Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-01-22 / 4. szám

JANUÁR 15. 1880. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 31 melyet az én szeretetreméltó húgom elegáns, de mindamellett lakályosan berendezett lakának ablakából kedélyesen szemlélhettem s ily módon előzetesen megismerkedhettem nagyjával, aprajával, igazgatóval, pénztárnokkal, erdészszel, erdőfelügyelővel és mindenféle rendbeli deres szakállú egyéniségtől kezdve egész a sima ajkú és állu gyakornokig, sőt le a fésűvel nem a legszorosabb viszonyban álló torzomborz peczcrekig, csőszökig sat. Az erdőmögiek gyalog- jöttek, a városiak és megyebeliek és sok más Nimród, fegyverrel vagy a nélkül, mindenféle Rosinante által röpített szánakon. Különösen két ló volt az, mely figyelmemet és egyszersmind szánakozó részvétemet magára vonta, amenynyiben a száu-útaz ő pohos hasuknak miatta nagyon is szűknek mutatkozott vala. E két összeszorult ló a közeli gazdasági tanintézetből törtetett elő, arról téve tanúságot alkatuk által, hogy ott sok munka, baj és gyors járás nélkül mennyire meglehet bízni és pohosodni! De hát mi lehet voltaképen az oka, — kérdhetik e sorok olvasói, — hogy emez a világtól és emberiségtől nem ismert helyen, most oly élénk sürgés-forgás keletkezett; hogy még a korcsmának jégcsapos bejárássi is fris illatos fenyőágakkal szórvák bc ; hogy a minden magyar ember előtt feledhetlen József nádor egykorilakása elől a hó gondosan el lett lapátolva? Nos, mindenkinek tudomására juttatik ezennel, hogy : lwlnap reggel fővadászat tartalik a magyar leír. erdészetben quondam Hradek, nunc LiplóUjvár! Ez tehát amaz ünnepélyesség czime, melyre én és barátom dr. Sz. ép oly szivé lyes, mint sürgős meghívást kaptunk. De ime esteledik, s most mindenki per pedes a vendéglőbe vonúl, melyre annál könynyebben ráakadhatni, minthogy ez épen a templomnak közvetlen közelségében van. Itt t. i. a vendéglőben, a derék Lux korcsmárosnál ma, a programmszerűleg megállapított üdvözlési és kölcsönös ismerkedési est iiletik meg. A nagv vendégszobában jobbról a honoratiorok és átalában a minden rendű és rangú t. cz. vendégeknek szolgálnak fel, mig a baloldali helyiségben az erdőügyeleti személyzetnek s egyébb kevesebb igényű embereknek. A konyhában pedig, ott a tűznél, a peczéreknek és a falkáknak szükségleteit elégítették ki. No, hogy az első este nagyon kedélyes volt, azt igaz lélekkel elmondhatom; de nem is lehetett máskép, miután mindenki iránt megvolt a kellő figyelem. Beszélni mindenki beszélhetett azon a nyelven, amelyet az anyatej mellett elsajátíthatott: magyarul, németül, tótul, ámde leginkább a „fotóra" kerekedett felül, meg az asztalra fölhelyezett „magyar Schiller," s ezenkívül a khinai ten-to- Tscd is nagy rokonszenvnek örvendett. Közös örömre, általános elégültségre viradt föl mindenki a vadásznap reggelén, s a külcsönös üdvözlések annál szívélyesebbek voltak, miután Luxnál az obligát kolbászszal ellátott felséges káposztaleves minden morgószellemet tovakergetett. Az erdészeti hivatal irodájában épen most terjeszti elé a papírra fektetett vadászati tervet az én fontoskodó öcsém, e jól megtermett Locumtenens, G. adjutánsával, (ki valaha Csehország földén látott napvilágot, majd O flge hajójára a „Custozzá"-ra veté a sors, és Nyugot-Indiában aratott dicsőséget a magasb fokú jamaicai rum fölött, azonban jelenleg a szilvórium sem vall szégyent előtte.) Sajátságos terv ez: irónnal odavetett kacskaringós vonal, lépcsőszerű beosztás 1-től 28 számig, e számok ismét csoportozatokba *) Nálunk a hogy tudjuk felső-Magyarországon többen használják — sertevadra; különösen br. V. A. miután e vad egész kondákban (örege, aprója együtt) szokott