Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-12-02 / 49. szám

448 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. DE OZ EMBER 23. 1880. VADÁSZAT és LÖVÉSZET. Ö fensége Rudolf főhg vadászatai Máramarosban. (Eredeti tndúsitás.) Folyt, és vége.) Kabolya-Polyána 1880. Nov. ib. 10-ikének reggele szintén esős volt s a felsőbb régiókban hó is esett. Már nyolcz órakor ugy ő fenségük, mint a vadászok és hajtók jelen voltak ama helyen, a honnan a hajtásnak kellett kezdetét vennie. A hajtók azonnal utasíttattak s a társaság is kezdett a hegylejtőn fölfelé kapaszkodni, s a vadász urak csakhamar állást foglaltak. A trónörökös nagyon leereszkedő és beszédes volt. Én folyvást mellette tartózkodtam. Midőn megjegyzém, hogy a legjobb hely nagyon magasan fekszik, kijelenté, hogy az nála semmi akadályul nem szolgál, s határozott óhaját fejezte ki az oda menetelre. Valamenyi régi és uj vadcsapát, melyeket én ő fenségének menetközben mutattam, jól megszemlélt, mind ő, mind a nagyherczeg; végre fris medvchullatékra bukkantunk, mi jó reménynyel biztatott. Midőn egy bemélyedett helyen a trónörökös állást foglalt, megmutattam neki egy, évek előtt orvvadászok által fölállított medvetőrt, annak bizonysága gyanánt, hogy jó váltó helyre jutottunk. Ugyanott két medvének fris csapáit vettük észre. 0 fenségének a szomszédai ugyancsak azok voltak, a kik az elébhi napon. Mind a mellett, hogy a hajtás egészen szabályszerüleg intéztetett, egyetlenegy medve sem került lövésre, noha a hajtók, sőt Beck udvari vadász is, láttak medvét. Midőn a hajtás után Füstös és Kreibíg kir. erdészek lefelé mentek, három medvét riasztottak föl helyükről, a hová ezek, vadászat közben, a hajtók háta mögött lefeküdtek . A trónörökös e hajtás után inkább szótalan, lehangolt volt, de csakhamar, lefelé haladva a kocsikhoz, újra visszanyerte szokott kedélyhangulatát s élénken beszélgetett a további vadászati programm felől. Három órakor a kocsikhoz leérkezve, rövid pihenés után völgynek le Polyánáig hajtattunk, honnan az ott várakozó kocsikon egyenesen Szigetre, a hová 8 órakor érkeztünk. ü * * 11-dike a ! ónaszéki területen levő Ansicza és Zólom erdőszéleken való vadászatra volt szánva, hol én szintén jelen voltam. Négy medve és számos sörtevad vala ott kicsapázva. Egész éjjel esett az eső, föntebb hó is. Fél hatkor indultak ő fenségük Szigetről s 8 órakor a Rónaszéki erdőrészekbe vezető útra értek, hol közönséges paraszt szekérre ülve át, másfél óráig tartott hajtás után, a vadászterület alján fekvő Babeszek erdei háznál szálltak le. Ez épülettől oldalvást egy négyszárnyú pavilion volt emelve s fenyőgalyakkal, szarvas-agancsokkal s különböző szinű oly zászlókkal földíszítve, melyek ő fenségeik nemzetiségét jelezték. A trónörökös jó hangulatát leginkább vélem ama megjegyzésével bizonyíthatni: „Ez a látvány engem a Renz czirkuszára emlékeztet; itt csak egy „Ringelspiel" hiányzik s kész a vásár !" Mindjárt 10 óra után megkezdődött az állások elfoglalása. E napon is a legjobbaknak jelzett legmagasabb állásokat választák ő fenségeik, hová egy óráig tartó kapaszkodás után juthatni el. E hajtás is eredménytelen volt, s csak a hajtás bevégzése után lőtt egy puskás hajtó egy őzet, s midőn a legtöbb vadász már elhagyta állását, futott egy róka — a hajtók által szorítva — egyik helybeli vadász felé, ki azt golyójával lecerité. Mivelhogy a trónörökös mindjárt a vadászat