Vadász- és Versenylap 26. évfolyam, 1882

1882-02-23 / 8. szám

Február 23. 18S2. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 65 savós izzadmányok valóban meglepően resol­váltattak. A mindkét oldali raellhártya-loboknak egy része, a bol a nagymennyiségű savós izzadmány nem resolválódott, ba azok állo­mányos tüdőlobbal nem voltak szövődve, szin­tén javultak, miután több esetnél jó sikerrel alkalmaztuk a mellkasnak szúrcsapolását. Nevezetes a II-ik alak kimenetelénél, hogy nagyobb része amaz állatoknak, melyek e járványos tüdőlobbon átestek, másodlagosan majd egy majd pedig több végtagon rnetasti­kus inlobot kaptak, melyek azonban bár las­san, de mégis tökéletesen meggyógyultak. Nemkevésbbé nevezetes a Il-ik alak le­folyásánál, ha az elvetélés megtörtént, ugy meglepő gyors kimenetelű volt a szenvedés és pedig vagy tökéletes felgyógyuláshoz, vagy pedig, ha már a genyes beszüremkedések je­len voltak ugy tüdőszöghöz, ép ugy a nagy­mennyiségű savós izzadmányoknála halálhoz. A III-ik alak lefolyása és kimenetele attól függött, hogy mely betegségek vannak társulva. Az agylobbal párosult szövődményes alaknál, ha a tüdőben az izzadmányok fel­oldásnak indultak, ugy maga az agylob csak ritkán vált halálos kimenetelűvé. Az orbáncz­czal szövődött alak, eltekintve hosszas és unalmas lefolyásától, nagyobb részt kétes kime­netelű volt, miután a genyes beszüremkedé­sek a tüdőben nem ritkán voltak a halál oko­zói. Ha pedig emez alak a belső szemlobbal lépett fel és a tüdő vagy mellhártya bántalma lefolyásában nem vált végzetessé, ugy magá­ban a szemben az izzadmányok felszívódtak és a legkisebb utóbaj nélkül felgyógyultak. Jóslati szempontból tekintve az influen­zát, ugy azt az I-ső alakban mindig kedve zőre állithatjuk, miután a kimenetele csak akkor vált kedvezőtlenné, ha vagy átesése a II-ik alakba, vagy pedig, mi ritkábban tör­tént, szövődményekkel párosult. A II-ik ala­kúak jóslata mindaddig kétes marad, mig a szenvedés tetőpontját el nem érve, a válság be nem állott ; mig végre a III-ik alak jós­lata egész lefolyásában kétes maradt és a szö­vődmények minőségétől tüggött, azt módosítani. Az összes lóállományokban az egész 8­havi invázió alatt nem fordult elő egyetlen eset sem, hogy a már egyszer a betegségen átesett állat újra megkapta volna azt. Vájjon kiterjed-e emez immunitás a további élet-tar­tamra is, az előttem eddig még ismeretlen. A mint már fennebb is emlitém, ugy ha­lálos kimenetelű esetek csak a II-ik és III-ik alaknál fordultak elő. A II-ik alakban elbu­kott állatok kórbonczi változása hevenytüdő­és mellhártyalobot, nagymérvű véres savós izzadmányt mutattak a mellkasban, e tüdő, ha a halál a betegség második stadiumábau következett be, vagy egyik mint két leber­nyéjéu, majd a vörös, majd pedig a szürke májasodása volt jelen. — Ha a halál a be­tegség harmadik stadiumában állott be, ak­kor vagy a tüdőnek genyes beszüremkedése kisebb genygóczokkal, vagy pedig leggyakrab­ban a tüdő-üszög majd határolva kis részle­tekben, majd pedig nagy terjedelemben ész­leltetett, mely utóbbi esetnél az egész tüdő­állomány eves, üszkös beszüremkedéstől egész porhanyóvá vált. A sziv és kamrái, valamint a közös élet­ér nyílása rendszeresen szilárd vér- és