Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880
1880-01-29 / 5. szám
36 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. JANUÁR 22. 1880. nek követelményeit és feltételeit, valamint Erdélynek úgy égalját mint egyéb viszonyait ismeri, egy pillanatra sem fogja a létező nehézségeket tagadni. — És ezek nem csekélyek, ámde van ismét az ügynek túl a Királyhágón egy mindezt legyőzhető előnye, s az „az ügyszeretet és az ügy buzgóság". — Elhagyhatná-e tehát Erdélyt pártolásával az ország, elmaradhatna-e segélyével a kormány, ha az igényelt támogatás me'lett, az eredmény nem csak valószinü, de talán bizonyos is. — Bizonyára nem; valamint azt eddig nem tette. — Az erdélyi televér tenyésztőknek igazuk van, ha követelik, hogy nehézségekkel teljes körülményeik folytán, ügyük külön és kivételes módon is pártóltassék; és jogos az óhajtás, midőn azt kívánják, hogy legyenek versenypályájukon oly állami dijak is rendszeresítve, melyekre, — az ország egyéb részeinek teuyésztője, lovával ne pályázhasson ; Sőt méltányosnak tartom részemről, ha a Szamos és Maros völgyéről vagy a Hargitta aljáról, a jóakarattal nyújtott segély jóakarat melletti szaporítását hangoztatják. Csak egyben, esakabban nem tudok Báró Bánffy tisztelt barátommal és Vesselényi ő méltóságával egy nézetet vallani, mikép az erdélyi televér tenyész tésreaz, hogy a kolozsvári gyep három államdija közül egyre, nem erdélyi ló is indulhat, oly viszás hatást voln a képes gyakorolni, hogy maga ezen tény elegendő legyen az ügy fejlődésének elzsibbasztására. — Ig e a is, tévedés, sőt hiba lett volna, a viszonyoknak félre ismerése vagy az osztó igaszságnak elméleti magyarázása és alkalmazása folytán a kolozsvári állam dijak egy részét, mondjuk nagyobb részét az erdélyi lovaknak fen nem tartani; tévedés volna talán a nem erdélyi lovakra esetleg rovandó aránylagos teher többlet ellenzése; — de az hogy az ország egyik versenypályáján, az ország más vidékének minden tenyésztője egészen és végleg ki legyen zárva az államdijakból, az csekély nézetem szerint — sem méltányosnak de talán czélra vezetőnek sem volna mondható. E nézetemet őszintén kimondva, véleményemet leplezetlenül feltárva, első lépek azok közé, kik a kolozsvári gyepnek állam dijait, — még pedig kizárólag az erdélyi tenyésztők lovai részére — szaporittatni sürgetik; — s azon reményben élek, miszerint, ugy létező lovaregyleteink javaslata, valamint a kormány határozata nem feledkezend meg arról, bogy a kassai gyep megszűnte folytán rendelkezésre maradt szerény összeg egy része, a támogatást igénylő, de azt meg is érdemlő kolozsvári gyepnek legyen felajánlva. Meglehet hogy az ország összes te nyésztői oda fognak nyilatkozni, miszerint a kolozsvári gyepnek engedélyezett államdijak — az erdélyi tenyésztés és verseny ügy istápolása czéljából — egy időre, kizárólag az ottani lovak számára fordíttassanak. Ha ez megtörténnék — megszűnt volna minden indoka a kormánynak azt ellenezni, s azt bizonyára nem csak hogy nem ellenezné, sőt mint örvendetes tényt üdvözölné. De bárhogy dűljön is el a kérdés; nem hiszem, és hinnem nem is szabad, hogy azon lelkes érdekeltség, mely Erdélyben uralg, s melynek létét, az ügy leghivatottabb két harezosa jelenté és erősíté, csak némileg vagy részben, akár csak egy időre is — halaványodni kezdhetne. E hittel üdvözlöm Erdély testvértenyésztésének ügyét; s reménnyel jövője iránt, mindannyian meghajolunk azon buzgó férfiak előtt, kik példával és kitartással, érvényre és diadalra segítendik azt. * * Itjabb gróf Almássy Kálmán úr volt első, ki felszólalásomat eszmecserére méltatá. — A tisztelt gróf úr is osztja aggodalmaimat ; — ő is töprenkedett az ügy sorsa és sorsának jobbra fordítása felett ; — a seb gyógyítására velem hasonló gyógyszert választ ugyan — de nem ugyanazon orvost kivánja használni, kinek én segélyét kértem. Én a hazának ugy vagyonra, mint befolyásra legliatalmasb térfiait, — ő kizárólag izraelita honfitársainkat „a zsidókat" szólítja segítségre. — „Mindkét fél, az exclusívitással ugyanazon hibát követte el" — ezt monja reánk br. Majthénvi Izidor úr; részemről elismerem, — helyesen. Én a főurakhoz fordultam, mert azt hittem, s ma is azt vallom, hogy mindenek előtt és első sorban, övék a feladat és a kötelesség; de hibáztam, hogy elhalgattam. velük együtt a nem főúri osztályhoz tartozó nagybirtokosokra is hivatkozni. — Ügy véltem, „csak főurainknál fogjon egyszer emlékeztetésem egy kis szikrát, esakezek között mutatkozzék egy kis mozgalom és elevenebb résztvevés" — azonnal akad majd 1 más osztály vagyonosabb egyéneiből is néhány ügybarát, kik a tenyésztés és versenyzés következetes terjeszkedésének láttára, kedvet nyernek a nemes és közérdekre hasznos foglalkozáshoz csatlakozni Van olyan kiről különben is tudtam, hogy ezirányú készségét máima is csak az ügy iránt mutatkozott általános gyérebb érdeklődés tartotta és riasztotta vissza Csakhogy én e férfiakat, nem egyedül zsidó polgártársaink közül, hanem igen is, ezekkel együtt s minden vallás és származási különbség nélkül az ország vagvonosabb és értelmesebb polgárai zöméből óhajtanám az ügy oldalánál láthatni. Es épen egy oly testűlet, mely ezen ügv körűi csoportosul, fogna együtt legjobban megférni ; akármely hit vagy bármily rang választaná is el egymástól tagjait a magánéletben; mert e testületnek kell. hogy egv uralkodó hite legyen, — és ez a férfiasság, becsület. hazafiság és műveltség közös vallása, — melyet mindenkinek egyiránt keilend vallania itt; bármily modorban imádkozék is egyháza oltáránál. Nem kell félnünk, hogv rövid idő múlva ne találnánk elég kész barátot az ügynek : csakis egy kis biztatás és midenekelőtt példa kell hozzá. Számosan vannak az ujabb és régibb birtokosok közül, kik értik és tudják, hogy kötelességüket e téren is megtenniük kellene, mint megteszik azt a közérdek egyéhblcfíeetelminyeinél, de ezeknek kedvet teremteni, a fellépéshez bizalmat gerjeszteni, fiiaraink feladata volna. A ki az életet minden rétegein át ismeri, tudni fogja azt is, hogy milv varázshatása van a felsőbb körök egyenes és őszinte jóakaratának, s milv ereje minden tőlük eredt olv kezdeményezésnek, melynek tárgyát a köziigv valamely érdeke, alapját pedig a következetes komoly törekvés képezi. Ismerünk mi talán többet, de különösen egy ily főurat, kinek nemes buzgalma öszszekötve barátságos és jóakaratú előzékenvséggel az ügy iránt érdeklődőkhöz, rövid idő alatt egész vidék középosztályát nyeré meg a versenyügy gvámolitásá'-a, s uiabb hazai versenyegyleteink egyik legvirágzóbbját teremté meg. Nevét — e lapok olvasói előtt — ugy hiszem szükségtelen emlitni. Megmaradok most is régi nézetem mellett, s ma is azt állítom, hogy föurflink kell hogy vigyék a zászlót s vigyék a vezérszerepet; — ne búsuljunk — lesz angol világ legelőbbkelő s legkitűnőbb férfiai voltak jelen. Derby lord, a nemzeti lóverseny megalapitója, üdvözölte Lagrange grófot, minta Derby-gvőztes tulajdonosát, a legudvariasabb és bensőségteljes társalgás közben legnagyobb rokonszenvét fejezve ki Francziaország iránt. A leglelkesültebb ováczióval azonban Francziaország fogadta a szerencsés nyerőt visszatértekor. Gladiateurnak a „Grand prix de Paris"ban való versenyzése szintén nagy lelkesültséget ébresztett Francziaország fiaiban. E nagy nemzetközi kísérlet még soha sem nyújtott impozánsabb, ünnepiesebb látványt; több mint százötvenezer ember jelent meg, a nap hősének fényes diadalát látni. A szerencsés győző majdnem megkésett lovarjának kaczér önhittsége miatt, ki, ugylátszott, meg akarta mutatni, mily rendkívüli fölényben áll e franczia nevelésű tünemény a többi versenytárssal szemben. Jóllehet az 1865 diki „Grand Prix de Páris"-ért oly kitűnő lovak pályáztak mint Vertugadin, Gontrau, Tourmalet és Mandarin : egyik sein kényszerité Gladiatcurt arra, hogy kinyújtózkodjék. E ló jó messze hátul követte ezeket, mintha csak próba-galoppot tett volna. E manővert annyira túlzásig vitte Grimshiw, hogy mikor Vertugadin a nyerő oldalra befordult, Gladiateur, mely hét vagy nyolez hosszal mögötte volt, még mindig nem látszott versenyben lenni. Pillanatra azt lehetett hinni, hogy e körülmény ama néha előforduló kivételesek közé tartozik, melyek a legjogosultabb reményben való hitet meghazudtolják; de egyszerre gyorsitá iramát Gladiateur s mint a szélvész rohant előre, bárom szökkenéssel mögötte hagyva versenytársait, hogy aztán a mezőny élén könnyen, nyugodtan baladjon befelé a czélhoz, minden legkisebb küzdelem nélkül. A mint Gladiateur kinyúlt, nem volt többé versenyző közelében. Ily látvány Eclipse legendaszerű megjelenése óta a gyepen nem fordult elő. Gladiateur háromrendbeli győzelme 441725 frankot jövedelmezett tulajdonosának, ide nem számitva a fogadásokat, melyek kétségen kivül fölülmúlták ez eléggé tekintélyes összeget. Gladiteurt Harry Griinshaw lovagolta s mindig diadalra vezette. A „Grand prix de 1' Einpereur" a gyep hőséről neveztetett el "Prix Gladiateur"-nek. Csupán a halál választotta el egymástól a lovart és a lovat. Kevéssel az 1866 diki őszi versenyek után Grimshaw, egy kocsiról lebukván kimúlt. Gladiateur nnguyerte a doucasteri nagy Saint-Legert is; csupán egyszer vallott kudarezot, a Cunbirdgesbire-bea, melyben eszélyteleniil nagy terhet vitt. Mindamellett is, a legilletékesebb férfiak állitása szerint, ha a talaj nem oly mély, a hatalmas ló okvetlen diadalt arat ezúttal is. Gladiateur mindig méltó volt hiréhez: de a legkitűnőbb gép is ritkán tart sokáig. Utolsó futása és egyszersmind diadala alkalmával már nem volt eléggé jó kondiczióban. Mindamellett versenytársai közt fölényt tüntetett ki, Vertougadin legyőzésével, mint a Grand Prix de Paris-ban. Ezúttal G. Pratt lovagolta, C. Prattnak a fivére. Ez utolsó diadala után Gladiateur egészen visszavonult a versenygvepről, s mint tenyész-mén alkalmaztatott két idényen át Angliában s egv idényben Francziaországban. Midőn a Lagrange gróf istálóiának a lovai árverés alá kerültek. Gladiateur majdnem kétszázezer frankon kelt el. Anglia, mely féltékeny volt a franczia „gloriá"-ra, nem akarta a tropheumot Francziaországuak engedi. Gladiteiu- ivadékai között egyetlenegy futott Francziaországban, Fille-de l'Airtől az „Éole." Ha a tenyészetben rendes logikai szabályok lennének, mily eredményt várhatnánk ily keresztezés után. De, mint többnyire történni szokott, két kitűnő lény olykor középszerű ivadékot hoz létre. Éole-ra nézve azonban mentségül szolgálhat az, hogy hibás lábbal jött világra. Mindamellett is pár jelentéktelen versenyben győzött, noha nem könnyű szerrel.
