Vadász- és Versenylap 26. évfolyam, 1882

1882-12-28 / 52.szám

466 VADÁSZ- ÉS VKKSKNY-LAP. Deczember 28. 1882. disznókra és ficiánvokra tartattak a mult hetekben, alább bővebben. Amabban különösen »alitéare méltó Ketzer M. ur roppant szeren­cséje, ki egy nap 17 zörtevadat lőtt. Egész kondiban defilirozott előtte 20 lépésre a fe­kete sereg, • б egy Winchester fegyverrel kényelmesen lődözte le őket. « * Emebből a karácsonyi ÜDnepek előtt gr. Hunyady Imre ő méltóságánál — 3 nap alatt 5 vadász kevés bijján 900 dbot lőtt. * • Németországban a mult hetek folytán a nagy császári vadászatok voltak napi renden, hol egy egy nsp 300—400 db szarvas, dám­vad és sörte vad lövet6tt le, s melyen a 84 éves öreg Vilmos császár és Rudolf korona­herczeg is részt vettek. — Ide át Ausztriá­ban, különösen Csehországban is roppant eredményes vadászatok voltak. Rudolf koro­naörökös egy ily vadászaton egy nap 900 vadat lőtt. * * Krancziaországban Rothschild báró tar­tott ugyanez időben nagy vadászatot a pazar fényű terriéresi kastély parkjában ; az elsőt mióta Napoleon 1867-ben nála vadászott. — Most a Napoleoniilák helyett az orleausi ber­ezegek és a legitimisták főnökei voltak hiva­talosak. A vadászat ugyan nem volt valami fejedelmi (lövetett mintegy 4 őzbak, vagy 84 mezei és 240 tengeri nyul és 150 fáezány) — de az ebédek nagyszerűek voltak, — és az orleanisták és legitimisták összehozása a bankár-király részéről — talán a változni készülő politikai irány mutatója. — A köz­társaság elnöke Jules Grévy pedig a ram­bouilleti erdőbe hivta Constantin nhget — ki Parisban időzött és a monacoi herczeget. Hogy mit lőttek — nem tudni, csak annyit mond a Le Sport, hogy jó zsákmányt tettek ; ­ugy tetszik azonban — hogy valami orosz­franczia szövetség nem köttetett, különben a párisi börze megérezte volna. * * * A „Société des Steeplechases de Fran- ce", mely a mult héten tartá közgyűlését (elnökül ismét Sagau herczeget választván meg) kemény szabályokat hoz a gyenen elharapózott visszaélések ellen. Ezek egyik legfontosbika, hogy a társaság versenyein egyetlen oly ló sem indulhat, mely valahol oly versenyben vett részt, melynek programja közzététel előtt beterjesztve nem lett e társaság elé s a Bul­letinben nem közöltetett ; kivétetnek ebből oly meetingek, melyek Paristól 200 kilomé­ternyi körön kivül esnek vagy melyekben az összes dijak a tétekkel együtt egy-egy napon 2000 frankot fölül nem múlnak. Ez­zel ama sok apró pályának, melyek Páris környékén az utolsó években gomba módra nőttek, s e»ak privat-speculatió tárgyát ké­pezték, had lett üzenve. Egy másik fontos határozat, a walk-ovcrekről szól. E szerint, ba csak egy ló indul a versenybon, az egész pá­lyát körül kell futnia, s pedig egy tél óra alatt, különben a dij nem adatik ki. — Hogy ez elég erős szabály lesz-e arra, miszerint a ki­egyezések megszűnjenek, majd a jövő fogja megmutatni. Egy félóra kissé bosszú időnek tetszi к erre. Egy másik szabály, hogy a 2-dik és 3­dik lónak legalább 5 perczczel a nyertes után kell elhaladnia a nyerpont előtt, bogy a 2­dik és 3-dlk pénzt megkaphassa. A társulat jövedelmeiben nagy javulás állt be az idén amaz intézkedés által, hogy az auteuili pályán az eddig divó állandó je­gyek helyett (ba jól emlékezünk 120 írauc volt személyeukint) — minden versenyre kü­lön belépti árakat szabott; ezáltal a látoga­tók száma sokkal nagyobb lett, s 100,000 frankkal többet jövedelmezett, mi által a tár­saság ama kellemes helyzetbe jött, hogy ver­senynapjai számát a jövő évre 26-ra szapo­rithatja fel, egyes dijakat pedig magasabbra emelhet; igy például a Nemzetközi gátver­senyt 12500 francról 20000 re ; egy másik nagy 10000 frankos dijat is ad. A Saint-Ouen pályán a mult héten a jockeyk egy kis államcsínyt követtek el egyik versenyben (Prix de Serven), midőn megbo­szankodva az erélyes starterre, ki rendetlenke­déseik miatt, midőn az indulásra előtolongtak, mindannyiszor visszaparancsolá őket; egyszerre összesúgva csak dispensálták magukat, s el­indulva saját „go on"-jukra, kemény verseny­ben futottak be . . . A mázsálónál azonban a stewardok várták őket, kik a versenyt ér­vénytelennek nyilvániták, s a jockeykat egy félévre eltilták a lovagolhatástól. Ez alkalma sint elég lesz kedvüket venni, hogy máskor ilyest kíséreljenek meg. Hamilton hg Valabakája, miután a san­downi pályán a Steward-Steplecbaseben Quad­roonnal holtversenyt futott, bevégzé szereplé­sét a gyepen, s átmegy úrnőjének Hamilton herezegnőnek vadászistállójába, ki a legjobb úrlovasnők egyike a vadászatokou, s Vala­haka az ő vezénylete alatt bizonyára amaz első helyet foglalandja el ott is, véli a „Field" mint a versenypályán. * « * Hiba igazítás. Mult számunkban a körültekintésben emlitett „Empress" tulajdonosául Iollhibából volt gr. Erdődy ltudolf említve, gr. Erdőd y György helyett. A verseny-ló idomítása. (Ujabb tanulmányok о téren.? IX. A korai idomítás előnye. — Észrevételek a csikók ki­sebb nagyobb mérvű érettségéről. — A yearlingek pad­dockban tartása. —,Lovak versenyre készítése, hajdan és jelenleg. Azt, hogy a késő idomitásnak soha sem tapasztalhatni előnyösségét, a következő pár példából is megvilágíthatni véljük. Az arabok, mint láttuk, nem tanítják lo­vaikat bárom-négyéves korukig ; mindazáltal hátrányban vannak az angol lovakkal szem­ben, tnég a saját hazájukban is, minden tá­volságban. Mr. Deathnak egy kis kanczája élénk bizonyságot szolgáltat erre. Ez több versenybea volt nyertes, eladatott 1850-ben s bároméves korában Egyiptomba vitetett ki. Ott a legjobb arab lóval kellett versenyeznie 31 kilométernyi távolságra, s megverte ezt könnyű galopban, ámbár hiányzott nála a conditio, sőt még az ut fáradalmait sem pi­hente ki tökéletesen. A másik példa ugyanily kedvező ered­ményt tüntet tol. Ez egy kétéves méncsikónk Nottinghamtól, mely Angliában vadászver­senyre is csak alig volt jó. El is adtuk ezt 60 font sterlingen s Calcuttába vitték ki. Ott, megérkezése után, az odavaló legjobb kancza ellen versenyzett egy kétmértföldes versenyben — e rá nézve nagy távolságra — s csak egy fejjel veretett meg. Következő nap azonban, másfélmértföldes versenyben a kanczát könnyen megverte s 1100 font ster­lingen adták el. Mr. William Smith vette volt meg tőlünk e lovat, s általa értesültünk ama versenyek eredménye felől. T A R С Z A. Mezőkön és szántásokon át.*) A megbűvölt róka. Karácsony tája. Vig s reményteljes kedély­lyel rándultam ki falura, bogy a M. vidék­beli kitűnő falkával néhány napig vadászszak. Winterdale régi, de épen nein komor benyomású urilak ; nagy termének tölgybur­kolatú falain kor sötétítette családi arczképek függtek, de tekeasztal is állt benne. A ke­délyes berendezésű társalgószobák ablakain a késő őszi nap sugarai barátságosan sütnek be s a vendégszobák, egynek kivételével, — mely éppen nekem jutott, — nem álltak ama birben, hogy bennök kisértetek járnak. Ez kis toronyszoba volt ; — ajtajához néhány lépeső vezetett, s ólomkarikákba foglalt apró ablakai négyszög-udvarra nyíltak, melynek közepén különös alakú szökőkút vizsugarait lövelte. Winterdale abban a birben áll a kör­nyékjnépénél,hogy kisértetek járnak,benne; oly légi hivére azonban, mint én, e kísértetes hí­rek annál kevésbbé birtak ijesztő hatással, mert e kisértetek csak a sovány ablakok mé­lyedéseiben fészkelő baglyok vaiának, de az ideszállásolt idegenek a csattogás és subogás *) A sport-novellákban oly gazdag angol iroda­lom egyik legújabb termákéból „Across country" vettük át. Szer k. okát elképzelni nem birván, ijedtükbon né­melykor a cselédséget is felzavarták. Meg kell még vallanom, hogy a bájos Miss Edith Vane-ba, a házi ur szép bugába fülig szerelmes lévén, vele igen bizalmas lá­bon ábtam s habár nyilatkozni még nem is volt alkalmam, Miss Vane tudta, bogy sze­retem s nőül venni óhajtom, magamat pedig azzal kecsegtetém, hogy Edith udvarlásomat sziveseu fogadja, s lia megkérem, kosarat nem ad. Middleton úr, Edith nagybátyja és gyámja, nyilvános tiiku viszonyunkat ismeré s nemcsak hogy nem ellenzé, hanem bizal­mas enyelgésünkre nem egy alkalmat nyúj­tott ; kis leánjai minket soha som zavar­tak, s a különben pajkos fiúk is elég ildo­mosán viselték megukat. A szóban forgó karácsony Iáján Knigh- ton kapitányon és egy, saját boldogságával elfoglalt két fiatal házaspáron kivül, a ház férfivendége csak magam voltam ; bizalmas téte á-téteinknek a szerencse is nagyon ked­vezett, mert a házaspárok egyike kettősöket énekelvén, a társaság tígj elmét tőlünk el­vonta Knighton kemény vetélytárssá válha­tott volna ugyan, de mint jó pajtásom, viszo­nyunkat ismeré, s a szép Edith körüli he­lyet mindig átengedte, a gyermekek pedig a holnapi meet gyönyöreivel foglalkoztak. Deczember 26-ra Middletonék számos vendéget vártak, hogy a szomszéd covereket, melyekben egy-két róka rendesen tartózkodni szokott, a fürge falkával kikutassák. Az ér­kezendő társaság meg lévén reggelire hiva, háziurunk s neje már az ebéd folytán annak mikénti rendezése fölött tanácskozott. A holnapi vadászaton közülünk részt­veendők vaiának: a házi úr, ki még szenve­délyesen vadászott, de erős lovas már nem volf, — idősb leánya egy fakó ponnyn, Miss Edith Vane kedvencz vadászlován, Knigh- ton, a háziúr egyik hunterén, s magam szür­ke kanczámon, melyet a megelőző napon Londonból hozattam ki. Miss Edith mint ki­tűnő lovas és sportnő, a vadászat minden es­hetőségét meg tudván birálni, vadászszenvedé­lyét senki sem ellenzé, s igy történt, hogy bizalmasságunk is egy mult évi vadászaton vevé kezdetét, melyen a „kill"-hez csak mi ketten érkeztünk. E bir utáni szivarom (talán kettő is) rég elégett. Még egyszer lovam után néztem s ezt jól ellátva lelvén, boldogsággal s a házi­úr jó boraitól kissé ködös fővel telve szo­bámba visszatértem. Délkeleti szél lengedez­vén tiszta, szép, enyhe idő volt; minden ró­zsaszínben tünt fel előttem. De lia a következ­ményeknek csak egy részét sejthettem volna, alig fekszem le oly széles jó kedvvel; s bal­gatag de annál forróbb köszönetéül annak, bogy Knighton a szép Edith melletti tért az egész este nékem engedé át, barátom ke^it sem szoritottam volna oly melegen, s édesen el sora szenderülök, hogy szép leányról, lovak­ról, rókáról, kutyákról s bátran átugratott

Next

/
Oldalképek
Tartalom