Vadász- és Versenylap 26. évfolyam, 1882

1882-08-03 / 31. szám

28 2 1. Ardenniek va^y percberonok, 2. Suffolkiak, 3. A lincolni és yorkshirei fekete ko­caifcj, 4. Clydesdali, 5. Cleveland-bay breed. Itt egyelőre ama kérdés megoldásáról van szó, mily tenyésztési czélt tüztünk magunk elé. Hogy jó szántó-lovakat nyerbessUnk, me­lyek kevéa takarmányt fogyasztanak s ne le­gyenek oly nehezek, mint az importált lovak, nem akarom elvitatni az 1. pont alatt emii­tett fajú kanczáknak a mi nemesebb félvér országos fodező raéneinkkel vagy akár teli­vér ménekkel való kereztezésének jogosult­ságát. Wedemayer-Scbönrade urnák az ó tiszta percheron-tenyésztése mellett ez irányban tett kisérletei semmieselre sem voltak elhibázot­taknak tekinthetők. Graditzon is teljesen ki­elégítő volt néhány ily keresztezéai kiaérlet az első generáczióban. Uly kitűnő mén, mint a Wedemeyer ur General-ja, melyet én egyébiránt nem tartok tiszta percheronnak, mivel egy nemes vadászlónak testét, nemességét és já­rását négy erős percneron-lábbal egyesité, ta­lán nemesebb kanczáknál is használható; azon­ban mindig sajnálattal vettem, hogy ily ke­resztezések ivadékainál, a későbbi generácziók­ban az erős lábak azok, melyek leghamarabb újra eltűnnek ; csupán a testnek kissé kerek­dedebb idomai, a bátrafelé gyorsan fogyat­kozó bordaboltozat s a csapott far ismerhetők fel sokáig. A keresztezés tulajdonképi czélja tebát csakhamar ismét veszendőbe megy. Atalánosságban azonban e hidegvérű faj konstitucziója eléggé erősnek látszik arra, hogy a mi vidékünkön is elterjedhessen s ke­resztezéshez és továbbtenyésztéshez használ­tassék. A Suffolkoknak, tapasztalataim nyomán, e tulajdonságot kevésbbé tulajdonítanám ; ezek minden irányban kevésbbé birnak ellen­állási képességgel. Báró Mahltzban országos főlovászmester indítványára Graditzon, ha nem is jelentékeny kiterjedésben, egy jó Suffolk­mén fordíttatott könnyűvé vált igen nemes félvér-kanczákkal való keresztezésre s viszont néhány Suffolk-kancza a földmivelési gazda­ságból nemes mének által lett fedezve. Utóbbi keresztezésből, t. i. a Suffolk-kanczákból min­denesetre két országos fedező mén került ki, melyek azonban csakhamar kimustráltattak, mert a tenyésztésben alkalmasaknak nem ta­láltattak. Anyakanczák e párosításból nem soroztattak be. Ellenben utóbbi megtörtént két, a maga nemében normális és erős kaüczával, mely egy Suffolk-méntől és graditzi ménesbeli anyától származott. Ezek azonban sem telivér-, sem félvérménnel való párosításból nem mu­tattak föl használható ivadékot s annálfogva mind a kettő kimustráltatott ; különösen az egészség és életerő hiányzott csikaiknál. Báró Maltzabn átalában kissé nagyon is jó véle­ményben; volt a Suffolk-fajnak keresztezésre használhatósága felől, mig a percheronokat e czélra nem sokra becsülte. Abban az időben, mikor ő a mecklenburgi országos ménest igaz­gatta, az ő utasítása szerint több rendbeli ke­resztezési kisérletet tettek Suffolkkal, azonban eme kísérleteknél, szemtanuk állitása szerint, semmi dicséretes eredményt nem mutattak föl. Angliában a Suffolk-faj talán valamennyi hidegvérű faj közt legkevésbbé használtatik keresztezésre, miből azt következtethetni, hogy e czélra nem igen alkalmas. Németországban, tudomásom szerint, csak a Pless herczeg mé­nesében sikerült, Suffolk-keresztezésből, a kanczáknak angol telivérekkel való ismételt párosítása után néhány használható anyakan­czát nevelhetni. Suffolk-keresztezésből való mén-ivadékok ama ménesben soha sem alkal­maztattak. A legkiválóbb állat, a melyet én e keresztezésből valaha eredni láttam, a bré­mai nagy szemlére 1872 ben kiállított rőtsárga kancza Eugenie, melynek törzsfája itt követ­kezik : VADÁSZ- ÉS YERSKXT-LAP. Prince Regent ] c ; Telivér ) r Augusztus 3­Euge P 1?^-I Sibylle Félverj Suffolk, j Adelgunde Blakprince.l с ш j TeKvér ( Napoleon. I Сщ ц Teliver ) Ez később csak Xi telivél méntől ellett egy mén csikót, (mely mint országos fedező mén, Leubusban van) s 1875-ben a második ellésnél kimúlt. A mi a Pless-féle ménesben való többi Suffolk-keresztezés tenyész-ered­ményét illeti, a megítélésre a berezegi ménes jelenlegi ménes igazgatójának, Bahlke urnák sajátkezű alábbi tudósítása a legjobb kezes­séget nyújtja. (Folyt, köv.) VADÁSZAT és LÖVÉSZET. Az idei agancs-kiállításhoz. Tisztelt Szerkesztő Ur ! A tavalyi agancs-kiállitásban, melyben oly sok és ritka szép példányú szarvas-agancs volt, nagy sajnálkozásomra majdnem egészen hiányzott az őz-agancs. Már pedig erdeink épen ugy bővelkednek erős bakokban, mint erős szarvasokban, s ugy hiszem, a vadászat-tu­lajdonosokat mint a nagy közönséget szint­úgy érdekelné az ország különféle részeiből összegyűlt őz-agancs, kivált oly kedvező esz­tendőben, mint az idei. Mi felvidékiek, természetesen, sohasem pályázhatunk az alföldiekkel, de legalább megvolna az alkalom azokat, t. i. az agan­csokat, összehasonlíthatni, és az utóbbiakban gyönyörködhetni. Nem tudom, a felhívások a kiállitás meg­küldésére, szét vannak-e már bocsátva*) és van-e erről emlités téve ; de lia nem, ugy hiszem, nem csak az én, de számos vadász­társam óhaját fejezem ki, ba a rendező ura­kat felkérem, az őzbakról is megemlékezni s a vadászokat és tulajdonosokat, mennél szá­mosabb őz-agancs küldésére felhivni. Tallós, 1882. julius 25-én. Gr. Esterházy Mihály. *) Más meghívás nincs, mint a mi a „Vadász- és Versenylap" 28. számában megjelent. Ámbár nincs meg­nevezve, de azt hiszszük, hogy az őz-agancsok sin­csenek kizárva. Talán a zerge kampók és a siketfaj­dok, medvék és vadkanok agyarai, bundái és fark­tollai is elfogadtatnának ? Kár hogy nincs állandó bizottság előre választva, mely mindezekre — egy kimerítő programm kiadásával felelhetne. Szerk. Löjegyzékek az 1881-diki idényből. A magyar-német erdő-ipartársulat birto­kán Marmaros megyében, a lefolyt évben következő vadnemek ejtettek el: Agancsár 9 Medve 9 Őz bak 13 Farkas 1 Nyul 46 Hiúz 1 Siketfajd 8 Nyest 5 Nyirfajd 2 Róka 34 Császármadár 133 Borz 5 Fürj 2 Menyét 3 Erdei szalonka 6 Vidra 2 Sárszalonka 4 Héja 12 Vadkacsa 26 Bagoly 7 Szárcsa 3 Kutya 12 Vadgalamb 4 л Г7Г ° Összesen : 347 Hetthéssy László, főerdész. Irodalom, festészet Richter nagy szinezett képe, a rákosi ró­kavadászok, melyek eredetije О felsége a ki­rályné termében van, még nebány példány­ban kapható szerkesztőségünkben 70 írtjával: ezelőtt 100 frt volt. * * Egy rendkívül érdekes utazási munka magyar nyelven. Stanley H. M. „Utazásom Közép-Af­rikában" czimű becses műből, melyről már egy alkalommal megemlékeztünk, folyatatólagosan j»lent meg a 4 — 9-ik füzet. E műben Stanley, a hires afrikai utazó maga irja le az 1874— 77-ben végrehajtott, korszakot alkotó expeditiójának lefolyását. A munka rendkivül nagyérdekű és pedig nemcsak azokra nézve, kik kiváló­lag foglalkoznak a földrajzi tudományokkal, hanem minden olvasd szerető emberre nézve is. Annyira vonzó és szép irálylyal van az egész irva s e mellett annyi tanulságot lehet meriteni belőle, mint egyikéből sem ama munkáknak, melyek cz ideig Közép-Afrikáról megjelentek. Stanley művében egy oly nagy eseménynek és fontos problémának megfejtését találjuk, melynek kideritése évszázadok, sőt évezredek bosszú során keresztül az emberi­ség egyik legkiválóbb óhaját képezte. E ne­vezetes probléma a Nilus-folyó forrásának a fel­fedezése. Stanley utazásait a „New-York He­rald" és "Daily Telegraph" hires lapok tu­lajdonosainak kültségÓD végezte. Ama szám­talan néger országok közül, melyeken utazása alkalmával keresztülhaladt, egyik legérdeke­sebb Uganda tartomány — egy valóságos tej­jel-mézzel folyó ország. A most megjelent fü­zetekben e tartománynak és érdekes embe­reinek leirását olvassuk. Legérdekesebbek azok a fejezetek, melyekben Mtésát, Uganda most is élő hatalmas császárját, rajzolja le, ki Stan­ley szerint a legérdekesebb ember AfrikábaD. A nagy Nianza-tó körülhajózása, az úton át­élt fáradalmak, nélkülözések és érdekesnél ér­dekesebb viszontagságok eleveD és hű leirása valóban gyönyörködtető és megragadó olvas­mánynyá teszik e művet, melynél érdekesebb úti leirás nemcsak magyarúl, de más nyelven sem jelent meg az újabb időben. A külső ki­állitás rendkivül diszes; a mű magyar kia­dása gazdagabban van illuszrrálva, mint аъ angol vagy német kiadás és mindamellett fe­lével olcsóbb amazoknál. Megszerzése bárkire nézve könnyű, a mennyiben 30—32 füzetben fog gyors egymásutánban megjelenni. Előfi­zetni lehet rá mindeu honi könyvkereskedőnél és egyenesen a kiadóhivatalban Révai Testvérek künyvkiadóhivatalában BudapesteD, a honnan kívánatra részletes előrajz is küldetik bárkinek. Hírharang. Gr. Károlyi István annyira javult törött lábával, hogy a napokban már gyalogezekérre ülhet, s igy a parkban a szabadtermészetet élvezheti. * * * A gr. Fatthyány-Károlyi-Blaskovits istálló hir sze­rint augusztusban hazajön Angliából. * * * Az „ausztriai Jockey-Club" titkársága jelenti, hogy gróf Larisch György versenyszine : kik, vörös ujj és sapka. * * # A „Wochen-Renn-Kalender," 36 ik számában, helyre igazitja a május 9-én Pesten tuttatott 3000 frankos ál­lamdij értékét, a mennyiben az nem 1305 frt a győz­tesnek s 105 a másodiknak, hanem : 1320 frt a győz­tesnek s 120 frt a másodiknak. * * * Az állami ménesekben a szokásos őszi árverések, ugy halljuk, hogy Kisbéren szept. 27-én, Bábolnán szept. 28-án, Mezőhegyesen október 4-én és 5-én fog­nak megtartatni. * * * A kisbéri telivér anyakanczák közül ki fognak sor­soltatni Moonlight, Honey Bee, Mistigris, Erzsi és Merry-go-round. Ezek helyett egész csendességben Angliában ujabb anyakanczák vásároltattak. * * * Szent István napján nagy nemzeti ünnepély; ló­versenyek. Kezdetük délután 4 órakor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom