Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-08-26 / 35. szám

326 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. AUGUSZTUS 12. 1880. Br. Brockdorff 4é p k Dinorah 60 és fél kilo 2 Hg Fürstenberg hadn. 4é p k Javelin 61 és fél k. 0 H. Hesseni tart. gróf tiszt, dija é9 1500 márk. 2800 mete'. Korteher. Hg Hohenlohe-Oehringen 4é sga k Künstlerin 60 és fél kilo 1 Gr. Zichy Béla 3é sga k Merény 52 kilo 2 Hg Hohenlohe Oehringen 4é p m Blue Rock 62 k. 0 Biztosan nyerve másfél hoszszal; 40 lóhossz különbség a 2 dik és 3-dik közt. III. Eladóverseny. Antonelli eis«, Seestern 2-dik. IV. 1500 márk államdij, 3évesek. 2400 meter. Gr. Schlippenbach kapit. p m Kronos ap Rustic a Hymen 55 kilo 1 Hg Fiirstenberg hadn. 3é sga m Tschungatai 56 és fél kilo 2 V. Bucsu handicap. 1000 márk, 1100 meter. Hg Hohenlohe-Oehringen 3é p m Andante ap Savernake a Cantate 1 Gr. Plessen 3é Katarakt p m 2 Mr. Edward 2é Docior Claus 3 VI. Frankfurti nagy akadályverseny. 3000 márk. Urlovarok. kb. 6000 meter. Sehawel J. 6é p k Victoria ap Victor a Maid of Honor (fv.) 75 kilo 1 Schmidt Pauli hadn. 5é p h Cincinnatus 77 és fél k. 2 Oehlschläger O. id. p k Martha 80 kilo 3 Öt futott. Deauvillei verseny aug. 10-én. Prix de deux Ans. 8000 frank. 1000 meter. Br. Rothschild p m Strelitz ap Boiard a Serena 55 kg Rolfe 1 Martinvast-ménes Transatlantic 55 kg Hopkins 2 Gr. Lagrange Chicane 53 és fél kg Sherrat 3 Húsz ló futott. Fél hoszszal nyert Strelitz; két hossz választá el a másodikat és harmadikat. Érték : 21,100 frank. Grand Prix de Deauville 20,000 frc, 2400 meter. Mr. Staub 3é sg m Le Destrier ap Flageolet a La Dheune 56 kg Rowell 1 Gr. Lagrange 3é Castillon 63 kg Dodge 1 Mr. Jenning 3é Arbritre 53 kg Pettet ST Tizenegy ló futott. Le Destrier könnyedén nyert báromnegyed hoszszal; másfél hossz volt a második és harmadik közt. Érték: 23,700 frank. ORSZÁGOS LOTENYESZTES. Megjegyzések a Hajdúság lótenyésztése és neveléséhez. (Folytatás.) Debreczen város ménesének lovai. Debreczen város ménese 70 anyakanczából áll, melyek jelenleg 2, Mezőhegyesen nevelt félvér mén : Macbeth és Ostreger által fedeztetnek. A mi a kanczák alkatát és tulajdonságait illeti, ezek általában tömör testalkatúak, kissé húsos, de jóidomú fejjel, kiülő szemmel, széles homlokkal, kos-orral, széles czimpával, széles állkapezával, bő nyeldeklővel, jó nyaktartással, feltűnő marral könnyen mélyedő, erős, széles háttal, jól zárt vékonynyal, nagyon széles szügygyel s néhány telivér ivadék kivételével — a kanczák kitűnő mélységűek, bordaboltozatuk jó, előlábszáraik hoszszak és erősek, csuklóik szélesek és erősek, alsó száraik rövidek, csüdeik jók, állásuk korrekt, járásuk „aríös" s kitűnően gondozottak. E lovak 15—17 markosak s többnyire a spanyol jelleg válik ki nálok. (Mintegy 30 évvel ezelőtt Nonius-vért is vittek be a ménesbe.) A kanczákra soha sem tesznek kötőféket s az év legnagyobb részében, télen-nyáron legelőn van, és pedig nyáron a Hortobágyon, télen a macsi folyónál, hogy nagyon szi gorú időjáráskor ajtónélküli félszerek állíttattak föl, melyekbe és melyekből a kanczák be- s kijárhattak. Debreczen város lovai, daczára annak, hogy az év nagyobb részét a szabadban töltik — noha kissé szilajak, de nem hamisak s ha egyszer (akár kocsiba, akár nyereg alá) betanittattak, elpusztithatlan szicósságúalc s csak nagyon ritkán kapnak betegséget. Korábbi időkben a kanczák a ménesben fedeztettek, most már lcéztől fedeztetnek s a csikók is az elválasztás után kötőfékre kerülnek. — Noha e ménes minden tekintetben kitűnő gondozásban részesül, de mindamellett is „Szűcs bátyám" (ki hatalmas lóismerő) ha tiltakozik is ellene, be kell vallanom, hogy egyes fiatalabb ivadéknál a régi faj-jelleg igen soknál hiányzik, úgyhogy a szemlélő előtt eme csoport minden individiumában máskép merül föl és igy más benyomás idéztetik elő. E nem épen örvendetes tény oka abban rejlik, hogy korábbi időkben több éven át uralkodott rendszer nyomán különféle fajú méneket állitottak föl. Az ily, minden lehető fajból keletkezett lovaknak azonban nincs konstánssága, azaz nem képesek sajátságaikat egész biztossággal az ivadékra átörökíteni. Ha valamely lótcrzsnek, mely még nem nyerte meg sajátságaival teljes szilárdságát, vagy részben, elveszté azt, vérét fölfrisíti s ezáltal tökélyesbíteni akarjuk, akkor ama tenyésztésnek a ménjét vezessük be párosítás végett, mely a meglevő törzsnek köszöni eredetét. Igaz, hogy Debreczen városának kanczái elég masszát mutatnak föl, telivérménnel való párosításra is; azonban a telivér után való csikók fölnevelése sokkal bajosabb, és sokkal intenzivebb táplálást igényel, mint a félvérektől származottak. A legalkalmasabbak e szerint e méneshez az anglo-normand mének. Egészségügyi állapotok. Hajdúmegyének egészségügyi állapota sok kívánnivalót, hagy fönn ; gyepmestert, Debreczen kivételével egyet sem láttam; ha valamely állat bármily betegségben elhull, a tulajdonos legott azon van, hogy mihamarabb hatalmába kerítse a bőrét. A hulla aztán (hacsak nem juh vagy szarvasmarháé) addig hever ott a hová kivetették, mig csak az ebek és ragadozó madarak föl nem falták és el nem hurczolták. Ha azonban szarvasmarha hull el, akkor azt a kocsisok, csikósok, gulyások, béresek stb., a legnagyobb étvágygyal eszik meg s ha a franczia tudóstársaság tagja és jeles tanár : Passeur, ki a lépfene (Anthrax) fölött már oly sok kisérletet tett: mennyire elcsodálkoznék, ha látná, hogy bánnak itt el a hullákkal. Azt fogják kérdezni némelyek : vájjon nincsen-e a fertőzési betegség ellen semm törvény? Dehogy nincs! Nekünk is megvannak ragály-törvényeink, mint más országoktörténik, nagy felelősség nehezül rám; men- I tünk mentünk — de a Duna csak nem vala még látható és a hold veszett sebességgel haladt lefelé. Csaknem egy órai lovagolás után elkiáltja magát Piquetti: „lám ott a Duna! Mintegy felvillanyozva sebes vágtába törtünk ki és egy pár perez alatt csakugyan a rév partján álltunk. Leugorva lovainkról, az egyik huszárt utasítottuk, hogy keresse föl a révészeket, mert a ponk kikötve nyugodtan feküdt a part mellett — de egy ember sem volt benne látható; a huszár be ment a kis révész-házikóba és nagy ügyei-bajjal kizaklatott egy ráczot — de a többi — azt a hajós-isten tudja hol mulatott! Most tehát borzadálylyal konstatálhattuk, hogy mi magunk 4-en és az egy szál rácz kell hogy a ponkot a Dunán áthajtsuk. A hold már csak alig volt egy pár ölre a révész-ház felett — minden perczben eltűnhetett; a Duna csendesen ugyan, de itt roppant szélességben hömpölygeté hatalmas sebes hullámait — és 4 ló — 5 ember teherrel, a ponk primitiv jármű — akkora teher vala, hogy nekünk, teljességgel nem jártas hajókázóknak, csakugyan nem kis feladat vala a túlpartra szerencsésen áthajózni! Azonban, mint régi huszárok, ériettük, hogy mit tesz a „muszáj" — tehát a lovakat bevezettük a ponk közepére, — kantárszáraiknál fogva összekötöztük őket — és négyen a hosszú evedzőket kezünkbe kapva — a rácz a kormányt kezelve — egy „isten segélj" sóhajtás után — nekifogtunk a nagy munkának; — a hold már csak piros, fénytelen égi tüneménynek látszott — és csak az ég sötétét tünteté jobban előnkbe. Eveztünk teljes erővel — de már a közepe tájt a folyamnak értésünkre adta a kormányos, hogy a rendes révpartot — illetőleg kikötőt nem érjük el — mert gyenge működésűnk következtében a Duna árja lehajt jó messzi tova. A Duna partja Szlavónia felől roppant magas, meredek, és apró-cseprő bokorral be nőtt — járatlan oldalt képez, hol rendesen csak kecskék tenyésznek és csak ezek vonnak egy-egy keskeny ösvényt — melyen aztán a csak eltévedt vándor vagy magát elrejteni óhajtó rácz suhancz volt képes hol mászva, hol nagyon ügyelve, hogy a Duna hullámaiba le ne guruljon, haladni. Ez igen megdöbbentő eshetőséget — hogy t. i. ha a folyam nagyon messzire lehajt, ezen a veszett meredeken, egy ily ösvényen kell majd nekünk lovainkat vezetve a rendes kikötőt elérni, tudtunkra adva a rácz révész; Piquetti kapitányt is elhagyta szokott jó kedélye és aggódva biztatta a huszárokat, hogy hát csak nyomják teljes erővel az evedzőket — mert különben nagy veszély fenyeget — mi annyival terhelőbb, mert három állami ló van hajónkban — melyeket igy szolgálaton kivűl használnunk nem vala szabad és az akkori katonai szabályok szerint szigorúan büntettetett. Végtére, roppant fáradság és nagy erőmegfeszités után elértük a meredek partot — de persze több ezer öllel lejebb a rendes kikötőnél. A rácz, ki egyedül vala a helyiséggel ösmeretes —• kezébe vette a hajó kötelét és biztatva minket, hogy csak a part mellé szorítani igyekezzünk a hajót, kiugrott a partra, az egyik huszárt is kiugrani felszólitá. Huszárunk már 21 éves szolgálati időt töltött, öreg vitéz vala és habár lovon még most is páratlan huszár, gyalog az akkori szokás szerint, karabély, kard és tarsolylyal fölfegyverkezve — ugrani, bizony már gyenge legény volt; de hát csak megint elő áll a „muszáj" — és az én öreg pajtásom nekiugrott; de bizony a part helyett a Dunába ezuppant; — képzelhetni az én és kapitányom ijedtségét, midőn a huszár derekas káromlását és ezuppanását meghallottuk; — szerencsére ama kötél, melyet a rácz magával vitt, lába közé akadt és igy egy rántással a huszár a felszinre jött — belekapaszkodott a part bozótjába s a rácz segélyével arra szerecsésen fel is kúszott, azonban minden erőködésünk daczára a hajót szélességében a parthoz állítani nem voltunk képesek és igy mindig hézag maradt közte; tehát a lovakat ki kellett ugratni. A ki ösmeri a ló természetét, az tudni fogja, hogy mily roppant munkába került eme lovakat a kompból kiugratni, sötét éjjel egy meredek, bozóttal teljes partra; de reánk nézve ez még nagyon veszélyes is lehetett, mert három szolgálati ló volt velünk és