kezdete előtt határozottan meghagyta, hogy csupán medvékre történjék lövés, ez esetek miatt egy ideig nagyon kedvetlen volt; azonban a fentebb emiitett házban elköltött rövid ebéd közben, feledve a történteket, ismét jó kedélyben volt. Másfél óráig való ott tartózkodás után a visszatérés ép azon módon történt, mint a kikocsizás. * * * 12-dikén a vadászat a bocskói revieren, a striani és kis-bárszki erdőrészen volt kitűzve; miután azonban az ujabban eszközölt tüzetes nyomozás azt igazolta, liogy ott medve nincs, a reggel Szigetről 8 órakor Bocskora érkezett vadásztársaság a Bocskó fölött, KabolaPolyána felé eső dubrovai erdőrészre indult, noha ott sem lehetett medvére számítani. A trónörökös itt egy császár madarat lőtt, — több lövés nem is történt. Midőn én 12-dikének reggelén Bocskóról a gyülekezési helyre akartam indulni, kapom Prugberger miniszteri tanácsos úrtól a levelet, a mely szerint én haladék nélkül induljak Kabola-Po'.yanára s ott a legnagyobb siet séggel további nyomozást eszközöljek minden áron s az eredmény felől rögtön értesítsem. Késlekedés nélkül siettem Pojánára s még 12 óra előtt hat különböző helyre küldtem ki nyomozókat. Itt reggel még átalában hólepel födte a talajt, azonban estig a hó a völgy fölött elolvadt. Már d. u. 4 órakor jött az én csőszöm, a legmegbízhatóbb nyomozó, lélekszakadva vissza, ama hirrel, hogy a már elébb említett helyen, Jalinkán 4, a sztojki erdőben pedig három medvét nyomozott ki. Miután e helyek mindenike nagyon előnyösen fekszik, továbbá az alsóbb reviereken az eredményre való csekély kilátás tudva volt előttem, ugy gondolám, hogy egyedül itt lehet a vadászati kirándulás sikerét remélni, s néhány sorban rögtön megirtam a tényállást. Épen, mikor a levelet elküldeni akartam, jött meg egy másik nyomozó, tudatva, hogy ő a helységtől nem messze fekvő szilaki erdőben Iris medvenyomokat fedezett föl, miről én, utóiratban szintén jelentést tettem, ama kérelemmel, hogy a vadásztársaságnak ide jötte felől engem még az éj folytán értesítsenek. Reggeli 2 órakor kaptam az utasítást, hogy reggeli 8 órakor ott várjam be a társaságot. A legnagyobb gyorsasággal intézkedtem a hajtókat illetőleg, s a már emiitett erdővéd kiséretében még napkelte előtt kimenvén, körül jártam a terűletet s meggyőződtem, hogy a tegnapi tudósítás alapos és hogy a medvék a meghajtandó terűletet még nem hagyták oda. A legnagyobb sietség daczára, ép abban a pillanatban érkezhettem a gyülekezés színhelyére, a melyben a magas vendégek a kocsiról leszállottak. Jelentést tettem a trónörökösnek, gyorsan kiadtam az utasításokat a hajtóknak, s megkezdődött a vadászok kiállítása, a hegjlejtő mentén fölfelé. A magaslat két harmadán, a határozottan legjobbnak mondható álláot a trónörökös foglalta el, szokott szomszédaival. Tiz órakor kezdődött a hajtás és tartott másfél óráig, s legnagyobb ijedségemre, ama megfoghatatlan körülmény fordult elé, hogy — egyetlenegy lövés s<nn történt! Föntebb állván, rögtön intézkedtem a második hajtásra nézve, csupán a hegygerin ezeken fekvő sztojki erdőrészben ; aztán a magas vendéghez siettem, kit nagyon kedvetlennek találtam, de még inkább a nagyhget, ki még olyanformán is nyilatkozott, hogy a vendégeket csak bosszantani akarjuk ! Én mentegettem magamat, fölemlítve a terület nagy kiterjedését s az azon fölmerülő nehézségeket, a megjelent vadászok csekély számát; emlitém azt is, hogy a hajtásban látták is medvéket; végre kijelentéin, miszerint határozottan kimutathatom, hogy a medvék hajtásban voltak. Erre meghagyta nekem a trónörökös, hogy a második hajtás vezetését erdővédemre bizzam, s őt és a nagyhget személyesen vezessem a csapákra. Az egész társaság fölvonult a hegygerinezre, honnan alig fél órai pihenés és a hideg reggeli elköltése után megkezdődött a vadászok és hajtók fölállítása e második hajtásra; a trónörökös és a főhg azonban, vezetésem mellett, az első hajtásmegvizsgálására indultak. Én először is a hegygerincz mentén ve zettem ő fenségöket ama helyre, hol a medvék a mult éj folyamában egy erdei réten két baglyát szétdúltak s meglehetős nagy szénacsomókat egészen az erdőbe hordtak. Miután a csapák a hóban tisztán láthatók voltak, a trónörökös megjegyezte magának baltája nyelén a három csapa mindegyikének szélét-hosszát. Miután mi e csapákon haladva, a hajtásig ösvény nélkül való terepen kellett mennünk, s a magaslatok véget érvén, mély völgybe jutottunk: hogy Polyánára juthassunk újra fel kellett mennünk a hegygerinezre. Fölérkezve s a gerincz mentén haladva, eljutottunk az egyes nagyon erős medve csapáihoz, mely szintéD a hajtásban volt. Most az utónyomozás újra kezdődött s ő fenségök követték is e csapák at, mig az a hajtók nyomaiban el nem veszett. Ugy látszott, csak ekkor győződtek meg ő fenségök teljesen. Ekkor megindultunk Polyána felé, honnan mi másfél órányi távolságra voltunk s hová mi, folytonos gyors menés után, csak alkonyatkor érkeztünk meg. Ez a menet völgyről fel, völgyről le, járatlan terepen, 1 órakor kezdődött; egy másodperczig sem állapodtunk meg, és én, ki mint legjobb gyalogló vagyok átalán ismeretes: ő fensógökkcl, kik épen nem látszottak kimerülteknek, csak épen lépést tarthattam. E hazatérés közben ugy a trónörökös, mint a nagyherczeg nagyon leereszkedők és beszédesek voltak. Körülményesen kérdezősködtek az itteni erdőgazdasági és különösen pedig a vadászati viszonyok felől, megyőződtek az itteni komplikalt vadászati methodusból kifolyó csekély kilátásról. Egy kiemelkedett pontra jutva, kijelöltem az előttünk terülő szilszki erdőrészt, s miután egyszersmind jelentém, hegy megtettem az intézkedéseket a tegnap kinyomozott medvéknek mai ujabb nyomozására, melyről még az est folyamában reméltem tudósítást kaphatni: elhatározta a trónörökös, hogy másnap hajnalban ő fenségök, Wilczek és Hoyos grófok, Beck udvari vadász, az én és a nyomozó vezetése mellett, tiz hajtóval, részletes és lehetőleg gyors kicsapázás után, egyedül a fentem itett négy vendéggel tartja meg a va dászatot. A helységbe érkezve, a már várakozó nyomozót előállitám s ő személyesen adta elő a kicsapázás eredményét ruthén nyelven ő fensége előtt, a mely szerint két medve elkülünzötten igen jó helyen feküdt. Ezek szerint újra utasitást kaptam, hogy a kicsapázókkal és hajtók kai hajnalban a fürdőben legyek; ezután ő fenségök a már előállott kocsiba ültek és a fürdőbe hajtottak. Csakhamar aztán, Lipót herczeg élén megérkeztek a második hajtásban részt vett vadászok s szintén a fürdőbe hajtattak. Ez alkalommal jelenkezett egy medve két vadász előtt, jó sokáig kóborgott szerte körűitök s végre áttört a hajtók vonalán. Egy másik medvére egy erdővéd lőtt, de minden eredmény nélkül. Még az éj folyamában (13—14-re viradóra) ellenparancsot kaptam ő fenségétől, a mely szerint reggeli félhatkor várakozzam a