Vadász- és Versenylap 26. évfolyam, 1882
1882-10-12 / 41. szám
V ADÁSZ- ÉS VKHSKNT-LAF. é* az ittboDÍ idomitiatól fentmaradt utóbaja kcoytzeritette őt győzedelmes pályafutását legalább két évvel hamarább befejezni, mint azt különben tette volna. Szoktak nekünk adni Budapestről jó tanácsot tuczat számra, mint р. o. „szerezzenek as erdélyi urak jó leny észanyagot, Csináljanak jó idomító pályákat, tartsanak jó idomárokat stb. és akkor versenyezhetnek velünk. A mi a jó "anyagot illeti, majd csak beszerezzük azt, ahogy érdemes lesz azt tenni ; és a 400 aranyat a nyertes ló tulajdonosa bizonyára mindig e czélra fogja fordítani. Jó idomító pályát a legjobb akarat mellett sein csinálhatunk ; nem arra való itt az égalj és talaj; nagy kiadással lehetne javítani a meglevőkön; csak legyen elébb miből és miért ez áldozatot hozni. Szakértő idomárokat most nem tartbatunk, a 200 és 300 arany nyereményéből ez nem futja ki ; még kevésbbé a pár száz forint értékű apróbb dijakból. Ha lenne kilátásunk több és nagyobb dijak megnyerésére, e téren is nagyobb áldozatokat hozhatnánk. Nem jó tanács kell ide — azzal mi is szolgálhatunk — Itanem pénz, pénz és harmadszor is pénz! Nem kérünk mi egyebet, mint hogy adassék a 400 aranyos államdij az eddigi propositiókkal l-izárólag Erdélyben elletett lovak számára ; adassék ezenkívül 100 arany egy Welter Stakes-re. Nem követeljük, kérjük ezt! Hisz szerényebb igényekkel már nem lehetnénk; nem több ez az ezer arany, mint a mennyit kapott Erdély az Unió előtt ; és sokkal kevesebb annál, mint a mennyit jogosan megkövetelhet. Az erdélyi lovak a már számtalanszor elősorolt okoknál fogva az előttük is nyitva álló magyarországi államdijakra nem pályázhatván esélylyel, az államdijakra megszavazott 28 ezer forintból a mostani propositiók mellett csak 2 ezer frtot kapnak. Ez az arány minden jogi alapot nélkülöz. Miután eme buszonnyolczezer forinthoz az erdélyi adófizetők is járulnak keservesen kiizzadott filléreikkel, azt kívánná az igazság és méltányosság, bogy a milyen arányban járul a két tartomány a közös adóhoz, olyanban osztassanak ki köztük az államdijak is. Méltóságodnak kész szolgája Br. Wesselényi Béla. A verseny^ lo idomítása. (Ujabb tanulmányok e téren.) Mintegy 7—8 évvel ezelőtt egy hosszabb ezikksorozat jelent meg e lapokban a versenylovak idomitásáról, mely azonban az istállók kezeléséről és az idomitó-pályák minőségéről mit sem szólt, pedig a czélszerű idomithatás alapfeltételeit képezik. Hazai nyelvünkön vajmi kevés mű jeleDt meg erről, — s gr. Széchenyi István régi kis könyvén: „A futó lovak előkészítése", s pár év előtt a br. Báró Bánffy Ad ám által irt kis füzetecskén kívül (mely akk or e lapokban szintén ismertetve volt) — alig találunk valamit, — s igy az angol irodalomhoz kell fordulnunk, melynek legújabb uj műve a William Day rendszerének ismertetése, ki sok ideig mint lovar és idomár működvén — eljárása a legczélszerűbb utmutás mindazoknak, kik mint verseryló-tulajdosok — ba nem magok vezénylik is lovaik idomitását, de theoretice ismerni óhajtják, hogy idomárjaik eljárása a helyességnek valószínűségével bir-e? . . . E mű jelességét legjobban bizonyltja az, hogy több ily létező angol mü közül tavaly ezt fordították le franczia nyelvre is, — melynek nvornán először is az istállók építési módjáról fogunk szólni, mert ezek egészséges helyzetétől függ nagy részben a lovak egészsége is; — azután átmegyünk az abrakolás és istálló-kezelésre, később az idomitó-pályák kiválasztásának és elkészítésének ismertetésére ; végre a versenyzésre kiválasztandó lovaknál megkívántató tulajdonságok elosorolására, és a tulajdonképeni idomitási munkák ielsorolá- , -.ára, hogy minő fokozattal alkalmazandó azok a 2évesek, azután a Jévesek és idősb lovaknál ; röviden szólva, mindenről mi e tárgygyal összefüggésben van ; legelőször az istállókról. I. Versenyistállók. — Épületek leírása. — Cseréptető ajanltatik — Boxok, állasok. — Zab- és szénakatnrak. — Abrak megtisztítása. — Ablakok és szellőztető lyukak. — Trágyaverem. — Csatornázás. — Vízkészlet. — Burkolat. — Jártatás. — Istálló hőmérséke. Az istállókat legczélszerűbb épitési kövekből vagy téglákból épiteui s cseréppel fedd, mi a palakő-fedélzetnél előnyösebb, a mennyiben az istállók nyáron hűvösebbek, télen pedig melegebbek cserép-födél alatt, a mi nagyon ohajtandónak mutatkozik. Az állás, box és tápszer-kamai a helyiségek mellett az istálló személyzet hálóhelyeinek is ott kell lenni s még két nyereg-kamara is kívánatos ; az egyikben a tiszta nyeregszámok tartatnak, a másik pedig ezek tisztitására szolgál. Oly helyek, a bol a pokróezok szárittatbatnak, közelben kell lenni, úgyszintén egy kis helynek nyilt tűzhelylyel és réz üsttel vízmelegítésre, melynek mindig kézügyben kell állani. Zabot, szénát, és szalmát elkülönzött tágas szinekben kell tartani, legjobb a padlá- ' son s naponkint csak annyi széna tartandó a tápszer-kamarában, a mennyi egy nap alatt elfogyasztatik ; ez által megakadályozzuk azt, bogy a széna istállószagot kap s folyvást fris és jó marad. Magától érthető, miszeriut gond legyen rá, bogy a zab-táplálék portól és egyéb tisztátalanságtól rostálás által megtisztittassék. A boxok és állások közt lehetőleg széles útnak kell lennie s minden egyes boxnak az állások közé soroztatui, hogy a melegség egyenletes iölosztást nyerhessen ; szintén előnyös, lia négy-négy állást csigán görgőajtóval elzárunk. A boxok is hasonló ajtókkal látandók el. Legalkalmasabb nagyság a boxra nézve 12 láb, négyszögben, mig az állásoknak 5—6 láb széleseknek kell lenni, jól ácsolt falakkal egymástól elválasztva. E falaknak a fej felől 7 láb magasaknak kell lenni, bátrafelé egész 5 lábig alacsonyodhatnak. E magasság túlzottnak látszik s az a következése, hogy a lovak az állásban sokkal kisebbeknek s kevésbbé mutatósaknak látszanak. Ez azonban versenyistállónál mellékes dolog s a magas elválasztó íalak teljesen jogosultak ; ezáltal akadályozva vannak a lovak abban, hogy egymást láthassák, miáltal ezek nagyon nyugtalanok lennének, másrészt pedig nem oly könnyen okozhatnak egymásnak rúgás stb. által sérülést, a mi alacsonyabb válaszfalnál könnyen történhetik. Főtígyelem fordítandó arra, hogy az istáll j világos legyen és jól szellőztethető nyílások akkép alkalmaztassanak, hogy a lovak légvonalnak kitéve ne legyenek. A trágyát minden reggel el kell távolítani az istállóból, még pedig lehetőleg távol e helyiségtől, mivelhogy abból, különösen nyár idején, sok egészségtelen gáz fejlődik ki. Ha a trágyaverem nem messze esik az istállótól, legalább arra kell ügyelni, hogy az hetenkint legkevesebb kétszer kitakaríttassák s fertőztelenitő folyadékkal kiöblittessék. Ép ily módon kell eljárni a levezető csövekkel, melyeket az istállókban okvetlen alkalmazni kell. Nem szabad elmulasztanunk a tetőzetről lefolyó esővíznek lelkiismeretesen tisztán tartóit kádakba való fölfogását sem. Az állások (Stände) burkolatául legajánlatosbak az érdes kőlapok ; tégla, továbbá sima kő- vagy czement-lapok mindig síkosnak s e miatt veszélyesek, a fa beszívja a vizeletet, könnyen rothad s erős kigőzölgést okoz. Az állások lejtősségének nem szabad négy hüvelyknél nagyobbnak lenni, nagyobb lejtősség kárt okozna, mert a hátulsó lábaktól sokat követelnénk, holott a lovak huzamosabban, lehetetlen hogy jól érezhessék azon magokat. A folyosót, a mely az állások közt végig vonul, legjobb fatörzs-burkolattal látni el, mely tartósabb a közönséges téglánál s nem is anyuyira síkos. A vizelet levezetésére szolgáló fedett csatornák rosszak. Ép ezek okozzák az ártalmas kigőzülgéseket, melyeket el kellene távolitaniok. Nyilt csatornák, melyek lelkiismeretes gonddal tisztitvák — és ez igen könnyű dolog — sokkal előnyösebbek s emiitett bajokat nem fogják előidézni. Világosság és üdo lég, házi állataink egészségére feltétlenül szükséges. Mindamellett is voltak régibb időkben s vannak még mai napság is idomárok, kik lovaikat rosszul épitett alacsony és keskeny istállókban tartották és tartják, melyek semmi tekintetben sem kielégítők, a mellett rosszul szellőztethetők és sötétek. Sőt vaunak istállók, melyeknél télen a kulcslyukak még szalmatekercscsel is betömetnek s az ajtók, kívülről, szalmával és trágyával a szó szoros értelmében eltorlaszoltatnak, csak azért, hogy az istállóban túlságos meleg fejlődhessék ki, mi az egészséges levegőt csak megmérgezi. Az ily istállóknak, már a külsejük után is, fogalmat szerezhetünk magunknak arról, minő lehet azoknak a belsejök, s találhatunk is ott oly szokatlan hőséget és rosz kigőzölgést, mely nemcsak a szaglási érzékre hat, hanem a szemre is bizonyos égető, csipős befolyást gyakorol. A látogató alig várja, hogy onnan mielébb szabadulhasson, fogalmat nyerve arról, mennyit szenvednek azok a szegény állatok, a kik ily helyiségekbon való tartózkodásra kárhoztatvák. A felületes szemlélőre azonban, sőt némely lótulajdonosra nézve is megvan a dolognak a maga vonzereje; a lovak oly sima, fényes szőrt kapnak, mint az atlacz, zsirt szednek magokra, melyet gyakran izomnak vélnek. Az ily emberek soha sem gondolják meg, hogy gyöngeség, bágyadtság és étvágvbiány, mint kimaradhatatlan következmény, áll be a szegény állatoknál, melyek kényszeritvék szüntelen a megromlott levegőt lélzeni be. Ily istállókban, minden kiszögellésen, pokróezon, falakon, padozaton tömérdek apró csöppek mutatkoznak s az istálló-fölszerelésnek minden darabja nyirkos és csiszamlós a hő légben keletkező tisztátalan párázat következtében. Mindig szem előtt kell annálfogva tartanunk, hogy ama káros következmények és betegségek, melyek házi állatainkat érik, ha mi ez áramlatot elvonjuk, sokfélekép jelenkeznek. Egy kitűnő angol munka, mely csupán az istállózásról és szellőztetésről értekezik, e tekintetben azt mondja; „A szellőztetési elvek ekkorig még nagyon ritkán érvényesíttettek helyesen. Ha a ventilalió erős, ama veszélytől kell tartanunk, bogy az istálló levegőjének hőmérséke nagyon is alászáll. Másfelől azonban nem szabad annak oly magasra emelkedni, hogy az állatok, ha egyszer a szabadba kivezettetnek, meghűljenek s lia áll is az, hogy meleg istállókban az abrakot inkább meg lehet gazdálkodni, ezt nem szabad túlzásba vinni. Az emberek rendszerint a meleg és a tisztátalan levegő közt sem igen tudnak határozott különbséget tenni. A meleg lég nem mindig tisztátalan s a hideg lég nem mindenkor ártalmatlan, s a meleg lég ritkább mint a hideg s kevesebbet tartalmaz az éltető élenyből, mint az utóbbi. A levegő tehát valamely nagyon meleg istállóban, habár tökéletesen tiszta is, mindamellett kevesebb élenynyel bir, mint a hideg istálló. A lélzési processusnál azonban éleny használtatik föl s a szénsav választatik ol. Éz a nehéz gáz öszszeül az istálló talaján, mignem a magasba emelkedik föl, miként a pára és meleg lég mindig fölfelé törekszik, akár vau ott nyilás, akár nincs. Mindaddig tehát, mig az istálló levegőjének hőmérséke a külső légkörrel egyenlő, csak csekély veutilatió történik. Csu-