rostonya-alvadékkal volt telve. A máj duz zadt, vérbő és törékeny, a lép szintén vérbő és nagyobbodott, a vesék nagy mértékben belövelve, medenczéjök hurutos állapotot mu­tatott, valamint nem ritkán heveny-gyomor­ée bélhurut is volt jelen. A III-ik vagyis szövődményes alakban elhullott állatok kórbonczi változása, a szö­vődmény nemétől fügött, a fent emiitett kór­bonczi változások egy része többnyire, ép ugy a pókhálós kérnek vérbősége és az agy­kamrácskáknak savós tartalma volt jelen. A szivburok a nagykiterjedésű mellhár­tyaloboknál rendszeresen szenvedett, ritkábban azonban maga a sziv, melynek lobos állapota csak egy esetnél észleltetett. Itt a sziv izma vérbő belhártyája balöveit és tartalma sűrű alvatlan vér volt. Az influenza gyógykezelése a könnyebb eseteknél csak életrendileg történt és pedig az állatok kellő hévmérsékű és jól szellőzte­tett istállóba hozatva, bő alommal ellátott zárt állásra állíttattak, hol naponta gyakrabban leceutakoltatván, mérsékelt adagú, könnyen emészthető takarmánynyal láttattak el. Ha némelyeknél a bélsár szárazan és hosszabb időközökben ürittetett ki, ugy ez gyakrab­ban való csőrézés által reudeztetett. A hurutos alakú influenzának gyógyke­zelése kezdetben középsókkal, később szala­miával és nagyfokú láz ielenlétében pedig az előbbiekkel gyűszüuke-kivonattal történt. Ki­tűnő jó szolgálatot tett a láz és testhőfok csökkentésére a salicilsavas natron. Jó siker­rel használtuk a hány-borkövet, valamint nagymérvű bágyadtságnál és a szervezeti működések lankadtságánál a kámphort ter­pentin olajjal. Eme belső adagolást külsőleg is gyámolitottuk kamphor-szeszszel való bedör­zsöléssel — gyakrabban csutakolással és cső­rézéssel. A szem-köthártya együttes szenvedésénél kezdetben hideg mosogatások, később pedig horgany, gálicz és mákony-festvény alkalmaz­tatott. A tüdő és mellhártyalobos alaknál, el­tekintve a már fent is emiitett életrendi eljárá­son ki vül, belsőleg középsók, később liányborkő fűszeres porokkal és gyüszünke-kivonat vagy salicilsavas nátronnál alkalmaztattak. Hason­lólag a fentebbi alaknál, itt is mulékonyan izgató bedörzsöléseket, gyakori lecsutakolását és csőrezését az állatoknak vettük igéDybe. A harmadik alak gyógykezelése egészen symp tomatice történt ; agylob és szemlobnál hideg borogatásokat, orbáncznál kezdetben burkoló, később kámphorszeszes bedörzsöléseket vet­tük igénybe. Jó sikerrel alkalmaztuk az ivó­vizben a carbolsavat, nemkülönben kitűnő szolgálatot tett a testnek hidegből nedves melegbe átmenő beburkolása, mit nedves le­pedőkkel és meleg pokróczokkal eszközöl­tünk. Ha a lábadozó időszakban az általános lét megengedé, ugy az időviszonyokhoz ké­pest a uetegek 1 — D/a óráig a szabadban sé­táltattak. A másodlagosan fellépő metastaticus in­loboknál jó hatását tapasztaltuk a szalamia ol­datnak, nedves, meleg beburkolásokkal egybe­kötött használatának. A kórháznak amaz osz­tályaiban, a hol influenzás betegek állottak, naponta carbolsav-füstölések történtek, a be­tegek felüdülése után pedig mindama rend­őri óvintézkedések és fertőztelenitések vétet­tek elő, melyeket az állatorvosi rendőri sza­bályok a ragályos és járványos betegségek­nél előírnak. Jelenleg a járvány már meg­szűnt, s a folytonos gondozásnak