Vadász- és Versenylap 25. évfolyam, 1881

1881-01-20 / 3. szám

18 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. FEBRUÁR 10. 1881. versenyt nyerhetett a pesti I. oszt. állam­dijat csakis ép egy fejhoszszal Tallós ellen, mely külön 20 fontot vitt a hátán s a ver­senybe csak az utolsó pillanatokban elegye­dett, midőn a győzelemre kijelölt istállótárs Nil Desperandum, már minden tehetségét kime­rité. Mindenesetre megjegyezzük Ilona javára, hogy 2400 meter mindig nagyon előkelő társaságban indult s folyvást a győztes kö­zelében tudta magát tartani és igy rövid tá­volra a repülő ló hírében hagyja el a ver­senytért, hogy ezentúl egy újonnan alakuló ménesnek szolgáljon anyakanczául, melyet br. Springer lassankint létesíteni szándé­kozik. Cavaliero ama Carnival-ivadékok egyike, melyek a versenypályán nagyon ritkán jelen­nek meg. Fél szemére vak. Kétéves korában csak egyszer vonatott kisérlet alá s három­éves korában nem jelent meg a pályán. A legutóbbi versenyidényben azonban annál szorgalmasabb volt. Összesen tizennyolcz versenyben vett részt, melyek közül négyet itthon s kettőt Németországban nyert és 4313 frt. 33 krt s 7870 márkát jövedelme­zett. Amaz alkalmazkodni nem tudás, mely­lyel magának sokszor ártott, mint a bécsi április versenyen is, bol a versenyt már-már kezében látszott tartani, mikor az utolsó galoppugrások alkalmával kitört: a nem rég rajta tett operácziónak róható föl. Cavaliero épugy mint Bayonne, a Hunyady Imre gr. méneséből vette származását. Ba­yonne a kétéves kanczák közül a legszeren­csésebb, s ha nekünk az eddigi sikerek­ből következtünk lehet, az egyetlenegy, mely a jövő idényben hivatva lehet, Bálványnak s a br. Majthényi-istálló négy ménjének küz­delmét nebézbíteni. A két következő nyerő Hope-ivadék : a kétéves Palestina és a bároméves Bois Rous- sel Норе-mén. Mindeniknek az volt a föl­adata, hogy az osztrák-magyar pályákon ap­joknak a becsületét védelmezzék. Mert Pa­iestina az egyetlen ivadéka az 1876-ban Angliában megvásárolt The Palmer пек, mely versenypályáinkon jelenkezett, és Bois Rous- sel a mult idényben hat ivadékot állított a pályára, melyek közül azonban 4-en csu­pán a kolozsvári versenytérre szorítkoztak, mig Bánkbán, kétszeri föllépte alkalmával tanúsított csökönyösségével, — mely végre is életébe került, — nem eléggé felelt meg az ereiben keringett vérnek. Mindkét féltestvér igen csinos nyere­ményösszeget mutathat föl, a nélkül hogy azért valami kiváló osztályba tartoznának. Mert Palestina megnyerte ugyan a Prágai Criterium-ot, de abban csak Orient, a Babér­kancza és Damocles voltak versenytársai. Ha képességét ki akarjuk emelni, akkor a Sirpstorpff-Memorial-ban való futását kell kie­melnünk, melyben Wer Weiss-&z.&\, — mely je­lenleg Walpurgis mellett a németországi leg­jobb kétévesek közé tartozik, — holt versenyt futott. A Норе-mén Németországban négyizben futott, a nélkül hogy egyetlenegyszer nyert volna. Az őszi versenyekben azonban két futamban, compromissum utján, körülbelül 4000 frtot nyert. Hope nak harmadik ivadéka, mely ver­senyeinken rendesen megjelen, Baltazzi urnák egykori Derby- St.-Leger-győztese, Nil Despe­randum. Fájdalom, ugy a közelmúlt idényben, mint az azt megelőzőben nagyon ingadozónak mutatá magát s birtokosának csak egyetlen 1535 frt értékű nyereményt adott. Amaz ivadékok, melyeket Princess Alice Giles I. után hozott létre, ugy a mi pályáin­kon, mint a németországiakon sokkal jobban vannak accredítálva, semhogy a testvérek ldg­ifjabbikát : Renátái használható lónak ne tar­tanók. Habár e kancza nem is termett Derby­lónak — mint azt róla a mult évben gyaní­tották, — s pénzügy tekintetében Prince Giles I., és Phoebe mögött áll, mindamellett is négy győzelmével s egy második és harmadik hely dijával sikerült neki 3465 frtot és 1515 már­kát nyerni. Gamiani Erbprinz-ze\ való rokonsága által egyrészt, kétéves korában tanúsított képes­sége által más részt, jó ajánlólevéllel birt, s engagementjainak oly szívóssággal tett eleget, melyet mi a Cambusean-kanczák különleges­sége gyanánt jegyezhetünk fel. Gamiani ké­pessége tetőpontját érte a horni Mooron, a hol, miután kevés idővel elébb a Diána-dij­bau a Hesp-istállóuak a második hely diját könnyedén biztositá, Osborne pompás kalau­tünteitek föl, Kettledrummal vagv magával Sa­lamanderrel hoznák össze? Név szerint a kladiubi cs. udvari ménes egész csapat Stock­well-leánynyal bir, melyek az utóbbi években csaknem kizárólag a Newminster fiától, Lane ret-től fedeztettek, noha az anyák ezáltal eddig egyetlenegy kiválóbb ivadékot sem mutattak föl. Most pedig tartsunk szemlét a „jövő reményei" a kétévesek fölött. A verseny­idényben kortársai közt, mint legjövedelme­zőbb ló Van Dyk áll az élen. Miot nyerő, Van Dyk, a kétévesek közt a második * helyet foglalja el. Kortársaival szemben való állásáról már korábban emlé-. keztünk. Florian, a Buccaneer és Flower Girl e félvak ivadékának összes nyereménye 5190 frtra rug Ez összeg főrészét a bécsi Trial­Stakesben való nyereménye képezi. Ezúttal aztán a Derbyre való fogadásoknál, mindjárt Elemér és Isolane után állt 3: l-gyel. Ugy ak­kor, mint későbbi föllépténéi, a benne bízókat tökéletesen cserben hagyta, s magas állásá­ról, mint Derby-ló, annyira aláhanyatlott, hogy midőn a pesti Eladóverseny ben való győ­zelme után árverésre került, nem cadt vá­sárlója. A mellett Iá*ó-tehetsége is .aszélyben forog. Giles the First legszerencsésebb ivadéka Rifleman 5160 frt nyereménynyel következik a sorban. Mig Ritíeman mint 3-éves, a pályát nyeretlen hagyta el, a mult tavaszon igy a sik , mint az aka ályversenyre egyaránt pom­pásan qualifikálta magát. Mindjárt első föl­lépésével Prágában egy nap alatt két diadalt aratott. Bécsben nyert aztán egy gátversenyt és a freudenaui handicapet, melynél könnyű terhe nagyon elősegítette. Rifleman kétségkí­vül ama nem nagy számmal levő lovak egyike, melyek sik pályán ugy, mint akadá­lyokon egyenlő kedvvel mennek s ezt és Cobwebet a legjobb gátversenylovaknak kell tartanunk azok közt, melyek az idén szerepeltek. Németországban Rifleman Henckel grófnak két versenyt nyert, meg 5625 márka értékben ; majd midőn a hannoveri nagy steeplechase után a Gramm ur tulajdonába ment át, a steg­litzi gátversenyt Lankvitz-Lichterfelden. Isolani nővére Ilona az idén csak egy T À R С Z A. A ló szabadon idomítása. A lónak szabadon idomitására, hogy az letérdeljen, lefeküdjék, parádés lépésben men­jen stb. nem a legkönnyübb feladat ugyan — de okos és vidámtermészetű lóval, tüíe­lemmel és kitartással nem is nehezen elér­hető. — Okos és vidám lóval — mondjuk, mert azt meg kell hozzá választani, s e czélra a nemesb vérből való arabs és angol lovak a legalkalmasabbak ; Renz, mint tőle magától tudjuk, az előbbieknek legtöbb tanu­lékonysági képességet tulajdonit. — A lónak csak ugy mint a vizslának : a muta­tásból, a rászoktatásból kell megtanulni ezt vagy amazt. Fődolog e mellett annak meg­ítélni tudása, mily sorrendben következzenek e leczkék, hogy se a lovat meg ne erőltes­sék, se magunknak hiábavaló fáradságot ne okozzunk. Az én tapasztalatom szerint minden erő­szakoskodás haszontalan ; szeretetteljes bánás­móddal elébb kezessé kell tenni a lovat, hogy úgyszólván mindenhová kövessen, szavunkra ügyeljen, s mintegy kívánságunkat keresse, ez az első stadium — mire lovunkat meg­nyerni kell. Nem vagyok oly jártas e nemes művészetben — mint egy Loisset, vagy Renz, s a mit elmondandó leszek, még nem foglalja magában mindama művészeteket, miket° más és magam is láttam egy-egy lótól : de talán elég lesz, hogy passionatus lovasoknak — kik azt nem ismernék — ujjmutatást adhas­sak a szabadon idomitáshoz, minek néhány leczkéjére ezennel áttérek. I. Leczke. Az ostorpattogás. Az első leczke (mialatt nem egy egyszeri produktiót kívánok értetni, hanem a tanulás első fokát), tehát az első leczke feladata: hogy a lovat az ostorhoz és annak pattogásához szoktassuk, és pedig annyira, hogy a pattogás hallatára azonnal vidáman tanítójához üges­sen a lovarda közepébe, mit következő módon tanitunk be. Először is orr-féket (Kapp-Zaum) teszünk a lóra, s egy járató szalagra vagy pórázra (Longe) veszszük; azután mindkét felől egyformán, de kissé rövidre — kikötjük. Majd megindulunk vele (ha lehet egy kerek, 22—23 rőf átmérőjű pályán) először balra; s ha készségesen követ, jobbra fordulunk, bal karral vezetve a lovat, hogy a balolda­lon maradjunk, s a patkó-nyomon tarthassuk azt. Ha jobbra is készségesen követ, ugy fordítsuk ismét balra, s lassan-lassan miud­inkább távozzunk tőle ; hogy pedig a ló meg ne álljon, ha hosszabbra eresztjük, vegyünk kézhez egy hosszú kocsis-ostort, melyei előre hajtjuk, mindig bátkézon jártatva azt igy szoktassuk őt, lassan lassan hosszura eresztve — mig a körönd közepén állunk, először balra, azután jobbra lépésben körül járni, miközben a pattogást már megkezdhetjük, de ne igen hangosau; lia ezt elviseli, ugy erősebben lehet pattagni, ezt mindaddig kell gyakorolni, mig a ló egészen hozzá szokik és cseppet sem fél a pattogástól. Az ostort — mint már emiitettem — mindig hátul kell jártatni, és pedig magasan, hogy a ló figyel­mét jobban felköltse, mintha alant működnék ; arra is kell vigyázni a tanitónak, hogy a ló csípejével mindig egyenlő magasságban le­gyen, — inert megelőzésnél a ló könnyen meghőkölhet vagy vissza is fordulhat. E gyakorlat közben néha-néha állítsuk meg a lovat és nyájaskodjunk vele egy kicsit, röviden megveregetve nyakát és végig simítva •derekán, miközben, az ostort — a simitó kézzel végig viszszük rajta, hogy egészen közel is megszokja, miáltal utolsó félénkségét is elhagyja — és jövőre csak egy figyelmez­tető jelenséget lát benne. — Mindez termé­szetesen — a lónak szelídsége és tanulékony­ságához képest 3—4 (egy-egy óráig tartó) leczkét igényel. Ha arra akarjuk szoktatni a lovat, bogy az ostorpattogásra hozzánk jöjjön — mi igen szép effectue, ugy pattantsunk egyet-egyet az о s tori í egy gyei jó magasau a levegőben, rán­dítsunk egy-egy keveset a longeon, s csalo­gassuk a lovat egy-egy „jer ide!" szóval; ily módon, párszori ismétlés után — csak­hamar gyönyörködhetünk benne, bog} ostor­pattogatásunkva — örömmel siet hozzáuk akárminő tempóban. Ilyenkor mindig meg is kell jutalmazni a lovat, s lia hozzánk siet: egy darabka ezukrot, egy falat kenyeret, vagy répát (már a mit legjobban szeret) kell neki nyujtaui, hogy minél nagyobb vonzódással legyen ta­nítójához. De ha annyira szoktattuk a lo»«ü, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom