Vadász- és Versenylap 26. évfolyam, 1882

1882-03-09 / 10. szám

Márczius 9. 1882. VADÁSZ- ÉS VERSKNY-LAF. 89 rűl évenkint egy állami mén tartása, s hogy az átlagos 2 1/ 3 forint fedeztetési dij mellett csak 100 forint bevétel van egy mén után. Ha pedig a fedeztetési dijakat felemelnők, ak­kor — mint ezt 1875-ben a pénzügyi bizott­ság javaslata folytán tett kísérlet mutatta — a fedezett kanczák száma 70 ezerről leapadna 40—50 ezerre ; s akkor csakugyan птп volna „se pénz, se posztó". —- Ez az állami pénz­tárból a méntelepekre évenkint fordított 70000 forint hozza meg az országnak évenkint azt a 8—9 millió forintot, melyet a külföldtől lóexport révén nyerüuk; s azonkívül ki szá­míthatná ki a belföldön maradó jobb lovak érték-emelkedését, s a jobb igás állatok mun­kája által szaporított gazdasági jövedelmet az országban ? A lóversenyekre, lótenyésztési kiállítá­sokra, magán- és községi mének tartásának segélyezésére és központi igazgatásra együtt messzavazott mintegy 90 ezer forinttal együtt a lótonyésztési budget összes kiadása 1882-ik évre 2,570,000 forint, melyből a saját bevéte­leket levonva, marad mintegy hatszáz negy­venezer forint deficit, melyet az állampénztár­ból kell fedezni. A törvényhozás bölcsessége által engedé­lyezett eme javadalmazás, annál kevésbbé tog túlságosnak feltűnni, ha figyelembe veszszük, hogy nemcsak kizárólag az országos lótenyész­tés fejlesztésére van szánva, hanem az állat­tenyésztés összes ágai, sőt az állatorvosok gyakorlati kiképzésére szánt ösztöndijak foly­tán még az állategészségügy is nem jelenték­telenül istápoltatnak eme javadalmazásból ; a mint azt a budget indokolásában felsorolva találjuk. Az álladalmi ménesbirtokokon tartatnak ugyanis az országos szarvasmarha-tenyésztés emelésére hivatott nagyszámú tehenészetek és gulyák, úgymint: Mezőhegyesen a magyar faj gulya 300 tehénnel, ugyanott a kuhlandi tehenészet, melynek létszáma 100 tehénnel van megállapítva, Kisbéren az allgaui tehe­nészet, Bábolnán pedig a berni és möllvölgyi tehenészet, melynek létszáma külön-külön szintén 100 tehénnel van megállapitva. Mind eme törzsök eredeti behozatal által tisztán fentartva nagy gonddal tenyésztetnek, hogy ivadékaik a segélyt igénylő országos szarvas­marha-tenyésztés érdekében előnynyel felhasz­nálhatók legyenek. Ezenkívül a sertéstenyésztés mindkét irá­nya, azaz a zsir- és hústermelés Mezőbegye­sen és Kisbéren bir jelentékeny tenyészforrá­sokkal, honnan a tenyésztők elismert jeles­ségű anyagot nyerhetnek. így tehát az állami lótenyészintézetek egész általánosságban jogosan országos állat­tenyésztési telepeknek nevezhetők, s miután emez általános jellegükre és rendeltetésükre nagy súly van fektetve, az ez intézetek fen­tartására és fejlesztésére megszavazott java­dalmazás a segélyre olyannyira szorúlt álta­lános állattenyésztés felvirágoztatására szol­gáló befektetésnek tekinthető. A jó községi és magán mének tartásának segélyezésére 10,000 forintot sza­vazott meg ez évre a törvényhozás. Emez összeget a földmivelési minisztérium ama me­gyék lótenyész-bizottmányainak bocsátotta ren­delkezésükre, hol aránylag kevesebb állami mén áll, vagy bol a helyi viszonyok az uj intézmény némi sikerét biztosítják. — Eme javadalmazásból nyertek : Zalavármegye 1400 frtot, Baranya-, Vas , Heves -, Bihar-, Borsod- várme­gyék 800 frtot ; Szabolcs- és Nógrád- vármegyék 600 frtot ; — Gömör-, Hont-, Szepes-, Sáros-, Szi­lágy- és Ung- vármegyék 400 forintot, s végre Erdély tenyészvidékei 1000 forintot. — A földmivelésügyi minisztérium által eme vár­megyék lótenyészbizottmányaihoz e tárgyban intézett utasításból tájékozás végett közöljük a következő szakaszokat: „Méntartási segélyben csak oly község vagy tenyésztő részesítendő, ki : 1) Kötelezi magát a lótenyészbizottság által alkalmasnak talált ménjének kivétel nélküli közhasználatra való bocsátására, s a ki a lótenyészbizottmányi elnök á'tal meghatáro­zandó formájú és hitelességű fedeztetési jegy­zékéből tudja igazolni, hogy legalább 35 db, idegenek birtokát képező kanczát fedeztetett meg ménjével a fedeztetési idény alatt. 2) a segélyzett ménért fedeztesi dijul legfeljebb 2 forintnál, vagy ezzel egyenér­tékű terménynél vagy szolgálmánynál többet egy kaneza után nem vesz. 3) kötelezi magát, a mént egész eszten­dőben megfelelően táplálni, de különösen a a fedeztetési idény alatt elegendő szemes ele­dellel is tartani, alávetvén magát a mén tar­tására, valamint a fedeztetésnél követett el­járásra nézve ugy a megyei lótenyészbizott­mány, valamint a mén telep és teleposztály vizsgálatainak, ellenőrzésének és felügyeleté­nek, nemkülönben az ezek által rendelt esetleges eljárásnak eszkölésére. 4) a pénzbeli segély, a mén darabját illetőleg, legalább 60 s legfeljebb 100 fo­rintra tehető ; 5) első sorban a megyének mindig ama vidékén volna a segély felhasználandó, a mely vidék legiukább nélkülözni volt kénytelen az alakalmas mének szükségelt számát; 6) Elvileg az ellen sem lehet kifogás, hogy a helyi viszonyok szerint a segélyzett községi mének szabad ménesben, szabadon is használtassanak, oly kikötéssel, hogy egy mén számára több kanczának kerülni 60-nál nem lehet. Eme tenyésztés érdekeit szolgálni hiva­tott uj intézmény legközvetlenebb czélja a magánosok tulajdonában levő mének tartásá­nak könnyebbítése s ez által az alkalmas apalovak szaporítása lévén, legelső sorban tehát oly ménekre forditandó, melyeknek fen­tartá«a tulajdonosának ténvleges áldozatába kerül ; s e mellett oly vidék tenyésztőinek szolgálna, mely vidék, mének hiányában, ilyet égetően szükségei." Utasítás*) a fedeztetési állomások felügyeletével megbízott lóte­nyészbizottmányi tagok számára. (Kiadatott a földmivelés ipar-, és kereskedelemügyi m. kir. minisztérium által.) A 'bizottmányi elnök által az egyes fe­deztetési állomások felügyeletével megbízóit tagok két főirányban érvényositendik befolyá­sukat. 1 szőr. Odahatnak, bogy a nép a józan tenyésztés elveit megismerje s ez által az uralgó előítéletektől és balhiedelmektől el­szokjék ; — kijelölik az állomáson levő mé­nek közül azt, mely a fedeztetésre hozott kaneza alkotásának és eredetének legjobban megfelel ; s arra serkentik a tenyésztőket, hogy kanczáikat, legalább közvetlenül a fe­deztetés előtt és után, jobb tartásban része­sítvén, valamint a sárlási időszakot kellőleg felhasználván, a meddőségi s elvetélési esetek­nek lehetőleg elejét vegyék. Szóval legfontosabb teendője az állomás­felügyelőnek : befolyást gyakorolni az apa­lovak választására és kanczaanyagnak kellő gondozására. 