a lősor felé rohanni. — Szerk. osztva következő jelzésekkel: „Öreg urak számára;" „gyöngébb vadászoknak;" ,,jó lövőknek; „az erdészeti személyzet számára" Fájó érzettel pillantottam én e tervszerű műbe, mert ősziDtén bevallva, csakis az első csoporban várhattam beosztatásomat, a menyiben a saját lelkiismeretem azt susogta, hogy a másodikba talán, — de a harmadikba és negyedikbe épen nem válnám be. Egy sóhajjal ültem hát be a szánba és — halloh, trara, trara, megindultunk szép sorjában gyorsan tova sikolva a havas uton, a völgyön fölfelé. Nemsokára visszaküldték locomotiveinket, miután a hegyoldalba jutottunk, mely az emiitett tervben alakilag is föl volt tüntetve s melyhez kipirosodott orrainkat jóformán oda dörzsölhettük. „Uram, öné a 10-dik szám, szólt hozzám sajátságos szemhunyorítással a föntebb említett volt es. kir. tengerész. A különféle sziverősitők s az enyhe légben (6—7 fok a fagypont alatt) csak 4—5 hüvelyk mélységű hóban az óriási fényük alatt a kapaszkodás elég könm

ren ment. A 8-dik számnál B., a kincstári vadászterület egyik marezóna tekiutetii főembere (kinél nemrég 6 hatalmas medve csinált 5 bét leforgása alatt végrendeletet) megállapodik; mellette egy simaképü fiatal ember, elegáns fekete felsőkabátban, minden puska nélkül. Sajátságos látvány! mit jelentsen ez? — A 10-dik számnál én maradok. Pompás lőhely! Egy kis öböl ereszkedik alá a túlsó hegylejtről felém. Ki áll a 11. számnál? — kérdi tőlem a később következett marezóna alak, e mogorva külsejti, de jólelkű erdei hatalmasság itt és a sokszor emlegetett Krivan zergevadász területén; — „mert tudatnom kell vele, hogy valamikép meg ne lőj je;" — és én gyorsan lekushodva kerestem fedezetet egy vastag, nálamnál kétszerte korosabb fenyü mögött. így biztosítva magamat felülről; annál kedélyesebben tekintgettem a 8-dik szám felé, hol én nagy bámulatomra a fegyver kapása és czélzásában való gyakorlatot láttam, melyet olykor egy, borovicskával megtöltött üveg ürlüveg működése szakított félbe. Az idő eközben múlik. — Piff-paff! ballom aluról és felülről; tizenhat lövést számitok, — s ime, ott átellenben, két szép állat — paff, az egyik előttem terült el; paff, a második a 9-dik szám előtt, és megint paff, újra egy harmadik állat a 8-dik számnál, a hol a simaképü fiatal ember csaknem maga is hengerbuezkot vet örömében. — Összehivóra kürtölnek. „Mikor én az első őzet lelőni láttam, s először voltam vadászaton, mondá nekem a fiatal ember, azt mondta az atyám: te is okulj bele kissé a vadászatba, — „és nekem nagy örömem telik ebben; de higyje meg, uram, — én nem vagyok mámoros, csupán a térdeim inognak kissé — a nagy örömnek miatta!" Odalent nagy „hallóh" keletkezik, mert a tágas kalyiban, a vidáman lobogó tűz mellett, az erdészeti hivatal egykori derék számvevőjének ügyelete és utasitása szerint, ugyancsak forralják a bort az üstben, s főzik a tormás virstlit a serpenyőben. Előkerül a forró burgonya is a fagyos vaj jal ; osztogatják a szivart is mindenkinek, s némely kevésbé óvatos vadásznak bizonyos kiflit is tűznek föl a farára. Hogy huszonkét darab tíz leteritése s a bőséges és copiosus vacsora után e vadásznap csak a viradással végződött, azt mindenki nagyon természetesnek fogja találni, s mint szintén ama sajnálkozást is, melyet kifejeztünk a miatt, hogy a meghivott, de sajnos meg nem érkezett pesti vendégek részt nem vehettek az ez idén oly sikeres vadászatban, oly kedvező időjárás, annyi kényelem és oly szíves fogadtatás mellett — az erdészlakban. Ez tehát az idei fővadászat története. Csupán azt akarom még megemlíteni, hogy ez idén e vadászterületen, vas tőrrel három hiuzt sikerült fogni, s ha a hó nem köszönt be oly korán a hegység szirtes részein, — mely miatt ama helyek, liová a medve-tőrök helyeztetnek — megközelithetetlenekké váltak, ugy bizonynyal egy-két maezleó az erdészeti hivatal zsákmányává lesz vala. Az öreg Blázy bácsi. Legyen elég ! E jelszó hangzott a mult napokban egy más komolyabb genreii ügyben, — itt a fővárosban — mi nem tartozik e lapok hasábjaira, de a jelszót mi is hangoztatjuk, ama hozzátoldással: legyen elég a vadászatból ! Ez nem lapunk t. olvasóinknak szól; hisszük, hogy nekik nem szükség ily emlékeztetés, — legfeljebb anynyiban — hogy a vidéken tekintélyükkel hassanak a vad óvására, különösen oly helyeken, hol a vadnak nem volt rendes etetése s hol — mint a községi bérlett földeken — a szegény nyúl és fogoly lesoványodva, már fntásra és repülésre sem bir elég erővel. Igazi vadász előtt nem passzió az ily vadászatban részt venni. Inkább akinek módjába van, ne sajnáljon — hébe-hóba, mikor kemény fagykércg borítja a havat s eltakar minden füvet, minden takarmányt, — egy kevés szénát, lóherét s magot szúratni a vadnak alkalmas helyen, hogy keresztül telelhessen, s jövőre magnak is maradjon. * * A Felső-Sajó völgyéből írja egyik nagyobb vadászterület tulajdonosa, lapunknak: „Téli vadászat semmi; a vad — ugyanennyi, s a hideg is oly kuruez, hogy nem csoda, ha a vadászati kedv úgy jár mint a higany, melyet az isten őriz, hogy meg nem fagyott. Manó látott még 26 Reaumuv-fok hideget, pedig de< zemberhen ez itt nem volt ritkaság. — Szegény vad, a keményre fagyott fahéjon és ágon, az apróbbja tudja isten min tengődik. Őzek rakásra hullnak. Fogoly-családok kiéhezve, megfagyva találhatók. Nem is vadászomén semmire többé." * * * Pozsonymegyéből irják, hogy a kis Duna melletti részek pár hét óta már víz alatt állnak s a közvetlen Pozsony alatti szép, vaddús liget erdőségek lakosaiban az ár nagymérvű pusztítást tett; a szép fáczán, őz, nyulállomáuynak vége van. Szegény nyulak úszva vitték — most értékes szőrméjükét magasabban fekvő helyekre a kemény tél húsokat leszedte, csak bundájokat gyarapitá, — és íme akad erre is vadász — de nem a pozsonyi Handlé személyében, hanem a cataster tisztviselőiében, kik félve, hogy az 1880-ik évi helyszínelés sok vadkárt mutathatna a tiszta jövedelem rovására, ma január 19-én 8-hcti fagyos időjárás után a csontvázzá száradt sovány nyulakra körvadászatot tartanak, s hajtóik lármája elhallatszik a hullámokkal küzdő FeTEberhard községek határáig. Hiszem, hogy a „Grenzbote" szinte fel fog jajdulni ez eljárás ellen, s bizonyosan közölni fog rziliket „Feli- und Aasjágerei" czim alatt." * * Ugyanonnan más részről halljuk, hogy gr. Esterházy Antal ama birtokai, melyek a Duna mellett fekszenek, szintén viz alatt vannak; gr. Apponyiék szép fáczányosai Eberhard körül, ugy szintén Ivánon gr. Wimphenné vadasában — mind elvesztek a jégárban. Lapunk szétküldése végett több oldalról panasz érkezvén, bc kell ismernünk, hogy a két-három szám csakugyan elkésett; de ígérjük, hogy ezután rendben lesz minden, s a mulasztásért szives elnézést kérünk. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos: SÁRKÁNY JÁNOS FERENC Z. NYILTT ÉR. ELADÓ VIZSLA. Don, telivér pointer (apja Champion Bray, anyja Madam; hannoveri tkv. 3. sz); egy 6 generatión át teljes és hibátlanpedígréével (letéve e lapok szerkesztőségénél) biró ll'/s hónapos, szép, erős, igen tanulékony eb. Ára loco bánrévi vasútállomás 100 frt. Megemlítésre való, hogy apjától származott testvérei 6—8 hetes korukban (midőn még annyi veszélynek vannak kitéve) 120 markon adatnak (ez ágioval 70, szállitassál 85 frt). Vevőnek az igazoló okmányok átadatnak. Reflectálúk Ilanvay Zoltán úrhoz; Hanva, u. p. Bánrév fordulhatnak.