Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-12-23 / 52. szám

476 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. DE OZ EMBER 23. 1880. csekély számát — a korterhek átlag 3'/a kilóval magasbbak legyenek. A távolságoknál — a handicapekben — a lehető kedvezményt tette, miszerint e futamok, amenyire azokat kedvezővé lehet tenni, népes mezőnyöket vonzzanak, s az istállók „not first classe" lovainak is esélyt nyújtsanak. Mi a Programm tervezetbe — egyúttal beleszőttük a némely-dijiakra tett nevezéseket is. Az államdij jakra, ugv szinte Kisbér és a főváros által adandó dijjakra nézve még be kell várni azok engedélyezését. TELI VEREK és VERSENYEK. Teíivérménesek jövedelmezősége. (Folytatás és vége) Mig mi a lapunk mult heti számában az eladott egyévesekre vonatkozó táblás kimutatáson végig tekintünk, még egyes pontok ötlenek szemünkbe, melyeket, azt hiszszük, nem lehet emlitetlenül hagynunk menynyiben azok a tenyésztőre nézve ép oly érdekkel birnak mint a versenyzőre. Igy látjuk például, hogy az utóbbi években 108 egyéves közül, melyek átalában kalapács alá kerültek, harminczheten Buccaneernek köszönik eredetöket, 28-an Cambuscan-nek, 11 Ostregertől ered, 5 Bois Rousseltől, 2 Gamecocktól, ugyanannyi Peontól, Blinkhoolietől, Lanerettői, Northcountrymantől; 1 Kettledrumtól, úgyszintén Lozenge-től,Pero Gomez, Cremorne, Parmesan, Carnival, Kingcraft, Count Zdenko, The Palmer, Virgilius, Kisbér, Prince Paris és Compromisetől; 1 Buccaneer vagy Gamecock s 1 Cambuscan vagy Gamecocktól. Mellőzvén ama tenyésztményeket, melyek külföldön levő apáktól származnak s az anyák behozatalával kerültek a birodalomba tisztán áll, hogy valamennyi mén közt, melyek belföldön fölállittattak, eddig tulajdonkép csak Buccaneer és Cambuscan vétettek igénybe a vásárra tenyésztést illetőleg, mig Ostreger, mely 1875-ben erre még a legtöbb tenyésztményt szolgáltatta, azóta tökéletesen hitelvesztessé vált. Hogy vájjon oly mének, mintPrzedswit, Verneuil ésGamecock képesek leszuek-e a két előbb nevezettel eredményteljes concurrentiát csinálni, erre egyelőre még nem felelhetünk; azonban ez e*et alig állhatna előbb be, mig ivadékaik a versenypályán képességeiket nem igazolják, mentül korábban, annál jobb telivér tenyésztésünkre nézve, melynek czéljának kell lennie, a fashionable versenylovak nagyobb tömegének termelése, hogy az versenyügyünk kiterjedtségével, mint az jelenleg tervezve van, lépést tarthasson. Egy másik tény, melyet mi a tábláskimutatásból észlelünk, a telivér egyévesek piaczának lendülete, mi különösen a kisbéri egyévesekre nézve emelkedett érvényre, melyre vonatkozólag ama körülmény, mint látczik, nem maradt befolyás nélkül, hogy a magyar királyi kormány a kikiáltási összegen felül árverésből nyert többletnek egy nagy részét versenydijakra szánta. Habár az AlpinStud-Farmban és a tallófi ménesben nevelt egyévesek átlag-ára kissé alászállott, még mindig magasabban áll mint a kisbérieké s oly fokon tartja magát, melylyel a tenyésztő meg lehet elégedve és mely a mi piaczunkat jóval kedvezőbbé teszi, mint a minő a németországi tenyésztményeké, ugy hogy mi ez irányban még a Francziaor-zágban és Angliában átlag fizetett összegekre nézve is versenyezhetünk. Csaknem ép oly érdekes a fölött tartanunk szemlét, mely anyák egyéves ivadékai keltek legdrágábban. A mi azonban, legalább a közelebbi évekre, biztosit minket, hogy vásárunk hasonló magaslaton maradjon, az a körülmény, mely szerint kevés kivétellel a nagy áron kelt egyévesek a rájok fordított költséget mogtériték gazdáiknak. Oly szülők, melyek a verseny képességet átöröklik, kitűnő vért szabályos alakkal, azok az alapkövek s maradnak mindvégig, a melyen a haszonhajtó telivértenyésztésnek kell nyugodnia, s mentül inkább oda törekesznek tenyésztőink, hogy egyéb tulajdonságok mellett a nyert anyag hibáktól ment legyen, annál biztosabbak lehetnek amaz árak felől, a melyek mellett ugy a vevők, mint a termelők hasznot láthatnak. A mi azt az ellenvetést illeti, hogy a versenyistállók töntartása túlságos áldozátokkal van egybekötve, erre nézve, azt hiszszük, legjobban megfelelhetünk, ha mi, ép ugy mint a telivér ménes jövedelmezőségénél, statistikai adatokhoz folyamodunk, a mennyiben nekünk lehetségessé vált, azoknak megközelítőleg összeállítása. Először is vegyük szemügyre a birodalomban levő legnagyobb magánistállót, a Henckel grófét s ugy tapasztaljuk, hogy az utóbbi öt évben, a melyben ez Mr. Waugh felügyelete alatt volt, a következő eredményt mutathatta föl: 1876-ban 21 ló volt idomitásban, melyek közül 16 az osztrák-magyar és német versenypályákon összesen 62699 frtot nyert, 1877-ben 23 ló volt idomitásban, melyek közül 15 ló 64212 frtot nyert, 1878ban újra 21 ló volt idomitásban, melyek közül 14 az istállónak 94979 frtot hajtott, a legjelentékenyebb eredmény a mit eddig az oroszvári istálló elérhetett. A mult évben 30 lovat fogtak idomitásba, azonban csak fele aratott sikereket, 53082 frtot jövedelmezvén, s az idén 23 ló idomíttatván, 16 futott kedvező eredménynyel 54212 frtot nyerve. Ez öt év átlaga e szerint arra mutat, hogy Mr. Waugh 24 lova közül minden évben 15 ló futott sikeres eredménynyel, az általok nyert összeg 65837 frtra rúgott, úgyhogy 2862 frt volt számítható egyegy trainingben levő lónál, az évi számadásokban. Vegyünk egy másik istállót, például a Baltazzi Arisztid urét 3 az 1876-dik évet bors de contours kell tekintenünk, miután annak föntartása Angliában egy „Kisbér"-rel, az osztrák-magyar telivé&enyésztés e legkitűnőbb képviselőjével mindenesetre sokkal kedvezőbb, mindazáltal a mi viszonyainkkal öszhangban nem álló számítást nyújtaná. Az azután következett évben a Baltazzi ur istállójában, mely Tatán Osborne felügyelete alatt volt, 12 ló volt; ezek közül öt 31733 frtot nyert, a legközelebbi évben 10 ló közül 6 a versenypályán 40590 frtot jövedelmezett. A mult évben a számla, mely 10 idomitás alatt volt ló közül 7-re irható, 28150 frt, s ezekből is öt 26628 frtot nyert. Az átlag ennélfogva tiz, idomitásban levő ló után 6 nyertessel évenkint 3427»/, frt esik fejenkint. Hasonló eredményt találnánk, ha mi a gr. Sztáray-istálló budgetjét, az emiitett időszak alatt kissé közelebbről szemügyre vennők. Az legalább is kimutatható, hogy az első három évben 8 ló közül, a mennyiben átlag évenkint