s erős táp­lálásnak köszönhetjük azt, hogy most már a ménesbeli lovainkon e súlyos betegségnek nyomai is alig látszanak. Neumann Seb estyén, a mezőhegyesi ménes főállatorvosa. Változtatások a bécsi ügető-verseny fölté­teleiben. Lapuuk utóbbi számaiban közöltük a bécsi ügető versenyek föltételeinek elörajzát, mely átalánosságban föltételül megállapittatott s csupán a következő válto­zások történtek abban : A második napi (május 11-iki) verseny programm­jának V-dik száma igy módosíttatott : V. Egyfogatú nemzetközi kocsizás. 1500 frank aranyban. Minden országbeli lónak. Tav 1 ang. mfd (1609 meter, kb. 1 3/ 4 pályahossz.) Teherkiegyenlités nélkül. 1000 frank az elsőnek, 300 frank a második­nak, 200 frank a harmadiknak. Tét 50 frank, egész bánat. A harmadik nap (május 14.) programmjának a „Jelentkezési zárlat és sorsolás valamennyi versenyre 3MI Är* (Az előraizba u Az általános határozatokban: „Oly lovak, melyek öröklött hibákban mint csira havj vaksag, fekete hájog, keh, kapta, szenvednek vagy nem szabatosan alkotvák, minden tenyészver­senybol kizáratnak." „Minden óvástétek eldöntése a döntő birósáf ál­tal intéztetik az osztr.-magyar ügető versenyszövetsé» tenalló szabályai szerint." VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP előfizetési ára: Egész évre 12 frt. Fél évre 6 frt. Az előfizetési pénzek a szerkesztőséghez (Nemzeti Casino, liatvani-utcza) intézendők. Mindenkit, ki lapunkban valamit közölni akar, tisztelettel kérünk, hogy küldemé­nyét legkésőbb kedden délutánig beküldeni szíveskedjék. Távirati tudósítások szerdán délig még értékesíthetők. A Szerk. VADASZAT és LÖVÉSZET. A mult betekben Ungmegye felvidékén egy kisebb társaság vaddisznókra többször sikeresen vadászott; igy egy kirándulás alkal­mával egy nagyon erős kan és egy emse jutott teritékre. A mult héten pedig Antaló­czon Ibrányi László és Dráveczky Aurél urak vadásztak, a midőn is egy paraszt puskás egy roppant nagy medvét (kb. hét mázsás lehetett) lőtt, igaz hogy már előbb két nappal két lö­vést kapott; Ibrányi László ur pedig egy szép kant, mely a negyedik lövése után is még atakirozó hajlamot mutatott, mig azt Ibrányi ur szomszédja egy jól irányzott lövéssel agyon nem lőtte. Ugy látszik ez évben ott a vad­disznók nagyon mérgesek lehetnek, mert ez most a második eset, hogy a kan a puskás­sal szembe szállott. Egész éves lőjegyzékek. Gróf Hunyady Imre héthelyi uradalmában 1881. január havától deczember végéig lőtt hasznos és ká­ros vadak kimutatása. Hasznos vadak : Káros vadak : Dámvad 6 Róka 30 Uzbak 5 Vadmacska 1 Nyul 197 Kutya 17 Tengeri nyúl 5 Házi macska 11 Vadliba 7 Nyest 1 Fáczány 10 Görény 2 Erd. szalonka 14 Menyét 33 Tőke-kacsa 102 Magtörő 19 Búvár 10 8 Kánya 24 Összesen 959 Karvaly 60 Szarka 301_ Összesen 499 Kéthely, 1881. decz. 31. Rief ort, fővadász. * * * Szász Coburg Guthai herczeg szitnyai erdőhiva­tala területén 1881. vadászévben elejtett vadak kimu­tatása. őzbak 10 Görény 1 Nyúl 53 Menyét 14 Császármadár 15 Kutya 16 Fogoly 19 Házi macska 22 Fürj 17 Kánya 22 Fáczán 27 Sólyom 16 Vaddisznó 9 Vércse 17 Róka 51 Bagoly 16 Vadmacska 1 Varjú 34 Nyest 3 Borz 9 Szt.-Antal, 1882. jan. 28. Schmoer, erdőmester. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom