Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-07-29 / 31. szám

290 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. JULIUS 15. 1880. nyésztőket véleménycserére a felett: mi okozhatja azt, hogy telivér lovaik folyvást vereséget szenvednek?, hol kellene segiteni „Alapelvűi véve úgymond, a) hogy a félvérlótenyésztés javítására lehelő jó telivér anyag elkerülhetlenűl szükséges, és b) hogy a telivértenyésztés próbatételek (azaz versenyek) nélkül nem képzelhető" — igy folytatja: „Hogy az orsz. lótenyésztés számára jó félvér hágóméneket tenyészthessünk, egy csomó elsőosztályú telivér ménre van szükségünk; miután ilyeneket nem vásárolhatunk annyit és oly kitűnő minőségűt — mintamennyire okvetetlen szükségünk van: kénytelenek vagyunk nevelni, mely czélra nagyszámú anyákra van szükségünk, melyek ivadékait a versenypályákon kell kipróbálnunk. — Erészben nem panaszkodhatnánk; versenypályáink nagyobbrésze igen jó; a versenyek népszerűek s jövedelmökből sok és nagy versenydijat adhatunk ; a versenyek czélszerü beosztása a központi Union-Club kezében fekszik — s mégis évek óta vernek bennünket szomszédaink; évek óta alig bírtunk egy első osztályú mént nevelni, mig szomszédaink túlhaladnak bennünket: ergo a hibának tenyészrendszerünkben kell lenni. Vagy az anyag nem elég jó még, vagy éghajlatunk nem való telivértenyésztésre? — Első esetben még jobb anyagot kell vásárolnunk ; s ezek próbatételére a versenyeket koncentrálni, s a dijakat központosítni a sok apró hely helyett — hol sok haszontalan anyag futkos, s ezeket kiküszöbölni. Ha azonban éghajlatunk vagy földünk nem volna alkalmas a telivér ló finom belső és külső kötszövetei felépítésére: akkor az eddigi utat el kell hagyni, akkor társulatoknak kell alakúlni, kik elég pénzerővel rendelkeznek, hogy Angliában a legjobb anyakanczákat összevásárolják, ott elsőrendű apalovakkal fedeztessék, s aztán ezek csikait két- sőt hároméves korukig ott idomíttassák, futtassák és kipróbálják; az igy nyert legjobb méneket aztán áthozzuk; egyszóval: Angliában kell— szakavatott ember kezelése alatt — egy ménest alakítni, hogy néhány elsőrangú mént neveljünk oly apáktól, melyek különben soha sincsenek rendelkezésűnkre. A királyi ménes concurrentiájáról majd máskor, egyelőre úgy se baj — együtt futunk s együtt vernek bennünket — sőt ez egygyel több ok a fentebbi javaslat mellett, mert látszik, hogy a királyi ménes sem tud — daczára a roppant áldozatnak, mit jó anyagbeszerzésére forditott, s daczára az intelligens kezelésnek — jobb lovakat nevelni mint a magántenyésztő. — Eddig a „Sporn" levelezője, mihez csak annyit teszünk, hogy mint látszik, a szenvedély őt is elragadja s túlzóvá teszi. Voltak s vannak nekik is jó nevelt lovaik; s voltak idők: midőn a Habnok, Basedowok, Willamovitz, s később Renard tenyésztményei hosszú évek során át megjelentek a pesti és bécsi gyepeken s verték lovainkat; pedig itt is voltak nagy tenyésztők, kik sokat áldoztak, de aránylag még sem annyit, mint akkor Németország. A mi az apalovakat illeti: egyedüli erőnk Buccaneer és Cambusean — még nem saját tenyésztésünk, és még nem is tenyészthettünk (értve mult időket) egyet is olyat, mint minőt nekik Turnus, Savernake, Seahorse, Scherz, s a többiben sikerült tenyészteniük. — Buccaneertől is van nekik oly j > apalovuk Flibustierben, mint nekünk Gamecock; s Ostregertől volt Prímásuk — minő nálunk (a telivérre nézve) Eredmény nem lett. — Az egyedüli hátrány — miben ők, nézetünk szerint, laborálnak, az: hogy később tavaszodik, s igy a csikók fejlődése is hátrább marad, s maga a training is később kezdődik. Őszre kelve — ép annyi jó lovuk van, mint nekünk, s többnyire megfordul a koezka. * * * Ugyané tárgyról Nr. 2 is elmélkedik, s három legfőbb javaslata a baj elhárítására, mentől több jó anyag behozatala; hogy pedig a versenyzők erre ösztönöztessenek, magasb importdijak egy részről, más részről a versenypályáról lelépő ménekért magasb vételárak az állam részéről. Második javaslata: az istállók költségeit leszállitni az által, hogy a sok másodrangú pályák helyett miűden csak Berlinben koncentráltassék; e végből még Hamburgot és Baden-Badent is feláldozná. A vidéki gyepek (úgymond) elégedjenek meg a kis urlovar-sporttal; igy minden lónál meggazdálkodnak 2000 márk utazási költséget, s ezt jó anyag vásárlására fordíthatják. A mi (3-szor) a climaticus viszonyokat illeti, azok szerinte Dániában még roszabbak, s a dánok mégis tudnak jó lovat nevelni; annyi azonban igaz, hogy Északnémetországban később tavaszodik, mint a Dunánál, s ezért javasolja, hogy a tavaszi versenyek Németországban ne april, hanem május közepén kezdődjenek, ekkor nem lesznek kénytelenek a trainerek, a kemény tél által megszakított gyakorlatokat sebes és nem eléggé rendszeres munkával helyettesítni, s akkor egy részről nem romlanék el korán annyi anyag, más része jobban kifejlődve és kikészülve jelenne meg a versenyeken. Azt is kívánja, bogy Graditz mint államménes ne versenyezzen, hanem csak csikókat neveljen s adja el azokat a versenyző sportmaneknek. Csak mióta Osztr.-Magyarországban igy tesznek — vehető észre haladásuk. — Végűi — mondja — hasonlitsuk kissé öszsze programmjainkat, és dijainkat — melyekre szomszédaink lovai is koneurrálhatnak — azokkal jniket ők nyújtanak neküuk, s ki fog tűnni, hogy nálunk minden nagyobb versenytéren naponkint nyitva van ellenfeleinknek egy-két nagyobb dij, mig ők aránylag kisebb dijaikat egész birodalmuk terére osztották szét, — s igy a nagy távolság miatt nem használhatjuk ki. — Utoljára ama tenyésztőket nyugtatja meg — kik az állami csikók vásárra vitele végett saját felnevelésük árának sülyedésétől tartanának a koncurrenicza folytán, s azt mondja, hogy a kereslet jó ló után még mindig nagyobb — mint a kínálat. * * * A mellett, hogy a hoppegarteni pályán külön rendezett juliusi versenyek igen látogatottak, Berlin keleti részén egy uj versenypálya, illetőleg egy társulat keletkezett, 900,000 márk részvénytőkével, mely a Lankwitz Lichterfeldi mezőn lóversenyeket tartand és dijakat ad reá. Első versenyeit augusztus 1-én és 3-án tartja, többnyire handicapek, gát- és akadályversenyek 1000, 1500, 2000 márk dijakkal. Ogy látszik, hogy a hyppicus-mulatságok iránt Berlin ép ugy hevül, mint Páris és London, melyek környékén az utóbbi évtizedben 5—6 versenypálya keletkezett, többnyire részvénytársulatok útján. A lichterfeldi uj pálya intézői és birói tisztségét ismeretes sportnevek (br. Cramm, von Oertzen, gr. Schmettow, von Boddien stb.) viselik. A nevezések augusztus l-re igen jól ütöttek ki, (10 —15 minden futásra) s ép azok a lovak, melyek a hoppegarteni gát- és akad. gyepen futnak. * * * Angliában mult héten folytak le a newmarketi juliusi versenyek, melyeken a walesi hg és Keresztély schleswig holsteini hg is jelen voltak. A 2évesek leggazdagaob diját (50 font tét mindegyik. 