Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-08-12 / 33. szám

AUGUSZTUS 12. 1880. VADÁSZ- ÉS VERSENT-DAP. 311 Hogy a száj élénksége fentartassék, időközönként a zablát mozgatni kell, de nem „puli" banem kezünk fejének fél-csavarodása által. A csavarás alatt a gyeplőt két kézben kell fogni, s magától érthető, hogy csak az egyik kezünkkel tegyük meg ezt a csavarjátékot. Hajtás közben kezeinket tartsuk meglehetősen mélyen. Ne üljünk guggolva s fejünket előre tolva. Ugy szintén hátra sem szabad dőlnünk, mert ez által nagyobbítjuk a gyeplő súlyát. A kocsis üljön egyenesen; ha húznia kell a gyeplőt, tegye meg azt karizmai segélyével. A jó kocsis csakis a fejjel és a karokkal dolgozik; némelyek előre feszitik karjaikat, s ugy búzzák a gyeplőt, hogy testük holt súlyát ráteszik a gyeplőre. Ha a helyett hogy hátra feküdnének s a gyeplőre nehezednének, inkább izmaikba fektetnék bizalmukat, a „pull"-t enyhíthetnék vagy fokozhatnák, amint azt a helyzet kívánja. A karjaiban bizó kocsis parancsol a lónak, mig az, a ki teste súlyát veti a latba, s hegyibe még a gyeplőt kezére is csavarja, az sem a lónak, sem magának nem bir parancsolni ; ha lova „puller": akkor ez fog parancsolni. Oka ennek abban rejlik, hogy az utóbbi esetben az erőlködés folytonos, és sem az ember, sem az állat egy pillanatig sem pihen. Azonkivül az ily hajtásnál nem mozgathatjuk meg a zablát, ez pedig felfrissíti és serkenti lovunkat. Ha a ló megtanulta, hogy mit jelent a kéz-fejcsavarás által előidézett zablamozgatás, mindig szót fog fogadni, még a leggyorsabb iramában is. Amint érzékeny szájával megérzi azt a parányi mozdulatot, összeszedi magát s gyor sitja lépését; e módszernek még nagy haszna is van, hogy a biztatás e mére a ló sohasem tör ki, mig ellenben a nemes vérű állat, az ostorintésre inkább kitör mint nem. Nem egyszer nyertem én eme kézmozdulat alkalmazásával, azért is bátran ajánlhatom bárkinek. Nagyon könnyű dolog, s a ló is hamar megtanulja. Szóljunk most arról, hogy mikép tartsuk a gyeplőt. A vágtató versenyzők a kantárszárat a kézre csavarják, — az ügetőlónál ez nem jó és nehézkes. Azt nem tudom, hogy sokan ugy tartják-e a gyeplőt, amint én szoktam. Talán Hoagland barátom az egyetlenegy, akiről tudom, hogy ugy tartja a gyeplőt a mint én szoktam. Sokszor, kora reggeli „jogging"-ok alkalmával megbeszéltük azt a tárgyat egymás közt. A mi módunk a legjobb-e, nem tudom, — de hogy mi jobbat nem tudtunk kifundálni, az bizonyos. Megkísérlem és megmagyarázom, hogy tartom én a gyeplőt. Megmutatni sokkal könynyebb volna. Veszem a jobb kézbe való gyeplőt. A zablátói véve a gyeplőszárt, a kis és a harmadik ujjam közt—a kis ujjon felül — áteresztve a bárom ujj alatt, a hüvelykujj fölött hagyja el a szár a kezet. A gyeplő balszárát hasonlókép fogja a balkéz. A kézfej legyen fent, s a gyeplő ne legyen felcsavarva. Igy nagyon erősen tartjuk a gyeplőt. Nagyon fontos a hajtásban ama körülmény, hogy a gyeplőfogás hosszát (reach) változtathassuk a nélkül, bogy a ló feje kiszabaduljon hatalmunkból. E tartásmóddal ez könnyen elérhető. Ugyanis ha kurtítani akarom a balkéz fogását, a jobb kéz hüvelykés mutatóujjával megfogom a gyeplőt közvetlen a balkéz mögött. Ezt megtehetem a nélkül hogy jobb kezemmel feladjam az igazgatást. A jobb kéz által megtartatván ekép a bal szár iránya, lazitok egy keveset a balkéz fogásán s az ujjak állásán mitsem változtatva előre csúsztatom s ott a hol akarom, ismét megszorítom balkezemmel a gyeplőszárt. A jobb szár kurtításánál hasonlókép kell eljárni — természetesen kezet cserélve. Gyakorlatból tudom, hogy e kurtítást, a gyeplőnek más kézi tartása mellett," nagyon nehéz keresztülvinni. Mert akármilyen ügyes legyen is a kocsis, nem teheti anélkül, hogy ha csak egy pillanatra is ki ne ereszsze hatalmából a ló fejét, s ezzel már megváltozik annak járása. Ez bekövetkezvén, jön a lassítás (dead-pull) — s ez megrontja a nyugodt, ruganyos jármódot s ártalmas a ló szuszára is. Ez nem szól a professionatus kocsisoknak ; mert majdnem mindegyiknek megvan a maga rendszere — s láttam helyeseket is. Amit mondtam, hasznára válhat egyik-másik úr-kocsisnak és oly fiatal embereknek, akik még nem állapodtak meg elveikben, s talán megörülnek az én útmutatásomnak. A zabiákra nézve is van egy két szavam. Nem szeretem a nagyon keményeket s különösen a complicáltakat. Ezeknek a feltalálóik azt hiszik, hogy én előítéletek vagyok, pedig nem ugy van. Az a ki lovát az egyszerű zablával vagy trénzlivel nem tudja hajtani, az adja el a lovát. A complikáltabb zabiák hazája Anglia. Ott ezer ily zablát alkalmaznak addig, mig minálunk egyet: s hol vannak jobb ügetőlovak ? Ily zabiákat többnyire oly emberek találnak fel, a kiknek semmiféle gyakorlati tapasztalatuk sincs, hogy egy sebes ügetővel mikép kell bánni, hogy az szépen, egyformán ügessen s hogy teljes képességét kifejtse. A jószáju ló — pedig rosz száj csakis a rosz idomitás és rosz hajtás következménye — annál jobban engedelmeskedik s annál gyorsabban mozog, mentül könnyebb a zabiája. (Vége kövj.) az a YADASZAT és LÖVÉSZET. Vadtenyésztésünk állása. Gács, aug. 2. Igen tisztelt szerkesztő ur! Becses felhívásánál fogva, vadtenyésztésünk és folyó évi egyéb, a vadra és vadászatra vonatkozó körülményekről jóllehet még idényünk be nem érkezett, van szerencsém önt értesiteni, hogy a mult évi zordon tél — daczára minden etetés és gondozásnak — az apró vadra nézve nagyon ártalmas volt. A szolid fáczánost beszüntettük s nyul pedig oly csekély számban mutatkozik, mint soha. Az aratás már bevégezve levén, látható, hogy reményeink nagyon kétesek, miután a fogoly a télen majd egészen kiveszett. — E hiány pótlására az Exinger féle igen megbízható, évek óta igényeinknek megfelelt bécsi firmától 100 fáczán tojást (dbja 50 kr) 100 fogoly tojást (dbja 20 kr) hozattunk, és jóllehet az itteni fáczánok alól és közül 100 tojást szedetett el a fáczánvéd, összesen csak is 3 fáczán és 9 fogoly kelt ki! — Nemde „Oleum et operám" mondhatnók! — Panaszolván bajunkat a firmánál, azt nyertük válaszul, hogy ez másutt is ugy van ez évben*) és a firma jövőben tojás szállítással nem fog foglalkozni. A mi foglyainkat illeti, a tudositások nem igen kecsegtetők, és végül is tökéletes igaza van t. cz. szerk. urnák, ki a vadászlap 29 száma 322 lapján igen helyesen indokolja azon nézetét, hogy a fogoly állomány hazánkban évről évre csökken; de ennek oka nem éppen a mesterséges tenyésztés hiányaiban rejlik, ámbár itt a tótságon 74 Q mfdön egy fél század óta soha senki magunkon kivül nem tenyésztett ; hanem kipusztult a végnélkül barangoló kuvaszok, macskák, ölyvek, szarkák, aztán görény főleg pedig menyét elszaporodása miatt, melyek valódi átka minden tenyésztésnek, s mindaddig még a birtokosok az ártalmasak *) Valóban, mint méltóságod lapunkban már olvashatta, két-három ismerősünknek előre is kijelentette Exinger, hogy a nedves május miatt a tojások egyrészt alig ha el nem zápult. Szerk. pusztitásat erélyesen meg nem kezdik s lődijjakat nem adnak : addig az általános vadszaporodáás csakis „pium desiderium" marad. Annál inkább midőn a nemesi birtokok lassanként uj kezekbe jutnak. No már pedig ez újkori földes urak nem hogy tenyésztenek, de fajtástól kiirtatják még az utolsó tapsit is, mert hát ennek irháját jó áron fizeti a kalapgyártó. Ily viszonyok között valóban csak szenvedély ösztönzi a kitartást, el nem csüggedéssé. A mi fürjeinket illeti, e kedves vendég évek óta kerüli a vidéket,*) csakis szórványosan zeng imitt amott. Fővadunk, dámés őzvadunk nevezetesen szép, jó, erős és számos. Végül még valami: A V. és V.-lapok 31. számában, barátom Csetneki neki ront az 1872. VI. tknek és gyakorlati felfogáson alapult tapasztalásával igyekszik a hiányokon segiteni. — Ismét csak azt mondhatom, hogy tökéletesen egyétértek tisztelt bajtársommal, csak hogy én a fegyelmi eljárást is roppant hiányosnak látom; sehol a fegyver elvétele, elkobzása vagy raegsemisitése; —Semmi utólagos policziális felügyelet — a vadász jegyek iránt éppen semmi ellenőrzés; a ki akar szerez a ki nem akar nem szerez, és mindenki vadászik.— Talán nem igy van? Viszonlátásig és vadászüdvei maradtam. Julius 30. 1830 az egy öreg vadász. * * * Dörögd (Veszprém-m.) 1880 aug. 6-án. Tisztelt szerkesztő ur ! Mostoha kilátásaink vannak e vidéken a fürj- és fogolyfélékre. Persze itt mesterséges vadtenyésztés nem űzetik. Igy biz' a kedvezőtlen időjárás miatt az apró vad évről évre mindinkább fogy. . E hó 15-én Pápa táján kezdem meg vadászataimat, majd akkor ha érdemesnek találom — küldök arra vonatkozólag egy kis közleményt.**) Eddigelé szarvas és őzre vadászván, azt tapasztalom, bogy mig a szarvas-féle kevesedik, az őzek ép oly arányban szaporodnak. Mutatja az, hogy évekkel ezelőtt ugyanazon a vadászterületeken többnyire szarvast lőttünk, az idén pedig csakis 3—4 darab őz esett. Mindenesetre a vadásztörvénynek nem helyeselhetem amaz intézkedését, hogy a vadászatot aug 15-ig tiltja, fürjre — fogolyra aug 1-én megkellene engedni. Eőry Farkas Kálmán. * * * Pucho (Trencsén megye) aug. 3. T. szerkesztőség! — Nálunk az időjárás a vadszaporodásra kedvező volt s ugy látszik mintha a természet pótolni akarná a téli hiányt. Nyul meglehetősen, őz sok mutatkozik, — a sertevad meg annyira elszaporodott hogy pusztítani nem győzzük; — sajnos azonban, hogy a fogoly vidékünkön oly kevés, hogy egyes vadászok már évek óta nem puskázhattak e kedves madárra;**) hasonlóan kevés a fürj is, — ellenben nagyon elszaporodott a medve, ugy, hogy már Trencsénen alul is lőhető, ezek jó mulatságot fognak szerezni. Szarvas és fáczány vidékünkön nincs, ellenben egy idő óta a hiúzok mutatkoznak. M. S. *) Ezelőtt vagy 6 héttel, tehát julius közepe felé a pesti határban, különösen a Páskálraalmi réten (az egész határban vadászati joggal birván és kíváncsiak levén a vadszaporodásra) több reggel szép számmal hallottuk a fürjet: mig a mult vasárnap - egy vizslát akarván kipróbálni (K. L. és St. I. urak társaságában) és én recomendálván a helyett, már csak alig itt ott találtunk; épp igy pár nap előtt (augusztus elején) a Dunántúl Martonvásár és Ercsi közt fekvő szent-mikiósi határban, hol pár hét előtt még szép számmal voltak — semmit sem találtunk. Oka alkalmasint a nagy forrósság, mely elől hűvösebb vidékekre húztak. Szerk. **)Bizonyára érdekes fog az lenni, — kérjük. Szerk. ***) Ajánljuk a tenyész-foglyok szerzését; — lásd lapunk 29-ik számát. Szerk.