Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-07-29 / 31. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. JULIUS 29. 1880. amaz előfeltételek, melyek Angliában egyes tenyészállatok óriási magasságú árát eredményezték. Igaz ugyan, bogy a határzár következtében, mely Ausztriában törvényerőre emeltetett, s mely egyidejűleg nálunk is kell, hogy foganatosíttassák, a húsárak emelkedni fognak, ezzel párhuzamosan azonban a ló ára is fog emelkedni, miután a hústermelésre fordíttatván, akkor a szarvasmarha-tenyésztésnél a fősúly — a munkához a ló fog nagyobb mérvben felhasználtatni. A mindinkább súlyosodó termelési viszonyok, a szakértelem terjedése s általában a gazdászatnak bár laisú, de fokozatos fejlődése az állattartás és tenyésztésnek az ogyes használati ágak szerinti átalakítását és különválását eredméuyezték. Hogy mily phisiologicus, sőt morphologicus változásokon mennek keresztül egy kitűzött czél tekintetében való következetes tartás és tenyésztés folytán háziállataink: bizonyítja ama tény, miszerint a hústermelés, kora fejlődés és lehetőleges takarmányértékesités czéljából te nyésztett angol húsjubok s különösen a hústerme'és tekintetében világhírre méltán emelkedett Shorthorn tüdőjének mind súlya, mind köbtartalma az élősúlyhoz, a hussúlvhoz, vagy a mellkas külső kerületéhez arányitva, feltűnően kicsiny; mit a következő táblázat*) mutat: to -as •= >> 2 fi » « S-OJÍ c <: 2 is iiÁSSeg Á[ns-snq ipsa R.iÁ[tis 01? 001 tl([iir paÁSau t v Ápis pia BÁ[ns pprv) v uaqiai -3(11 0J8[I1.T3H SRn natn v o I .n Űs » ti Más állatnemeknél hasonló különbségeket találunk, melyeket nemcsak faj, de a felnevelési és tartási mód is eredményeznek. A mesterséges takarmány termesztés terjedésével és a húsárak emelkedésével, mint máifentebb emlitém a szarvasmarhánál, a kora fejlettségű hústajok tenyésztése lesz legjövedelmezőbb; ezeknek azonban kiesiny és fejletlen légző szerveik levén, az igavonásra alkalmatlanokká válnak. Nem tartom feleslegesnek e helyütt azt is felemlíteni, hogy a kérődzők nagykiterjedésű és súlyú (körűibe lől 125 u.) gyomruknál fogva az igavonásnál Dr. Wilkens. Form und Leben der landwirthschaftliehen Hausthiere 270. §. 736 lap Baudent Emilnek a Poissy hizó -marhakiállitáson tett észleletei alapján oly teherrel vannak terhelve, mely a lovaknál nevezetesen csekélyebb, már pedig közisineretű tény, mily akadály az erőkifejtés eredményénél a mozgató erő nagyobb megterheltetése. A gazdasági gépek terjedésével a lófogatok hasznossága, sőt nélkűlözhetlensége mindinkább előtérbe nyomul. Minden productiv működésnél igazolva látjuk e mondat igazságát „az idő pénz", de a mezőgazdaságnál különösen, a hol ne ncsak a munkák megtörténte, de kivált azok összehalmozódásánál idejében való és gyors keresztülvitele döntő befolyással bir a a működés eredményére nézve. Ha a mezőgazdasági munkáknál párhuzamot vonunk a ló és szarvasmarha gyorsasága és munkaképessége között, már empe ricre is ama meggyőződésre jutunk, hogy a ló gyorsabb és kitartóbb; de eme meggyőződésünkben még egész szabatosan keresztülvitt tudományos kísérletek inkább megerősítenek. U. i. Dr. E. Perels kísérletei alapján lassú igavoaásnál a ló gyorsasága másodperczenként 1.17 meter, az ökör gyorsasága másodperczenként 0.75 meter. Nyolcz órai munkaidőt véve fel egységűi a ló egynapi összmunka eredménye: 2,361,600 meter kilogramm, az ökör egynapi összmunka eredménye 1,404,000 meter kilograoim, az ökör gyorsasága ugy aránylik a ló gyorsaságához, mint 1 : 1.55, az ökör munkájának összeredménye ugy aránylik a lóéhoz, mint 1 : 1.68, vagyis a ló valamivel több, mint félszer gyorsabb az ökörnél és munkaeredménye valamivel több, mint háromötödével nagyobb. Amaz ellenvetéssel lehetne állitásaim eile • nében élni, hogy az ökör tartása kevesebbe kerül, mint a lóé; a nélkül, hogy az izomműködés élettani alapját s a róla elterjedt nézeteket bővebben fejtegetném

3) feleletül a következőket: Az izomműködés eredménye ama feszerőnek, melyet az anyagcsere az izomzatban élőidiz s mely cselekvési rugóját a központi idegrendszertől nyeri. Az izomerő nagysága egyenlő központi ideginger mellett a feszerő nagyságától függ, inely az anyagcsere eredménye levén, az anyagcsere növekedésével a feszerő is növekszik. Az anyagcsere nagysága, hatályossága és gyorsasága szoros összefüggésben van a keringési fehérnye (Zirkulations Eiweiss) mennyiségével, mig ez viszont a táplálékban nyújtott emészthető fehérnya-anyagok (Protein Stoffe) mennyiségétől és azoknak a légeny nélküli tápanyagok (Kohlonhidrate)hoz való arányától tételeztetik fel. Az izomműködés és annak nagysága döntő befolyással bir a zsirrészek felhasználására.

