Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-02-12 / 7. szám

FEBRTTÁR 12. 1880. VADÁSZ- ES VERSENY-LAP. 57 ki azon érintett rendelet ellen vét. Ennélfogva fölhívom Önt, miszerint a községek elöljárói, a csendőrség és rendőri közegekhez ez értelemben, a legszigorúbb rendeletet intézni és tett intézkedése eredményéről engem értesíteni szíveskedjék, stb. Hát nálunk ilyféle intézkedésekre nincs-e szükség? Nálunk — ugylátszik — száz és egynehány paragrafusnak kinyomtatása elég az üdvösségre! Valóban, ily gondolkodás mellett még egy-két év és Erdélyben nem lesz mit vadászni. Erdélyi öreg vadász. A yaclász-ifléiiy LóTmtén 1879-íeii*; Rövid kis leirásomat anDak előrebocsátásával kezdem el, hogy Lőrinte igen szeren esés hely egy nimródra. Itt a vadászatot sokféle vadra lehet gyakorolni. Ugyanis szarvasra, őzre, rókára, nyúlra, — utóbbira agarakkal is a mivelet alatt álló birtokrészen, szalonkára, vadréczére, fogolyra, fürjre lehet vadászni. Hozzájárul még az, hogy e vadakat kis ápolás mellett könnyen el lehet szaporítani, mert igen szeretik a helyet. Mult évben daczára, hogy a szomszédoknál nyulhiány volt, nálam 60 darab került teritékre, de nem lőpor és golyó által, hanem agarak közreműködésével. Volt néhány nagyon szép futás! Csak az a kár, hogy egyedül magam gyönyörködtem benne mert megyénknek ezen a részén nincs egyén, ki e lovas-sportot kedvelné. Sőt mondhatnám a nagyobb rész ellenszenvvel viseltetik e nemes mulatság iránt. Foglyunk elég, fürjünk sok volt. Három izben vadászott nálam három jó lövő barátom, különben nem igen háborgattuk. Róka hat darab esett, kettőt borzebeim elől lyukból lőttem. Nunc venio ad fortissimum, vagyis a nemesehb vadra. A csékuti mintegy 900 hold saját erdei vadászterületemen, melyet a nagy vázsonyi uradalom erdeje, a padragi vallásalapitványi erdő határol, nagy vad igen gyakran, őz pedig rendesen tartózkodik. Az elmúlt nyári és őszi időszakban meglehetős szerencsével vadászott kicsiny, de kedélyes vadászkompániánk : — eőri Farkas Kálmán, Bóday Mihály és a Dániel testvérek, végül alólirt. Összesen 14őz esett, melyből azonban csak tizenegyet hozhattunk teritékre, miután kettő halálra sebzetten a szomszéd erdőbe menekült, egy pedig saját erdőmbe csalán s egyéb növények által képezett sűrű bozótba, s csak negyed nap múlva találtatott meg élvezhetlen állapotban. Szarvast 2-őt lőttünk meg. Az egyik, 12 -es, alólirt által gömbölyű .golyóval egyenesen vont lancaslerbol, jobb felől. A golyó a tüdőn keresztül ment, s a másik oldalon a bőr alá kijött. A szarvas eme nehéz lövést 400 lépési '6 elvitte, bár útközben kétszer elesett. A másik szarvas nőmtől kis egycsövű lefoucheux-jából kapott szügyhe üdvözktet szemközt állva sűrű apró vágásban, honnan később kitört a lineán át. Itt én fogadtam egy golyó-lövéssel s bárha mindkét helyen megadta a lőjelt és erősen vérzett, elmenekült a padragi erdőn keresztül. Lőrinte, 1880 febr. 2. Ihász Lajos. Vizslászat. A németországi ebfajok nemesítésére alakult társulat april. havában Hannover mellett, egy foglyokkal jól megrakott vadászterületen nemzetközi vizsla-próbát fog tartani, 3-féle versenyben; és pedig: az egyiket 1879-ben ellett vizslákkal (akármely országból valók), a másikat Németországban elletett ebekkel; és a harmadikat bár*) Az alábbi közleményt, egy régi jó barátunk hangulattcljes leveléből veszszük át, elhagyva az igen becses levélnek magánjellegű, barátságos sorait. Szerk. mely országbeli és bármely korú ebekkel, melyre egy 300 márk értékű tiszteletdíj van kitűzve, hozzá 50 márk tétellel és 25 m. bánattal. Későn érkezett hozzánk e tudósítás, mert a nevezések már febr. l-jén lezárattak ; de majd figyelemmel kísérjük az ügyet. B. úr tőlünk (budapesti lakos, és ismeretes vizsla-tenyésztő) — ugy tudjuk ki is megy e versenyt meglátogatni. Lapunk t. olvasóihoz! Felkérjük lapunk t. olvasóit, s különösen a nagyobb vadászterületek tulajdonosait, hogy mult évi löjegyzékeiket s a lefolyt vadászidényre vonatkozó tapasztalataikat mihamarább S legföljebb e hó végéig sziveslcedjenele tudomásunkra juttatni, miután az egész országban elejtett vad mennyiségről egy nagyobb s lehetőleg pontos statistical kimutatást szándékozunk ez évben összeállítani, melyet azután minden tudósítónak megküldünk. Budapest, 1880. február 10. A „ Vadász- és Verseny-lap" szerkesztősége. (1—6) (Nemzeti Cusinó, hatvani-uteza.) Körültekintés a sport mezején. A Svájczban ujabb időben nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy a szabad havasokat kőszáli kecskékkel ismét benépesítsék. A „Glarusi hirlap"-ból erre vonatkozólag utóbbi időkből a következőket értettük meg. Már 1875ben elhatározta a szövetségi kormány, hogy e nemes vadat, mely azelőtt a helvécziai havasok diszét képező, mely azonban közönyösen elnézett orvvadászat folytán már régebben kiveszett, — ismét meghonosítja E czélra Victor Emanuel király halála után olcsón meg lehetett volna venni az aostai tenyészkertből mintegy 52 db fattyu-vadkecskét, melyeket ott a király saját magánköltségén tenyésztetett; az egész a szállitással 2000 frankba került volnä; de a szövetségi vadász-bizottság nem akart fattyu-vadkecskékkel kisérletet tenni, azt állítván, hogy ezek, t. i. a kőszáli kecskék ivadékai hosszú szőrű mezei kecskékkel párosittatván, nem állják ki a havasi kemény telet, hanem lehúzódnak az aljakba, hol sok kárt tesznek. Tehát vagy igazi vadkecskéket, vagy semmit. A szövetségi tanács tehát lemondott a megvételről. Ekkor a svájezi Alpenklub kezdett gyűjtést magánosok közt az állatok megvételére, hogy a graubundeni havasokra kitegye azokat. Eközben a poroszsziléziai nagybirtokos és roppant vadász — Pless hg., ki bölényeket is tart — hallván a dologról, megjelent Rómában, s felkereste a királyt, igen érdeklődvén e vadak iránt, mire az neki azonnal 10 darabot ajándékozott. A berezeg azonban ezzel nem elégedve meg, azonnal felutazott az aostai hegységbe, megvizsgálta a nyájat darabonként, s azonnal meg is vette. Ez már 1878-ban történt, s mi is említettük akkor, hogy a berezeg e vadakat a Salzburg mellett fekvő Tannengebirgbe vitette át, és pedig sikeresen, mert a reá következő télen csak egy bak veszett el. — Mint a glarusi „Bote" irja, a mult májusban végre sikerűit a Rhetiai Alpenclubnak — most már másod kézből, azaz Pless hg. e nyájából 15 drb vadat (néhány bak, kecske és gidó) megvásárolni; és május elején érkeztek Churba. Igen szép, erőteljes állatok ; a bakok, mint bastardok, természetesen mind szakálasak; de szarvaik nem oly nagyok, mint a valódi vadkecskéé. Ez állatok a graubündeni szabad alpokra vitettek fel, s jól megmaradtak és vidámak; szökdeléseikkel felülmúlják a zergéket. Maholnap valószínűleg az egész graubündeni havasok be lesznek népesítve ez érdekes vaddal, s hegyeik egygyel több vonzerővel bírnak Európa látogatására. A fentebbieket olvasva, akaratlanul is azt a kérdést teszszük, hogy a Kárpátokban nem lehetne-e kisérletet tennie nemes vaddal, mely — mint a lőcsei krónika írja — még Nagy Lajos király korában a központi Kárpátokban honos volt ? . . S vájjon alkalmas lenne-e nekik a levegő, talaj stb. odafenn? (Egyideig azt hittük, liogy Ghymesen, e birtok nagy vadásza, tulajdonosa, ily czélra tenyészti a szintén hasonló minőségű Muflonokat. De az utóbbi időben keveset hallunk e tenyésztés sorsáról is. Szerk.) Erzsébet királyasszonynak ő felségének Írországba utazása alkalmából a „ Chasse Illiistrée" is megemlékezik s a többi közt igy szól: „E királyné, kit mi szent Hubert hivei közé számitani szerencsések vagyunk, nem csupán az egyedüli chasseresse családjában. Ugy értesültünk, hogy a fiatal spanyol királyné is előszeretettel viseltetik a vadász-sport iránt." Emez, a test és lélekre egyaránt üdvös gyakorlatra egyébiránt az ujabbkori nőnevelésnél kiváló figyelemmel vannak, — irja ugyan e lap, — s mi is idézhetnénk számos franczia delnőt, kik merészség tekintetében nem állnak hátrább, mint akár az angol akár az osztrák vadásznők. Frea Archer, a lures jockey, jelenleg Fitzhardinge lordnál falkári tisztet végez nagy ügyességgel, könnyen diadalmaskodva mindenféle akadály fölött. „Honneur de Louveterie" — (Tisztelet a farkasÍrti) társaságnak\) — Igy kiált föl a „Chasse 111." egyik közelebbi száma, s midőn ez üdvös tevékenységű társaságot egy czikkben érdemileg méltányolja, egyszersmind számokban, rovatos kimutatásban tünteti föl. hogy a farkasírtó társaság az 1877—78-dik évben mily tevékenységet fejtett ki a különböző kerületekben. A két év folytán ugyanis a társaság 462 tagja 521 falkárral, 6305 ebbel, 326 him farkast, 76 nőstény farkast, 153 kölyök farkast, 6771 rókát, 5036 borzot, 5328 sörtevadat összesen 18,199 drb kártékony vadat ejtett cl. Farkast, legtöbbet (32-őt) a Vienne-Departemensban pusztítottak el; rőkát pedig a Haut-Marne-ban (577-et) borzot a. Loire-Inferieure-departementban (833-at) sörtevadat a Haute-Saone-ban (285-öt,) a különböző vadakból a legnagyobb számot mutatja föl a liautemarnei departement: 975 darabot, s utána mindjárt a loire-inferieuri departement következik 902 drb vaddal; 11 kerület volt azonban olyan, melyen a két év folytán semmiféle kártékony vad nem ejtetett el. Hogy mennyi ordas terem, minden pusztítás daczára is, Francziaországban, eléggé illustrálja a „Boniteur du Puy-de-Döme, mely azt mondja, hogy a nagy havazások és hideg után, a déli departementokban nemcsak veszett ebek, de veszett farkasok is kóborolnak s egészen a városokig s falvakig hatolnak. A „Journal de Morlaix" pedig azt irja, hogy a Finistére és Ille-et-Vikin departementokat a farkasok valóságos ostromállapotba helyezték. Francziaországban a mult hóban, a szigorú tél daczára is szép vadászatok estek. Igy a többi közt a br. Ury de Gunzbury chamboudoini nagyszerű pagonyában jan. 11-én, hol jelen volt Miklós orosz nagyherczegen és kíséretén kívül számos előkelő és nevezetes egyén. A báró e birtokot csak mult év augusztus havában vette s nagy áldozattal legott benépesítő vaddal ; ugy liogy a fentemlitctt vadásznapon három óra alatt 48 tengeri nyulat, 51 közönséges nyulat, 174 fáczánt lőtt a vadásztársaság. Maga a nagyherezog 50 fáczánt, 1-2 nyulat, 11 tengeri nyulat, összesen 73 darabot ejtett el; a többit a háziúr és fivére, Salamon báró, Evreinoff és Larsky urak, a nagylierczeg szárnysegédei, s ennek orvosa Scherschowsky, Astaskoff tábornok, Turgenyeff, a kitűnő orosz író, Bogoluboff és Dimitrieff orosz képírók sat. A galamblövészet, minta kapóra lövés iskolája, Francziaországban is hovatovább nagyobb lendületet nyer. Enghienben is ujabb versenytért rendeztek be e czélra s megnyitása márczius 1-jére van kitűzve, 15,000 franknyi dijakkal.