Vadász- és Versenylap 25. évfolyam, 1881
1881-08-25 / 34. szám
Augu sztus 25 . 18S/L 315 előtt tó akarván törni, nekiszaladt a vas rácsozatnak s azt eltörve, oiy borzasztó bukást tett, hogy alig bittük volna őt e versenyben szaladni látni, és daczára emez accidensének, oly szépen futott, mi minket egészen meglepett, és a versenyben nagyon jó harmadiknak érkezett is be. A vezetést Theorist vette által, követve BayoDnetól, egy hossznyira utána Brown Maid és Praetiosa ment, hátul vissza tartva Toni von Gomba. E sorrend megmaradt egészeD az állványokkal szemközti oldalig, hol Toni von Gomba feljött Praetiosához és Brown Maidhoz, elhagyta őket s mint harmadik meDt Bayonne után. Az utolsó fordulónál Praetiosa is feljött a többiekhez és Theorist vezetése alatt majdnem csomóban fordultak be az egyenes vonalra. A távoszlopnál Toni von Gomba meg volt verve, Praetiosa is hanyatlani kezdett, és Bayonne meg Theorist, a nyilvánításhoz képest, első s másodikként mentek el a nyerpont előtt. Praetiosa egy fél hoszszal utánok harmadik. Nagyon sajnáljuk, hogy minálunk az akadályversenyek oly ritkán sikerülnek s gyakran el is maradnak azok. Igy most is csak alig jöhetett az létre. Lori csak az indulóponthoz ment, hogy a feltételeknek elégtétessék. A két fenmaradt ló aztán Jessica és Mise Rovel nagyon szép versenyt futottak egymással. Minden akadályt mindkét ló szépen és tisztán véve, az utolsó sövény után fej-fej melletti versenyben jöttek be, mely küzdelem aztán Miss Rowel nyerésével végződött, egy fejjel vervén meg Jessicát. Miss Rovel talán könnyebben nyerhette volna ro°g a versenyt, ha majdnem minden ugrásnál he nem várja ellenfelét, s azonfelül lovasa a pályát Dem ismerve egészen, egy ugrással többet nem tesz, mint kellett volna, miért aztán Jessica lovasától ellenében óvás is emeltetett, de az a versenybíróság által Miss Rowel előnyére döntetett el. A második napi versenyek ép ugy nélkülözték a látogatottságot, mint az első napiak, pedig az idő szép volt s az egyes futamok nagyon érdekesek. A Totalisateur-dijban legsebesebb hároméveseinkkel, minők Donna Christine Csapodár és Kisbaba, csak egy kétéves, Kitty, vállalkozott a versenyre; de biz az részére nem jól iiiött ki, a versenybe soha bele sem is iöhetett, annál is inkább, hogy az indulásnál, melyből Csapodár rögtön igen sebes paceben ugrott el, legalább is 50 metert vesztett, s azt többé eme sebes iramnál soha be nem birta hozni. E versenyre különben a főkedvencz Donna Christine volt, s e kancza azt egész canterben nyerte is meg. О egy mértföldig oly sebes ló, hogy őt eme távolságon a continensen nem biszszük, hogy meg birná verni b s még Angliában is erősen számba lenne veendő. Ugy Csapodár mint Kisbaba szépen néztek ki s jói is mentek ; a kettő közül előbbenit tartjuk a jobbiknak s Csapodár azt e versenyben bo is bizonyitá, betegségéből egészen kigyógyulva, gyönyörű paceben vezette a versenyt elejétől, egészen a távoszlopon belőlig, de ittasokkal jobb DoDna Christine feljött hozz s könnyen elhagyva őt, canterben nyert. Brown Maid sem másfél mértföldön, sem e kurta távolságon nem tud állani. Ugy látszik, nem elég sebes, s azonfelül temperamentuma sem olyan, mi bizalmat kelthetne maga iránt; tavaly mutatott szép formájához legkevésbbé sem 1 asonlít. „Lehet" sem javult a tavasz óta semmit sem. Egy pár meghiusult indulás után Csapodár vette által a vezetést sebes iramban, utána egy hosznyira Lebet, Brown Maid, a Bucca- neer- Voltella-mén, Kisbaba, Donna Christine és vagy ötven boszszal utánok Kitty, az indulásból egészen megkésve. E sorrendben jöttek be az egyenes vonelra ; a távoszlopnál Donna Christine kivált közülök és feljött Csapodárhoz, azon belől aztán elhagyta őt és canterben nyert egy hoszszal az erősen hajtott Csapodár ellenében; az utolsó pár ölön Kisbaba is megpróbált mindent, de nem érheté be Csapodárt, és egy hoszszal utána harmadiLnäk érkezett be ; Brown Maid meglehetős Degyedik. Az álívány-dijra négy hároméves lett megnyergelve. Vederemo, mely Hamburg óta hevert, nem igen javult az óta; ama nagy reményeket, miket tavaszszal hozzá kötöttünk, nem igen igazolja, s hozzá, ugy látszik, hogy megbízhatatlan is; az egyenes vonalon nagvon inogva futott s többször Bayonneba ütődött, s ezáltal az nagyban hátráltatá a menetelben. Miss Pleydell futása nagyon meglepett bennünket; az utolsó forduló után oly sebességgel jött fel a többi lóhoz, mit "tőle alig hittünk volna, s <5 e versenyt elég könnyen is nyerte az erősen kihajtott Vederemo és Bayonne ellenében. Apajune még rosszabbul 1 szaladt, mint első napon. A vezetést Vederemo vette át sebes iramban, nyomban követve Bayonne és Apajunetól ; Miss Pleydell pár hoszszal utánok visszatartva utolsó; az utolsó előtti saroknál összébb jött a mezőny és az iram is sebesebb lett; az egyenes vonalon Bayonne és Apajune feljöttek Vederemohoz, és felvették a versenyt egymás ellen; a távoszlop előtt azonban Smart Miss Pleydellel a belső oldalon sebesen feljött hozzájok, elhagyta őket és egy boszszal biztositá a versenyt grófi tulajdonosának ; — a nyerpont előtt vagy 40 ölnyire Vederemo és Bayonne között erős küzdés keletkezett, mi előbbeni részére dőlt el, egy fél hoszszal vervén meg Bayonnet a második helyért. A Welter Stakesben indult négy ló közül Dagmar határozott fölénynyel birt a többi felett s egy pillanatig sem volt kétséges, hogy a versenyt ő fogja megnyerni. Cobweb nagyon jól nézett ki és szépen is ment. Astrolabnak ez volt első versenye. E szép, sötét pej mén azonban nagyon kövéren nézett ki, s lia még több sebességet fog kapni, használható ló lesz belőle; ugy tudjuk azonbaD, hogy ő akadályversenypályára van szánva. Praetiosa a 68 x/ 2 kilo teher alatt soha számításba sem jöhetett, s utolsónak is érkezett be e versenyben. Sikerült indulás után Cobweb vezette a mezőnyt, sebes iramban, utána Dagmar vagy két ló hossznyira, -aztán Praetiosa s legvégül Astrolab, mely az iramot csak nehezen birta tartani ; igy jöttek majdnem a távoszlop előttig, Loi a mezőny kissé összébb jött; a távoszlop elhagyása után nek Greenwood golyója belét roncsolta szét. Még két hajtást tettünk, melyekből 2 medve tört elő; Gerard és én vagyunk a választottak s becsületes tiszta munkával miodkét maczkót elejtjük; az enyim egy golyóra helyben maradt, Gerardé 3 lövésre esik el. April6. Tegnapi vadászatunktól 14 mértföldnyire (angol) Gug a r környékén voltunk. Itt a negyedik hajtásban Comp ton lőtt egy gyönyörű párduczot; 7 láb és 3 hüvelyk hosszú. Gerard megsebzett egy emsét, do elvesztettük. April 7. Chapra, 10 mértföld. Három hajtásban semmi; még aznap szedjük sátorfánkat és megyünk odább April 8. Kotza, 18 mért t öld. Detto mit Limoni ; nincs semmi. April 9. Banjhari, 12 mtfld. Tigris és párducz nein lévén kilátásban, nincs hajtás. Délután különböző irányban cserkészni megyünk, Sa in bar s Ny lgaira. Lord Comp- ton lőtt egy nylgait, én láttam 20 drb samhárt, köztük egy gyönyörű agancsárt, melyet nagy boszuságomra sem gyalog, sem nyeregből nem voltam képes beközeliteni. April 10. Catehuin. Itt sincs tigris, sőt a bemondott két párducz sem volt otthon ; 3 hajtásban 4 vadkant lőttünk. April 11. Di len par 15 m fid. Kezdem unni a dolgot, nincs szerencsénk tigrisekre; az első két hajtásban párduczot sejtvén, tiltva volt egyébre lőni ; reám egy nagy hiéna, Greenwoodra szarvasok, Gerardra egy vadkan jönnek — de hagyjuk passirozni ! A 3-ik és 4 ik hajtásban szabad a vásár, de már most nincs mire. — Gerard desperatus, hogy nem tudunk tigrisekre akadni, és oly izgatott, hogy alig lehet szavát hallani. — Compton és Greenwood kitűnő jó czimborák. April 12. E nap csak arról nevezetes, hogy cselédeink keleti gondatlansággal, egy nagy méhraj alatt raktak tüzet, — szerencsénkre távollétünk alatt. Vigyázatlanságukért keményen bűnhődtek és mind többé-kevésbbé meg lettek csipkedve, a szakács legjobban ! lovaink világnak mentek. Compton egyik ponyja majdnem beledöglött. April 13. Gatuli. Gerard lőtt az utolsó hajtásban egy kant, shik cselédeink számára. A csapázott párducz nem lévén található, samharokra próbáltunk szerencsét, de két izben visszatörtek, hibás hajtás folytán. April 14. Manour Thana, 22 an g. m fi d. Két hajtást tehettünk csak késő érkezésünk folytán. — Párducz, melyre számítottunk, nem volt a tanyájában. Greenwoodnak 2 vadkan jött, egyéb vad nem volt. April 15. Reggeli alatt kapjuk a jelentést, hogy 5 mfldnyire táborunktól hajnalban egy tigris felfalta a kikötött bivaly borjut ! Talpra magyar és ánglius, — végre valahára biztos reménynyel szállunk nyeregbe. Helyszínére érve, helyért sorsoltunk; — én az 1-sőt kaptam, 2-ik Compton, 3-ik Gerard, 4-ik Gerwood. Lord Comptonnak jutott a legkitűnőbb állás. — Vederemo. — Nagy nehezen felmászom a számomra kijelelt fára. feszült figyelemmel lesem és fülelem az alattam elterülő djungelt; sziklás hegyoldal, igen kevés kilövéssel balról, jobbról egy nagyobb tisztás. Előérzete m nek vakon engedve, balra készülök s igazam volt., Ezalatt — esinadratta bum, bum, tradra . . Éktelen lármával megindul a hajtósereg, az öreg Satymen Singh káplár vezénylete mellett, ki csupán egy nagy bottal és egy trombitával van felfegyverkezve.*) Alig mu'ik el lü perez, balról tőlem csekély zörej . . . Nagyöblű barátomat vállhoz emelve, egy kis nyíláson át megpillantok egy igen hosszú fekete csikós tarka állatot, melynek nagyságát tekintetbe véve, hihetetlen, hogy mily csekély neszszel képes tovasiklani ; — három corindabokor után ismét egy kis nyilás . . . E helyet czélba venni és a rajta áthaladó tigrisre tüzelni : pillanat miivé volt. Lövésemre az állat — roppant ugrással egy sziklára ugrott és mögötte eltűnt . . . Bárha ez eset művelete csakis pillanatokig tartott, gyakorlott vadász szemem mégis jelzé, hogy golyóm talált, mert a szikláról elugrásakor hátulját balra tántorodni láttam. — No hála az égnek ! vég ,-e egy tigris. —Lövésemre rögtön „balt"-ot fuj a trombitás és minden hajtó fára mászik ... Rövid szünet után erős csörömpöléssel jön elefántunk , melynek hatalmas hátán egy katrócz (Howda) van ; ebbe belecsöppenek, és eme collossussal a sebzett tigrist felkeresni utazunk, lia lehet olyformán, bogy a többi puskás felé legyen terelve. — De alig haladtunk az emiitett szikláig, midőn ez az egészen szelídnek és szófogadónak mondott monstrum egyszerre megfordul és rohan visz sza ! . . . No hiszen utaztunk mi abban a f . . . katróezban, — ennek a nagy állatnak a hátán plain carriere tüskén-bokron át; ágak törtek, zúzódtak alattam, fölöttem ; soha életemben ilyen veszedelemben nem voltam ; de tiszta szerencse volt, hogy ez a katrócz kivételesen vasból volt ; különben, én *) E kedélyes öreg tambour egy öles alak, elbeszélés szerint — soha nem menekül fara, mint a többi hajtó. Szerk.
