Vadász- és Versenylap 26. évfolyam, 1882

1882-12-14 / 50. szám

4OO Derby crack félteatvérje) Fair brulget л még több máa, • ugy a zeibói mène» egy pár tenyészt­ménye — valóban kitettek magokért, ugy bogy a vadá-ízdinner-k után való eatéken tulajdono­saik rendazerinti jó kedvét részben bátran tulajdoniihatni amaz élvezete* és kellemes vadászat és lovaglásnak, melyben majdnem mindig részesültek. Nem csuda igy tehát, ha a Hubertus-nap Mándokon, e védezentünkhöz illő lénnyel ün­nepeltetett is meg — 20 lovasból álló me­zőny, kőztök a szenvedélyes vadásznő br. Smnyeg Ilona lovagolt a vigan csaholó l'alka után, s védszentünk valóban nem is Lagyott cserbe, mert tiszteletére oly szép vadászeport­ban részesültünk, minőt egy igazi vadász ily nagy ünnep alkalmával csak óhajthat magá nak. — Emelték emez ünnepet nagyban a va­dászatot több kocsiban kisérő dámák, köztök az eme sportért oly nagy mérvben lelkesedő kedves háziasszony jelenléte is. — Folyt a jó kedv aztán a llubertus-dinner-n s a Lady­Patroness — és masterért emelt pohár-köszön­tők mindnyájunknak szívből fakadt érzelmeit tolmácsoláks egyúttal inély köszönetünket atna sok élvezetért, melyben n&lok részesülni szok­tunk. - A vadásztársaság egyik tagja br. Wesselényi Béla, nagy előszeretettel viseltetvén szinelőadások s élőképletek rendezése iránt, a háziasszony névünnepén annak tiszteletére, mely e tisztelt családban ugy is kettős ünnep szokott lenni, az esteli órákban, tableaukat és szini előadást rendezett, melyek oly fénye­sen és jól sikerültek, miszerint az egész tár­saság hangos tetszését nyerték meg. Részt vettek benne báró Sennyey Mari és Ilona, gr. Sztáray Martba, Czobel Minka, gr. Vay Tibor, br. Wesselényi Béla és báró Sei.nyoy István huszár főhadnagy urak. Emez előadásokat aztán reggelig tartó tánczmulatság rekeezté be, melyen oly jó kedv és hangulat uralkodott, mi uaiuket a régi jó időkre emlé­keztetett vissza. Eme tableauk és szini elő­adások oly nagymérvű visszhangra találtak az ottan egybegyűlt társaságnál, miszerint a mult számunkban leirt versenyek alkalmával emez előadások újra ismétlődtek, a reggelig való táncz sem maradván el. — Midőn mult évben először tartattak Mándokon vadászver­senyek, már akkor ama reményünknek ad­tu к kifejezést, miszerint atna versenyekkel ab.pja lett téve egy Mándokon hosszú évekig tartó vadász­verseny-cyclusnak, s eme remé­n_\ linkben valóban nem csalódtunk, mert mint már a mult számban leirt versenyekből ész­lelheti a tisztelt olvasó, ez évben azok már nagyobb dímensiót nyertek, s bogy jövő évre azok még nagyobb terjedelemmel fognak meg- 1 tartatni, arra elég biztosíték, a master által felajánlott értékes tiszteletdíj egy nagyobb mérvű akadályversenyre, és az aláírások nagy­sága még más két versenyre, s ezt mind a master önzetlen fáradozásának s valóban nagy- [ uri bőkezűségének köszönhetjük ; nagy ser­kentés lótenyésztésünk előhaladására, mert előidézője a mindig jobb és jobb anyag be­szerzésének, s habár a háziúr és annak fivé­rei már jobbat magoknak alig kivánhatnak, mint a minővel birnak, de az ott vadászó urak többje serkentve a szép tiszteletdijak meg­nyerhetése reményétől, már most elhatározák, vadászlovak beszerzését, Angolországból; hogy 1 fél vér tenyésztésünkre pedig mily nagy elő­mozdító rugó s előmenetel az ily kanczák na­gyobb mérvű behozatala, az eléggé constatál­liató amaz erdeményből, mit a háziúr gr. For­gách László az ily importált kanczáktól ne­velt productumokkal elért csegei félvér-méne­sében. — A versenyek nagyon érdekfeszítően folytak le, s kivált a drag-áuní akadályver­seny részesült nagy tetszésben. A vadászidény alatt