Vadász- és Versenylap 26. évfolyam, 1882

1882-01-12 / 2. szám

14 Január 12. 1882. tik, és azon esetbeD, ha a lóért я bánat be nem fizettetnék, az ő igazi neve iratik be a bánattal tartozók jegyzékébe. Az, ki lovait saját neve alatt nevezni nem akarja, más nevet vehet fel, e nevet azonban a lovaregylet titkárságánál beje'enteDÍ köteles, de addig, mig az ismételt változtatást be nem jelenti, nem vehet fel újból más nevet. Az álnév viselőjének joga van ugyanazon előnyöket követelni, melyek saját személyét meg illetik A névváltoztatás vagy álnév felvétele a versenyegylet hivatalos közlönyében közzéteendő. Nem szabad azonban valakinek nevét felvenni, ki saját neve alatt futtat lovakat. Az álnév bejegyzéseért 100 frt о é. illeték fizetendő a lovar-egylet pénztárába. 37. czikk. Minden lovar köteles magát a verseny előtt az erre rendelt helyiségben megmázsáltatni, s ha ezt tenni elmulasztja, 100 írtig terjedő birságra ítélhető, ha csak az intézőknél ezen mulasztását nem igazolja, mely igazolás a mázsálónak is bejelentendő. Minden lovar, közvetlenül a verseny után, a nélkül hogy elébb le3zállna, kö eles a mérleghez lovagolni s magát visszamázsáltatni és mindaddig, mig ez a mázsáló megelégedésére meg nem történt, máshoz mint lovaglószereihez nyúlnia nem szabad. IIa ezen szabály ellen vét, 50—250 forintra terjedő birságra Ítélhető, s a ló igényét veszti a nyereményhez. Ha a lovar súlyából hiányzik valami, az általa lovagolt ló távolozottnak tekintetik; szintúgy elveszti igényét a ló a nyereményhez vagy helyét a versenyben, ha a lovar bárhol előbb leszáll, mint a mérlegnél, ha csak valami baleset nem gátolja abban, hogy a mérleghez visszalovagoljon, mely esetben magát a mérleghez vezettetheti vagy vitetheti. A lovar tetszése szerint kantárral vagy a nélkül méretheti meg magát, mely utóbhi esetben rudas vagy kettős csikó-zabláért 1/

2 kilogramm számíttatik be; egyszerű csikózabiáért azonban ily beszámításnak nincs helye. Ostort vagy azt pótló eszközt a mérlegre vinni nem szabad. Ha a ló szem-ellenzővel fut, ugy az is megmérhető. A mázsálásnál egyúttal sorszámot is huz, mely szerint az indításnál helyeztetik. 38. czikk. Minden lovar lehet 1 kilogrammal nehezebb, mint a lovára szabott teher ; de ha a tultcher több, ugy köteles azt 1/

4 órával a verseny előtt a mázsálóoál bejelenteni. Ezen szabály elmulasztása esetében a lovar 50 frt büntetésre Ítélhető, kivéve lia e mulasztásért msgát kellőleg igazolhatná. A vitt tulteher egy külön jelző-táblára kiírandó s a hivatalos jelentésben köszéteendő. Ha valamely lovarnak súlya a visszamázsálásnál egy kilogrammal több, mint a melylyel a megmázsáláskor birt, akkor az általa lovagolt ló távo- , lozottnak tekintendő. 41. czikk. Az jnditó (starter) a lovakat az inditó j oszlop mögé visszarendeli, és minden lovas, ki parancsának nem engedelmeskedik, vagy valamely meg nem engedett fogással él, bírsággal vagy a lovaglástól való felfüggesztéssel büntetendő. Az inditó nem engedheti meg, hogy a lovak nyargalva menjenek az inditó oszlophoz, hanem mindig lépésből kell a lovakat indulni hagyni, és az indítónak semmi esetre sem szabad az inditóoszlopon innen indítani; ha ez mégis megtörténnék, az inditás érvénytelen, valamint akkor is, ha az inditás több mint 50 méterrel az inditóoszlopon tul történt volna. Ha valamely ló a kiszabott időre nem jelennék meg az inditó-oszlopnál, akkor az inditó tartozik 10 perczig, de nem tovább, az indítással reá várakozni. Tehertöbblet és teherkönnyebbség. 61. czikk. Ha egy verseny feltételei azt rendelik, hogy oly lovak, melyek az illető év lefolyása alatt bizonyos számú dijat nyertek — ezekért külön terhet visznek ; vagy pedig, hogy oly lovak, melyek az év folytán versenyt nem nyertek, és ezáltal teherleengedésben részesülnek: az ily nyeremények és veszteségek mindig az illető év január 1-től számittatDak, lia csak a feltételekben más intézkedések nem foglaltatnak, és a Wochen-Rennkalenderben közzétett értékek irányadók mind a viendő tulterhek mind a leengedésekre mindaddig, mig csak a hivatalos helyreigazítás meg nem történt. A második és harmadik 'dijak után semmi poenalitás nem számittatik. 65. czikk. Valamely verseny pénzértékének meghatározásánál az adott dij, a tételek és bánatok összeadandók; s az összeadás eredményéből a következő levonások tétetnek: a) a nyertes tétele; b) a feltételek (Propositions) értelmében más lovakat illető részek; c) oly összegek, melyek a verseny feltételei, vagy az illető verseny-gyep általános határozatai szerint egyébb czélokra a nyertestől levonatnak. Kivétetnek azonban a verseny pénztár javára történendő levonások, u. m. nyeremény-százalékok, inditás-, gyep-, handicap-pénzek és más ilyen illetékek, melyek figyelembe nem veendők. Tiszteletdijak nem tekintendők pénznyereménynek, kivéve ha értékök a feltételekben kitétetett, a midőn a kitett érték teljesen számittatik. A második, harmadik stb. lovak nyereményeinek kiszámításánál szintén a fentebbi szabályok szerint kell eljárni. 69. czikk. Panaszok, keresztezés vagy nem a helyes pályán való futásért, s egyátalában minden szabályellenes esetekért, melyek a verseny lefolyása alatt előfordulhatnak: valamely ló tulajdonosa, idomárja vagy lo varja által az intézőknél, a biró-, tehermérő- vagy verseuv titkárnál, és pedig azon versenyt követő első negvedórában nyújtandók be; minden más minőségűek — kivéve a 67. czikk alatt megjelölteket — négy hét leforgása előtt. 71. czikk. A bírónak egyedül vagy csupán egy 2-ik biró társaságában lehetőleg zárt helyen (birópáholy) kell tartózkodnia, s ezt csak akkor hagyhatja oda, ha a nyertes és a helyet kapott lovak visszajövet elmentek a nyerőoszlop előtt ; szintúgy köteles helyén lenni, mielőtt a lovak indításra mennek. A biró Ítéli meg, mily sorrendben haladtak el a lovak a nyerőoszlop előtt; köteles egy lóval többet helyezni ; mint a mennyi dij az illető versenyben nyerhető — ha a versenyző lovak száma ezt megengedi ; köteles továbbá eladó versenyh en lehetőleg minden lovat helyezni. A biró tartozik az általa helyezett lovak nevét felirni, elhatározását a szükségesnek tartott me?je yzésekkel ellátni, s a mázsálóval azonnal Írásban közölni. A biró Ítélete haladéktalanul szó szerint a mázsáló könyvbe irandó, s a mázsáló kötelessége, a beirás T A R С Z A. Yiszhang a »mocsarak vidékéről.« A vadászebeket tekintve, nincs jelenleg érdekesebb tárgy, mint a mocsárfajd vadászata. A divat — s megengedem — az általános haladás sokat járult a fogolyvadászat hagyományainak — a mint apáink ezzel töltötték idejüket — elsöpréséhez s nem lehet többé egy falka Cockerspanielt ama czélra tartani, hogy vele tüskön-bokron által, torony irányában minden akadály nélkül vadászszunk. Valóban a szabadalom eme nemével szemben nem messze látszik lenni már amaz idő, a midőn elzáratik az ősi örökség a vadászatra s minden rosz lesz a fajáos mocsarakon kivül, a mely avar- és moesárdus vidékek fittyet hánynak az ember éleselmüségének abban, hogy tanyák s épületek nőjjenek rajta, vasutak keletkezzenek s az e mocsarakról jövő viszhangok jól összehangzanak a folyó örök folyásának énekével. Sok fajta vadász látszik igy gondolkozni és évtizedünk ujságstatisticusai elvégre kimutatják, hogy Skóczia, Anglia, Irland és Wels mocsárai megközelítőleg ezer ily alakot mutatnak fel, s ezek legnagyobb részére nézve elkorülhetlenek a pointerek és sctterek. Világos ebből az, hogy a pointerek tenyésztésének sokkal nagyobb mérveket kell öltenie jövőre, mint annak szükségét eddig a pointer-kiállitások és Trialsek mutatták, mivel a mocsarakon való használatra mulhatlanul néhány ezer darab kell, a a nyilvánosan ösmert ebek száma pedig csak százakra megy. Egyenlően áll az is azonban, hogy ama gond, mely néhány egyén által a tenyésztésre fordittatik, erős benyomást gyakorol arra, hogy sokat pótoljon, és mondhatni, hogy ugy állanak a Fieldtrial és Showkennelek a közönséges vadászebekhez, mint a turf lovai a közönséges használatú mezei lovakhoz. A szabály az, hogy a legmagasabb forrásból eredő vér okozza ezt, s eme szabály áll, gondolom, egyikre, ugy, mint másikra. — Nem általános nézet volt, de a kiállítások kezdetekor, tehát nem is igen régen, ugy vélekedett nem egy sportsman, hogy a pointerek és setterek szépségének tenyésztés által való emelése által nagyok nyujtatik arra, hogy azok a mezőben jóságukat veszítsék. Eme téveszmék mintegy szétszórattak egy nagyon hasznos intézmény: a mezőversenyek által, mert kitűnt ezeken az, hogy egyedek, melyek pontjaik és arányosságukban kitűntek, tehát melyek magas dijakat nyertek a kiállításokon, legjobbak voltak akkor is, midőn vadászati érdemek tétettek megítélés tárgyául, és hogy bizonyos tenyésztési irányok sikeresebbek mindkét irányban a versenyre, s arra, hogy ; tehetségeiket ivadékról ivadékra átörökítsék. Igen nevezetes az, s talán épen a mocsarakon való kitűnőség igen nagy keresletet szült bizonyos tenyésztési irányok számára, s erősen hiszszük, hogy emez eredményhez a mezőversenyek legtöbbet járultak. E megjegyzések folytán tehát elégtételül szolgál, látni és a legtöbb esetben bebizonyíthatni azt, hogy a kiállítások és ínezőversenyek valódi eredménynyel birnak, mivel egybeesnek a mocsarakon a mocsárfajdokra való tehetséggel, és midőn ily eredmények hozzánkig érnek a mocsarakról viszliang gyanánt, indittatva érzem magamat, megemlíteni a Kennel Gazette olvasói előtt, mégpedig mint uagyon kielégítő körülményt, hogy az 1878—1879 és 1880 dik évi Field Trial Derby (kölyök-verseuy) nyerői lisztánkba mind mint olyanok vaunak foglalva, melyek ugy dolgoztak, hogy elbájolták amaz urakat, kik velők vadásztak ; és, miután a Derby most a legnagyobb kitüntetés, a legelőbbkelő kennelek versenyeznek érette s örömmel látjuk azt, hogy ez eredmény nemcsak oly könnyedén nyerhető el, hanem hogv amaz ebnek, mely három-négy dijat szerezhet és ha felhivatik, képes husz dijat elvinni, ugyancsak jónak kell lennie a tényleges szolgálatra, ugy orrát, mint temperamentumát, értelmességet s szerzett sajátságait (idomítás) tekintve. Egy igen distingvált társaság : a portiandi hcrczeg, Lord Henry Benttinck, Earl of Wiltshire, Mr. D. és V. Davsou és Mr. К