2-szor. Arra ügyel az állomásra kijelölt bizottmányi tag, hogy az állam tulajdonát *) A fedeztetési idény megnyíltával időszerűnek tartjua jelen közlés által a lótenyészbizottmányok figyelmébe ajánlani ama fontos teendőket, melyekre az állomásfelügyelő bizottsági tagok hivatvák. A vá­zolt teendők nem könnyűk, de hogy elvégezhetők az ügy nagy előnyére, azt például folytonosan bebizo­nyítja a veszprémraegyei lótenyészbizottmány nagy­érdemű elnöke Hunkár Sándor, ki megyéje területén utánzásra méltó pontossággal szervezte e „nobile offi­ciumot." képező mének minden tekintetben kellőleg elhelyezve és ellátva legyenek ; különösen pedig : a) Figyelemmel kiséri a község eljárá­sát, meggyőződik arról : miként teljesíti a mének ellátása iránt vele kötött szerződés minden egyes pontját ? kifogástalanok-e egész­ségi és tüzmentességí szempontból a helyisé­gek'? s kellő mennyiségben szolgáltatnak ki a takarmány-és élelmi czikkek? Ha a fentjelölt teendők közül oly nehéz­ség merülne fel, melyet a község elhárítani vonakodnék, hatalmában áll az államfelügye­lőnek, mint a megye által támogatásban ré­szesülő lótenyészbizottmány tagjának ; az il­lető szolgabíró vagy egyéb illetékes megyei tisztviselő hivatalos közvetítését igénybe venni. b) Ellenőrzi a mének mellé rendelt le­génység eljárását ugy tenyésztési mint keze­lési szempontból; felügyel arra, hogy a mé­nek visszaélések utján túlságosan igénybe ne vétessenek, hogy rendesen és tisztán tartassa­nak, s hogy a takarmányozás körül semmi visszaélés vagy részrehajlás ne történjék. Ha az állomásvezető altiszt vagy a mel­léje rendelt legénység eljárása körül a fen­tebbi tekintetben bárminemű rendellenességet tapasztatna az állomásfelügyelő, ugy az állo­másvezető altisztet arra figyelmezteti, vagy sérelmét a minden állomáson szabályszerűen meglevő panaszkönyvben feljegyzi. Oly ese­tekben azonban, hol a kérdéses mulasztás vagy visszaélés íentossága rögtön intézkedést igé­nyel, az illető ménteleposztály parancsnoksága értesítendő a dolog állásáról. Az illető méneskarbeli katonaközegek az állomásfelügyelők működési köréről érte­sittetvén, oda vannak utasitva, hogy az em­iitett felügyelők részéről veendő figyelmezte­tésekhez képest szabályszerű kötelességük korlátai között — a szükséges intézkedése­ket esetről-esetre haladéktalanul megtegyék. Lókivitel Francziaországba. Mintegy két hónap óta ismét jelentéke­nyebb lendületnek indult a lóki vitel Magyaror­szágból Párisha. Különösen a franczia főváros bérkocsi-társulata (société des petites voitu­res) fordította figyelmét a magyar lovakra. E társulat évenkint 1500—2000 lovat vesz igénybe s igy nagy haszon volna, ha állan­dóan minálunk fedezné szükségletének egy részét. Első sorban erős csontú, középnagy­ságú, nyugodtabb vérmérsékletű lovakat ke­resnek a párisi bérkocsikba ; szépségre, vagy sebes, diszes járásra egyáltalában nem reflek­tálnak; miután tudvalevőleg a franczia fő­városban nem is szabad gyorsan hajtani, s e rendőri parancsot annyira s oly szívesen követik a bérkocsisok, hogy valóban sehol sem sem lát az ember oly csigahajtást, mint a Szajna partján.*) Apróbb csont- vagy szembibáktól sem irtózik a bérkocsi-társulat, s e csekély igé­nyek mellett elég jó árt fizet a lovakért. Oly lókivitel ez tehát, mely pénzt hoz tenyésztőinknek ama lovakért, melyeket bel­földi keresletre legkevésbbé értékesíthetnek, s melyek fogyasztását országos tenyésztési szem­pontból legkevésbbé sajnálhatjuk. Örömmel értesülünk arról, hogy emez export létesitője a lótenytenyésztés emelésére alakult társulat volt, mely ujabban Szeniczey Ödön, br. Üchtritz Zsigmond és Pulay Korúéi eré­lyes igazgatók vezetése alatt nagyobb és üd­vösebb tevékenységet fejt ki, mint eddig. — A mint halljuk, netiáöy hét óta már több mint 200 ily fiakerlovat küldött ki a társu­lat Párisba, melyet majdnem kizárólag köz vetlenül a tenyésztőktől vettek Debreczen, Gyula, Gömör , Heves és más vidékeken. — *) Berlinben és Hamburgban sem jobbak a droshkék. Szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom