Vadász- és Versenylap 25. évfolyam, 1881

1881-01-06 / 1. szám

I VADÁSZ- ÉS VERSESY-I.AF. JANUÁR 6. 1881. ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS. Az állami mének elosztásánafc üatárnapjaL Az egyes állomasokra küldendő mének kijelölését a jövő évben az egész ország területén Kozma Ferencz ministeri tanácsos, Eperjest kivéve, személyesen fogja végezni, még pedig a következő napokon: Xagy-Kőrösen január 7-én Baján я H-éu Verseczen я 15-én Mezőhegyesen -, 18-án Debreczenben „ 22-én j Turia Kemetén » 25-én Eperjesen (Tanfi min. titkár) január 28 án. Bálnán február 4-én Bábolnán я 8

i»i Székesfejérváron „ 10 én Ozorán я 13-án Deésen я 19-én Homorédon „ 22.-én Sepsi Szt.-Györgyön „ 24-én Figyelmeztetjük ez évben is a lótenyészbizottmányokat és egyes tenyésztőkéi, hogy a méneloeztásnál megjelenve, vidékeik érdekeit ott képviseljék. VADASZAT és LÖVÉSZÉT. Az agárdi falka 1880-ban. Budapest, 1880. decz. 31. Tisztelt Szerkesztő Ur ! — Szíves felszólításának engedve, néhány sorban tudatom harrier-falkám ez évi mű lödését. Október 15-dikén vettem át Jones lovászmesteremtől (ki egyúttal kennel huntsmanem) a falkát, ki szept. 15-én költözött lovaimmal és kópéimmal Agárdra, megkezdvén a cubhuntinget és megjöttömig (nem értvén a kukoriczában elnyomott nyulakat) — 10 „kii"-lel számolt be. Falkámat a szokott szép karban és con- ditióban találtam, de nem oiy jó disciplinában, mint más években, minek magyarázatát azonnal -feltaláltam legutóbb Angliából jött uj „whipper-in" bárgyúságában. Tavalyi whippemtől — Ewenstől — megválni kéuyteleníttetvén, az első ki kijött és nagyon bevált volna, maradni nem akart, a másik pedig rövid idő alatt annyira lazította kopóimat, hogy néhány napi vadászat után beláttam, hogy kudarezot vallok és fennakadok. Kisegített a bajból azonban lovászmesterem, ki sulyja dacára szívesen válalkozoít ez évre „whipper-in" szolgálatra, holott a rendelkezésére álló lovak, bár jók, nem hozzá mérteknek látszottak. Ezeket oly ügyesen és kiméivé tudta lovagolni, hogy az idényt minden baj nélkül, dicsőségesen kiáltatták. Kisegített ezenkívül a ritka kedvező ősz, majdnem szakadatlan sorban a legjobb szimattal, melynél sem huntsman, sem whipper-in nem kell, és mindkettő a „field" sorában csak helyét kívánja megtartani az öldöklő iram mellett. — Magam vezetése alatt még három cubhuntingot tartván — 1 killel, — octóber 20-án irtam ki az első találkozót, és 41-szer hoztam ki kopóimat a sikra. Hogy többször nem? — annak oka nem a bekövetkezett fagy és rosz idő, nem a kopók és lovak elégtelensége vagy tehetetlensége, még kevésbbé a kedv vagy vadászszenvedély hiánya — de tisztán ama diseretio okozá, melylyel kedves es páratlan szivességű szomszédjaimnak tartozni véltem, hogy karácsony után se vetéseiket, se vendégszeretetöket tovább igénybe ne vegyem. Mert e tekintetben irigylendő master vagyok ! — Elégséges, hogy ° valaki az „agárdi" nevet megkapja, hogy tárt karokkal fogadtassék, és az intimitás körébe felvétessék. Elégséges, hogy a találkozót kiirjain : és már sütnek, főznek, és ritka magyar vendégszeretettel fogadják az érkező négyes fogatok hosszú sorát. Vagy nem „unicum" a falka-vadászat történetében, hogy midőn IS zöldkabátos és 12 cs. k. egyenruhás egy szomszéd közbirtokosság kertjein és udvarain követé a falkát, egy ott álló és talán meglepett ur, kissé meggondolatlan, de igen mérsékelt kifakadása ellenében, a közbirtokosság deputatióval tisztelt meg, kérvén : hogy az elejtett szavak ne találjanak fülemben visszhangra, és (csakis kedves magyar hazánkban lehetséges jó szomszédi fogalom értelmében) legyek bármikor szívesen látott vendégük. Bizony ily körülmények között, mint az idén, kétszeresen nehéz a válás, és sok lelki erő kell : megmaradni első elhatározásunknál. — Szomorú szivvel veszünk búcsút a derék jó hunterektől, melyek minden hiba nélkül vitték lovasaikat annyi jó futamban, annyi különböző akadályon át, mindig a falka oldala mellett; a vigan csaholó, és ernyedetlen szorgalmú kopókkal, melyek testet és lelket átható zenéjükkel nem egy gyönyört okoztak és mindent legyőzni tudtak ; a jó vadászpajtásoktól, kik kel az Agárdon közmondásos egyetértésben és barátságban, kengyel-kengyel mellett gyönyörködtünk kedveltjeink működésében, és beszéltük meg sok jó és vig ebéd után az egyes események részleteit ; a ritka barátságú és kedves szomszédoktól, kiknek sárosdi, kis-velenczei, uj falusi, jakab-szállási, dinuyési, kis- és nagy-hantosí házaiknál, mindig szívesen láttatva, sok jó lakomát élveztünk és sok kedélyes estét töltöttünk. Köszönet és hála-érzettel mondunk mindezeknek isten hozzádot ! — Viszontlátásra ! Falkám 2 részben, egy lassú (ll'/a couple) és egy sebes (12 couple) 5-ször hetenhint vadászott, és 43 nyul és 2 róka-kil lel számolt be, melyből 20 nyul-kill a lassú, 23 nyul- és 2 róka-kill a sebes falkának jutott. A talaj — ritka, csak egyes napokig tartó kivétellel, ás egyes — adinnyési laposon majdnem feneketlen talaját leszámítva — kiítfnó' voit ; a szimat — néhány szeles napot letudva — szakadatlanul jó és legtöbbször kitiinő volt, ugy hogy mindkét falka után a futamok sebesek, helylyel-közzel rendkivűl sebesek lettek. A novemberi és deczemberi nyulak közül gyakorta oly derék edzett, bátorszivű legényekre akadtunk, melyek után a runnak — időtartalomra és irány egyenességre nézve ; bármi rókának is becsületére váltak volna és igy a sport egészben és részletezve egyaránt kitiinő, a lovaknak sok jó galoppot és erős kipróbáltatást nyújtott. — Hozzá véve vidékünknek itt-ott előforduló tisztességes árkait, ugy az agárdi határban most már bővelkedő magas ugrásokat*) e téren is volt — lovast és lovat próbára tévő alkalom, és nyújtott elegendő — utólagosan megbeszélni és megemlékezni való incidenst. A rendesen vadászok: gr. Cziráky Béla és János, gr. Dillen ezredes, gr. Esterházy Imre, gr. Esterházy Andor, Béla és Laczi, Kund Jenő, Jankovics Gyula és Elemér, Dőry Jenő és Lajos, Ivánka Oszkár, Kégl Pista, Nagy Elek, Karpelesz Ignácz, br. Trautenberg Frigyes, br. Hauer, gr. Szapáry Iván, Stankovánszky János, Zichy Béla és Antal, Zaitsek alezredes, Kinsky Zdenko, Inkey Istváu; — 29 lótulajdonos 97 lóval rendelkezett, melynek legnagyobb része bármily vadász-vidéken is igen tisztességes sőt kitűnő helyet foglalna el és igeu szépen kihozva és átaljában jól lovagolva jöttek ki. Legközelebb ezek jegyzékét is szives engedelmével*) közzé teszem, mert hiszem, nem lesz érdektelen látni, milyen anyag vadászik magyarországi falkáink után. A szép-nem, bár titkán, de 5 bájos hölgy által — Dillen grófné, Fiáth Ilka báróné, Cziráky Luisette és Keglevics Róza comtessek, Trautenberg Róza baronesse által voltak képviselve ; ugy szintén két kezdő sportsman : gróf Zichy Muki két fia (Pista és Kazimir) mutatták be magukat sokat igérő jó lovasoknak. — Vadászott még egyszer-kétszer hetenkint a sz. fehérvári equitatio 12—14 lovassal és néhány a vidéken fekvő katona tiszt, ,kik jó lov akon szépen és jól lovagoltak. És ezzel bezárom soraimat; kívánva mindannyiunknak sok hasonló jó idényt — és boldog uj évet ! Nádasdy *) Sik lévén kevés kivétellel a táj, gr. Nádasdy a nagy tagokba osztott birtok mesgye fasorait több vonalban felárkoltatta, ós élő sövény falakat növesztetett, hogy magas és széles ugrások is legyenek — a lovaglás füszerezéseűl. Erre czélzott a minapi czikkében a gr. Zichy János vadászatait ismertető czikk, midőn azt monda, hogy Láng környékén nt. '- "anek mesterséges akadályok, mint Agárd környék., Szer

k Gr. Schönborn Ervin vadászatai. Tisztelt Szerkesztő Ur. ! Munkács 1880 decz. 20. Miután tegnap óta a vadászatok berekesztvék, ezennel tudósítom önt ezeknek eredményei felől a következőkben. Folyó hó 9-én a déli vonattal érkezett meg gr. Schönborn-Buchheim Ervin ő nagyméltósága vendégeivel: hg Windischgrätz, gr. Fünfkirchen, gr Trauttmmsdorff, gr. Hoyossal. Folyó lió 10-én a szinyáki erdőrészben, Matejkooa Rikán volt hajtás, melyben 3 medve volt, a melyek azonban a nagy vihar és hózivatar miatt nem jöttek a vadászvonalig s visszaváltottak ; azonban egy 9 darabból álló sörtevad-konda jött a lövészek felé : lőttek is rájok, de nem találva menekültek. Ezenkiviil még egy vadkan jött hátulról Schönborn és Hoyos grófok közt, kik azonban a hózivatar miatt nem lőhettek. Decz. 11-én ugyanott intéztetett a hajtás, de mivel a szél és hófergeteg miatt a kicsapázás kellően nem történhetett meg s azt álliták, hogy a medvék a hajtásban maradtak volna, és miután ezen a napon is zivatar és hófergeteg volt, csupán egy szarvas jelentkezett. E hajtás zártával a magas uraságok Szinyákról egyenesen a voncsi vadászkastélyba mentek meghálni, 12-én (vasárnap) újra hófergeteg volt; az urak közül néhányan Hársfal vára templomba s mise után fővadra barkácsolni mentek. Schőnborn gróf egy szarvas sutát s Hoyos gróf szintén egyet hibázott el. Trauttmansdorff gróf szintén fővadra ment a Yoniacsa-Pohár erdőrészben barkácsolni; látott is több szarvast, de lövéshez nem juthatott. Innen Osza felé menvén, a vezető egyszerre medvét vett észre, mely a bükkök alatt, széltörések közt lappangott s makkot szedett. Trauttmansdorff gróf a medve felé lopózkodott, rá lőtt kétszer, mire a medve egyenesen a gróf felé indult. Ekkor újra két lövést intézett a nagyou megsebesült medvére, mely eközben már közelébe ért; itt újra háromszor lőtt rá, tehát összesen hétszer, mig végre a medve összeroskadt — 5 lépésnyire a gróftól. 13-án Zselimiszka Kriterán volt a hajtás, de miután a hó nagy volt, a hajtók alig haladhattak előre. Schönborn gróf itt egy szarvast lőtt. Decz. 14-én Csertesorán rendezték a hajtást ; de itt is, a nagy hó és ujabb hófergeteg miatt a vadászat sikertelen volt volt ; csupán egy hiúz mutatkozott, mely azonbau nem jött lövésre. 15-én a bacskai Csertésbeu volt a hajtás, hol a vadászul- 1 sutát lőtt ; a hajtók, a föntebb emiitett magas hó miatt, nem igen haladhattak előre, s eközbeu a hajtók, s a/.* ebeket követő puskások medvére bukkantak, *) Igen kérjük, mi viszont mát . . а ю I falka után Magyarországon lova;. о ipák jeg\ zékét. Szerk '