Vadász- és Versenylap 25. évfolyam, 1881

1881-02-10 / 6. szám

FEBRUÁR 10. 1881. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. Verseny-napok. April : Prága, 9, 10. Budapest (Progr. a 3. számban) 10. Bécs, 18, 21, 21, 28. Május ; Bécs, 1, 22, 26, 29, 31. Pozsony, 3, 4. Budapest, ( Progr. a 3. számban) 7, 8, 10. Junius: Bécs, 2, 6. Budapest, (Progr. a 3. számban) 5, 6. Augusztus : Budapest, (Progr. a 3. számban) 20, 21 Szeptember : Bécs, 8, 11. Octóber : Pardubitz 9. Budapest., (Progr. a 3. számban) 16, 18. Ménes- és gyepuj donságok. Birtokváltozások. Gr. Almásy Dénes megvette Camomile id p к ар Prime Minister a Gentian, Schawel J. úrtól. Gr. Schlick Ervin megvette Krasawica sga к ell 1863 ap Rataplan a Sangfroid, ennek ap Gameboy (0. G. B. vol. I. pag. 117.) gr. Bielszki Gyulától. Ellések : Br. Rudics József Miss Beaufortja (ap Trumpeter a Mavournen, Faugh-a-Ballaghtól) f. é. jan. hóban egy sárga kancza csikót ellett Bajnok után. Amarantkus (ap Kettledrum a Amara) az 1879 ik évi bécsi Derby és más nagy dijak nyertese, az idén mint fedezd mén lett felallitva Nagy-Szalánczon, s a hogy tudjuk eddig a következő telivér kanczák küldettek hozzá: Princess, Ilona, Prairie-Flower, Preciosa, Daisy. Br. Podmaniczky Géza telivér kanczái : Poverina és Neuvain Mezőhegyesre/ Tunica és Laisse-tout-faire Kisbérre küldettek a napokban. ORSZÁGOS LOTENYESZTES. Az állami ménéi elosztásának határnap, Az egyes állomásokra küldendő mének kijelölését a jövő évben az egész ország területén Kozma Ferencz ministeri tanácsos, Eperjest kivéve, személyesen fogja végezni, még pedig a következő napokon : Székesfejérváron Ozorán Deésen Homoródon február 10 én „ 13-án „ 19-én „ 22-én Sepsi-Szt.-Györgyön „ 24-én Figyelmeztetjük ez évben is a lótenyészbizottmányokat és egyes tenyésztőket, hogy a ménelosztásnál megjelenve, vidékeik érdekeit ott képviseljék. Néhány szó a lótenyésztési társulat progr ammjához. A lótenyésztés emelésére alakult társaság f. évi működésének rövid tervezete lett az utóbbi V. és V.-lap hasábjain közölve. Öt nyilvános lóárverés megtartása szándékoltatik. — Nagyon helyes törekvés ; ez azon tér, hol kül- és belföldi vevő és az eladó-tenyésztő találkozhatik; ilynemű árverések azok, melyek Londonban, Párisban, Berlin és Bécsben is tartatnak; Magyarországon is a kisbéri, bábolnai, mezőhegyesi árverések nagyon keresettek ; s mért virágzik ezen adás vevési mód külföldöt}, s mért keresették a belföldi állami árverések, s mért nem sikerültek az eddigi pestiek? Arra, hogy lóárverések a nagyközönségre nézve vonzókká legyenek: első kellék, hogy I iztoeea sok és jó anyag jöjjön kalapács Jiá; először Jsell lenni árverezni való jó anyagnak, aztán várhatunk biztos vevőt. Ha néhányszor tartatik Pesten lóárverés jó és elég anyaggal, ha vevő цет lesz is, az később okvetlen megfog jönni. Sok és jó anyag összeállításával meg lehet alapítani a pesti lóárverések vonzó jó hirét. Azonban egy nagy hibája volt az eddigi árverésnek : az előre eladhatás szabad kézből. — A vásárra jövő vevő programm szerint egy nagy csomó jó lóban vélt válogathatni, s midőn az árverés napja eljött, csak minden 4 és 5-ik (a programmba beirt ló) jött a kalapács alá, s pedig a rossza, a java már szabadkézből elkelt. Ezen eljárással nem lehet nagyszabású, a külföldi vevőre nézve vonzó lóárverési rendszert meghonosítani. Ha a pesti lóárveréseknek fejlődést akarunk biztosítani, okvetlen kellék, hogy a kiál litásra hozott minden ló árverés alá kerüljön, a programmba felvett 1-ső számútól elkezdve végig ; igy lesz jó anyag, mely vonzani fogja a vevőket. A lótenyésztési társaságnak a lóárverésnél két feladata van : először előállítani az árverezendő jó anyagot még áldozattal is ; másodszor az árverezők soraiba állani, s az egyesek által beküldött lovakat egy közép árért más vevő hiányában okvetlen megvenni. A társaságnak ily életre való magatartása meg fogja aztán hozni a maga gyümölcsét is. Diri. Lótenyésztésünk jövedelmezése. (Folytatás és vége ) Miután egy jó apaló beszerzése mindenkor drága, sőt gyakran nagyon koczkáztatott dolog, kivált ha a ló származását nem ismerjük, legtanácsosabb, ha e tekintetben az államhoz fordulunk. Ezért mindenféle költséges kísérlettől való tartózkodást tanácsolom. A kitenyészteni akar, válaszszon magának egy oly apa lovat, a milyenre szüksége van, az állami ménesek kipróbált istállóiból, Különös figyelmem a következő két kérdésre s az ezekre való feleletre irányult. 1. Az előre haladó művelődés hátrányos e a lótenyésztésre nézve ? 2. Jövedelmező e a lótenyésztés ? A mi az első kérdést illeti, elég Angolországra Francziaországra, Németországra és az utóbbi időkben tett tapasztalatoknál fogva Magyarországra is utalnom, mely országokban a mindinkább előhaladó művelődéssel együttesen a lótenyésztés is folyton raegnemesíttetett, s mindjobban fokozódó lendületet nyert. haladó művelődés a lótenyésztésre nézve a legelőnyösebben hat, s a kitűnő lovakból álló tenyészeti eredmény csakis a mivelődésben előhaladt államokban fizettetik meg méltányosan. A második kérdésre, hogy vájjon jövedelmezőe a lótenyésztés, csak feltételesen válaszolhatok igenlőleg, amennyiben a ménesbeli lótenyésztés nem szokott mindenütt és mindig jövedelmező lenni, függvén ez sok mellékkörülménytől. Ellenkezőleg feltétlenül felelek, jövedelmezőnek nyilvánítom a házi lótenyésztést, és pedig mindenütt ott a hol a mezeigazdászat lovakkal űzetik. Hogy némely ménes nem hoz évi jövedelmeket, még nem bizonyiték arra, hogy a lótenyésztés egyátaljában nem jövedelmező, azonban igenis bizonyítéka az illető ménes hiányos igazgatásának. Némely ménes jövedelemhiányának oka nagyobbrészt a következőkben rejlik. 1. Sok ménes oly tereprészeken fekszik, melyek az abrak s takarmány költséges előállítása miatt a lótenyésztésre nem alkalmasak, miért is a tenyésztési költségek az állatok értékét felülmúlják, s igy utóbbiaknak eladása a kezelési költségeket nem fedezi. 2. Sok előkelő ménestulajdonos felesleges számú, drágán fizetett és ruházott, külföldi ménes személyzetet és pompázó méneshelyiségeket tart, mely utóbbiak gyakran a lótenyésztéssel semmi összeköttetésben sem álló tárgyakkal feldiszitve vannak. Hihetetlen összegek fordíttatnak angol takarókra, kefékre, nyeregszerszámokra, bevezető kocsikra, lószerszámra, ostorokra, meg tudja isten mi mindenre; ez pedig, egész szükségtelenül, nagyon eldrágítja a kezelést. 