Vadász- és Versenylap 26. évfolyam, 1882

1882-05-04 / 18. szám

166 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. Május 4. 1882. A speculativ emberi észnek mintegy önkénytelenül kellett egy oly járműnek feltalálásán töprenkednie, mely lehetővé tegye, hogy mellőzve minden állati erőt, p. о. a ló fenntartásának, gondozásának költségeit és fáradozását, mentve az állat szeszélyeinek eshetőségeitől, lehetőleg táját testi erejével képes legyen kénye és kedve szerint oly távolságokat meghaladni, melyeket különben csak lóháton vagy gőzerővel tehet meg. A velocipédet úgy tekinthetjük, mint ily irányú vizsgálódásnak eredményét; ennek nagymérvű tökélyesbitése a bicycle, mely csaknem rég keletkezett s már is óriási népszerűségre tett szert. Vannak ugyan itt-ott ellene kifogások, de ez nem csoda ; új találmánynak ez a sorsa ideig-óráig. A sport-közönséget leginkább aggasztja ama gáncs, mintha a bicycle használata ártalmas lenne az egészségre, amennyiben a testmozgás aránytalanul csakis bizonyos végtagokra (lábakra) szorítkozik. Állithatom, hogy a velocipednek szabályszerű hajtásánál nem keletkezik oly testmozgás, mely bármely más testrész hátrányára válnék ; bizonyit e mellett a gyakorlati élet, hol számos máson kivűl saját személyem rá élő példa, miután majdnem egész Angliát és Skócziát bicyclen beutaztam,később 21 napon át egyhuzamban való bicycle utazás után közvetlenül ép иду mint most — hála az égnelc — teljes és ép testi erőnek örvendezek. De kérdem, mely sport-nem lenne az, mely egyidejűleg minden testrészt egyaránt fejleszt? Én nem ismerem. Minden testrész arányos fejlesztésére több sportuem váltakozó gyakorlása okvetlen szükséges. Más kérdés az, bir-e a velocipéd hasznavehetóséggel a gyakorlati életben ? s erre határozott igennel felelhetek ; mert hiszen Angliában, és névszerint Londonban és környékén a velocipéd mint fölötte czélszerű jármű használtatik, még pedig idő- és pénz megtakaritás cziljából. Angliábsn a fiatalság velocipéden nyargal be a közeli városi iskolába és haza; és rendez társas kirándulásokat, mintegy lóháton nyargalva be a vidéket; a kör-orvos velocipédre ül, hogy betegeit a közel falvakban látogathassa ; a lelkész velocipéden hajt a szomszéd fiókegyházba, hory isten igéjét hirdesse s meggazdálkodja a lótartás költségét ; hát még Londonban ! A Londonon kivűl szabadban, pár órányira lakó tisztviselő, hivatalnok, kereskedő, a könyvelő, ügynök velocipéden hajtanak a gyárba, üzletbe, irodába, miáltal lehetségessé válik nekik fizetéseikhez és keresetükhöz képest a vidéken egészséges, olcsó lakást tartani. Ez az aczél-paripa nem kér enni ; ritkán beteg; minden sarokban elfér; akárhol csendesen eláll, s alig egy harmad ára mint a lónak. A velocipéden már annyi javítás történt és illetőleg az már annyiféle, hogy „velocipéd" alatt egy gyűjtő nevet, _ egy igen általános fogalmat kell értenünk. Általában, mint ez időben kiváló tökéletességűnek, el kell fogadnunk a bicyclet. Előnyeit abban találom, hogy a rajta való hajtást legkönnyebben meg lehet tanulni ; hogy kezelése kényelmes; hogy legkevesebb erő-megfeszités nélkül használható ; hogy vele a legnagyobb gyorsaságot elérhetni, t. i. minimum két magyar mértföldet (10 angol mfd) eyy órányi idő alatt. Persze van egy akadály, mely hazánkban való gyors és általános elterjedését egyelőre nehezíti, de ki nem zárja ; t. i. nem mindenütt jók az utaink. Utainh meg nem felelnek a modern forgalom igényeinek ; azonban látjuk mindenfelé az üdvös nyüzsgést-pezsgést, folytonos elvi harczot e téren is, mely javítani, használni vágy ; s majd megtermi eme törekvés is áldásos gyümölcsét. Hinni akarjuk, hogy szakítva az avitikus miseriával, nyerünk oly útépítkezést, mely azokat egy színvonalra helyezendi a külföldiekkel. Addig is — nincs oly hely, hol alkalmilag használni nem lehetne az utakat ; gyakorlótér pedig mindenütt található. — Különösen Budapesten a városligeti mellékutak pompásak, úgyszintén hosszabb kirándulásokra a váczi és kerepesi út. Ajvelocipéd versenyre kitűzött határidő (má' jus vége vagy junius eleje) még mindig bő alkalmat engedhet arra, hogy kellő előkészü\ lés mellett bárki elismerést arathasson. Nem hivatkozom messze földre, csak Ausztriára, hol napról napra keletkező félben vannak a velocipéd-clubok ; igy a bécsi basonnemű club már kiváló előmenetelt és sikert tud felmutatni. Azonban, nem ajánlanám, hogymi is külön külön velocipéd-clubot alakítsunk és igy erőnket szétforgácsoljuk. A M. A. C. hivatva van arra, hogy a bicyele-sportnak lendületet adjon, előbb saját tagjai által azt gyakoroltassa, később a műkedvelőket is annak megnyerje s igy azt a haza vidékein tovább terjeszsze. Hiszem, hogy eme szép és nemes hivatás elől tisztelt tagtársaim kitérni nem fognak, hanem a küzdtéren való számos megjelenésük és kiváló készültségük által a magyar névnek becsületet szerzendenek, mihez szilárd akaratnál egyéb nem kell. Addig is ajánlom t. tagtársaimnak a kölcsönös buzdítást és gyakorlatot. Viszontlátásra a gyepen ! Szeniczén, 1882. ápril hóban. Zmertych Iván, a M. A. C. tagja. (Tisztelt barátunk május 15 re megérkezik a fővárosba ; addig is kérnénk mindazokat, kik a velociped-sport barátai, s vele beszélni ohajtnak, jelentkezzenek a M. Athl. Club titkárságánál. Szerk.) Irodalom, festészet. A rákosi róka vadászatok-íé\e ismeretes nagy színezett kép utolsó pár példánya még kapható — szerkesztőségünknél. Ismételve figyelmeztetjük m. t. olvasóiukat a Lóisme czimü munkára, mely a legjobb ilynemű magyar müvek egyike. Irta Dászkál György m. kir. k. főállatorvos. Sajnosan kell hallanunk, miszerint annak nincs oly kelete, mintegy lótenyésztő-országban várni lehetne, pedig úgy is szegény szakirodalmukban ily jeles müvet már csak méltányosságból is meg kellene rendelni. Honnan vegyen az iró és a kiadó jövőre kedvet ilyesmivel foglalkozni, ha az egy évtizedben egyszer megjelenőre is fáradtságot és pénzt hiába dobott ki. — Részletek e műről, mai számuk hirdetési rovatában olvashatók. Pozsony, május 4. A mai lóversenyek eredménye : az Engeraui dijban (1000 frt, 1600 meter) győzött gr. Zichy Béla 3é p к Kilty és pedig canterben három hoszszal; gr. Henckel 5éves Surema kanczája 2 dik, ugyanannak 4éves Dombrowája 3-dik, Briczi 4-dik. — Az Oroszwári 1000 frtos dijat (2400 meter) Mayer Arthur úr 3é Bengali ménje vitte el egy hoszszal — Mascotte II. ellenében. — Az 1000 frtos Pozsonyi handicapben (2400 meter) gr. Esterházy Miklós 3é Lehetetlen ménje (53 kilo) könnyen győzött egy hoszszal, 2-dik gr. Henckel Hugó id pej ménje Lauffeuer (59.) — Az Asszonyságok dijáért (akadályverseny) 100 ar.-ért tiszteletdíj) vetélytárs hiján gr. Kinsky Zdenko öéves ménje Pista egyedül járt körül. — A Császár-dij akadályversenyben gr. Esterházy Miklós 5é veres d. kanczája Marizl győzött küzdés után fél hoszszal Dőry Lajos ór id sg kanczája Lori ellen ; a branganzai hg 5é Eva nevű sg kanczája rosz harmadik. Hírharang. Ö Felségeik Budapesten levén, a legnagyobb valószínűséggel remélhetjük, hogy a májusi versenyeken megjelennek, legalább az udvari hivatal erre czélzó tudakozódásokat tett a pesti Lovaregylet titkárságánál. * * * Szalabéri Horváth János, ő felsége által altábornagygyá neveztetett ki. Magyarországon minden tenyésztő ismeri ő excellentiája kiváló érdemeit a lótenyésztés körül, s igy a királyi kitüntetés általános örömet fog okozui. * * * A pesti nagy hét sport-programmját szerkesztőségünk összeállítása szerint a napi lapoknak küldtük meg — hely szűke miatt, hol az szükséges is lesz. * *. * A franczia hivatalos versenylap, a „Bulletin offie. des Courses des Chevaux" legújabb száma közli a baden-badeni lóversenyek programmjának ama számait, melyekre még nevezhetni. Tudtunkra ez most történik 10 év óta először. * * * Nádosy Sándor vezérőrnagy meghalt a mult hó 23 án szélhüdésben. E közkedveltségben állolt derék tábornokkal ismét kevesebb egygyel ama hippologok száma, kik úgyszólván egész életüket kizárólag a hippelogiai szakmának szentelik. Nádosy már kora fiatalságában kitűnt mint lovas, ki egyszersmind kiváló előszeretet tanusitott a lovak iránt s a tudásvágy arra készté, hogy a lovat minden ízében tanulmányozza, minélfogva Bécsben az állatorvosi tanfolyamot 1833-tól 35-ig hallgatta ; mint lovas azonban a salzburgi központi equitatióban nyerte teljes kiképeztetését. 1839-tŐl 47-ig ő maga is equitatio-parancsnok volt a 11-dik huszárezrednél, mely állásában általános elismerést vivott ki, s hol szolgált Menyhárt Antal úrral, aNemz. Casino jelenlegi titkárjával. 1848-ban Nádosy a magyar honv. minisztériumban mint titkár működött ezredesi ranggal, azután visszalépett, festészettel, hírlapírással foglalkozott, később Bécsbe ment, hol 1850-ben gr. Grünne ajánlatára a tüzérséghez osztatott be, a tiszti lovagló iskola tanára lett. 1852-ben őrnagygyá, 1854-ben alezredessé s 1857-ben ezredessé neveztett ki, folyvást előbbi alkalmaztatásában maradva. Ez idő alatt szervezte ő a bécsi központi tüzérségi equitatiót s tizenkét tüzérségi hasonló intézetet, melyek egyikében e sorok irója is tanitványa volt. 1859 ben gr. Grünne az udvari istállónak első lovászmesteri funkczióival bizta meg, s egyszersmind a spanyol-lovaglóiskola főnökévé is kineveztetett s e hivatását 1866-ig teljesité, midőn a kitört porosz háborúban az északi hadsereg szekerészeiének főparancsnokává neveztetett ki, sitt tett szolgálataiért czimzetes tábornok lett. Áttólfogva mint a pótlovazási bizottság elnöke működött, mig 1868ban az osztrák földmivelési minisztériumban a ménesügyet vezette. Ez állásában 1870-ben valóságos vezérőrnagy lett s maradt 1872-ig, a mikot, saját kérelmére nyugalomba helyeztetett. 1873-ban a bécsi világtárlatnál mint császári biztos alkalmaztatott s ő felségétől ekkor kapta a lipótrend lovagkeresztjét. Az ausztriai Jockey-Club helyiségeiben — melynek ő életfogytig való tagja volt — a legszívesebben látott egyének közé tartozott szeretetreméltó modora és jó humora folytáu. Évekig választmányi tag volt a clubnál s a bécsi lóversenyek alkalmával a mázsálónál működött, mig szívbaja onnan el nem szólitá. Még halála napján is küntvolt a Freudenauban a futamokban gyönyörködni s innen bazakocsiztakor lepte meg a halál, életének 72dik évében. Béke hamvaira !