30 bánat, 56 aláírás,) a July-Stakest, lord Falmouth nyerte saját nevelésű Bal-Gal kancza csikajával (apja Adventurer, a Cantiniére, Stockwelltél és Cantinetől) tizenegy vatélytárs ellen 8.11 teher alatt, de csak egy fejjel az utolsó pillanatban, az Amerikából átjött Iroquois mén (ap Leamington, a Maggie B. B. 9 st.) ellen, mely Mr. Lorillard tulajdona; 3-dik Batthyány hg Neophite (9 st.) ménje. Kár, hogy a győztes, melyet az idén legjobb 2évesnek tartanak, nem igen tiszta léhlzéssel bir, mit anyjától örökölt volna, mely sípolt. Hogy Iroquois veszedelmes ellenfél volt, kitűnt mindjárt harmadnap, midőn a Chester FieldStakest játszva nyerte 10 jó csikóból álló mezőny ellen; lord Falmouth két csikóval (Lennoxlove és Golden plover) küzdött e díjért, de megveretett, pedig az utóbbit magán-kipróbálás szerint sokkal jobbnak tartotta, mint Bal-Galt. Lagrange gróf Panique csikaja (ap Gabier a Princesse), mely 2-dik volt e dijban, másnap a Stetchworth Stakes-ben könnyen győzött Lefévre úr Cotonnade kanczája s több vetélytárs ellen. A walesi herczeg serlegét lord Vivian sga ménje Fortissimo (ap John Davis, a Vocalist) vitte haza ; máso dik Mr. Langley p k Sleeping Beauty, 13 csikó futott. « * . * A newmarketi léves árveréseken Mr. Chaplin csikaiért fizették átlagosan a legnagyobb árakat. Hermitnek, melylyel 1867-ben Mr. Chaplin a Derbyt nyerte Hastings marquis ellen, egy leányaért Straychottól, 1500 guineát fizettek; ugyanennyit adott Peck, az idomár, Sterling egy fiáért a Siluria-kanczából, ez utóbbi a hires Kisbér anyjának Wenlocknak testvére. Ez volt a legkiválóbb csikó, és Mr. Gretton, a gazdag serfőző, egy órával később 2000 fontot adott érte. * * * Az 1882-dik évi angol Derbyre 210, az Oaksra 150 nevezés történt; pár év óta folyvást csökken, mit alkalmasint a megszaporodott nagy 3éves dijak okoznak, mint például az epsomi Grand prixe 1000 fonttal, melyre 235 csikót neveztek; igy jobban szétoszlik az anyag s látható, hogy a nagy tenyésztők, mint gr. Lagrange, Mr. Lefévre, lord Falmouth, Duke of Westminster, kik azelőtt 10—15 csikót neveztek a Derbyre, most kétfelé osztják s 6—7-et jegyeztek. — Az arány az utóbbi 4 évben a következő: 1879-ben Derbyre 290, Oaksra 186 1880-ban „ 265 „ 199 1881-ben „ 247 „ 185 1882-ben „ 210 „ 159 Tőlünk neveztek: Baltazzi Arisztid a Beniczky Gábor által nevelt Scottisch Chief Chilham csikót, és a Kisbér—

Getroffentöl neveltet. A General-Hope társaság, melyről azt hallottuk, hogy Angliába szándékszik áttenni istállóját — nem nevezett semmit; gr. Festetics Tasziló is csak az Oaksra nevezett egy kanczát, a Buccaneer-Curieuse csikót, Berzencze féltestvérét. * * * Az 1882 dik évi Grand Prix de Paris-ra 338 egyéves csikó neveztetett, a világ minden részéből. Tőlünk is hét csikó, u. m. gr. Zichy Béla p k Alcon, (ap Buccaneer a Voltella); Mayer A. sg k Aquarell, (ap Cambusean a Gouache), br. Springer G. a br. Üchtritz által nevelt Springfield- Tripaway kanczát nevezte, továbbá a Buccaneer-Verbena csikót, és egy See-Saw-Adelinát. Baltazzi Arisztid pedig azt a kettőt, melyet az angol Derbyre is nevezett. — A Grand prixre vonatkozólag a „Köln. Zg." correspondense a következő, reméljük csak anekdotát közli. „Tudvalevő, hogy a Jockeyclub tribünje a jul. 14-ki nagy katonai szemle alkalmával elzárva és egészen üres volt; ez tüntetés akart lenni a köztársaság ellen. Páris város tanácsa ezt rosz néven vette, miután 50,000 frankkal és több mással járul évenkint a club versenyeihez a „Grandprix-ben, azonkivül a pálya is — mint az egész boulognei erdőcske — a város tulajdona, s a Jockeyclub csak haszonbérben birja. A tanács-ülésben e napokban tehát indítvány fog tétetni, hogy a Jockeyclubnak ne adjanak többé segélyt, s hogy a versenytér szerződését, mely a jövő évben lejár — ne ujitsák meg többé. — A Kölner Zeitung levelezője — ki ugy látszik egy türelmetlen republicanus, azt teszi hozzá: „természetes, hogy ez indítván}' elfogadtatik." — Majd meglátjuk, noha azt hiszszük, miszerint Páris