Vadász- és Versenylap 25. évfolyam, 1881
1881-02-03 / 5. szám
36 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. FEBRUÁR 10. 1881. Az idény apalovai Angliában. Hermit, apja Newminster Adventurer ap Newminster Bertram ap The Duke Rosicrucian ap Beadsmau Favonius ap Parmesan ÜODcaster ap Stockwell Macaroni ap Sweetmeat Carnival ap Sweetmeat Victorious ap Newminster Scottish Chief ap Lord of the Isles The Palmer ap Beadsman Strathconan ap N'ewminster Albert Victor ap Marsias Speculum ap Vedette Musket ap Toxophilite Brown Bread ap Weatherbit Cathedral ap Newminster Statesman, ap Melbourne Sterling ap Oxford Knight of the Garter a Prime Minister Blair Athol ap Stockwell King ot the Forest ap Scottish Chief Pero Gomez, ap Beadsman Macgregor ap Macaroni Prince Charlie ap Blair Athol Kingcraft ap King Tom Friponnier ap Chev. d'Industrie Vanderdecken ap Sacharometer Leamington ap Faugh a-Ballagh Cymbal ap Kettledrum See Saw ap Buccaneer Thunderbolt ap Stockwell General Peel ap Y. Melbourne The Miner ap Rataplan Parmesan ap Sweetmeat Wenlock ap Lord Clifden Mandrake a Weatherbit Restitution ap King Tom The Rake ap Wild Dayrell Queen's Messenger ap Trumpeter Lacydes a Orlando Tlbthorpe ap Voltigeur King Lud ap King Tom Tynedale ap Warlock Wild Oats ap Wild Dayrell Thormanby ap Melbourne v. Windhound Lord Lyon ap Stockwell Flageolet ap Plutus Cremorne a Parmesan Lecturer ap Colsterdale S igy tovább összesen 214 apaló. Verseny-napok. Hány <J « Nyert "H össze> > sen 23 64 •29622 16 36 15974 2 7 12808 21 48 12407 11 37 11843 13 19 11730 17 38 9992 12 22 9888 8 19 895 4 15 27 8856 13 27 8231 23 45 7679 12 31 7470 19 40 6928 5 9 6729 10 20 6728 7 19 6412 4 12 6381 7 8 6345 14 32 5545 13 31 4874 10 23 4842 8 17 4814 12 31 4801 10 18 4507 8 23 4237 3 11 3426 8 18 3362 2 5 3617 8 15 3144 7 11 3054 8 15 2994 6 11 2981 5 18 2919 4 10 2978 7 11 2740 6 18 2466 4 8 2267 5 17 2201 7 13 2179 4 13 2138 1 2 2127 6 11 2079 2 7 2074 6 8 2057 2 8 2926 10 13 1998 3 5 1814 9 9 1155 7 11 1523 April : Prága, Budapes t. (Progr. a 3. számban) Bécs, Május ; Bécs, Pozsony, Budapest, ( Progr. a 3. számban) Junius : Bécs, Budapest, (Progr. a 3. számban) Augusztus : Budapest, (Progr. a 3. számban) Szeptember : Bécs, October : Pardubitz Budapest, (Progr. a 3. számban) 9, 10. 10. 18, 21, 24, 28. 1, 22, 26, 29, 31. 3- 4 7, 8, 10. 2, 6. 5, 6. 20, 21 8, 11. 9. 16, 18. VADASZAT és LÖVÉSZÉT. Néhány szó a tordasi nyulfalkáról. Vaál 1881. január 22 én Midőn pár év előtt a gr. Batthyány L. tulajdonát képezett Tordas, s az Ürményiek vaáli uradalmát Dreher Antal sörgyáros ur megvette, ama hitben éltünk, hogy a régi tulajdonosok távoztával együtt a vadászkürt hangjai is örökre elnémultak, s a tordasi és vaáli kastélyok termei nem látnak többé vörös vagy zöldkabátos vendégeket ; a bolthajtásos szép istállók boxaiban a telivérek helyett a sörös szekerek czammogó táltosai fogjáK a márvány etetőkből az árpadarát ropogtatni. De nem igy történt. Már a magyar ember természetes feltevésében rejlik, hogy az uj tulajdonos személyét, egyéniségét foglalkozása után képzeli el magának, s igy történt, hogy mi is Dreher ur egyéniségét egy jól táplált, nyugodalomra vágyó, tisztességes termetben festettük magunk elé, kinek összes érdekeltsége a sörgyártás körül összpontosul, s minden egyéb : hiúságok hiúsága. Azonban pár pereznyi együttlét megnyerő, elegáns társaságában, a szép és nemes iránti kiváló fogékonysága s légióként a sport iránti szenvedélye csakhamar meggyőző adatok arra, hogy benne vidékünk a reális gazdálkodású és közjó iránt fogékony földbirtokoson kivül egy talpig gentlemant nyert. Dreher úr évenkiut pár hetet tölt itteni nyugodtan áll, veregessük vállát, s indíttassuk meg a komit néhány lépésnyire. Valószínű, hogy a hátsó lábaival a mozgó kocsit követi, mi közben egy kevéssé lehet őt ostorral is biztatni. Ha azonban még sem menne, ugy valakinek föl kell lépnie a kocsira, s kantárjánál fogva biztatni, hízelegni. Így csakhamar megszokja a ló — az eddig neki szokatlan menetelési módot, s szépen fog hátsó lábaival menni. Mihelyt ez ily leczkéket biztosan teszi a ló, minden látható nagyobb segélyezést is el kell hagyni, természetesen hogy lassankint, s egy mutatás, intés az ostorral elég lesz neki, hogy tudja mit kell tenni. XII. Ügetés a korlátokon át. Mindez csak a szoktatástól függ és a vigyázattól, hogy a ló meg ne sértse magát eleinte. A fentebbi leczkéhez ;4 láb hosszú s 3 hüvelyk átmérőjű gömbölyű rudakat kell keresztben lerakni a köröndben, 4 és fél lábnyira egymástól. Ha ez megtörtént, ugy vezessük körűi rajta a lovat párszor lépésben, aztán trabban, hadd szokjék hozzá. Aztán vegyük pórázra, s trabboltassuk igy keresztül rajta, miközben a rudaknak egymáshozi közeit a ló lépés-nagyságához képest igazithatjuk. Ha többszöri gyakorlat után a ló akadozás és a deszkák érintése nélkül biztosan járja körűi a rudakat, ugy emeltessük föl azokat fél lábnyira; gyakoroljuk be igy a lovat a pórázon, mig jól tudja; mire aztán 1 láb és l'/a láb magasra emeltetjük a rudakat, és ezeken gyakoroljuk be. — Az is jó, lia eleinte csak 2—3 rúddal kezdjük a leczkét. XIII. A számolás. Gyakran láthatni cirkusokban oly lovat, mely — ha idomitója kérdi: „Mennyi 4-szer öt?" . . . megmondja, illetőleg előlábával anynyiszor kapál, mig húszat olvas a bámuló közönség. — Hogy a lónak e tudománya még feltűnőbb legyen, az idomító meghívja a t. cz. közönséget, hogy examinálja maga a tudós paripát, csak azt kötvén ki mosolyogva Renz Franci : hogy alacsony számokat sokszoroztassanak, különben hosszadalmas lesz azok „kikapálása." Ez az avatatlanok előtt különösnek tetsző dolog igen egyszerű. — Mindenki ismeri a ló ama természetét, hogy különféle kedélyhangulatának kifejezéseire látható módokat használ. — Igy például, lia valamire figyelmez : füleit hegyezi; ha jó kedve van, nye rit ; ha türelmetlen : kapálózik. — S most leczke helyett egy kis történetet beszélek el. Mondják, hogy Loisset, a Renz circus által nálunk is ismeretes Loisset kisasszony nagyatyja fedezte fel ezt a 20-as években.— Egyszer a reggeli gyakorlatokon egyik kedvencz lovával végzett valami leczkét, s ez elejbe jött, hogy megszokott dicséretét s jutalmát, a darabka ezukrot elvegye; de Loisset egy nagyúrral beszélgetvén, elfeledé a FEBRUÁR 3. 1881. szép birtokain, mint szenvedélyes lovas; a mult őszszel nyúlfalkát szerzett Angliából s huntsmaunek a rákosi falkától ismert Cartert fogadván fel, ennek valóban ügyes vezetése mellett az első év kísérleti nehézségei mellett is igen csinos vadásznapjaink voltak. A vadászatot márszept. hó 20-kaután megkezdtük, hetenkint háromszor vadászva. Eleinte a száraz és melegebb napok mellett nem sok szerencsével működtek kutyáink; ennek részben okául róttuk a kutyák gyakorlatlanságát, s hogy ezek az itteni éghajlati és egvéb viszonyainkkal nem voltak kibékülve, de mindezek csak múlékony bajok voltak, s alig kétheti szorgalmas s nem csekély munka után falkánk oly szépen, kitartóan, biztosan hajtott, hogy a versenyt akár a rákosi vagy az agárdi falüával kiállották volna. A vadászterep Tordas, Vaál vidékén nem épen mondható alkalmasnak lovaglás és falkászatra. A minduntalan hegy-völgy, vízmosások, süppedékes rétek, ültetvények, sövények sokkal nagyobb mennyiségben fordulnak elő, hogysem egy tartós, hosszas lovag láshoz kívánni lehetüe. De tán épen ez kölcsönzött vadászatai oknak kölcsönös érdeket, mert biztos, jó ugró, megbízható lovon kivül a lovas egy pillanatra sem engedheti át magát a gond és szár nélküli galoppnak, s alig egy sűrű akáczsövényen törtet inkább, mint ugrat át — már egy gurulással fenyegető vízmosás szélén gondolkodhatik az átjuthatás veszélyeiről. Szóval akadály lépten-nyomon, melyek bátor szivet feltételeznek lónál és lovasánál. Falkanagyunk Dreher ur, ha túlságos hosszú lábszárával valami festői látványt nem is nyújt a ló hátán, annál biztosabb, gyakorlottabb lovast árul el az első pillanatokban, ki a kéz és lábtörés veszélyeivel már évek előtt angliai vadászatokban ismerkedvén meg, ugy ő, mint bájos fiatal neje elsők a falka után begyen, völgyön, tüskén-bokron, árkon keresztül. A vadásztársaság kis körből állott : a háziúr és neje; Mr. Dosen Angolországból, kit vadászszenvedélye annyira elragadott, hogy majd valamely siippedékből húztuk ki, hová lovastúl együtt nyakig eltűnt, vagy valamely kerítésből kellett formálisan kibontani a tüskebokrok karmai közül, s végre is betegen hagyott el bennünket, térdét egy vastag korláthoz csapva lovaglás közben. Állandó vendéjutalmat kihúzni zsebéből, pedig markát már benntartotta. A ló csak nézett eleinte a zsebre — hosszú tapasztalatból tudva, hogy ott a jutalom ; — végre elkezdett előlábával kapálni. Midőn ezt már igen türelmetlenül tenné, Loisset észrevette, s átadá neki a ezukrot. . . . Beszélgetés közben azonban, feledékenységből ismét zsebébe dugta kezét, s a ló azt gyanítva, hogy ismét ezukorért vándorolt a kéz a nadrágzsebbe, — kis vártatva ismét elkezdett kapálni, ugy hogy Loissetnek ismét észre kellett azt venni. „De mit akar ismét ez a ló ? . . . hisz nincs több ezukor a zsebemben . . . mondja comikus paródiával búzván ki kezét s tartván ki tenyerét. . . . „Igen ám, de a ló nem tudhatja azt, s a meddig kezét a zsebben tartja, mindig kapál s kéri azt." Ez vezetett volna e leczke kifejlesztésére. # * * Sok hasonlót láthatni még (mint a zsebkendő eldugását, és feltalálását ; a tüz-karikákon való átugrálását stb.) mik mind csak a ló szaglási, bátorsági és egyéb testi és lelki érzékeinek kifejlésével létesíthetők, mik azonban nem minden lónál fejleszthetők ki egyaránt, s miket mint szabadtnűvészetet — leginkább csak a circusokban láthatni már. Régebbe^ egyes lovas ezredek iskolájában: a ló letérdelésestb. rendesen taníttatott, hogy sebesülés stb. esetére — a katona könnyebben nyeregbe ülhessen. .S— s.
