Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-08-19 / 34. szám

AUGUSZTUS 19. 1880. VADÁSZ- ÉS VEKSENY-LAP. 319 Dijjazó kiállítás. Bereg-megyében ezen évben Beregszászon rendeztetett a lótenyésztési jutalomdijosztás. — Elővezettetett 42 anyakancza szopós csikóval, 9 db 3éves kancza és 1 db lé méncsikó. A szopós csikók közül 16, a 3é kanczák közül 3 származott állami csődöröktől és pedig nagyobb része Ben Azet és Shagya után. A kanczák, ugy, mint csikaik roszul táplálvák s a paták rendkivül elhanyagolt állapotban találtattak különösen a földmives tenyésztők lovainál. A patkolás vagy egészen hiányzik, vagy igen hanyagul történik, s ép ezért az elővezetett anyag nagyrésze pályázatra nem is bocsáttathatott. A tenyésztésben baladás csakis a nagyobb földbirtokosok kezeiben levő anyagnál észleltetett, de ha a megyei tenyésztésről, mint egészről akarunk ítéletet moDdaDi, ugy sajnálattal kell kijelentenünk, hogy a tenyésztés igen alantas fokon áll. * * . * Az egy éves méncsikóvásárlás és lótenyésztési jutalomdijosztás Kolozs megyében ez évben julius hó 26-áo Bánffy-Hunyadon tartatott meg. Az elővezetett 27 anyakancza kielégítő conditióban volt s csikaik is elég jó tápláltaknak látszottak, azonban a bemutatott 3 db 3é kancza nem igen tett kellemes benyomást a szemlélőre. Eltekintve azonban ettől, a vidéken a lótenyésztés iránt ébredező érdeklődésről lehet szólani, mit legjobban igazol azon tény, hogy a tenyésztők előszeretettel veszik igénybe a messze fedeztetési állomásokon felállított állami méneket minek eredményét kétségtelenül lehetett constatálni azzal, hogy a bemutatott szopós csikók közül 26 állami csődör ivadéka volt. A mének, melyek leginkább igénybe vétettek, a következők: Nonius, Deutscher Michl, Furioso, Majestoso, Abdul Asis, Pluto, Gidrán. Legtöbbet produkált ezen mének közül Abdul Asis, utánna pedig Majestoso. Az ügető ló idomítása és behajtása. (Vége.) XIII. A felvágásról. — Az előnyös és hátrányos felvágásról. — Hogyan tartsuk vissza a lovat, ha felvágott. — A felvágás előjelei. Az ügetőló hajtásában végre mint fontossat meg kell említenünk még a felvágást. Altalános szabályként felállíthatjuk, hogy ezt a meDnyire lehet meg kell akadályozni, nem pedig előmozdítani. Nagyon ritka az oly ló mely fel nem vág; különöeen ha fáradni kezd és a legderakabb ügető ló is felvág, ha megbotlott. Az idomítás alkalmával figyelmünknek a felvágásra is ki kell terjedni. Valamint az idomitástól függ, vájjon lovunkból „puller" lesz-e, ép ugy a felvágást is akép lehet dirigálni, hogy lovunk, az izmok mozdulatának változása folytán sebesebb tempóba jöhet, s ez az előnyt nyújtó felvágás, vagy pedig hátrányos felvágáshoz szokik. Az első esetben a felvágás által mit sem veszítünk, — a másikban azonban annyira hátra maradhatunk, hogy az elveszett időt nem pótolhatjuk. Az ügetőlovat ha felvágott, nem szabad hirtelen rántással visszatartani, mert ez által megszokja azt, hogy hátradőljön hámjában s majdnem minden felvágás után meg is álljon. Legsebesebbb ügetőlovunk megteszik ezt. Egy két ugrást engedhetünk neki a visz szatartás előtt. Ha azt tapasztaljuk, hogy a ló a felvágás után, minden visszatartás nélkül, lassítani akarja tempóját, egy gyenge ostor legyintéssel juttassuk eszébe, hogy neki az a kötelessége, hogy menjen egyaránt mindaddig mig vissza uem tartják. A felvágást az egyik gyeplőszár visszatartásával kell beállítani. Az tökéletesen mindegy akármelyik gyeplőt használjuk e czélra: magától értetődik, hogy azon gyeplővel működünk, melynek legjobban paríroz lovunk. Mindkét gyeplő visszatartása nem hozza viszsza lovunkat az ügetésbe; de ha fejét az egyik gyeplővel vagy jobbra vagy balra irányítjuk, csakhamar ügetni fog ismét. Ha megértethetjük lovunkkal azt, hogy a felvágás után uem szabad a tempóját lassítania, — s ha lovunk a visszatartást elérti, Ágy hogy előbbi tempójába azonnal visszaesik : előnyösen felvágó lóvá válhatik, a mi igen nagy „point" a hajtás mesterségében. Amikor a ló visszaesik az ügetésbe, nagyon higgadt legyen a kocsis. Mert ha szeleskedik s a ló fejét rögtön elereszti, a kivágás azonnal ismétlődik. Csak akkor, ha a ló tökéletesen belejött ismét a derék ügetésbe — csak akkor engedhetünk a gyeplűn, és pedig fokozatosan. Az ily eljárás mellett előnyös a felvágás. Hanem azért ne tanitsuk rá lovunkat. A lovat tanitsuk arra, hogy jármódját ne változtassa; de, a mint csak az imént is emlitém, vannaií esetek hogy a legderekabb állat is felvág; ily esetekben azután nagyon előnyös ha lovunk a felvágás helyrehozásában is jártas. Ennélfogya igen nagy különbség van a között hogy rátanitsuk a lovat készakarva a felvágásra, vagy hogy rátanitsuk hogy a néha-néha előforduló felvágást a mennyire lehet hasznosítsa. Néha a legjobb kocsis is készakarva idézi elő a felvágást, — legkivált ha a verseny döntő pillanatában észreveszi hogy lova lankadni kezd s mozgásai egyhangúkká válnak. Ilyenkor egy gyenge kis fölvágás nagyon előnyös ; egészen felfrissíti a lovat. Ezt kétfélekép lehet megtenni. Az ostorral egyet a ló farkára kell ütni s ütés közben engedni a gyeplővel. Ekkor egy nagyot ugrik a ló, de minthogy erre el vagyunk készülve, azonnal vissza is tarthatjuk. Ez az egyik mód. A másik szerint nem ostorlegyintéssel hanem az egyik gyeplőnek hirtelen rántásával idézzük elő a felvágást. Az első módot inkább ajánhatom — de nagyon ritkán, s csakis akkor tegyük ineg, ha mással nem segithetüok magunkon. Szokássá ne fajuljon soha. Még valemitől kell óvakodnunk. Ha lovunk ugyanis fölvág ne büntessük ostorcsapással. Ezzel zavarba hozzuk lovunkat. Ha rá jön a felvágás szüksége, eszébe jut az ostorcsapás, s nem tudja mit csináljon — s ez minden tekintetben hátrányos. Fődolog hogy a lónak legyen bizalma a kocsisában. Vannak kocsisok kikben az első hajtásnál már tökéletesen megbízik, s szépen megy a keze alatt, mig ellenben egy másiknak vezetése mellett egy yard-nyit sem fog ügetni. A ló nagyon okos egy teremtés. Ha a kocsisnak nincsen megállapodott system-je, vagy minden ok nélkül szeleskedik vagy büntet — az ily kocsisokban a lovak sem biznak. A kocsis és a ló között a gyeplő és a zabla legyen a közvetítő közeg — az ostor szoruljon a menynyire csak lehet háttérbe. Legutoljára emlitem fel azon esetet, midőn lovunk fáradtság folytán vág fel. Ha ennek előjeleit ösmerjük, csakis kezünk tél fordításával segíthetünk a baján ; a zabla gyenge mozgatása felfrissíti a lovat; ott néhányszor ismételhetjük úgy hogy a ló figyelmét elvonjuk a felvágástól. A felvágás előjelei a ló fülein mutatkoznak. Ennek folytán a kocsis figyelme mindig a ló fejére legyen irányozva. Sokan vesztettek már ennek elhanyagolása folytán. Jön az egyik kocsis egy vagy másfél hoszszal a másik előtt, — közvetlen a czélpontnál. Az első kocsis odanéz a szép hölgyekre — vájjon bámulják-e? s nem veszi észre hogy lova mozgatja füleit. A boldogtalan még mindig néz, hogy nézik-e őt — s lova már galoppiroz s a másik a ki pedig még hozzá esuf egy gyerek, rendbe tartja lovát, elejbe vág s egy nyakkal győz. * * * Idáig terjedne az, mit Hiram Hoodroof könyvéből átvételre érdemesnek tartottuk, azon reményben, hogy talán egyjk másik urkocsisunk is felszólal s tapasztalatait közölni fogja. Belátjuk azonban — hogy az idomitásról csak az Írhatna aloposan, ki maga is idomitott be lovakat. Ilyen ügető idomárok azonban még nálunk nincsenek. VADÁSZAT és LÖVÉSZET. Tekintetes Szerkesztő ur! Az alcsuthi főherczegi uradalom idei vadállomáeyáról a következőket véltem közlendőknek. Fáczánosunk az idei költés alkalmával beállott hosszas esőzéstől sokat szenvedett, a mennyiben a tyúkok jó része odahagyta fészkét, a tojások kihűltek s igy az első költésből vajmi kevés az uj csapat. A második költésből valók még igen aprók és gyengék. Ezeket már is féltjük a beállott hideg, őszi éjszakáktól. Ilyonformán fáczánosunk állapota az idén nem kielégítő. Oz-állományunk az előbbinél kedvezőbnek mondható pedig a mult évi kemény tél nagy kárt okozott az őzvadban. Az ellések után örömmel tapasztaltuk, hogy az öreg suták két-két gidát vezetnek, örömünk azonban nem tartott soká, mert kis idő múlva a suták jó részét csak egy-egy gida kiséretében láttam. Hogy az apró gidák közül sok elpusztult, elcsenevészett, szintén a hideg időjárás okozta. E körülmények daczára is őzállományunlc elég jónak mondható. Nyul van elég. Nem annyi ugyan mint tavai, mert a kora tavaszi süldőkből igen sok elpusztult. Fogoly-állományunk középszerűnek nevezhető ; hogy nem jobb, annak okát ugyanazon körülményekben kell keresnünk, a melyek fáczányosunkat megrontották. Fürj a többi évekhez képest ez idén is elég van, de korántsem annyi, mint tavaly ; mely körülmény azt mutatja, hogy tavaszszal nagyon szép számmal érkezhettek, — de a költési idő rosz volt; e feltevést eléggé igazolja az, hogy 210 db. aggatékra került fürj közül 83 öreget találtam. Mind ezek után általában véve a 14000 holdnyi főherczegi és bérelt területünkön az idei vadállomány középszerűnek osztályozható. Alcsuth 1880 aug. 10. Traxlmeyr Frigyes főhgi urad. erdész. A medve felvidékünkön... Igen tisztelt barátom ! Halt! megállj Hamlet! — Hát nem a pisztráng? fogod mondani. Valóban az egyszer nem, hagyjuk most a „Rod and Line"-t tokjában nyugodni s a pisztrángot a csendes Pool-ban szabadon eviczkélni. Talán a varietas „delectat". Tehát mint mondám a medve felvidékünkön ismételve s több helyt jelentkezik, — elmondok röviden egy két medve-históriát. Az ochtinai hegyeken többször láttak medvét, vadásztak is rá de eddig siker nélkül ; de az onnan nem messze eső, Jolsva közelében elterülő hegyekben, névleg a Hrádeken, mult napokban egy erős anya medve lövetett. Az irigylendő vadásznak Sz. .. Gy. .. nek, ki elejté, ez alkalommal nevezetes sportja volt. O kopókkal vadászott vaddisznóra, midőn a falka egy derék disznót szorít eléje, ő azt egy doublette-vel elejti.