3. Másrészt pedig sokan amaz elvből in dúlnak ki, mindent a jó istenre bizni, s azt hiszik, hogy az által, ha az állatokat rosz ápolás és tartásban részesítvén, azokat min den kedvezőtlen időjárásnak kiteszik, lovaikat minden rosz befolyás ellen edzik, és szi vóssá teszik. Ez ált 1 azonban annyi lóanyagot vesztenek, hogy a negyedik évben rendesen alig néhány állat van életben, melyek még hozzá testi fejlődésre nézve hátra maradtak és csak csekély értéket képviselnek. 4. Sok ménestulajdonos nincs magával tisztában a felett, hogy mit tenyészszen. Volt olyan idő, mikor mindenki a drága s legnagyobb szakképzettségeket igénylő telivér-tenyészet után vágyódott, a helyett, hogy az angol és arabs tenyésztők bölcs elveit és nagyszerű tapasztalatait tanulmányozták és alkalmazták volna, sok ménestuíajdonos a magas iábszárú telivért, melyet Angliában értéktelen állatnak tekintenek, s aránylag olcsó áron a külföldre eladnak, ménesébe telepitette, miáltal gyakran gyönyörű tőke és megbecsülhetetlen tenyészauyag tönkre tétetett, mit az angolok bizonyára nagyobbra becsültek volna, mint meggondolatlan utánzói. A sport-irodalomnak köszönhető, hogy az angol tenyészet barátai e tekintetben némileg elővigyázatosabbá lettek. Ataljában véve a lótenyésztés lassankint egészségesebb, helyesebb alapot nyert. Ujabb időben többet néznek már az alapra, és abban is észrevehető az, hogy a ló értéke többé nem csupán annak magasságában kerestetik, a mi azonban még nagyobb előmenetelnek tekinthető, az, hogy lassanként hozzászoktak a ló nagyságát nem C3upán annak magasságáról megítélni. Minden állattenyésztés, legyen ez ló. juh, sertés, marha, vagy bármi más tenyésztés, megközelítőleg агопоз alapelvek szerinti eljárást követel. Azonban egyik sem igényel annyi megfontolást, átgondolást, tapasztalatot és következetességet, mint épen a lótenyésztés ; más állattenyésztésnél — legyen ez bár a leghiányosabb kezelésnek alávetve, — ha veszítenek az állatok értékökből, a kár nem lesz oly nagy, mint a lótenyésztésnél, a mennyiben a tenyésztő rosz sertéseit, juhait és marháit mindig képes olyformán eladni, hogy csakis csekély, avagy épen semmi kárt sem szenved, a lótenyésztésnél ez azonban nem ugy van mert itt a legkisebb hiba gyakran egész ó nemzedéken át szokta magát keservesen meg bo3zúlni, ha pedig egyszer bizonyos ménes termékei rosz hitelbe jutottak előbbinek tulajdonosa bajosan talál keletet termékei részére. Mindenha tehát az a fődolog, hogy az, a ki lovakat akar tenyészteni, jóeleve fontolja meg, vájjon áll-e ez neki módjában, s jöjjön továbbá azzal is tisztába magával, hogy voltaképen mi a legczélszerűbb szándékainak elérésére. Gazdag tenyésztőknek mindenesetre я legczélszerűbb a telivér tenyésztése, azok pedig, kik nyerészkedésből óhajtanak tenyészteni, maradjanak a hintólovak (Carossier) tonyésztésénél, mig az egyszerű lótenyésztők eszményképe mindenkor csakis a remon ia lesz, mint az a ló, a mely nélkülözvén minden szakkülönlegesség természetét, minden szolgalat helyesitésére alkalmas, képes és eseké у költséggel felnevelhető, és mely végre mind n szakmában használható. Legújabb időbeü e lovakat ugy az állam mint a külföld, kii' • nöseD Franczia- és Olaszország jól fizetik. Hog) azonkívül szak- és leülön lófaj tényé tőkre is szűkség van, mindenki előtt világos