Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-06-24 / 26. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENY-I.AP. 248 holnap talán Szerbiában is találunk. — Megkaptuk a pardubitzi őszi meeting programmját is, és legközelebo teljesen közöljük. Most csak annyit, hogy az értékes prágai Criteriumon kivül (2évesek versenye) melyre már tavai neveztettek csikók, a 2évesek számára még egy értékes dij lesz, a Kladrubi 2000 frt. A másik két verseny — steplechase, és pedig az egyik handicap, és ennek dija körülbelül 5000 írt! a másik Asszonyságok tiszt.-dija, vadász akadályverseny. Mind a három futásra szept. 1-jéig lehet nevezni. * A napokban leszDek (junius 27 cs 29-en) a lembergi versenyek. Csupán Gácsországban nevelt, vagy ott ellett és nevelt lovak concurrálhatván az ottani dijjakra — Magyarországból és Ausztriából egyetlen ló sem fog szerepelni, s igy semmi mértéket sem vehetnek, minő fokon állnak tenyésztésükkel. Az a

z _ bocsánat az 1000 és 2000 frtos államdijakban még is lesz egy pár lovuk, melyek a bécsi versenyeken megfordultak e czélból, és pedig Myslovszki lovag Miss Morningtonja, ucliocky ur Preciosa és Margarite nevü kanczái és Wolanski lovag Choralja. Miss Mornington egy nagy szabású 3éves, a melynél csak a helyes felnevelés és trainirozás hiányzott, hogy kiváló ló legyen. — Összesen miDtegy 14 ló van nevezve; több aligha is van trainingben egész Galieziában. VERSENY-FELTÉTELEK. Programmok a pesti gyepre 1881-re (őszszel). Import-díj. 1000 forint. Futhat minden belföldi 3é mén és kancza, mely a magyarországi lótenyésztési alap által behozatott kancza ivadéka. Táv. 2400 m. Teher: ménre 54 k'lo, kanczára 53 kilo. Tét 100 frt. bánat 40 frt, 1881. márczius 31-éig jelentve csak 20 frt. A második ló a tét és bánatok felét nyeri. (Nevezés 1880. augusztus l én.) 1882-re ítavaszszal). Egyesült nemzeti dtj. 1881-től kezdve összesen 600 drb 10 francos arany. Futhat minden magyarhoni (azaz Magyarországon ellett és nevelt) 3éves mén és kancza. Táv. 1600 m. Teher 56 kilo, kanczára 1 és fél kilo kevesebb. Tét 50 darab 10 francos arany, bánat 25 arany, a verseny előtti év október 31-éig jelentve 10 arany. A tét és bánatok fele 200 aranyig a második lóé. A csikó egyéves korában nevezendő. (Nevezési zárnap 1882-re 1880 augusztus 1-én.) Hazafi-díj. 500 darab 10 francos arany. És pedig 300 drb 10 francos arany állami (az engedélyezés bevárandó) és 200 drb 10 fre arany alapítványi és egyleti dij. — Minden magyarországi 3é kancza számára. Táv. 1600 m. Teher 56 kilo. Tét 25 drb 10 francos arany, bánat 10 drb 10 fre ar. A 2-dik ló a tételek és bánatok felét nyeri. A csikó egyéves korában nevezendő. (Nevezési zárnap 1882-re 1880 augusz. 1-én.) Vándorló ivadék verseny. Dij 3000 forint. Futandó 1878-tól felváltva Budapesten vagy Bécsben a májusi versenyeken. Adják fele részben a magyarországi, felerészben az ausztriai Import-egylet, 3éves belföldi nevelésű mének vagy kanczák belföldi ivadékainak, vagy valamelyik egylet által behozatott kanczák belföldi ivadékainak. Táv. 2400 m. Teher 57 és fél kilo, kanczákra 1 és fél kilo kevesebb A belföldön nevelt mén vagy kancza ivadékainak 2 és fél kilo, mindkét belföldön nevelt szülő ivadékának 5 kilo teher könnyebbség. Tét 150 frt, bánat 75 frt, de csak 25 frt ha a nevezési zárnap után egy év alatt jelentetik. A 2 ik ló 500 frtig kap a tételekből és bánatokból, a 3 ik ló tételét menti. Heréltek kizárvák. Nevezni kell egyéves csikókat minden év augusztus 1-éig. 1882-re 1880 augusztus 1-én. 1882-re (őszszel). St.-Leger. 2000 frt Lovaregyleti dij. Minden belföldi és németországi 3é ló számára. Tartandó az őszi versenyekkor. Táv. 2800 m. Teher mén 58 kilo, kanczára 1 kilo kevesebb. Tét 200 frt, bánat 100 frt, kisbánat a versenyév márczius 31-ig jelentve 50 frt. — A 2-ik ló a tételek és bánatok felét nyeri 1000 forintig. (Nevezés 1882-re 1880 augusztus 1-én.) Import-díj. 1000 frt. Futhat minden belföldi Séves mén és kancza, mely a magyarországi lótenyésztési alap által behozatott kancza ivadéka. Táv. 2400 m. Teher ménre 54 kilo, kanczára 53 kilo. Tét 100 forint, bánat 40 frt, 1882. márczius 31-óig jelentve csak 20 frt. A második ló a tét és bánatok felét nyeri. Nevezés 1880. aug. 1-én. 1884-re (tavaszszal). Ivadékverseny-dij. 1000 frt, melyet 333 frtnyi egyenlő részben a bécsi, pesti és prágai verseny-egyletek adnak össze. 1880-ban ellett belföldi és németországi mének és kanczák számára. Táv. 2000 meter. Teher 54 kilo, kanczák 1 és fél kilo kevesebb, egy 3éves verseny nyerője 1000 frt felül, 2 kilo több. Tét 200 frt, bánat 100 frt, de csak 50 frt ha a bánat az ellési évben jelentetik. Ha nincs ellés, nincs bánat. A 2-dik ló kettős tételt nyer. A nyerő az 1000 frt dijat és a tét és bánatösszeg maradványát nyeri. A kanczák hol, és mely mén által történt fedeztetése 1880 deczember 31 ig, az ivadék pedig 1881. augusztus 8-áig bejelentendők Sárkány János Ferenez lovaregyleti titkárnál Budapesten Nemzeti Casino II. emelet. — A bejelentés elmulasztása bánat-nyilvánítás. A bukaresti öszi versenyekre ELSŐ NAP. szeptember 28. — október 10. I. Az uralkodó fejedelem dija. Gátverseny. Futhat minden ló, mely romániai lakos vagy Komán iában lakó külföldi egyén tulajdona. Táv. 2000 meter. Tét 150 franc. Fele bánat, lia szeptember 15-ig bejelentetik. 1. dij. Tiszteletdíj, Ő fensége által adva. 2. dij 500 franc. II. Román hadseregbeli tisztek versenye. Sikverseny. Táv. 2000 m. Tét 40 franc, fele bánat. 1. dij 1000, 2. dij 500 franc. 3. A tételek 250 franc-ig. III. A Román Jockey-Llub dija. (Román Derby.) Sikverseny 3 és 4é számára, melyek Romániában ellettek és tenyésztettek, s melyek a román JockeyClub ménes könyvébe be vannak vezetve. Táv. 2000 meter. Tét 200 IraDC. Fele bánat, ha szeptember 15-ig bejelentetik. 1. dij 5000, 2. dij 1000 franc. IV. A Jockey-Club alelnökeinek dija. Sikverseny. Minden ló számára, melynek tulajdonosa a román Jockey-Club tagja. (A nyertes 1000 francért reclamáiható.) Táv. 2500 meter. Tét 150 franc. Fele bánat, ha szept. 15-ig bejelentetik. 1. dij 2000, 2. dij. A tétek 500 franc erejéig. V. Katonalovak versenye. Sikverseny. Táv. 1500 meter. Tét nincs. 1. dij 500, 2. dij 200, 3. dij 100 franc. MÁSODIK NAP. (Szeptember £9. — Október 11) I. Pascani dij. Oly lovak számára, melyek romániai lakos tulajdonát képezik s vagy még nem futottak, vagy nem nyertek 1., 2. vagy 3. dijat. Táv. 1500 m. Tét 40 fre. — 1. dij 1000 fre. 2. d. a tétek. II. Asszonyságok dija. Táv. 2000 m. Tét 50 fre, fele bánat. Urlovarok, (a román Jockey-Club tagjai és i román katona tisztek). 1. dij tiszteletd. 2. d. a tétek. III. A Jockey-Club nagy dija. Bárkinek tulajdonát képező telivér mének és kanczák számára. (A nyertes 4000 francért reclamálható). Táv. 3000 mete

r T Á R C Z A. Jegyzetek a pisztráng-horgászat köréből. Közli : Sir John. VI. Dc nem érzem magamat hivatottnak e komoly ügy bővebb megvitatására, — s igy a kis kitérés után visszatérek jegyzeteimhez, sportunkhoz, mely revierbeu sokkal otthonosabb vagyok. Terveztünk Sz—y Miklós úrral egy horgász-kirándulást Liptóba is, hol Sz—y Jósef ur gazdag vizeiben kellett volna a pisztrángokat tizedelnünk, — ott a Vág haldús vizében felséges sport kinálkozik, 4—5 fontos pisztráng nem épen ritkaság, de nehezebb is gyakran fogatik; azonkívül gazdagon van képviselve a „pénzes pisztráng" is*) *). Pénzes pisztráng. Thymallus vexilifer. Agatis. Asche. The grayÜDg. Ombre. E szép halat magyarban sokfélekép nevezik. Paszlavszki, Thome jeles könyvének forditója e halat Zászlós Tiinalykónak kereszteli. A zászlós bizonyára a magas hátuszonyra vonatkozik, a timalykó a latin thymallus — magyarizálása. — Heckel és Kner az Ausztria-magyarországi édesvizi halakról irt munkájukban a Tomolika nevet találjuk. A Vadász és Versenylap 1875-én 29. száma tomolyka-nak mondja. Ilunfalvy „A Magyar birodalom természeti visszonyatnak leirásá-"ban. Zászlós Timalkó, lepényhal, ónhal, pérhal, pénzes pisztráng jő elő. — Én ez utolsót választanám, — mert eredeti kifejezés és legalább valami közelebbit is mond, hogy t. i. e bal pisztráng faj s jellegző tulajdona, hogy pénze, — nagy pikkefye van. (Aesche. Aschforelle. Salmo thymallus. Thymallus vulgaris.) — E terv, melyhez én oly vérmes reményeket csatoltam, fájdalom — ezúttal nem valósulhatott; — meg kelle nyugodnom s resignálni Schillerrel: ha nincsen „Genuss", megmarad az édes „Hoffnung", — igy mi is reméljük, hogy a legközelebbi saison alatt keressük föl Liptó szép vizeit, midőn majd kipótoljuk az elmulasztottakat. Eddigi horgászataim legélvezetesebbjei kétség kivül azok voltak, melyeket mult augusztus első napjaiban a Magas-Tátrába tett kirándulásom alatt átéltem, midőn annak néhány patakját — feleségemmel együtt horgászva — bejártam. Horgász kirándulásunk czélpontját főlog a Poprácltó képezte, melynek lialbőségéről és festői szépségeiről igen sokat hallottam regélni. Tervünk volt innen át a Javorinába és Dunajecz-be menni, főkép lazacz után horg'ászandók, azután a Poprád folyó alsó részeit ugyan e czélból felkeresni. A szükséges horgászeszközökkel, s mindazon kellékekkel, mik ily excursióhoz szükségesek, magunkat bőven ellátva egy korareggel kocsin indultunk el Dobsináról, késő este a sokszor magasztalt csorbái tó-lioz értünk. — A természet délfelől óriás granitsánczczal rejté el e pompás havasi tavat a kivánesi, fürkésző szem elől, mint egy titkos drága kincset; éjszak felől tág félkörben állitá köré őrzőjéül a Tátra legtekintélyesebb hegyóriásait, mintha féltékeny is volna kincsére. A granit1 sáncz hátára felérve egészen váratlauul, átmenet nélkül, mintegy varázsszerüen, egyszerre tárul elénk a nagyszerű havasi tó egész pompájában. Mintha a Kárpát kőkeble nyilt volna meg előttünk, melyben egy második menyország, egy még fényesebb égbolt tündököl. A tó mellett kényelmes svajezi stylben 'épült vendéglő van, ebben töltöttük az éjt. Szent-Iványi József ur tulajdona ez, jó bérlő kezeiben van, ugy, hogy ott nagyobb társaság is kényelmes edátást talál. A konyha és pincze sem hagy kivánni valót, a jó ménesi aszó, mit o,tt kaptam, most is emlékemben van. A csorbái tóban hal nem lakik, mivel azonban vize mindig s minden pontján üde, tiszta, rajta algák sehol sem képződnek, és daczára annak, hogy a tónak látható nagyobb oda- és elfolyása nincsen: igen is lehetséges, hogy benne a pisztráng jól tenyészhetne, ha oda művileg bevitetnék. Legalább tudom, hogy számos oly alpesi tóban sikerült azt meghonositani beültetés utján, melynek csak földalatti elfolyása van; csak legyen ezen elfolyás elég gyors, s a tápláló forrás gazdag, hogy a viz bizonyos üdeséget s lógtartalmat bírhasson. A Csorbái tónak és környékének talajszerkezete, mely lazán összefüggő és sziklás, — okozza, bogy a közeli vizforrások (patakok) nem közönséges módon tömegesen — patak alakban ömlenek bele, s ugyanígy távoznak el belőle, hanem észrevétlenül, számtalan ponton megy végbe a vizkicserélődés; — de miként az élesen megfigyelő Dr. Emericzy Géza