Vadász- és Versenylap 25. évfolyam, 1881
1881-06-23 / 25. szám
235 battunk, mert a hal ilyenkor mozgékonyabb, mint csendes rizzel. Az ébredő természet bájoló szépségétől, de attól is eltekintve, hogy a Balaton addig, mig alacsonyabb partjait hajnali köd fedi, a tenger végtelen síkjához hasonló behatást gyakorol, — a felszedett hálók ezüstfényú szálai között eviczkelő halak ragyogása kimondhatatlan szép látványt nyújt. A háló-eresztós és felszedés ideje, az egyetlen pillanat, melyben mélabús tavunk megélénkül. Bármerre nézzünk, egyes ladikot vagy hajó-csoportot látunk ; minden oldalról dal vagy élénk beszélgetés hallatszik; fényes tollú búvárra vagy átsuhanó ruczára néha egy lövés is esik, s a hullámok tetején kaczérkodó sirályok csapatait felrezzenti, melyek azután szűnni nem akaró rikácsolással a ladikok körül lebegnek, mintha bosszankodva kérdeznék: vájjon nyugalmukat háborítani ki merte? A szenvedélyes vadásznak ennél szebb alkalom alig nyilik, hogy a hullámok által néha hevesen ringatott ladikból lövöldözve, ügyességét próbára tegye. Ha egy sirály esett, kivált ha szárnyazva lévén, társaira fel-feltekint, az egész csapat körülö'te lebet;, s bibicz módjára feléje vág. A Balatonon 3 sirály-fajt észleltem; a kicsiny szürke, — a nagyobb hófehér, piros, egyenes csőrű sirályt, s egy barnával pettyegetett tollú, a sas csőréhez hasonlóan meghajtott barnacsőrű nagy sirályfajt, melynek egyik szárnya végétől a másikig terjedő szélessége A 1[ 2—5 között változik; ez utóbbi faj leginkább az aequinoctialis viharok alkalmával fordul elő. Mellékesen felemlítem, miszerint a sirályok húsa igen finom és Ízletes. Mielőtt a megelőző este eresztett hálók felszedésére sikvizre hajóznánk, rendesen megtekintettük a nádi szerszámot. Részemről ez inkább vadászat mint halászat kedvéért történt, mert a vadruczák a korán reggel még harmatos nádból kijőve, a veiczok levert nádfalai mellett elnyúló nyílásukba szokkiuszni, s váratlanul meglepve, nagy sápogással repülnek fel; de az, ki a magas nád között coup double-t akar tenni, ugyan gyorsan lőj jön, hogy el ne késsék. A nádi készülék, a halászatnak tán legprimitívebb, de igen biztos és fáradság nélküli módja, s nem egyéb, mint 3—4 lábnyi mély vizbe levert bosszú nádfal, melynek bizonyos távolságokban meghagyott mintegy arasznyi nyílásai, úgynevezett kapui 2—3 lábnyi átmérető gömbölyű, szintén nádfalból készült kamrákba szolgálnak ; a nyilások hegyes szögben befelé álló vékony s igen hajlékony fűzágakkal akképen vannak elzárva, hogy a befele uszó halat könnyen átbocsássák, de ez a kamrákból kiúszni többé ne tudjon, melyekből aztán meritő hálóval bármikor ki lehet szedni. E módon leginkább csuka, ponty fiatal harcsa s a kevésbbé nemes halak egyéb fajai kerülnek kézre, — de nem emlékszem, hogy süllőt vagy fogast ilyenben valaha fogtunk volna. — Eme sport alkalmával a nádfalakon végig nyújtózva sütkérező 6—7 láb hosszú és egy uői ka« vastagságával biró vizi siklok látványa is eléggé érdekes. * s * A keritő hálóval való halászat oly ismeretes, hogy leirását bátrau mellőzhetem. — Mig a Balatonra tiszai halászok nem jöttek, a hálóval kerités csak parti halászat gya nánt gyakoroltatott. A Balaton egész mentében letelepedett tiszai halászok azonban, nagy s nehéz ladikokat rendezvén be, a halászat eme nemét a mély vízben folytatták, s addig mig a Balaton hal-állománya észrevehetőleg fogyni nem kezdett, virágzó kereskedelmi üzletté emelték. A 4—5 családból álló minden egyes halász-csoport, közvetlenül a viz mellett üti fel tanyáját, s minden család részére, az alföldi pásztorok gunyhóihoz hasonló nádgunyhót épit; — a telep közepén nagyobb, a férfiak nyugvó helyéül, hálókötésre, és a szerszámok eltevésére szolgáló, meglehetős térfogatú hosszú sátor-alakú gunyhó ál', melyben a munkának szünete nincs; ajtójával szemben a nagy hal-tisztitó asztal van elhelyezve, körülötte pedig szárogató és füstölő állványok. A mint a honn maradtak észreveszik, hogy napsütötte barna társaik nehéz munkájukból visszatérve part felé eveznek, kosarakkal ellátva a kikötő helyhez sietnek, hogy a fogott halakat mihamarább a tisztító asztalhoz szállítsák. A halászgazda azonnal a halak kiválasztásához fog, s először is minden esaládnak kiadja részét ; a bográcsok alatt már pattog a tűz, hogy az asszonyok egyike, addig mig a többi munkához lát, paprikást főzhessen. — Fogas, süllő s az egyéb nagy s nemesb hal jég közé helyezve azonnal vasútra szállíttatik, vagy halkereskedők által vétetik át, az apróbb hal pedig minél gyorsabban feltisztitva, széthasítva és besózva az időjáráshoz képest szárogatóra vagy füs tölőre akasztatik. A vékonyabb s kevésbbé zsiros hal, például a kárász, keszeg, garda stb. forró nyáron egy-két nap alatt annyira kiaszik, hogy szorosan csomagba fűzve elszállítható, de hűvösebb időben csak füstön szárad meg. A füstölés ugyanazon állványo kon teljesíttetik, melyek szárogatóul szolgálnak, csakhogy magas nádfalakkal rakatnak körül, nehogy a szél a füstöt elkaphassa. — Az igy elkészitett hal, az óhitűeknek kedves böjti eledele lévén, az általuk lakott vidékekre szállíttatik. — Minden húzás alkalmával tömérdek rák szokott a hálóba akadni ; ezek eleinte számba sem vétettek, s vitte a ki akarta; de pár év óta a balatoni rákot is a városi, kivált н pesti piaczra kezdik szállítani. A Balatonban 2-féle rák tartózkodik : a közönséges pataki és tavi rák, mely utóbbinak egész alkotása nyúlánk, ollói keske nyek о hosszúak, színe majdnem fehérbe menő zöldes szürke, főzve pedig fehér, de ize ép oly jó, mint a pataki ráké; a nádasokban honos pataki rák, ha hosszabb ideig a sikvizben tartózkodik, szinte halvány, de főzve mindig veres lesz. — Sohasem tapasztaltam, hogy e két válfajból korcs származott volna. A Balatonnak ritka tulajdona, hogy gazdag mész és szik tartalmánál fogva benne minden tárgy, melynek szine átalában megváitozhatik, fehér lesz és ezüst fényt ölt. # * * Végére járt a szüret ; a mulató népség eltávozott. Ha valamely elmai-adott rajkónak hureresztett hegedűje egyik vagy másik csárdában még czinczog is, csak a törkölyös zsidók kocsisai s halászok boroznak mellette. Beköszöntött a hideg ősz; a kutak körüli pocsolyák reggelenkint már befagynak ; a Balaton vize hűl, szép tükre, mely nyáron át égszin kékben s ezüstfényben ragyogott, sötét zöld, és a rajta végig futó hűs szellőtől — halász kifejezéssel élve — mindig borzas. De a balatoni halász-szereti ezt az időt, mert a fogas ilyenkor mozgékony, és a megfrisült magasabb vizréteget keresi. Pár hét múlva az idő komorrá válik, a vízpára reggel és este sűrű köddé tömörödik, s már csak dél tájban lehet halászni, t. i. ha az éles északi szél, — mely ellen felküzdeni nem lehet — megengedi. Ilyenkor sok a szünetelés; de ez is szükséges, hogy a téli halászatra való szerszámot elő lehessen ké ziteni. Néhánynapi havazás után a viztükre annyira meghűl, hogy a legközelebbi száraz északi szellőre befagy. A téli halászatra nézve ez a válságos időponti ha a képződött vékony jéghártya csendes időben megerősödhetik, a jég alsó sikja sima marad, — ha ellenben hirtelen támadt erős szélrohamok a vékony jégréteget megtörik, s н/, igv képződött kisebb nagyobb jégtábláit az uj jégbe élükön állva fagynak bele, a téli halászathoz kötött reményeknek jóformán vége van. — Ez esetben a jég alatt hálót huzuivagv épen nem lehet, vagy ha nagy erőfeszítéssel meg is történik, ez annyira összeszakad, hogy haszonvehetlenné válik. A mint a Balaton jege néhány keméuv hideg nap alatt annyira megtömörűlt, hogy rianások*) képződnek, az elhagyott halászgunyhók újra megnépesednek, csakhogy a ladikokat gyalog szánok helyettesitik. — Mihelyt a jég, az 50—60 személyből álló halászcsoportokat, — ha sulvuk alatt hajlik is, — megbírja, munkához fognak; tudva lévén, hogy a jég alatt levő hal a legcsekélyebb nyiltvizet felkeresi, oly helyet szemelnek ki, melyen kerítésükbe nagyobb rianást is belefoglalhatnak. A háló hosszához arányosított körben azonnal lyuka с vágatnak, hogy a háló végeihez erősített húzó kötelet 3—4 öles erős póznák segítségével mindaddig lyukról-lyukra húzhassák, mig mindkét vége az utolsó, a többinél jóval nagyobb térfogatú nyilásbau össze nem ér, melyen át a háló — ugy mint egyéb keritő-hálóval történui szokott, — összevonva kihuzatik; — a közbe eső rianások e végre készen tartott létrákkal hidaltatnak át. A halászok megrakott gyalog-szánaikkal mozogni alig kezdenek, a jég már is minden irány felől népesedik. Kíváncsi nézőkkel együtt a napszámból élő parti lakosságnak munkanélküli része egyszeri-e ott terem, hogy egy-két kisebb halnak dijáért a fáradságos nehéz munkához segédkezet nyújtson. Nem sokára a halászat bérlői s halkei-eskedők is megjelennek, hogy a fogott halat, mely addig, mig a jég vékony, gyalog szánakon szállíttatik partra, azonnal át- vagy megvegyék. Erősebb jéggel azonban szekerek vagy szá nok kisérik a halászokat, melyek gyorsan megrakodva, nehogy az estéli ködben elbódulva rianásba kerüljenek, a legrövidebb uton iparkodnak száraz földre jutni. A fogas halászatnak eme sajátságos neme, melynél egy húzás alkalmával 2—3 száz mázsa fogas kerül hálóba, minden egyéb halászati mód között, a legbővebb eredményű. Állandó kemény hideg időben a halászat eme neme veszélylyel épen пэт jár, inert a Balaton jege oly szilái-d, hogy terhes szekei-ek vagy szánok hosszú sorai egyik partról a másikhoz minden ii'ányban közlekedhetnek. — Zala- és Veszprémmegye ez uton látja el a szomszéd Somogy ot kővel. Tavasz felé azonbau, midőn a jég, ha vastag is, de már porhanyul, s a rianások oly szélesekké válnak, hogy rajtuk a szél hullámot hajt, eme foglalkozás napról napra veszélyesebbé válik. — A gyakran vizboritotta jég rétegesen fagy meg, a gyengén beállott s hóval fedett rianások s halász-lyukak leszakadnak, s megporhanyult széleik oly törékenyek, hogy legcsekélyebb nyomásnak engedve, a véletlenül beleesett szegény halász addig sem kapaszkodhatik a jégbe, mig társai kötelet dobhatnak utána, vagy feléje rudat nyújthatnak. Ilyeukor ritkán múlik el hét, hogy a Balaton egy-két áldozatot ne követelne — Halászaink mind a mellett oly vakmerőek, hogy még akkor is a jégre mennek halászni, midőn ez már minden oldalról vizzel körülvéve, csak ladikon éghető el ; ilyenkor gyaki-an megesik, hogy a jég alattuk több darabi-a szétvál s egyik vagy másik csoportnak, ha ladikjától el van szakítva vagy a repedést gyorsan át nem hidalhatja, poi-hanyó szigetén mindaddig ide s tova kell úszkálnia, mig a szél valahol partra nem veti. Igy van ez minden év tavaszán, a nélkül hogy az emberek az áldozatul esettek szomorú sorsán okulnának, — s igy lesz *l Rianásnak nevezik a jég közötti nyiltviz-vonalakat, melyek az által képződnek, hogy az összenyomott levegő s vízpára a jeget ágyulövésekhez ha sonló durranással szétrepeszti; a nagyobbak egész télen át nyitva maradnak.
