalka után gyorsan elvágtatott kis társaság közül, a balesetet csak Tibb vette észre; ő is azonnal visszafordult, bogy a lady segítségére lehessen. — Mylady ! lova nagyon rosszul van; szó sincs róla, hogy reá ülhessen; a legközelebbi istállóba kell vezetni. Terhelőit megereszték, s miután Tibb a vérző sebet zsebkendőjével bekötötte, vele a farm felé ballagott; lady Maud megbénult lovát könyezve kiséré s nyakát simogatá; Percy pedig a másik két lovat utánuk vezette. — Szegény Merlin! túlhajtottalak, s el­feledém, hogy kellő conditióban még nem voltál! A legelső házak egyikénél jó istállót ta­lálva, Merlint bekötötték. — Mit tegyünk most? — töprengett Percy. — Joscelin-parktól legalább tiz mért­földnyire vagyunk. — Rövid tanácskozás után abban állapodtak még, hogy Tibb baromor­vost keres, lady Maud Destinyn haza lovagol, Percy pedig egyelőre Merlinnél marad. Tibb azonnal útnak indult s P-rcy, lo­vát Lady Maud részére, ki az ajánlatot csak nehezen fogadá el, átnyergelte. — Sajnálom, hogy balesetem miatt a kill­nél jelen nem lehetett! — s felült, de még egyszer visszafordulván, utolsó szava ez volt: — Szívességét igen-igen köszönöm; — Merlinnek, ugy-e, jól gondját viselik ? — Minden tekintetben meg lehet nyu­godva, semmit sem mulasztunk el, s azért, Márczius 29. 1883. ­Ez volt a sikerült viadalnak eredménye ; mivel azonban az egyúttal a bajnokság elnyerésével is ösz­szeköttetésben állott, kellő tárgyilagosság mellett rész­letes bírálatot is kell adnunk. A pályázók „en garde"-ba állottak, anélkül hogy a pengék hegyei keresztezték volna egymást, a eb­ből egy többé-kevésbbé számításba nem vehető játék következett, széles mozdulatokkal, melyek a tőrvívás­nál épen nem szépek Nekem legalább a franczia ,jeu serré határozottabban jobban tetszik. A támadásnál azt vettem észre, hogy a bal lá­baknak stabilitása, a kilépéseknek korrektsége, és a védés utáni en garde-ba való visszalépés, valamint a ripostoknak nyugodt megvédése hiáoyoztak, s ezek helyett inkább volt minden attaque egy-egy nekiro­hanás, melyek mindig corps á corps végződtek. Ilynemű vivási modor mellett, egy combinált szép támadás a lehetetlenséggel határos, mert vagy nagyon közel, vagy nagyon távol állanak egymástól az el­lenfelek, hogy kellő egyes mozdulataikat számítással és ,chic"-kel vihessék keresztül. Sima tőrvívásnál erő­vel dolgozni soha sem szabad, és egyáltalában azt ta­pasztaltam, hogy Ernst urat kivéve, — mindannyian inkább heveskedés, mint vivási nyugodtsággal léptek fel. A mi az egyes tőrvivékat illeti, Champion Bie­berhofer minden esetre jó vivó, szép tartással és sok agil'tással, de csukló-mozdulatai szabálytalanok, s igen sokat árt állása elegántiájának az, ha megfe­ledkezve magáról, bal karját leereszti. Wagner hasonlóan elegáns vivó, de az attaque­nál, midőn náluk a szokásos nekirohanásokat alkal­mazzák, s midőn már a test a testet éri, mindig az obligat szúrásnál marad. Ernst sok nyugodtsággal bir, gyors csuklóval, és ió riposztokkal; állásában azonban hanyag és lábaiban lassú. Adamovits Th. igen heves, s a finomság rová­sára erővel dolgozik ; de még sokat fog haladni. Eckstein nem sorozható, a bajnoki vivók közé. Valóban mesteri és a szó legszorosabb értelmében a bajnoki viadalhoz méltó vivást csak Hartl vívómester produkált. Mintha aczélból lett volna öntve, oly nyu­godtsággal várta a sok itáliai élénkséggel támadott ellenfelét Arnoldot; á tempo éledt azonban fel az érez, egyet villámlott kezében a tőr hegye, az attaque par­rizva volt, s már „tuché" hangzott az ellenfél oldalá­ról. Most Arnoldo elővigyázóbb lett s a legszebb csata fejlődött ki köztük, s a czéltudatos Hartlt bámultam. Őt a „vivás lelkének" nevezhetem, ki ép ugy mint a sah játéknál, megtette a saját tervén alapúié húzá­sát, hogy az ellentél az ellenhúzást alkalmázhassa csak azért, hogy aztán annál könnyebben mattá te­hesse. Állásában nyugodtság, gyorsaság, számítás és mozdulatainak biztonságában Hartl, saját szakmájában, valóban mesterit produkált. Arnoldo épűgy respektálandó szakember, Je Hartltól mégis messze áll. Fuchs elég jól és gyorsan vezeti tőrét, de néhány szabálytalan és heves mozdu­lata helyett jobban tenné, ha Hartl-t utánozná. Egyéb­iránt, a három mester közül ez utóbbi a leggyengébb. Az amateurök kardviadala feltétlenül jobb volt, mint tőrvívásuk, eltekintve Kufahl és Spanraft vívá­sától, kik még nem állanak a bajnoki vivók niveau­ján. Egyáltalában jól bántak a karddal, de itt is egy kissé sok hevességgel, a mi sok doubié-ra adott al­kalmat. A kardvívás különben is nincs oly határozott szabályoknak alávetve, mint a tőrvívás, és az egye­hogy a vadászat végén ott nem voltam, soha se sajnáljon! Lady Maud könnyű canterban távozott, s nemcsak Percy, de a ház népe is gyönyör­rel nézett a szép lovasnő után. Az ut kanya­rulatánál azonban sem ló, sem lovasnő nem tünt elő; Percy néhány perczig türelmetlenül várt, de hiába. Valaminek történnie kellett, gondolá s izgatottan utána sietett. VII. Percy attól tartván, hogy Destiny tán megbokrosodott vagy a ladyt ledobta, ezer aggodalom között sietett a falun keresztül s minden lépten nő- és gyermek-csoportokkal találkozott, melyek a deli lovasnő által nyúj­tott szép látványról beszélgettek. Végre az ut kanyarulatához érve, lady Maudot még sápadtabban mint a rajta történt baleset al­kalmával, csendesen megállt lovához támasz­kodva találta. — Kissé elszédültem, de már jobban va­gyok ; segitsen ismét nyeregbe. Percy azonban látva, hogy lady Maud állapota korántsem olyan, hogy veszély nél­kül lóra ülhetne, a legközelebbi jobb külsejű parasztházhoz vezette, s a szegényes, de tiszta szobában elhelyezte. — A lady, lord Sewenoaks leánya, — mondá a körülötte ácsorgó nőknek, — bont­sák fel ruháit, adjanak néki fris vizet; — s lady Maudot e jószívű, de ügyetlen paraszt­asszonyok ápolására bízva, a szobából kiment

Next

/
Oldalképek
Tartalom