egy pár aecidens is történt, szerencsére minden komolyabb követ­kezmény nélkül, és csakis az ominozus Zsurlci nagy vizes árok egy pár zöld kabát megfü­rösztését viselheti szivén ; erősebb sérülést VADÁSZ- «S VEKRSENY-LAP. csak Botka Béla ur szenvedett, de tiz napi pi­henés után már ő is majdnem egészen helyre állt. Részt vettek a vadászatokon a master gr. Forgách László, gr. Forgách Sándor, gr. Forgách István, gr. Szirmay Vincze, br. Wes­selényi Béla, br. Sennyey István huszárliad­nagy, gr. Lónyay Menyhért és Gábor, gr. Vay Tibor, Botka Béia ur, Jármy Imre, Miklós és Ödön urak, Czobel Istváu, Lónyay Géza és Sándor, Ibrányi László, Ferenezi Emil, és e sorok irója. A hölgyek közül ré­szint némelykor lovon, részint kocsikon kisér­ték a vadászatot a lady patroness, gr. For­gách Sennyey Elza, báró Sennyey-Vécsey E'eonora, gr. Szirmay-Pongrácz Mina, gr. Ló­nyay-Forgács Margit, br. Sennyey Marie és iíona, gr. Sztáray Mártha, Czobel Minka, br. br. Fischer Helene. — Kellemes érzéssel és a legjobb benyomással hagytuk oda a mán­doki vadászkastélyt, miszerint rendeltetési he­lyünkre Pestre visszatérjünk, de ama benyomás, mit a szép vadászatok és az annyi élvezet közt átélt napok reáuk tettek, bizonyára hosz­szu időn által mindnyájunknak legkedve­sebb visszaemlékezései közé tartozanduak s minduntalan viszhangra találand emlékünk­ben ama pár szó: A viszontlátásig a jövő saisonban, j mellyel szívélyes házigazdánktól, magterünk­től búcsút vettünk. Káp.-Megyer. Több ideig tartó veszteglés után a nagy hó miatt, miközben deczember 6-án, Miklós napján, a nagy gratulatiót, cir­cus-lovaglás és buntig ball élénkité fel a master kastélyát, Hétfőn (deczember 11-kén) volt az első vadászat ismét, a harrier falkával, de csak a Megyeren tanyázó urak vettek részt benne, mig Pestről Andrássy Irma com­tesse és gr. Esterházy Móricz lovagoltak ki. A palotai vaspályán tul találtak a kutyák egy nyulat, mely nagy körben Sikátornak és a fótlii parknak ment, és onnét vissza a 8-as cover felé, mindig körben ide-oda fordulva, sok helyen még nagy darab hóföldek által megszakított chekkeí; a vadászat 48 perczig tartott s Bencze megmenekült ; a behavazott árkokban több bukás történt. Br. Herring egy vizes árokba esett. Decz. 12-ére már a Bécsbe ráodult ven­dégek közül is többen lejöttek a rókavadá­szatra. A pestiek pedig nagyobbára. A meet 11 »/a órakor a 8-as rejtnél (cover) volt, hová 26 pái kopó bocsáttatott be, de itt nem talál­ván rókát, a nagy 7 dunakeszi nádashoz lova­golt át a társaság, honnan egy rókát hajtot­tak ki a kopók, mely az alaghi pusztán át s a fóthi szőllőhegyen keresztül ment, innen megfordult s Fóth felé tartott ; kedvezőtlen scent mellett azonbaD nyoma veszett. — A társaság ismét a nagy nádashoz lovagolt át, honnan egy második róka jött ki, mely Du­nakesz felé menekült és a falu végén egy kis nádasba bújt ; innen kihajtatván a kopók ál­tal, a vasút mellett a 8-as coverig jött, hol benn is maradt, mig a kopók, a hideg nagy viz miatt, mely jéghártyával volt fedve, nem igen mentek be. — Az első run 40 perczig tartott, de rosz szimat miatt néhány félbesza­kítással ; a síkos, agyagos talajon több bukás volt ; a fóthi szőllőbegynél a királyné pari­pája is egy árokba esett, de Felséges asszo­nyunk kiszökkenve a nyeregből, — kivezeté lovát, s azonnal felült. A második run mint­egy 20 perczig tartott, szintén néhány check­kel; itt még a huntsman (Summers) is elesett lovával, de nem történt semmi baja. Miután a hó mindenütt elolvadt, a vadá­szok sietnek vissza tanyáikra, s a mezőkön ismét megindul a kopófalkák vig csaholása. Az ujszászi harrier-falka, mely az idén fennállásának 27-ik évfordulóját ünnepelte, tu­lajdonosa által (Br. Orczy Andor) legköze­De cz ember 14. 1882. lebbi rokonai részére, kiket a vadász-seasonre vendégszerető házába gyűjt, tartatik fenn. Falkanagy a tulajdouos unokaöcscse gr. Es­terházy Andor, ki a vadászatot két ostorászszal viszi. A meet mindig a kastélynál vau, soha sincs már előre megállapított időhöz és órához kötve, hanem e részben mindig az időjárás a mérvadó, s ezáltal amaz előny éretik el, hogy a falka-vadá»zat eme fő-factoráuak czélirá­nyos közreműködésére igényt tarthat a mas- ter. Résztvettek a vadászatban a mastereu kivül : gr. Esterházy Béla és László, danko­vich Gyula, gr. Cziráky Béla. Nem érzem magamat hivatva a falkát és autiak műkö­dését birálat alá venni, de nem felelnék meg az őszinteségnek akkor, lia eltagadnám azt a miben minden résztvevő egyetért : hogy a derék ujszászi falka mindnyájunknak kitűnő sportélvezetet nyújtott. Egy a ki részt veti. Nyíregyházi agárverseny. A szabolcs-vajai agarásztársulat elegy­agár-versenyét november hó 20 és 21-dikén tartá meg. A szép 360 forintos tisztelet­díjra tizennégy agár lett nevezve, névszorint a következők : 1. Szemere Miklós úr hamv tark sz. Lepke I. 2. Ugyanaz zs ver к Kudarcz. 3. Ifj. Vay István tarka sz Szarka. 4. Ugyanaz tarka sz Bocskor. 5. Zoltáu János tigris czir sz Lepke II. 6. Fényes Lajos zsem к Zsemlye. 7. Halász Zsigmond fek к Mungó. 8. Id. Recsky András ver к Kukó. 9. Ifj. Recsky András tarka szuka Csóka. 10. Genesy Zoltán fakó kan Tapló. 11. Gencsy György fek tark sz Lárva. 12. Csorna István és Meczner Béla nevezi Benedek Bencze urnák ver. sz. Lepke Ш. 13. Csorna és Meczner confortium nevezi ifj. Recsky Andrásnak fees, sz Pletyka. 14. Sárközy Aurél tig к Bárducz. Az első agár - összehúzás következőleg történt: 1. Lárva és Pletyka. 2. Tapló és Kukó. 3. Lepke I. és Csóka. 4. Lepke III. és Lepke II. 5. Párducz és Szarka. 6. Ku­darcz és Mungó. 7. Bocskor és Zsemlye. 19-dikéről 20-dikára éjjel erős fagy ál­lott be, mi a talajt, kivált a déli órákig, a midőn is kissé engedni kezdett az idő, nehezzé tette s igy az elsőknek futott agarak bizony a rövidebbet húzták, s a biró által (a ver­senyfeltételeinek meg nem felelvén) egymás után ejtettek le, s igy a 14 nevezett agár közül a tiszteletdíjra csak három maradt fel : Halász Zsigmond ur Mungója, Zoltán János ur Lepkéje és id. Recsky András Kukája. Az idő estére fordulván, elhatároztatott, miszerint eme felmaradt három agár másodnap azaz október 21-én a kállói határon fog lefuttatni. Az eredmény azonban az első napihoz ha­sonló volt s a biró által mind a liáröm agár leejtetvén, a dij nem volt kiadható. A szabolcsi agarászati társulatnak 15-ik éve hogy részvényes tagja vagyok, de ilyen eset még nem fordult elő, hogy a kitűzött tiszteletdíj jövő évre visszamaradt volna. Az ujabbi agarászati alapszabályok át­dolgozásával részben én voltam megbízva, és ennek 28-ik pontja azt tartalmazza „hogy a billikumra felmaradt pár agár egyikének a dij minden esetben kiadandó, ha három ne­vezés történt. — !b hogy ennek daczára a 360 frt értékű igen csinos ezüst tiszteletdíj visz­szamaradt a jövő 1883-ik évre, sőt 110 frt készpénz, mint a tételek összege is: a kö­vetkezőkben találja magyarázatát. Rövid, szomorú, de igaz történet, misze­rint a 14 nevezett agár között, egyetlenegy sincs autentikus nyulfogó; annyival inkább jó agár ; nem is hasonlíthatók az előbbi évek­hez mérten egy Sárkány, Szalonka, Szoknya vagy Kisasszony jóságához ; igaz, hogy ez állitá­som beigazolására csakis agarászati tapaszta­lataimat hozhatom fel, és azt mondhatják a

Next

/
Oldalképek
Tartalom