idomitás alatt volt, 29275 frtnyi átlagot jövedelmezett egyegy évben, mely összegből 3659 frt jutott egyre-egyre. Jól lehet ez istállót a mult évben többrendbeli csapás érte s az idén sem sokkal több szerencséje mutatkozott, különösen a miatt, hogy Gamiani a Norddeutsche Derby — és Bébé az őszi idény előtt adatott el, mindazáltal is ama győzelmek — kivált ha Bayonne-t is az istállóhoz tartozónak tekintjük — oly összeget hajtottak be, hogy az átlag fejenkint 2000 frtnál kevesebbre nem tehető. Terjeszszük ki még végül a figyelmünket más istállókra is, mint például a gr. Tarnowski János és gr. Almásy Kálmán istállóira, melyek 1876-ban oly szerencsével rekeszték be a versenyt, mikép nem megvetendő tiszta jövedelmet mutathatnak föl, vagy a gróf Apponyi istállójára 1877-ben, a gróf Festetich Páléra 1878-ban, a hg Hanauéra vagy a br. Springer Gusztávéra 1879-ben avagy az utóbb nevezettét s a gr. Apponyi Antalét az idei saisonban, ugy találjuk, hogy minden évben 4—5 sikverseny-istálló ugy zárja be az évet, hogy az illető tulajdonosok részérői veszteségre gondolni sem lehet. Hasonló eredményt találunk továbbá az ugratóversenyistállóknál, melyek közül a gróf Esterházy Mihályét 1877-ből, az ifj. Festetics Tasziló grófét 1878-ból, a gr. Esterházy Miklósét 1879-ből s a Schawel urét az utolsó években olyanokul tekinthetni, melyek élelmük árát megkeresték. Ha ama vétekbe estünk, iiogy átalános számításunkból netalán valamelyik jelentékenyebb istálót kifeledtük, ez azért történt, hogy csalképet ne nyerjünk. Mi fentebb „Kisbér" győzelmeit hors de concursnak neveztük; ebhez kell még csatolnunk, hogy mi hasonló okból a Blaskovics ur istállóját csak egyszer idéztük, mert ennek példátlan eredményei a „Kincsem" tüneményszerű megjelenésének tulaj donithatók ; és végül ne feledjük a gr. Zichy Béla egyesült istállóját, melynek jövedelme egy tuczat lóval a pályán ez évben kerek számban 100 ezer forintot tehetett. Ha ez utóbb felsorolt versenyistállókat figyelembe veszszük, csakis amaz állításunkat igazolják, hogy versenyistálló-tartásra nem kell föltétlenül sok pénzt kiadnunk; hogy a költségen felül jelentékeny hasznot is nyújt és nem érdemes azt „noble Passion"-nak kiáltani ki, holott a nobleman e szenvedélye tiszteletet igényel. Végre, könnyebb tájékozás végett egy kis táblás kimutatást is csatolunk ide A „Sport" után. 1876. Tulajdonos ' Idomitó Lovak idomiLovak a Nyert pénz Tulajdonos ' Idomitó tásban vasúton Osztrák-Magy | Németorsz. frt. frt. Gróf Henckel Gróf Sztáray János Blaskovics Erníí és Miklós urak. Gróf Tarnowski Gróf Almásy K. Waugh Ilesp Hesp Lövell Chapman 21 8 6 10 6 16 6 3 4 1 & 34568 20682 20288 33726 12675 28131 7118 13865 12250 1877. Gróf Henckel Baltazzi Arisztid ur Gróf Sztáray János Gróf Esterházy Mihályi Schawel J ur J Gróf Apponyi Antal Waugh Osborne Hesp Herbert Reeves 23 12 6 6 2 15 5 5 6 2 27732 25871 29618 15470 12290 36480 5862 3907 870 1878. Baltazzi Arisztid ur Gróf Henckel Gróf Festetics Pál Gróf Sztáray 1 Hg Czetwertynski 1 Gróf Festetics Tasziló Osborne Waugh Grimshaw Hesp Reeves 10 21 12 9 5 6 14 4 4 4 39190 27273 ' 27899 21513 12139 1400 67706 4987 11150