Vadász- és Versenylap 26. évfolyam, 1882

1882-11-30 / 48. szám

V

ADÁSZ- E

S VE

RSENY-LAP. 435 szer mellőzésével tenyésztett, hiányos bánásmódban részesített és táplált, teljesen értéktelen termékekből áll. Tagadhatatlan, hogy mióta Kozma Ferencz ur ő méltósága lótenyésztésünk ügyét átvette, jelentékeny előhaladás vehető észre, s azon vidékeken, hol intézkedései termékeny talajra találtak, sohasem sejtett eredmények is érettek el; és épen eme körülmény bizonyítja, hogy az országos lótenyésztés ügyében még Kozma ur lángesze és legönzetlenebb akarata sem képes előítéleteket és befészkelődött visszaélésekot leküzdeni. Hogy ezek miből állanak ?, azt részben kivehetni a Tanfy oszt. tanácsos úr által a párisi vllágkiállitáról irt jeles müvéből. E kitűnő könyvben mind ama hiányok igazhűn ecsetelvék, melyek útját állják egy rendszeres, szakszeiü és a kor igényeinek megfelelő lótenyésztésnek, csak hogy a szerző ur, oly okokból, melyeket mi méltányolni tudunk, a baj nem minden okát sorolta fel; bátrak vagyunk tehát ebbeli, több éven át folytatott észleiésün ket és megfigyelésünket a következőkben elősorolni. * * * A közönséges lótenyésztés emelkedhetésének főakadályát (ott t. i. bol a gazdászatnak ez ága nem virágzik) részben a lakosság szegénysége képezi ; nincs elég földje, hogy takarmány-termelésre is gondolhasson, s igy jószága koplal. Hogy e bajon segíthessünk, csak egy mód van : a jólétnek emelése rendszeres gazdálkodás által t. i. a felesleges terjedelemben meglevő s használatra alkalmas földnek helyes értékesítése. A föld termékeiből az embernek s állatoknak meg kell élniük. Terjedelmes homok puszták, kihasznált legelők egyiköknek sem nyújthatnak élelmet. E területeknek erdőkkel való beültetése, legyen sz még oly czélszerü is, államgazdászati tekintetben, nem ád a földmivelőnek keresetet, s jólétét épen oly kevéssé mozditja elő, mint az ipartelepitvények, melyek különben a közlekedési utaktól félreeső vidékeket ugy sem keresik fel. Nem marad tehát más mentő eszköz, mint hogy oda igyekezzünk, hogy a föld helyes, okszerű megmivolcse annak termékenységét fokozza. De m ly módon történjék ez, ba a szegénység az e czélhoz szükséges eszközökkel nem bir? Az államnak з a gazdag magánzóknak e tekintetben nyitva van a tér, hogy a közjólét javára s különösen oly szegény vidékek segélyzése által a maga részére is nagyobb tőkéket gyiimölceöztetően helyezzen el. A löld természetes minőségéhez, földrajzi fekvéséhez és éghajlatához mért czélszerü jobbítása és gondozása, jó takarmány előállítása (mely az állattenyésztésnél értékesiti magát) kétségtelenül a legbuzgóbb utánzásra találna, minek következtében a lótenyésztés iránti hajlam főleg azokon a vidékeken nyerne uj lendületet, hol a nemzeti gazdászat о főága bajdanában virágzott, mint pl. Erdélyben. Felső-Magyarország kisebb gazdái mai nap csak akkor versenyezhetnek az alsóbb vidékekkel, ha egész erejüket a szakszerű állattenyésztésre, t. i. az állatok helyes tenyésztésére, nevelésére, és jó takarmány bőséges termelésére fektetik. — Ez irányban követett korszerű haladás nélkül kikerülhetlen dolog, hogy hauyatlás ne álljon be, tenyészszenek bármitéle állatfajt is. — Tény, hogy az nem foglalkozhatik lótenyésztéssel, ki alig képes egy pár szegényes marhát a legszükségesebb takarmányai ellátni; egy oly gazda csak akkor ve het majd részt az állattenyésztés e legnemesebb szakmájában, lia a föld emberkéz szorgalma és értelmisége által képessé tétetett bő és jó takarmány előállítására. A szakszerű lótenyésztés más akadályát állatorvosaink szomorú és bizonytalan helyzete képezi. Hogy is lehet követelni, hogy egy müveit fiatal ember ez életpályát válaszsza, ha nincs kilátása, hogy végzett tanulmányai és sikeresen letett vizsgái után magának biztos létezést alapithasson. Az állam e tekintetben a tőle kitelhetőt bőkezüleg megtette, jelenlegi állatgyógyintézetünk az ország és főváros egyik disze, az alkalmazott tanerők kitűnőek, — de mit használ ez, ha nagyobb birtokosaink, és o. községek az ügyet nem pártolják. Hány nagy, 5—6 ezer lakossal biró gazdag község van állat-orvos nélkül, pedig az állatorvosok ama közegek, kik első sorban arra vannak hivatva, hogy egy szakszerű lótenjésztés apostolai legyenek. * * Feladatuk tehát a lótenyésztés körül először a takarmánytermelést a népnél megkedveltetni, a fiatal állatok jó ápolása, gondviselése, és a nem idő előtti használásából eredményező előnyökre figyelmeztetni, a méDek választásánál a földmivelőnek segélyére lenni sat. — s másodsíor, hogy lótenyésztésünk igazán egészséges alapra fektcttessék, szükságes, hogy az állat orvosokat az őket megillető állással és hatáskörrel felruházzuk. Minél előbb kezdünk ebhez, annál hamarább élvezendjük majd ez intézkedés üdvös következményeit. Kelebia l«82. október 27. Bányafy Frigyes. Orlow-menek importatiója. Hazai lótenyésztésünk virágzó állapotát, a meglévő tenyészanyagban birt óriási kincset, mi sem állította, elénk fényesebben, mint az alig pár évvel ezelőtt lefolyt párisi közkiállitásra szerzett tapasztalat, dicsőség, babér és elismerés. A magyar lótenyésztés ünnepeltségét jelentette ama körülmény, bogy annak kitüntetésére, a köztársaság elnöke külön nagy arany érmet veretett s hogy az összkiállitásban bemutatott lovakért a lóteny. társulat, az egyetlen nagy ezüstérmet nyerte el. — De nem e külső fényes kitüntetés, mely mindennek daczára mégis kellemes a nemzet előtt, teszi a magyart büszkévé, hanem az, bogy a mit ott láttunk, tapasztaltunk : reális haszon, reális nyereség gyanánt szerepel a lótenyésztésben; elismerte ugyanis a jury, bogy Magyarország állami méneseiben, az országos lótenyésztés javítására szolgáló oly anyaggal bir, melyhez hasonlóval sem minőségre, sem menynyiségre egyetlen más állam nem rendelkezik. De habár el kell is, hogy ismertessék hazai lótenyésztésünk fejlettsége, nem lehet tagadnunk, hogy még vannak kívánni valók, melynek megvalósítására kell törekednünk. A könnyebb lófaj tenyésztésével a külföld igényeinek is legnagyobbrészt eleget tettünk veszedelmes lejtöt tegyverhordóink kíséretében magunk mászszuk meg. No de ez becsületes egy mászás is volt. Lihegve és fáradtan felérve láttuk, hogy a sűrűen benőtt kráterből mintegy 150 lépésnyire egymástól fekvő két szakadás vezet ki; ezeket kelle tehát elállanunk. Alig hogy fámon kényelmesen elhelyezkedém, Algynak két gyorsan egymásután következő lövését hallom, de a bokrok sűrűsége miatt mit sem láthattam. Visszafelé pillantva, egy erős tigrist vettem észre, amint a „koh-"ba visszasiet; daczára a nagyobb távolságnak (mintegy 140 yard) mégis lőttem, s a tigris egy nagy szökéssel eltűnt. Barátomhoz érve, elmondá, hogy ama pillanatban, midőn fáján elhelyezkedve, szolgájának a kötelet nyujtá, a tigris mintegy 20 lépésnyire tőle egy sziklaormon jelent meg; első lövésére a sziklán heresztűlveté magát, s igy második lövésével elkésett. Az oromhoz érve láttuk, hogy a vad estében egy fába ütközött s mintegy 30 lábnyi mély vízmosásba zuhant, a hol mozdulatlanul vérében fekve láttuk. Néhány követ hajítván reá s meggyőződvén arról, liogy kimúlt, felhuztuk. A Így golyója dereka felől hatolt mellébe, az én golyóm pedig szemén találta. Egész vér-tócsában feküdt. Hossza 9

1/

a

i б

1/»"Junius 5-én Nib, — 6-án Katila környékén vadásztunk. Állásomhoz menve, egy szikla alatt heverésző nőstény tigrisre bukkantam, mely — mintegy iO yardnyira tőlem azonnal felugorva, a bozót felé visszarohant ; már czélba kaptam, midőn Algyt éppen irányában de fegyver nélkül állani látám ; lőni nem mertem, s mig neki integettem, egyúttal fegyverbordómat megbizám, hogy a bajtókat állítsa meg s fogják körül a tigrist. Algy néma jeleimet nem értvén meg, velem együtt azt hívé, hogy a tigris rejtekébe vis szavonult. Ezenközben a hajtás folytatását hallám, s a tigris ordítását ; ideje volt, hogy állást foglaltam, mert a tigris, melynek valamely rejtett odúban kölykei valáDak, orditva közeledett felém, s gyors szökésekkel fám alatt surrant el ; hirtelen rálőttem ; s első golyóm találta is, de a másikkal hibáztam, s ő egy szikla mögött eltűnt ; mintegy 40 yardyra lehetett tőlem. — E hajtásban még két medvére lőttem, melyek egyike elesett, de a másik csak sebezve lévén, odújába bujt, melyből kizavarni nem birtuk. Ezután mindketten, hogy tigrisem után láthassunk, elefántért mentünk. A vállapon talált s időközben kivégzett vadat csekély távolságban meg is találtuk. Hoszsza 8' 5"

'voit. Salori, június 7-én. Corindabokrokkal sűrűen benőtt bozótot hajtattunk meg, melynek zsákszerű végét állásainkról tökéletesen fedeztük. Hajtóink alig kezdének mozogni, a tigris orditva árulá el jelenlétét, s a hajtók felé rohanva, köztük áttörni szándékozott, de általuk visszatereltetvén, Algy mintegy 60 lépésnyi távolságból 2 lövéssel leterité. Az egyik golyó keresztcsontját tőré el (ha D/s hüvelykkel magasb, hát elmegy); másik golyója egyik talpát surolá. Hossza 9' 2" volt. — Aznap még egy, de sikertelen hajtást ejtettünk meg, mert óvatos tigrisünk a hajtásból kiszökött, a folyón átúszott s csak két nap múlva került teritékre Algy golyója által. Jamordi junius 8-án. Tegnapi tigrisünk reggelig 3 bivalyunkat vágta le. Mindenütt fris csapáját találván, a „jungle" t újra, de ismét sikertelenül hajtottuk meg. Elhatároztuk tehát, hogy a folyón átkelünk, s a tulparti bozótban próbálunk szerencsét. Egy kis emelkedésen tanakodva, s a legközelebbi hajtásra vonatkozó parancsainkat osztva, Musgar-Singb s én ép ama pillanatban látjuk meg a tigrist, midőn a vízből, melyben le volt heveredve, felkel s távozik búcsúszó nélkül. Ez bizony szomorú dolog volt. Délutáni 4 óra lehetett s miután nem igon volt reményünk, hogy még nappal megkaphassuk, azt határoztuk, hogy éjjelre lesbe ülünk rá. — Ezután folytattuk a hajtást ; már két hajtást tettünk, s 6 óra felé volt az idő, midőn szolgáink egyike sebtében bozzánk jön s jelenti, hogy tigrisünk a eorinda-bokrok felé távozni készülvén, lelapult s néhány perez múlva ismét visszaváltott, s hogy állásainkat is már elkészítette. Rögtön visszafordultunk, s alig hogy Algy a folyó medrében álló fán, én pedig a vizparton lévő álláson elhelyezkedtem, s bajtóink lármázni kezdének, midőn tigrisünk is megindult, s a folyónak tartva, ugy látszott, mintha ezen keresztül akarna valtani (a viz itt 80 yard széles lehetett), de ismét vir szafordult és eltűnt. Már alkonyodni kezdett, midőn egy lövés esett, melyet néhány perez alatt Algy lövése követett. Tigrisünk a lövés által ismét part felé rezzentve, a folyó mentében szeretett volna kiszökni s Algy csak akkor vette észre, midőn állásáról körültekintve, hátrafelé fordult, s ama pillanatban lövé nyakszirten, midőn lelapulva s a szokott útjába állított elefántra ügyelve, szökésre készült. Hossza 9' 6" volt. Ez alatt majdnem besötétedett, s minthogy másnap megeredt az eső, mi is Sipu-ba visszaindultunk. Első vadász-kirándulásunk 1200, emez pedig 600 rúpiába*) került. Eredménye 9 tigris és 1 medve. D. *) 1 rúpia mintegy 45 kr.