Vadász- és Versenylap 26. évfolyam, 1882

1882-06-29 / 26. szám

228 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. Festetics Tasziló istállója, ez idő szerint, egé­szen kint van a formájából, mit Berzencze közepes futása, habár a legnagyobb teher alatt is, a legjobban bizonyít; ugy látszik, a lovak még az angliai fáradalmakat és utat nagyon érzik, s bizonyára hoszszabb idő kell nékiek, mig újra a mutatott jó formájúkat visszanyer­hetik. Balatont is megviselte a hamar egymásra következő egy pár erős verseny s ÍDuen ma­gyarázható a Buccaneer-dijban való közepes futása is. Az eddig kihozott kétéveseinkről való ál­litásunk, ugy látszik, újra megerősítést nyer, mert habár Tartar kétszer egymás után veré is meg ellenfeleit, s másodízben plane 2 és fél kilo tulteherrel, még sem hiszszük, misze­rint Derby-ló legyen belőle ; ugy látszik is­tállójában sem tartják annak, mert alig hisz­szük, ba oly sokat tartanának reá, 68 kilo magas teher alatt nyolczszáz forintért érde­mesnek tartották volna őt inditani ; azt pe­dig alig hiszszük, bogy istállójában oly jónak tartották volna őt, miszerint azt hitték volna, hogy e magas teher alatt is könnyen meg­verheti a vele futott társait. — Ezzel nem akarjuk mi azt állítani, hogy a mostanáig kihozott kétévesek nem lennének elég jók, sőt ellenkezőleg egy pár közülök, minők Al­bert, a Lanceline-mén, Friseur a Cataclism­mén, Engelsburg, Incognito, Arbenne bizo­nyára még szép szerepet fognak a turf me­zején játszani, de azért még sem látszanak oly szabásúaknak lenni, hogy Derby-lovat lehessen belőlök reményleni. Ugy látszik, a gát és akadályverseny te­rét bárom istálló, a gr. Schlik, a gr. Kinsky és az Ellinger uré uralja, utóbbinak Trompe­terje, a minálunk lévő akadályverseny-lovak legkitünőbbike, melyet 84 kilo magas terhe sem akadályoz legkevésbbé is, miszerint ver­senyeit a legkönnyebb modorban megnyerje, mig a gátverseny-lovak között gr. Schlik Wallenrodja ugyanez állást foglalja el s ő is a legmagasbb terhek alatt is verhe­tetlen. Nagy érdeket kölcsönzött a nagy aka­dályverseny kimenetelének Oehlscbliiger ur Illusionjának megjelenése; a kancza azonban rosszul futott, már a felcanterezésnél merevnek és fáradtnak is látszott, a versenybe aztán egy pillanatig sem jött be, mig végre aztán felbukott. Ugy látszik, Baltazzi Hector urat egy idő óta üldözi a végzett ; alig bir lovas két év ótaannyi bukást felszámolni, mint ő, pe­dig lia valaki tud akadályversenyt korrektül végig lovagolni, akkor bizonyára ő az. Kár hogy Trompetert köhögése akadályozta a ver­senyben részt venni; ő bizonyára erős sze­repet volna hivatva játszani. Silly nagy sze rencsével szaladt, viszont Szalay által nagyon szépen is volt várásra lovagolva, lia azonban Lehet lovasával ama szerencsétlenség nem tör­ténik, hogy a kengyeleket elveszti, s ezáltal a jó lovaglásra minden esély el nem vesz; más­részről ha Lori jókorább jön, alig hiszszük, miszerint gr. Kinskynek megadatott volna ama szerencse, hogy e szép dijat most har­madízben nyerje meg. Hibaigazítás. Mult számunkban, „ A'örültekintés u.ben a második oldal első hasábján alulról kezdve a 17-ik sorban e szavak után „fog sikerülni," egy sor kima­radt, t. i. „mi azonlan ama véleményben vagyunk, hogy az Taurusnak sikerülendf stb. Ménes- és gyepujdonságok. Vojnits Jakab ur alsó-rogladiczai ménesébon, 1882. május 20-án ellett Diamantine telivér kancza egy sárga kancza csikót, melynek ap Exact. A csikó bóka, jobb hátsó lába kesej, és neve : Csilla. — Madame iVoerth (elóbb Ábránd) Exact által fedezve, elvetélt. Verseny-napok. Budapest. (Progr. 1. sz.) 20. Augusztus. Bécs, (Progr. 9. sz.) 8, 10. Szeptember. Soprony, (Pr. 10. sz,) 23, 24, 25. Szeptember. Kolozsvár, Szeptember. Debreczen, Szeptember. Budapest, (Pr. 1. és 7. sz.) 15, 19, 22. Október. Mindenkit, ki lapunkban valamit közölni akar, tisztelettel kérünk, hogy küldemé­nyét legkésőbb kedden délutánig beküldeni szíveskedjék. Távirati tudósítások szerdán délig még értékesíthetők. A Szerk. verseny; más részről talán ba várásra lova­goltatik, az néki előnyösebb lett volna, bár idomárja s egyúttal lovasa Butters a mént jól ismervén, ludta jól, hogy mit csinál; annyi azonban mindeneseire áll, miszerint Pancake ez alkalommal egész más classisú lónak mu­Utá magát, mint a Derby ben. s épen e két kü­lönböző futásából ítélve, volnánk hajlandók ama nézetünknek adni kifejezést, miszerint Pancake megbizbatalan, szeszélyes ló ; a mel­lett puha és küzdeni nem akar, s igy reá biztosan számítani soha sem lehet; innen ma­gyarázható meg aztán a Henckel-dijban Eco- nomy általi megveretése is, egyenlő teher alatt. A mén nem lud küzdeDi, s hajtva ta­lán inkább visszaesik, mintsem javítana. Ha Pancaket megbízhatatlan lónak tart­juk, annál becsületesebben szalad Aneroid, a telivértenyésztés eme gyöngye ; hogy azonban Pancake mégis meg verte, azt ama hat kilo teherkülönbségnek lehet felróni, mennyivel a kancza többet vitt amannál. Kisbaba és Veronica az utolsó forduló előtt össszeütközvén, ez utóbbi elesett, előb­beni pedig ez által szintén elveszté minden esélyét a nyerhetésre. Szép versenyt szolgáltatott a Buccaneer­dij kimenetele, mi Lehetetlennek könnyű győ­zelmével végződött. Ritkán láttunk fokról tokra szemlátomást jobban javulni, minte mént. Ó ma, lehet mondani, Taurussal egyenlő fo­kon áll, s bizonyára csak nagyon kevés font különbség lehet küztök ; e versenyben a start­nál szintén sokkal nyugodtabb volt, mint a Derby ben, de itt egészen másképen is ment, mint amabban, s ez még jobban megerősíti ama véleményünket, miszerint ba annyi sok záp-inditás nem történik, a Derbyben nem ő megy el Taurus után másodiknak a Der­byben. Ama szép bosszú galop és modor, a mint azt végzi, egy nagy ló benyomását teszi a nézőre, s bizonyára az ; meg vagyunk győ­ződve, tőle még nagyon sok szépet és na­gyot láthatni. Grand Buccaneer e dijban na­gyon közepesen szaladt; annál szebb formát mutatott azonban Livingstone s ha a távosz­lop meghaladása után le nem törik, bizonyára nagyon jó másodiknak futott volna. A gróf T A R С Z A. Barangolások Dél-Afrika legbelsejében. (Szemelvény Selous, nA Hunters Wanderings in Afrika" czimü müvéből.) Augusztus 31-kén tértem vissza J. ba­rátommal kocsinkhoz, miután hat hétig va dásztunk a táborunktól északra esett „légy"­vidéken. Minthogy kevés hússal rendelkez­tünk, másnap reggel fölnyergeitettem legjobb pony-mat, mely a hosszas szünetelés alatt na­gyon meghizott és szilajodott — s kilovagoltam, vad után nézni. Körülbelől egy óráig lova­goltam északnyugoti irányban s az erdőből épen egy széles nyilt völgybe jutottam, mi­dőn mintegy 400 yardnyi távolságra két nagy állatot pillantottam meg egy magánosan álló fa alatt. „Inmpofo ! impofo ! (Elenn, elenn) kiáltának töl kaffer kisérőim, nagy izgatott­sággal s már talán a kövér pecsenye láto­mánya lebegett a szemük előttJEz állatok va­lóban oly nagyok és sötétszürke szinűek vol­tak, hogy első pillanatban magam is elemieknek néztem azokat; de csakhamar észrevettem tévedésemet. Az egyik állat megpillantott ben­nünket a mint közelebb értünk ; kilépett a fa árnya alul s meredten bámult ránk. Ekkor árulták el előttem a csigaszerüleg csavarodott szarvak, hogy egy pár véu Koo­doo-antilop.\fiva. áll előttem. Ezek ép ugy, mint az elennek, vén korukban kékes szürke szint kapnak, minthogy szőrük annyira meg­véknyúl, hogy a sötét bőrszín áttetszik rajta. Kivettem express-riflemet az azt hordó kaffer kezéből s az állatok felé vágtattam, mire ezek rögtön nekiiramodtak s egy kö­zeli erdőövbe menekültek. Nehézkes galop­ban futottak s gyönyörű szarvaikat csaknem egyenesen föltartották. Azonnal láttam, hogy ezek ritka nagyságú bakok — a legneme­sebb vadfaj bámulatra méltó példányai Afri­kában — s fogadást tettem, hogy legalább az egyiknek a fejével gazdagítani fogom va­dász-tropheumaimat. Gyors poroszkámat a legsebesebb futásra ösztönöztem, hogy az an­tilopokat lehetőleg megközelíthessem, mielőtt az erdő mélyében menhelyre találnának; azon­ban az állatok nagy térelőnyben voltak s jó­val hamarabb elérték az erdőt, mint én. Rö­vid időre elvesztettem az antilopokat szemem elől, de ugyanabban az irányban vágtattam, a merre ezek tűntek el s csakhamar láttam, hogy vadjaim egy nagy nyájhoz értek, mely­nek ezek kétségkívül vezetői voltak s e nyáj a bokrok közt legelészhetett. Ha én nagy nyájat mondok, ezt csak a Koodookra mondom, a melyeknél egy-egy nyáj ritkán több tizenkét darabnál. Itt azonban a két patriárcbán kí­vül legalább 25 darab volt, többnyire fiatal bakok, melyeknek szarvai két-három lábnyi hosszúak voltak. Nagyon megörültem, mikor láttam, hogy a két vén bak a nyáj közé ele­gyedett, mert azonnal gondoltam, hogy igy könnyebben lelőhetők, mint ha egyedül volná­nak. Miután tudtam, hogy az erdő, a melyen vadásztam, nem sok mélységgel bir, nem szo­rítottam nagyon vadaimat s megelégedtem az­zal, ha 150 yardnyira mögöttök maradok, mert elhatároztam magamban, hogy csak akkor lövök, ha a bakok elhagyták a bokrokat s a túlsó oldalon levő nyilt térségre jutnak. Alig hagyták ezek az erdőt el, midőn az előlmenők, melyek valószínűleg még nem tudták, miért zavartattak meg nyugalmukban, megálltak ; a többi is követte példájokat s az egész nyáj megcsöndesedett, figyelmesen tekint­getve vissza az erdő felé. A nagy bakok egyike a nyáj szélén ál­lott, körülbelől száz lépésnyire tőlem. Én még mindig az erdőtől fedezve, leszálltam s ponym mellett lövéshez készültem. Valóban pompás állat volt ez ! Nagy és tagjaiban arányos, s finom feje szintén kicsinynek látszott ama roppant szarvakhoz képest, a melyeket hor­dozott. Nyakáról hosszú szakái hullámzott alá s hosszú, fehér sörény boritá váll-lapját. Midőn pnskámat fölemeltem, s váll lap­jára irányoztam, ugy éreztem, hogy ez állat az enyim lesz. De elképzelhetni boszuságo­mat, midőn a kakas csattant s a töltény nem röpült ki ! A következő pillanatban a bakok odább áltak és én gyorsan fölvontam a ka­kast újra s ismét czélba vettem, a mint a nyáj mellett, körülbelől 120 yardnyira tőlem, vág­tatott. Lövésem újra sikertelen volt; a puska csötörtököt mondott. Eldobtam a töltényt s hirtelen ujat tolva be helyette, felültem lo­vamra, hogy a nyájat tovább üldözzem. A két nagy bak egyike egyszerre megvált a nyáj tói s az onnan két mértföldnyire eső folyam felé tar­tott. Vizsgáltam szarvait s összehasonlítottam a nyájjal maradt másikéival s miután mind a kettő egyelően szépnek látszott, az utóbbit vettem üldözőbe s ezt czéba véve, golyóm bordái mögött hatolt be s jól talált. Azonnal elmaradt a nyájtól s lehajtott szarvakkal meg­állott egy kis fa alatt. Én hirtelen még egy­szer lőttem rá, a váll-lapjára s egyenes szög­ben visszanyargaltam, abban a reményben, hogy még a másik bakot is föltalálhatom. Gyorsan vágtattam a folyam felé ; de a bakot nem láthattam többé ; még egyszer visz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom