Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-12-09 / 50. szám

458 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. DE OZ EMBER 23. 1880. csupán mi vadászok, de a nagy közönség is, mohó kíváncsisággal lestiik a távirati jelentéseket, a vadászat folyama és annak végeredményéről. Ne tagadjuk, hogy a várakozást, csalódás és az örömöt lehangoltság váltotta föl. Sőt — valljuk be őszintén — kellemetlen volt a hatás országszerte és a keserűséget fokozta a költői illusiók durva megsértése.. Ne feledjük, hogy e vadászat nem nélkülözte a poezist sem! Látunk egy királyi vőlegényt és látjuk Máramaros-Sziget ésBrüsszel között a villanysodronyt. Ott a vőlegény, ez esetben, a nemes sport terén, könnyen érthető ambitióval, itt a menyasszony ismét érdeklődéssel várja az eredményt? semmi Hogy tehát fölfelé is lefelé, is kellemetlen volt a hatás, azt mindenki értheti. Azonban mindez, a dolog Staffage át képezi. Szólok tehát ad rem. Mivel menthetik az eredménytelenséget — egy oly eredménytelenséget, mely nem menthető ? „Rosz idő, — a hajtók kelet helyett észak felé kezdtek hajtani; rosz idő — a koronaherczeg első vadászának intézkedése folytán más hajtás vétetett, mint a mely tervezve volt; rosz idő — rosz idő és semper idem Ez volt a mentség. Lássak egyenkint. A mi a koronaherczeg első vadászának disposiiióját illeti, ez az eredménytelenség egy szándékolt, de nem sikerült correctivuma volt, mely mindig igazolt. Ugyan bizony hányszor nem fordult és fordul elő a vadászat mindennapi életében oly eset, midőn 2—3 hajtásban észlelt élhetetlen dispositiók helyett, mi intézkedünk belátásunk szerint, habár siker nem is kisérte vagy kiséri intézkedéseinket? A rossz idő? Ez nem mentség. Sőt a rossz idő egy controvers kérdés, vagy igy vagy ugy, de végleg eldöntve még nincs. Sőt nem egy edzett paraszt havasi puskás, ki nem a „Sontagsjäger" észleleteit követi, az úgynevezett rosz időt bizonyos tekintetben és bizonyos mértékig előnyösebbnek tartja nagy vadra, mint a „kék eget" és „napsugárt". . . Azonban elérkeztem a mentség amaz indokához, melyet mint főokot az eredménytelenségre, szivesen elfogadok. Az mondatott, hogy a „hajtók leelet helyett észak felé hajtottak — tehát, épen ellenkező irányban, mint a melyben a puskások fel voltak állitva! Valóban, fölkiálthatnék Fausttal: „Das also war des Pudels Kern." Nálunk (Erdély, Máramaros stb.) hol a vadászatok jellege még ma is az ős-korra emlékeztet, az eredménytelenség mindig azon mondásra reducálható, hogy „rosz dispositiók és a hajtók fegyelmellensége." íme, ez volt a máramarosi vadászatoknak ís characteristiconja. Jó dispositióva'. és fegyelemmel, csatákat nyernek és egy ily féle nagy-vadászat való ban bason lit egy ütközethez. Példákat idéznem nem lenne nehéz. Emlékezem az 1850-es években Erdélyben például a Cziblesen tartott vadászatokra. E vadászatokat, Schwarzenberg Károly berezeg, akkori kormányzó, adta és Földvári József, az erdélyi vadászok egyik kiváló tagja rendezte. Élénken emlékezem, hisz nem régen volt, csupán húsz és néhány esztendeje! hogy e vadászatoknál majdnem ezer hajtó és 100 —150 puskás vett részt! Soha szerencsétlenség vagy rendetlenség nem történt és soha eredménytelenek e vadászatok nem voltak ! Megemlitem a faktorokat, melyek e e harmónia előidézésére közreműködtek. Csendőrök, hivatalnokok egyenruhában, — katonai fegyelem a hajtók között — étel és italnak előre meghatározott rátiókba való kiosztása és — bocsánat! de megvallom — az „ultima ratió"-nak (25!) imitt-amott és egyszpr-másszor való alkalmazása. . . És Mármarosban?Uram bocsáss,de eszembe jutottak a „Vadász- és Versenylapéban mult évben közlött és méltán feltűnést keltett ama kedélyes „tárcza" közlemények, melyekben egy öreg Nimród*) a boldog emlékezetű „vármegyei hivatalos vadászatok" kedélyes és szellemdús leírását közölte ! Valóban látom a „szolgabírót" és „pandúrt"! Látom a, pálinkás üveget a hajtók tarisznyájában! És még mit látok? Nem látom a „csendőrt" és „hivatalnokokat" és nem látok fegyelmet! A csendőri intézményt, eltöröltük és — igen helyesen — ismét visszaállítjuk. Miért? Mert kitagadhatná, hogy népünknél egy csendőrnek főbb tekintélye van, mint 100 pandúrnak. Es ha áll ez elvontan, menynyivel inkább áll concret a nagy vadászatoknál !. . . Azonban, a jelen körülmények között sem lett volna nehéz, eredményt biztosítani. Jó, hogy Mármarosban, közvetlen a bérlő csinálta a honneurüket, de a tulajdonosnak a dispositiókra nem Csak joga van, de kötelessége is. Ha a tisztalt kormány helyes és erélyes intézkedéseket tesz vala, az eredmény ki nem marad... Nem folytatom. Sapienti sat... csupán azt mondom még, hogy videant consules, hogy ha még egyszer — mi valószínűleg nem mostanság lesz — a trónörökös alkalmat nyújtana, a t. kormány intézkedjék ugy, hogy a kedv fokozása mellett, jövő fejedelmünknek, a nemes sport terén biztosítsunk nem csupán élvezetet, de eredményt is Ego. *) Gr- N. Gy. Szerk. Még valami a vadászati és fegyveradó kérdéséhez. Tisztelt Szerkesztőség! — Tessék megengedni, hogy a vadászati és fegyveradd kérdéséhez, melynek hatályát vadászati viszonyainkra megfigyelni nekem is volt és van módom, én is hozzá szólhassak! Előre bocsátom, hogy a „Vadász és Versenylap" szakát tekintve, leginkább vadászati szempontból kellene beszélnem; azonban nem mellőzhetem el az illető törvénynek más oldalait sem s igy azokat is kénytelen vagyok érinteni. Hogy az 1875. XXI. t. cz. politikai, financziális, nemzetgazdászati vagy vadászati érdekekből fentartassék-e, vagy eltörültessék — erre nézve véleményt alkothatunk magunknak, ha e törvénynek eddig tapasztalt hasznait és kárait egymás mellé téve, ezeket mérlegelni próbáljuk. De hogy mérlegünk igazságos és helyes lehessen, szükséges, miszerint abba kétséges vagy egészen téves tételeket be ne fogadjunk, hanem azokat távol tartsuk. Nézetem szerint: Ilyen kétséges tétel annak állítása, hogy a törvény eltörlése esetére a vadászati bérösszegek igen leolvadnának. Mert ugyan lei dobná ki drága pénzét oly határbeli vadászatokért, a hol tudja, hogy sok a koczapuskás, kik vadjai nagyobb részét lopni fogják? Ebben, megvallom, uagy a valószínűség, kivált a főváros környékén, hol a bérlő távol lakik vadászterületétől ! Viszont sok oly határ van — magam is ismerek ilyeneket — hol a bérleti összeg igen nagy volt, de a vadászati adó behozatalával a bérlet felmondatott s azután potoin áron fecséreltetett el a vadászat. Ismerek oly határt is, hol a több száz forintra rugó bérösszeget a 20—30 résztvevő könnyen fizeti ugyan, de a vadászati-adót megsokalva a bérlet leteltével visszalép, a midőn azután a hiányzó concurrentia miatt a pénzbeli sommá előreláthatólag a jelenleginek tizedrészére leolvadaud. E tétel tehát legalább is kétséges s igy a mérlegből kihagyandó. Igen nagyon téves amaz állítás, hogy a kártékony vadak elleni legjobb óvszer az 1876. XLIV. t. cz. volna. Ha a vadak ellen másként nem védelmezhetnek magunkat, mint eme tiszt, lt törvény alkalmazásával, ugy szomorúan állanánk s a vadak bennünket szőröstől-bőröstől felfalhatnának. E hivatalos hajtóvadászatról szóló törvény írott malaszt, mely körülményesen szabja meg, hogy vadkárok esetében a vadászhatás iránt hová kell folyamodni, ki indokolja s terjeszti fel a felfolyamo dást, ki adja az engedélyt, kik hívhatók meg e hajtásokra stb, minden oly pontosan megy szép csendességgel s lassúsággal, mintha csak az volna a törvény intentiója, hogy a drága fenevadakban valamiképen kár ne essék! Teljesen téves azaz állítás, hogy a fegyveradó a személyes bizonságot csökkenti a vadászfegyver, mely kevésbbé alkalmatos a személyei oltalomra, most midőn a sokkal czélszerűbb revolver néhány frtért mindenki által vásárolható — legalábbis felesleges. Teljesen téves az az állítás, inelyszerint a vadászati és tegy véradó a ragadozó vadakat szaporította volna Ugy, hogy azok emberekben s állatokban felszámithatlan károkat tennének! Helyesen mondja a tisztelt szerkesztőség, hogy az emberhalálról kikürtölt rémhírek gyermek mesék, mert egyetlen egy eset valódisága sem bizonyítható be, hogy itt minálunk a fenevadak embert támadtak s öltek volna meg ! Medve, farkas, hiúz gyakran tetemesen károsítja a házi állatokat vagy hasznos vadakat, de ebben a törvény ártatlan, mert e károkat tették azelőtt is. még pedig, a vadászat rendezetlenebb volta miatt, okvetlenül nagyobb mértékben! A vadsertés hasonlólag rengeteg kárt okoz ültetvényekben s gazdasági terményekben, de korántsem csak 1875. óta, hanem ezelőtt is. Itt Gömörbin már 187 L-ben garázdálkodtak. Hogy e részben milv könnyelműen vádoltatik a törvény, arra legeelatansabb bizonyíték az, hogy már 1875. évi őszön s következő télen hallatszottak a keserves lamentatiók (tessék bármely napilapot amaz időből megtekinteni) az elszaporodott duvadak felett, mint a fegyveradó és vadászati adó közvetlen eredményei A fegyveradó 1875. májusban, a vadászati adó 1875. augusztusban léptetvén életbe, tehát már 6—8 hónap alatt szaporította volna fel ezer számra a medvéket, farkasokat, vaddisznókat! Absurdum! Ilyen téves állítás végre az, hogy a népnél a fegyver és vadászati adónál nincs gyűlöletesebb adónem ! Ataláuosan, vagy a népnél gyűlölt valami az, mely az ország lakosaiból sok százezreket sujt, a milyen valami a vadászati és fegyveradó, mely aránylag csak keveseket érint — nem lehet. Lássuk csak, kik gyűlölik az idézett törvényt? A lakosság nem puskás része, tehát a népesség kilencz tizedrésze, vagy tán kilenczvenkilencz századrésze bizo nyára nem, a puskás részből a vadászurak s erdészeti személyzet, kik terUlete'k megőrzésében, hasznos vadjaik megóvásában a törvény jóságát meg birják becsülni, bizonyosan szintén nem! Tehát kik gyűlölik? Tudtommal a társadalomnak csak két oly osztálya van, melynek neheztelése megérthető. Az egyikbe tartoznak ama tisztes honfiaink, kik ezelőtt néha-napján — többnyire mint vendégek — szerettek egy két vadászatban résztvenni; most meg, mivel vagy vadászszenvedélyök nem oly nagy, vagy kevés idővel rendelkeznek, vagy saját vadászterülettel nem birnak, a vadász adót sokalják s az eddigi élvezetektől elesnek. Ez osztály neheztelése érthető és menthető. A második osztályba tartoznak azon épen nem tisztes polgártársaink sokasága, kik máséban szeretnek garázdálkodni, s most a na gyobb risicóra restellenek még fegyver- és vadászati adót fizetni. Ez utóbbi osztály gyűlölete szintén megérthető, de nem menthető ! Ez előzmények után állitsuk már mosi össze a mérleget. És pedig: