Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-02-12 / 7. szám

7. sz. Budapest, 1880. február 12. XXIV. évfolyam. Verseny ügyeinkről. Nagy örömmel olvastam a „Vad. és Verseny-lap" mult évi 40-dik számában Kozma Ferencz miniszteri tanácsos úr felszóllalását a verse­nyek érdekében, mert azon örvendetes hala­dás és eredmények daczára, melyeket az utóbbi 10—12 év felmutatott, aggodalommal néz­tem a jövő elébe, mert fájdalom a verseny­ügy régibb támaszai lassanként kidőlnek, s nem igen mutatkoznak uj erők, kik amazo­kat pótolják, pedig telivér tenyésztésünk élet ­föltétele a verseny; — telivértenyésztésüuk nélkül még a jelenlegi kor magasSbb kívá­nalmainak megfelelő országos lótenyésztés sem virágozhat. Nagyon ideje volt e fölszóllalásnak (bár eredménye is lenne), s a miniszteri tanácsos úr erre nagyon hivatott egyén is volt.; — ő vezeti évek óta az egész ország lótenyészté­sét, s legjobban ösmeri is annak szükségle­teit; — mindenki elismeri elfogulatlanságát egy vagy más lófaj irányában, és senki sem mond­hatja, hogy ezen felszóllalása magánérdekből jött volna. Azért is nem mulaszthatom el ezen lépéséért köszönetemet nyilvánítani, mert ha más eredményt közvetlenül nem is ért el, de előmozdított egy eszmecserét, melynél fogva tisztázva az eszméket, és megvitatva a teendőket, elérjük talán, hogy több élénk­séget hozunk a verseny ügyekbe. Nagyon is pártolom a miniszteri tanácsos úr azon nézetét, hogy nagyon megilletné fő­urainkat ezen a téren is jó példával előljárni, miként az minden más dologban őket meg­illeti ; nem is fogadhatom el azon kifogást, hogy mostani anyagi viszonyaik azt meg nem engednék; — volnának elegen, azt hi­szem, kik a nélkül, hogy anyagi helyzetüket meg­rontanák — egy pár tenyész/canczát s versenylovat eltarthatnának ; — ha, mint sokan teszik, va­dászterűletek kibérelésére, s a vad szaporí­tására nagy áldozatokat hozhatnak: hozhat­nának a lótenyésztés és versenyek érdekében is némi áldozatot, (ha ugyan áldozatba kerül); — csak kedv volna hozzá! — De ez az, mit épen nagyon sajnálok, hogy főuraink kö­zött oly nagyon kevés van, kinek a telivér lóhoz s versenyekhez kedve legyen. — Nem is a rosz anyagi helyzetnek tulajdonítom ezen részvétlenséget, hanem főleg egy téves felfogásnak ; hogy t. i. a verseny egy veszedelmes játék, melybe ki belé fog, okvetlenül tönkre kell jut­nia. Pedig nem ugy áll. Br. Majthényi Izidor kimutatásából, melyet e lapokban közölt, ki lehet számitani, mit éu is számadásaimból megmutathatok,*) hogy egy nem bolondul ke­zelt versenyistálló igen jól fentartja magát, s Blaskavits Ernő is bebizonyította, hogy szeren­csével nagyon jól is jövedelmezhet. — Még jobban állna a dolog, lia több résztvevő volna! Egy­részt, mert mentől több ló neveztetik s indul, annál értékesebb lesz 'minden egyes verseny; másrészt, mert ha több az évenkénti szük­séglet, több jó lónak kell neveltetni, s e czélra a versenyistállók fölöslege, mint te­*) Kezemnél hamarjában csak 4 évi számadásom levén rövideden adom kivonatát: 1868, 8 ló idomitásban kiadás 12.532 frt. Nyeremény 14,215 frt. Maradt tisz­tán 1683 frt. 1869 8 ló idomitásban, kiadás 15,749 frt. Nyeremény 17,621 frt. Maradt tisztán 1872 frt. 1870 14 • ló idomitásban kiadás 26,334 frt. Nyeremény 31,094 frt. Maradt tisztán 4720 frt. 1871 13 ló idomitásban, kiadás j 26,002 frt. Nyeremény 29.273 frt, Maradt tisztán 3271. nyészanyag, jobban értékesithető lenne. — A ki játszani akar csak, — talál az elég al­kalmat a játékra és tönkremenésre, anélkül, hogy versenyekkel foglalkozzék ; — a játé­kos ellen nincs orvosság, megtalálja az szen­vedélyének kielégítését akár hol. — Csak e felfogást, hogy a verseny veszedelmes játék, kellene kiirtani, mert ezen felfogásból in­dulva ki, ellenzik többnyire a szülők a fia­talság részvételét a versenyekben; s a mihez fiatal korában nem fogott valaki, ahhoz vajmi ritkán fog öregebb korában. Főuraink mellett megilletné legjobban még nagybirtokosainkat a versenyeken való rész­vét, mert ők legkönnyebben tehetik is, miután az nem szenved kétséget, liogv egy verseny­istállóhoz mindenesetre megkívántatik egy bizonyos forgó tőke, melylyel mindenki nem rendelkezhetik, s ez leginkább feltalálható azok­nál, kik az ujabb időkben nagyobb vagyont sze­tek. Ertek pedig itt minden nagyobb vagyonú egyént, társadalom vagy valláskülönbség nél­kül ; — ép úgy mint tartják, hogy „Nob­lesse oblige", ép ugy áll az, hogy nagyobb vagyon bírása némi kötelességgel is jár a közjó vagy közügy érdekében; —• és minthogy a lótenyésztés emelkedésének hasznát e nagyobb bir­tokosok is ép ugy élvezik mint más, bátran meg­kívánható tőlük, hogy erre tegyenek is vala mit, habár talán az némi áldozattal is jár. — De azt is hiszem, hogy ezen áldozat sem lesz nagy, mert kik takarékosság, szorgalom és czél által tudták ügyeiket ugy vinni, hogy nagy vagyont szereztek, fognak a verseny és lótenyésztés terén is ugy működni, hogy az nekik nagy kárt ne okozzon. — Karpeles úr gr. Almássy Kálmán ilyszerű fölhivására körűlbelől azokat mondja, hogy elébb nyissák VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LOTEN YESZTES LAPJA. A PESTI ÉS VIDÉKI LOVAK-EGYLETEK S AZ ÖSSZES MEGYEI LÓTENYÉSZ-BIZOTTMÁNYOK HIVATALOS KÖZLÖNYE. T Előfizetés Egész évre 12 frt. Félévre 6 „ „Vadász- és Verseny-lap" szerkesztőségébe PESTEN, Nemzeti Casino épület intézendők. Szerkesztőségi iroda: Pesten Nemz. Casino II. em. hatvani-u. Ide küldendők a kéziratok is. Megjelenik a lap minden csütörtökön.

Next

/
Oldalképek
Tartalom