4) Ezek alapján tehát bármely állatnemnél egy adott nagyságú izomműködés létrehozására és fentartására egyenlő mennyiségű emészthető és kihasználható fehérnye és zsir szükséges. A lovak a nekik rendesen nyújtani szokott táplálékban (széna és bereneműek és szemes takarmány) a fehérnye-anyagokat egyenlő, a zsirrészeket majdnem egyenlő mérvben emésztik meg, mint a kérődzők, mit alább fogok beigazolni. Az ökör táplálása tehát nem olcsóbb, mint a lóé. A tapasztalásból is tudjuk különben, ba az ökröt kellőleg ki akarjuk használni, s a benne fekvő tőkét nem akarjuk gyümölcsözetlenűl hevertetni, koplaltatási módszerrel semmire sem megyünk, hanem hatalmas erőtakarmány - adagokat vagyunk kénytelenek nyújtani. E helyütt méltán idézhetjük Dr. I. Kűhn szavait.

5) „Eine übermässige Strohfütterung ist eine Verschwendung, die einen Krebsschaden sehr vieler Wirtschaften bildet. Ewiger Streustrohmangel, wenig und schlechter Dünger, schlecht geuährtes Vieh, geringe und doch kostspielige Leistung." (Vége küv.) 3) O. Nasse Archiv für Phisologie II. Dr. K. Hermann Grundnisse der Phisiologie. Dr. It. Heidenheim. Mechanische Leistung Wiirmeentwickelung uud Stoffumsatz bei der Muskelthätigkeit. 4) Dr. M. Wilkens. Form und Leben der landwirthschaftliohen Hausthiere 599 lap. Settenkoffer és Voit kísérletei. j Dr. I. Khiin. Die zweckmassigste Ernährung des Rindviehes. 260 lap. Az iigető ló idomítása és behajtása, (Folytatás.) XI. Az erős lovak keményebb idornitást kívánnak. — A szoktatás előnye. — Előkészítés a tiz-mértföldes versenyre. — Etetés ezen idő alatt. — A „trial"-ek Verseny-talctika. Az eddig mondottakból önkényt kiderül, hogy az elért jó conditio daczára az egyes lovak működésében nagy eltérések mutatkoznak, mihelyt az általuk befutandó távolság nagy, továbbá az is, hogy ha egy egész istállót versenyképessé teszünk, nem találunk ebben két lovat, melynél a kezelés egyforma lett volna. A jókedvű és erős testalkatú ló keményebb bánásmódot tűr el, de többet is várhatunk tőle, mint egy másiktól, bármenynyire is vesződjék vele az idomár, feltéve, hogy amannak jó lábai vannak. Vannak oly ügetőlovak, de telivér vágtató versenylovak is, melyek roppant sok munkát igényelnek, hogy a „legfittebbekké" váljanak, s melyekről tudjuk, hogy csak úgy érhetik el a tökély fokát, ba kemény munkán mennek keresztül. Tudva ezt, hogy t. i. nincs oly kemény munka, melyet ki ne birnának, az ily lovak idomítása nagyon egyszerűsíttetnék, ha akadályúl nem szolgálna a lábromlás folytonosan fenyegető veszélye, holott étvágyuk s általában egészségük mindig kiváló jó állapotban van. Idomitásuk folyamában folytonosan és kiválóan kell tehát a lábakra ügyelni, s ha a kemény munka, melyet tökélyre való emelésük megkíván, elgyengülést s gyuladásos symptomákat idézne elő, az izzasztáshoz kell nyúlnunk, hogy fölösleges dolgok eltávolíttassanak. Ha a lovak lábai nem szenvednek, úgy hogy rendes izzasztás s rendkívüli munka mellett érhető el a tökély, akkor tökéletesen megbízhatók az ily lovak; akar két napig is folyvást ügethetnek. Ha azonban a lábak állapota olyan, hogy rendkivűli izzasztásokat s csak közönséges munkát kell alkalmazni, mindig ki lehetünk téve kedvezőtlen esélyeknek. Conditiójuk ugyan, lehet, hogy nem hagy kívánni valót, s valószinű, hogy a belső és külső zsír, úgyszintén egyéb fölösleges dolgok eltávolíttattak; de a közönséges munka folytán az izomszervezet nem fejlődött ki anynyira, liogy feladatuknak megfelelhessenek. Ezekből láthatjuk, hogy az izzasztás nem teszi „fit"-té a lovat, habár testi conditiója jó, s azt is, hogy az eféle „gőzfürdők" nem pótolhatják a természetes lefolyású munkát. Szabály gyanánt felállítható az, hogy a legjobb lovak legtöbb munkát igényelnek, és pedig két okból. Az egyik az, hogy húsok keménysége nem múlik el oly hamar, mint a gyengébb természetű lovaké. A másik az, hogy ama nagymérvű működést, melyre az ily lovak hivatva vannak, csak akkor várhatjuk tőlük, ha mozgási képességük jól van kifejlesztve s állandósítva. Meg vagyok győződve, hogy midőn az angol síkversenyidomárok az akadályversenyekre készítették lovaikat, nem tudták felfogni azt, hogy lovaik hirtelen kidőltek, habár conditio tekintetében elsőrendűeknok lenni látszottak. Csakhamar rájöttek, hogy hiányzott az ugrató képesség fejlesztéséhez szükségelt munka. A lovakat csak a sík-futáshoz szoktatták, s kitiinő conditiójuk daczára, nem volt meg az izmokban az ugrató erő. Ezt csakis az ugratási idomitás által lehetett kifejleszteni. Ezekből önkéuyt következik, hogy — feltéve miszerint az egészséges conditio és a lábak jósága nem