Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-11-25 / 48. szám

MWPPBlfP^ 1 .... ­November 25. 1880. Vadász- és Yehseny-eap. 439 Favory VI. (lipiczai fajta) fedeztetési dija 30 „ Pluto II. „ „ 20 „ Pluto III. „ „ 20 „ Figyelmeztetnek egyúttal a belföldön tenyész­tett angol telivérkanezák tulajdonosai a telivér hono­sítása érdekében nyújtott azon kedvezményre, mely­szerint minden belföldön tenyésztett apáti l vagy anyától származó és magyar honpolgár tulajdonát képező teli­vér kancza, mely államdijban nyertes volt, valamint szintén minden magyar honpolgár tulajdonában levő belföldön tenyésztett telivér kanc.,a. melynek ivadéka államdijt nyert, élethossziglan a kisbéri és mezőhe­gyesi ménesekben levő importált angol telivér mének által fele áron, bármely belföldön tenyésztett angol telivér törzsménje által pedig ingyen fedeztetik. — E szerint az ily telivér kanczák, Buccaneer, Cambuscan, Yerneuil, Ostreger, Bois-Roussel mének által tele áron; Kis-Bér öcscse, Kalandor, Harry-Hall, Bajnok, Bibor, Eredmény, Vihar és Tápio által pedig ingyen fedez­tetnek. A versenypályán elért minden sikertö 1 eltekintve, fél dij mellett fedeztetnek további Kis-Bér öcscse, Kalandor, Harry-Hall, Bajnok, Bibor, Eredmény, Vi­har és Tápio törzsmének által mindazon belföldön te­nyésztett telivérkanezák, melyek magyar honpolgár tulajdonában vannak. A fedeztetés iránti bejelentések a kisbéri ménekre nézve legkésőbb folyó évi deczember rj-ig nyújtandók be a kisbéri ménesparancsnoksághoz, minthogy a fen­tebbi határnapon tul a megbatározott s netán akkoráig be nem töltött fedezési szám erejéig külföldi bejelen­tések is elfogadtatnak. Felhivatnak egyszersmind a kisbéri ménekhez te­livér kanczákat bejelentő tulajdonosok, miszerint a be­jelentés alkalmával kinyilatkoztatni szíveskedjenek, vajion kanezáik feliigreletót és ápolását a ménes pa­rancsnokság közegeire kivánják-e bizni, vagy pedig saját felügyelőjüket és kezelő személyzetüket óhajt­ják alkalmazni, mely esetben külön istálló fog ren­delkezésükre bocsáttatni. A bábolnai, mezőhegyesi és fogarasi ménesek­ben létező ménekre nézve a bejelentések a legköze­lebbi fedeztetési idény beálltáig bármikor történhet­nek az illető ménes parancsnokánál. A kanczák elhelyezése a ménesekben dijnélkiil eszközöltetik, a szükségelt takarmány és egyébb táp­szerek a legközelebbi piaez árai szerint fizetendők. A fedeztetési dijon kiviil minden kanczáért a le­génység számára 5 forint fizetendő. Ha a tulajdonos saját szolgáját nem kívánja kan­czája mellett hagyni, ugy annak ápolása szabadságolt méneskarbeli katonára bizatik, ki ezen szolgálatáért minden kancza után havonkint 4 frtot kap. Ha valamely ménre több kancza lenne bejelentve mint a mennyit a saját ménesbefi kanczákon kivül fedezhet, a bejelejtett kanczák fedc.ési rendje, tekin­tettel az egyes példányok tenyésztési jelentőségére s minden jelentkező tulajdonos érdekének szemmel tartásával fog szabályoztatni. Minden egyéb felvilágosítással az illető méuespa­ranesnokok készséggel szolgálandnak. Kelt Budapesten. 1880 évi nov. 5-én. A földmivelés, ipar és kereskedelem ügyi m. kir. ministeriumtól. Fedeztetési hirdetméiy. A kladrubi cs. kir. udvari ménesben a jövő 1881 évi idény alatt fedezni fognak 30 drb. cs. aranyért (és 5 frt az istálló személyzetnek) kanczánként: Laneret ap Newminster a egy Venison k. Cameltől. Salamander ap Rataplan a Fandango Touchstonetől. Virgilius ap Voltigeura Eclogue, Emiliustól. Takarmány a piaczi árak szerint; az is­tállót a ménes adja. A kanczák kiszolgálását kivá­natra, az e végre szegődtetett lovászok végzik, na­ponkint 52krért. Bejelentések „ An das k.k. Hofgestüts­Amt zu Ki ad rub, in Böhmen" ezim alatt intézendők. VADÁSZ AT és LÖVÉSZET. Ö fensége Rudolf főhg vadászatai Máramarosban. (Eredeti tudósítás.) Kabolya-Polyána rSSo. Nov. ló. Elfoglalva levén azon előkészületekkel, melyeket a nov. 9-én nálam tartandó vadá­szat igényelt: sem ő fensége a koronahg megérkezténél (nov. 8-án) Szigeten, sem az ugyanaz nap a lonkai erdészetben (Sztroi­nai erdőség) tartott vadászaton jelen nem lehettem. — Ismervén azonban az utóbbi fekvését tökéletesen, és hallván hogy ott, a vadászatot megelőző napon öt medve és több sertevad jelenlétét tudták: meglepett a hir, hogy két hajtás eredménytelen lett; mert bizton hittem, hogy ha valahol, ott legered­ményesebb kilátás lehet a tervezett vadá­szatra. Azonban uem hallgathatom el, hogy ő fensége meghivását az idén — mindjárt ez eszme raegpeuditésekor elhibázottnak tar­tottam azért, mert az idén igen sok bükk­mak lett a fentebb fekvő és nehezebben hozzáférhető erdőségekben, s igy a medvék nem kényszerültek levándorolni a tiszaivölgy­ben fekvő tölgyesekbe, melyek különben hajtó-vadászatra alkalmasabbak, mint a ma­gos hegységi őserdők. S ezzel áttérek nov. 9-iki vadászatunkra. Pontosan a programúiban meghatározott időben, reggeli 5V 2 órakor indult el a ma­gas vendég Szigetről, valamint a vadászatra meghívott 21 vadász is. O fensége a koro­nhg valamint Ferdinánd toskanai nhg — Prug­... O O berger miniszteri tanácsos ur négyes fogatán, a többiek részint magán fogatokon, részint bérkocsikon. Másfél órai kocsizás után Ka­bolya-Polyánára érvén, ott paraszt kocsikra ültek, s az állam által épi ett s tűrhető álla­potban tartott üzleti uton az északra fekvő Krajna-völgyben folytatták utjokat, mindenütt a Krajna-Rika partján. Miután 10 nap óta a Polyána felett 1 órányira fekvő Krajnavölgy nyugati oldalán levő bükkösökben (Jaliaka és Berestján) leg­kevesb 5 medve, s fél órányival tovább a Brinzia erdőben szintén négy medve volt ki­nyomozva: programm szerint nov. 9-ére az először emiitett erdőrész, 10-ére pedig az utóbbi kerülendett hajtásba. Nov. 8-án azonban, a lövész-állások ki­szemelése alkalmából ugy találtam, hogy medvéink előtte va'ó éjjel e területet elhagyva, s a hegyoldalon fölfelé a moldoviani és cloulii erdőrészekbe vonultak. Felsőbb megrendelés követ­keztében a Krajna folyón átmehetósre egyszerű pallókat építtettem, azonkívül a völgyből igen meredeken emelkedő hegyoldalba — de csak rövid területen — gyalog utat ásattam be. Az előbbihez szükséges talpakat azonban tá voli erdőben vágatám és lehető csendben he­lyezvén el, s az ut bevágást is elővigyázattal tétetvén: ez nem okozhatá a medvék vissza­vonulását; hamarabb az, hogy ezen erdőte­rületek közül sok, magánbirtokosnak levén legelője, azokról a legelő marhákat ily korai időben elhajtatni még nem volt jogom, s csak a politikai hatóság közbeszóllására történhe­tett meg. — A medvék azonban odább áll­tak , s miután a vadászat lemondására nem volt idő, 9-én hajnalban felsiettem a Molda­vianba, s virradatkor nyomoztatni kezdtem, melynek szerencsés eredménye lett; ezzel előre sietve a 9 órakor megjelenő vadásztár­saságnak jelentbetém, hogy a szándéklott területről elköltöztek ugyan a medvék, de a moldaviani erdőben 4, a Douhibau pedig 1 medve friss nyomai vannak kicsapázva; s hogy e két hajtásban végzendő vadászatra, csak egyszer szükséges a lövészeket l'el­állitni; — de még vagy fél órai járással tovább kell menniök. O császári Fensége e hirt kissé kedvet­lenül vette, de csak annyit mondott : „A nagyherczegnek igaza van; a medvék nem szeretik a hidak és utak csinálását; s magam sem számítottam ily kommoditásra; tudom, hogy a ki medvére akar menni — nem kell félnie a fáradságtól; s hogy szükség esetében akár egy leDgyel-zsidólioz is beszállok, és eszem vereshagymát ha más nincs. Ha ké­nyelmet akarok — otthon maradok." Egy negyedórái tanácskozás után, mi­közbon a trónörökös a szándéklott hajtás minden részleteit mogmagyaráztatta magának : elindult a vadásztársaság, élükön a fenséges vendégekkel, s mindenütt a folyam parton egész a Moldovian hegység meredek aljáig, s onnan fel a hegynek. Egy óráig haladhat­tunk, midőn a trónörökös állására értünk, mely a hegyoldal kétharmadnyi magasságán volt. Idáig én vezettem a felállítást, innentől fogva egy a helylyel jól ismeretes erdővéd. O fensége kívánsága szerint szomszédjai vol­tak : alulról Lipót bajor hg, felülről pedig Ferdinand a toskanai nhg; azután az én állásom volt, hogy netaláni kérdezősködés esetére szolgálhassak. A trónörökös mögött egy ed ül fegyverhordó legénye állt egy dupla csövű tartalék fegyverrel. Ezalatt a Moldovian első meghajtására rendelt 130 főből álló hajtósereget — Beck testőr-vadász (Leibjäger) és több erdő-véd (kiknek órái egymáshoz lettek igazítva) ve­zették el azon rendelettel, hogy pontban 12-kor kezdjék meg a hajtást. Miután e haj­tásra mintegy 1% órai időt lehetett számitani, egyúttal a Douhi erdő meghajtására kiren­delt emberek is elindittattak néhány erdővéd­del, s azon parancsolattal, hogy ők meg pontban 2 órakor kezdjék meg működésüket. Pontban ll 3/i órakor fel voltak már állítva lövészeim, s alig telt egy negyed óra (épen 12 volt) midőn a vadászok legalsó sorában egy lövés dördült el,*) mire a máso dik hajtásra menő parasztok egyike — az e vidéken szokásos, bár most előre szigorúan eltiltott kurjongatásba tört ki, mely mint fu tó tüz terjedt el az egész hajtók során, s me lyet elnémítani az erdővédeknek a vonal ho­szuságánál fogva — nem m ;ndjárt sikerült. Hogy mit éreztem e perczek alatt — azt toll le nem írhatja. Hamarjában két erdő­véddel utána siettem a csapatnak, de egy fél órába került mig hallgatásra birtam őket. A mi első hajtásunk vonala ugyan távolabb volt — mintsem ez infernális lármát hallhatta volna, de azért erre is, meg a 2-dik hajtásra is jó formán keresztet vethettünk. Három negyed volt kettőre, midőn baj­tóink vonala a lövészekhez ért — anélkül, hogy egy lövés történt volna. Én siettem a trónörökös ő fenségéhez, ki a történt lárma miatt kedvetlen volt, de azonnal megnyugo­dott midőn az esemény valódi okát elbeszéltem. Épen ahogy lefelé indultunk, dördült el a lövészek alsó sorában rövid időközben 3 lövés, s miután én azt a megjegyzést tettem, hogy ez csak medvére történhetett: a trón­örökös azonnal — félre ugorva s oldalt ke­rülve a lefelé haladó lövészek sorát — sebes szökésekkel sietett lefelé, ugy hogy nem birtam vele menni, s csak akkor értein el, midőn megállapodva a nagyberczeggel együtt azon meglehetősen derék medve nyomát vizs­gálgaták — melyre a lövések történtek, s mely csak akkor tört át a lövészeken, midőn a hajtók már láthatók voltak. Átaláüos nézet szerint, a medve aligha volt találva. Ezenkivűl egy vadász még egy másik medvét, s ismét más vadász két ba­csót látott. íme ez volt a 9-diki vadászat tragikus lefolyása. A trónörökös mind ez eredménytelenség daczára vidám hangulatban volt s igazi va­*) Ugy hallottuk, hogy egy magas állású személy fegyvere sült el véletlenül. — Nevét elhallgatjuk, Szerk. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom