Vadász- és Versenylap 26. évfolyam, 1882

1882-05-11 / 19. szám

172 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. Május 11. 1882. ságon képzeljük jobbnak. Voltige a nemzetiben nagyon roszúl szaladt, e hibáját azonban a Hazafiban egészen helyre igazitá; a kaneza a távoszloptól kezdve vaióban bámulatos sebességet fejtett is ki, s ha másfél mértföldön is fog tudni állani, akkor a Derbyben való jó esélyeit alig lehetne elvitatni. Valóban nagyon szép képet mutatott a Nemzetire felnyergelt nyolez hároméves, midőn a biró-páholy előtt egy ideig körben lépdegélt; ritkán van év midőn e dijért ily jó, szép és jól sikerült productumokat lehet látni elcanterezni az induló ponthoz, mi legszebb bizonyítéka, miszerint telivértenyésztésünk mily szépen haladt előre. A verseny maga egyike a legsebesebbeknek mondható, úgyhogy a Grand Buccaneerhez vezetőnek adott Camilla kötelességét alig pár száz meteren birta teljesíteni, pedig ő a sebesebb kanczák közé sorolandó. Az első napi handicapban futott öt ló közül Kisbaba és Ludovica egyenlő kedvenczek voltak, jó emlékben lévén Ludovieának szép és sikeres futásai Bécsben ; legközelebb néki azonban a korterhen felül három kilót kellett adnia Kisbabának, s ezt ő nem birta tenni s igy Kisbabának elég könnyű győzelme volt felette. Venus nagyon roszszul ment, Borbolya pedig még nagyobb ragadási kedvet mutatott aznap, mint azelőtt bármikor, melynek aztán áldozata is lett; azt hiszszük, miszerint a szemellenzők, melyeket ez alkalommal először viselt, nagyban előmozditák accidensét. Az asszonyságok dija egyikévé lett a legszebb versenyeknek, mik urlovasok által lovagolva lettek. Monarchiánk legjobb négy urlovasa mérkőzött itt egymással, s hogy a versenyt végtére is, habár a legérdekfeszitőbb küzdés után, mégis Cambusier nyerte meg, azt Baltazzi Arisztid ur mesteri lovaglásának köszönheti. Br. Springer, ki egy gyönyörű emléket viend innen haza az úrnők tiszteletdijában, mely őt bizonyára soká fogja emlékeztetni az ez évi pesti meetingre s mintegy kárpótlással fog szolgálni az Economyval való csalódásért. Hogy mennyire jók ez évi 3éveseink, annak legjobb bizonysága, miszerint a tavalyi legjobb 3éves La Gondola mind Cambusier, mint Lehetetlen által meg lett verve; határozott kedvencz Lehetetlen volt s ha kissé későbben jön, bizonyára meg is nyeri a versenyt. Az akadályversenyben Trompeter újból bebizonyitá, miszerint őt semmi teher nem zavarja , nyolezvannégy kilo legmagasabb terhe alatt a legkönnyebben nyeré meg a versenyt Marizl és Dora ellenében; talán csak Miss Rowel birta volna őt kissé megzavarni, de a kaneza kitörvén a vizes árok előtt, a versenynyel egészen felhagyott; Dora egy nagyon jó kis vadász-kancza , mely igen szépen ugrik, de ő még sem az a ló, mely egy Trompeterrel menni birna ; az ő tere a Reiter-club-akadályversenyek lesznek, mely téren néki szép jövőt jósolunk, mit már a keddi versenyek alkalmával szép szerencsével meg is kezdett. Kétéveseink ez idei első találkozása Árva könnyű győzelmével kezdődött; mielőtt azonban rólok valamit Írnánk, meg akarjuk várni még a május 14-iki versenyt, melyen valószinűleg még egy pár uj is be fogja mutatni magát; most csak annyit, hogy a mostan kihozott kétévesek elég jóknak Ígérkeznek lenni, de alig hiszszük, miszerint közülök egyik is Derby-candidátus lehetne. Budapesti májusi lóversenyek. ELSŐ NAP. Vasárnap 1882 május 7., d. u. 3 órakor. Elnök : Gr. Károlyi Gyula ő exc. — Versenyigazgatóság : gr. Sztáray János, Blaskovics Miklós úr, ifj. gr. Festetics Tasziló, gr. Hunyady Imre, Beniczky Gábor úr. — Ő Felségeik fogadására : gr. Károlyi Gyula ő exc. — Versenybiró : gr. Nádasdy Ferencz. — Mázsánál: gr. Festetics Pál. — Időmérő: ifj. gr. Almásy Kálmán. — Handicapper : Dráveczky Aurél úr. — Inditó : Mr. Reynolds. — Titkár : Sárkány János Ferencz úr. I. Handicap. 700 frt. 1200 meter. Tét 50 frt, fele bánat. Gr. Sztáray János 4é sg к Kisbaba a Cambuscan a Crisis 62 V

2 kilo Peasnall 1 Gr. Schlik Ervin 3é p к Ludovica 57'/

2 kilogr. Metcalf 2 Blaskovics Ernő úr 3é stp к Venus 50 Butters 3 Gr. Batthyány Elemér nev. Blaskovics Miklós úr 3é sg к Borbolya 48 '/, Templeman 0 Gr. Stubenberg József 3é sg ma Kettledrum a Tänzerin 48 Sherrat 0 Kisbánat : Csapodár, Bayonne, Palóma-ért. Visszahuzatott Tarany, Why-not. Midőn az e versenyre megmázsált öt ló elcanterezett az induló ponthoz, Borbolyát Templeman nem bírván megfogni, az meggyőződésünk, kivált ha másfél mértföldön is oly jól fog tudni állani, mint a Nemzeti távolságon, mit bebizonyítani már legközelébb az ezer arany másfél mértföldjén lehetne alkalma, я ha a versenyt megnyerendi, nem tudjuk akkor, mi volna még, mi őt meg bírhatná verni a Derbyben. Economy egyike a legszebb kanczáknak, miket versenypályán lehet látni; őt istállójában nagyon magasra becsülik, mit mégnagyban növelt az istálló first jockeyjának amaz állítása, miszerint a kaneza bátran adhatott volna Kincsemnek két kilót, midőn az legjobb volt. Eme jó renomméjábó 1, értékéből a kaneza azonban nagyon sokat vesztett ama két különböző futása következtében, mit legutoljára mutatott, inig a Nemzetiben Gyöngyvirággal erős küzdést birt vivni a második helyért, a Hazafiban már oly rosz formát mutatott, miszerint még a hozzá vezetőnek adott Veronicától is könnyen meg lett verve; mi nem akarjuk hinni, de nem is látszott a kanczán, hogy őt a versenyben valami accidens érte volna, mit valóban nagyon sajnálnánk, miután még igy is szép carriert volnánk hajlandók neki jósolni a pályán ; de hogy a Derbyben jó esélylyel szaladhasson, azt most még kétségbe kell vonnunk ; ez istállóból inkább Attilát tartanok Derby candidatusnak. A mén e távolságon nagyon jól is tud állani s ha a versenyben vezető lóval fog birni, bizonyára még jobban is fog menni. Igaz ugyan, miszerint a báromezer frcos államdijbati Bizarrtól 2Qa kilót kapott, s habár könnyen nyert, de ő is erősen lett hajtva; emez eset azonban nem zárja ki, miszerint о a Derbyben meglehetős esélylyel szaladhasson. A Nemzetiben harmadiknak futott Gyöngyvirág, ugyanannak a hűséges lónak bizonyult be újból, mint azt majdnem minden versenyében igazolta is. Ama szívósság, melylyel versenyeit szaladja, bámulatos, minek fényes bizonyságát a Hazafi-dijban szolgáltatta, mit meg is nyert, s ebben csak anyja példáját követte, mely szintén Hazafi-dij-nvertes. A kaneza nem sebes, neki a legroszabb távolság az egy mértföld s ha e távolságon is oly szép formát tud mutatni, azt hiszszük, a Derbyben is nagyon jó helyen fogjuk őt látni. Perdócz nagyon tetszős mép, melynek szintén jövője van még, őt is nagyobb távolT Á R С Z A. A Betyezát aljáról. 1882. május 5. A retyezáti hegységekből a legelső dürgési jeleket ápril hó 10-ikéD észlelték. Azonban lehetséges — tekintve az alábbi észleleteket — miszerint az idei rendkívüli időjárás folytán még márczius hava vége felé már megkezdődött, de egyrészt a szokatlan időszak, más részt zord a idő miatt korábban nem mentek tel embereim szemlélés végett. Közbe jött akadályok miatt csakis ápril hó 20-ik indultunk fel a dürgő helyre. Résztvettek gr. T. S., gr. W. F., T. Gy., s alólirott, mint vadászok, továbbá M. V. festő, ki nemcsak az ecsetet, de a fegyvert is kellő jártassággal kezeli, s kinek igen érdekes festményeket s rajzokat köszönhetünk az erdélyi vadászéletből. Az erdélyi siketfajd-vadászat sikeréhez okvetlen hó szükséges; ez teljesen hiányozván, igen szerény reményekkel kezdettük meg a vadászatot. Az első két dürgő kakas közül egyet gr. T. elejtvén, az állaton mutatkozó jelekből biztosan következtethettünk már egy korábban elkezdett s rendetlenül folytatott dürgés-idény felől. Számitásba kellettvennünk még azt a háborgatást is, melyet a siketfajdnak egész idő alatt a favágók által szenvednie kellett, kik a hó hiánya miatt folyton dolgozhattak az erdőségekben. Habár négy dürgő helyet kutattunk ki, a vadászat eredménye csak három siketfajd volt, s egyáltalában igen kevés vadat láttunk. Tekintve az előbbi évek eredményeit, megengedhető ama vélemény, miszerint nem anynyira a vad hiánya, mint annak elszéledése okozhatta kevés számukat. Az egész vadászat igen egyhangúlag folyt le s kevés érdekeltséggel. Kivéve egyet, melyet talán nem lesz érdektelen előadni. — Egy vén kakast ugrottam be nap feljövetelekor, de több tyúk társaságában, azonban közeledésemre egyenkint elrepültek. A kakas is utánok akarván menni, egy fára felgalyazott. Habár ágaktól fedve volt, két golyót röpitettem feléje, de csak az ágak hullottak le, a kakas elment. Remélve, hogy másnap ott találom, igen korán kimentem, s az éj homályában beugrással megközelitettem; még csak egy pár lépést kellett volna tennem, hogy a közöttünk lévő fenyőt kikerüljem, de egyszerre a dürgés megszűnik s kevés másodpercz múlva a siketfajd felszáll egy nem messze eső fára, s megint dürög. Noha magaviseletét megmagyarázni nem tudtam, sok időt nem vesztegelhettem a gondolkozással s az uj irányban folytattam a beszökést. Alig lehettem távolabb 15 lépésnél ama fa tövétől, melyen a kakas ült; de egy sűrű bozót kikerülése végett meg kellett állanom s tájékoznom magamat. Ezt annyival is inkább kényelmesebben tehettem, mivel egészen fedve voltam. Eközben a dürgés hirtelen megint megszűnik s a kakas elszáll. Bámulatomban felállók s mint egy kőszobor mozdulatlanul tekintek az elrepülés iránya felé. Egy másodpercz alatt agyamban megvillan minden lehetőség, a siketfajd minden szokása, minden óvatossága. Különös eset«im, melyeket a siketfajd-vadászaton tapasztaltam, mind emlékembe jönnek, de egy esetet sem találok a rejtély magyarázatára. Alig fordulok meg, hogy utamat hazafelé vegyem, hallok egy ágtöréet, még egyet, utána kőgurulást. Но hó, gondolám magamban, hát igy vagyunk, hát már a maczkó is jár siketfajd után? — A reggeli órákban visszamentem a beugrás helyére s onnan mintegy 50 lépésnyire találtam medvenyomokat, s ama köveket, melyeket szaladás közben gördített. — Egy pech soha sem jön magában, a többi után kénytelen egy medve környékemben barangolni, azért hogy a dürgőkakast előlem elűzze s a második kakasom elejtésétől visszatartson. Minden jóban van rosz, minden roszban van jó. A rosz vadászidényben a jó volt a gyönyörű idő, mely lehetővé tette nemcsak a völgyben robogó gőzmozdonyok haladását szemlélni, de látható volt fél Erdély hegylánczaival, havasaival. Szép napfényes időben egy-egy sziklán pihenve elmerengtünk a gyö nyörü tájképen, visszavarázsolva a mult évek eseményeit s elmeséltük egymásnak a különböző havasokon átélt vadászkalaudokat,