Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880
1880-06-10 / 24. szám
Ápr I li S 15. 1880. Egy lóverseny Teheránban. E czim alatt a „Presse"-nek, valószínűleg a pár év előtt perzsa-szolgálatba lépett bécsi tisztek egyike, igen érdekes leírást küld. A verseny-pálya a városon kívül, fű, fa és bokor nélküli homok-pusztán fekszik; alakja gömbölyű, körülete 2 a. mfd;—szélessége mintegy 50 lépés, talaja csak homok, meglehetősen kiegyengetve; mindekét oldalról 4 láb magas vályog fal keriti. Északi részén tágas emeletes pavilon vau a perzsa shah és baremje részére, ki mindig nagy kísérettel szokott megjelenni. Itt szerző hoszasabban lerajzolja a kitódult néptömeget, katonaságot, — mert a kényelmet nagyon szerető perzsa, egyúttal ha már megmozdult, városi palotájából — kénytelen kelletlen szemlét is tart a katonaság felett; ismerteti továbbá a versenyek közben az udvart mulattató zenekarokat, tánczosnőket stb. Ami bennünket leginkább érdekel, a versenyekről és lovakról a következő rajzot adja: „A versenyre eresztett lovak részint a király, részint a herczeg (trónörökös) és gazdag perzsák tulajdonai. Termetre többnyire magas, erős, nemes lovak, részint arab, részint turkoman fajból; többen közülök szépeknek mondhatók. Tizenkét—tizenötéves fiuk lovagolják. Öltönyük kényelmes gyapotiugből, bő nadrágból, hosszú szárú csizmákból s kerek nemez kalapból vagy fezből áll, melyet kendővel szorítanak a homlokhoz. Nadráguk szinéről lehet uraikat fólismeyni; igy például vörös a királynak a szine, zöld a helytartó herczegé. Ez öltözékek csinossága és tisztasága azonban sok kivánnivalót hagy s épen nem vall királyi vagy herczegi szolgaöltözékre. A lovak hónapokig vaunak idomításban, mert a verseny alkalmával szívósságuknak oly próbáját kell adniok, minőt Európának egy versenye sem mutathat e tekintetben föl. Egészben öt futtatás volt, melyekben 6—12 ló vett részt. Az első versenynél a pályát hatszor kellett körülfutni, s e távolság 12 angol mértföld; másodiknál ötször, a harmadiknál négyszer, a negyediknél háromszor s az ötödiknél kétszer. A nyeregszerszám, részben európai, részben ázsiai jellegű, nagyon selejtes volt. A lovak farka be volt fonva s a futtatás előtt valamennyi lovat több izben leöntötték hideg vízzel. Miután a király helyet foglalt páholyában, trombitaszóval adtak jelt a futamok kezdésére. Aztán egy kötelet vontak át s feszitettek ki a királyi pavillontól ama tér felé, hol az udvari főemberek és udvari költőkből álló jury állt, s mely előtt a versenyzők álltak föl. Az udvari költők komoly méltósággal mentek állomáshelyükről a kötél túlsó végéhez, egy darab papirt tartva kezökben, és megálltak egysorjában. A lovasok ekkor egyenkint léptettek el előttök, kiknek neveit fölírták. Aztán újra sorakoztak a versenyzők egymás mellé. Oldalt öt pénzes zsák volt győzelmi díjul: 1500, 1000, 500, 250 és 100 frankjával. Adott jelre lehullott a kötél s a lovak őrült sebességgel vágtattak tova s csakhamar sűrű porfelleg mögött voltak, melyet a paták vertek föl s eltűntek a nézők szeme elől. Lovakra fogadni a perzsáknál nem szokásos, már csak amaz egyszerű oknál fogva sem, mivel a legtöbb esetben a fogadási összeget a nélkül sem fizetnék meg. A szünetközökben, nehogy a király és háremje unatkozzék, gondoskodnak szórakoztatásukról. A jurytől balra eső térségen, szintén emelt helyen, fülsértő, pokoli zene mellett pantomimikus tánczokat rendeznek, mely alkalommal ugy a tánczosok, mint a tánczosnők zsidófiukból álltak, kik rikító szinü női öltönyt viseltek. Előadásuknak azonban semmi köze az aesthetikához s mozdulataik oly közönségesek és visszataszítók, hogy a kankán, mellette nagyon tisztességes táncznak taitható. Nem hiába, hogy Perzsiában a tánczosok osztálya a leginkább lenézett a társadalmi osztályokVADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. ban. Hat perez múlva meglehetős csomósán együtt tartva tették az első fordulót, mig nem 34 perez múlva hatszor megkerülték a pályát s a győztest öröm-riadal fogadta. Ez kifáradt lovát a pavilion felé vezényelte, hol a pénzes zacskók álltak, s példáját — kisebbnagyobb távolban beérkezve — követték a mögötte maradt versenytársak. A jury tagjai a beérkezés sorrendjében adták át a dijakat az első ötnek, kiknek a zsákokat fejükre téve kellett távozniok. Az ott minden évben tevékeny résztvevő sportférfiak állítása szerint a pálya hatszori megkerülése átlag 27—30 perczet vesz igénybe s az egyszeri megkerülés 4 —6 perczet. Alig hogy az első futtatás diját kiosztották; már uj lovak álltak ki a sikra. Ép oly bámulatraméltó a versenyző tubaricok kitartása, mint a lovak szívóssága, mert majdnem mindnyájan mind az öt futamban lovagoltak, s igy két óra alatt nem kevesebb mint 40 angol mértföldet lovagoltak, a nélkül, hogy a legkisebb türődöttség vagy bágyadtság látszott volna rajtok. Az ünnepély bezártával a shah szemlét tartott a kiállitott katonai csapatok felett, melyek között az osztrák tisztek által szervezett hadtest is látható volt. ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS. Nyilt válasz Majthényi Adám urnalc. A lótenyésztés emelésére alakult társasághoz intézett levele folytán, mindenek előtt köszönetet kell nyilvánítanom, az ügető-versenyek kezdeményezésére vonatkozólag tett nyilatkozatáért. Az ügető-pálya hosszára nézve ki kell jelentenem, miszerint azon kérdés, hogy Budapest főváros törvényhatósága a városligetet ügető-területiilátengedje-e? egy hosszabb tárgyalás eredménye; — a pálya vonalának megállapítása sok eltérő vélemény mellett csak az utolsó napokban, hogy ne mondjam órákban állapíttatott meg; a helyszini tényleges felmérés elmaradt, s csak egyedül a városi mérnöki hivatal szívességéből, a térképen kimutatott vonalnak kiszámítását kaptuk meg, mely kiszámításnál nincs kizárva, hogy azon úthálózat között, mely külömbféleképen volt ügető-pályául combinálva, egyik sarokban egy rövidebb átvágás vétetett fel. Jelenleg minden kételyek eloszlatása végett, felhívása folytán kötelességemnek tartám a hely színén a felvételt megtétetni. A pálya egyszer köriil 2346 és fél meter, tehát kétszer 4693 meter, melyet a legsebesebb ügető ez idén 9 perez alatt hagyott hátra. Kiváló tisztelettel Pulay Kornél, igazgató. VADÁSZAT és LÖVÉSZET. A vad-pávákról irják lapunknak Erdélyből, hogy a hátszeg-vidéki havasokra az idén is több izb^n többen mentek fel siketfajd-vadászatra; igy például, br. Bornemisza Tivadar, Szerednyey Aladár, Tornya Gyula, Gyczy honv. tábornok stb. Első alkalommal br. Bornemisza Tivadar által lövetett 2, s Tornya Gyula ur által 1 kakas; ezen vadászaton néhány napig Gyczy honv. tábornok ur is részt vett; — a második vadászaton Puj Zsigmond ur lőtt egy kakast. Ott a havasokon ez idén igen rendetlenül folyt le a dürgés, s kevés kakas mutatkozott a szokott dürgő-helyeken, — ennek okát, mint tudósítónk megjegyzi: a hirtelen és roppant meleggel beköszöntött tavasznak tulajdonítják. Ugyanott a tavaszi szalonka-idény is nagyon silány volt. 229 ŐzYafl-cseifeet a sárRözi Monyokban, Tisztelt Szerkesztő ur! — Mult tudósításomban tett igéretemet, a teendő szalonka vadászatokróli értesítést illetőleg — legjobb akarattal sem válthattam be, mert e vidéken az elmúlt idény alatt a hosszúcsőrüek oly gyér számban jelentkeztek, hogy az erdészszemélyzet által lövetett két darabon kivül több alig észleltetvén, minden netalán meg kisérlendő rendszeres vadászatot előre is meghiúsítottak. Nem lesz azonban talán e lapok tisztelt olvasói előtt érdektelen, ha pár szóval megemlékezem a szomszédomban br. Vécsey Miklós sárközi gondosan ápolt és vaddús pagonyaiban, mult ápril hó 26., 27., 28 és 30-Iikán, ugy május l-jén végbe ment nagyobb szabású őz vadászatokról. A helyi viszonyoknál fogva az őzre való haj tó-vadászatok, különösen a jelen évszakban, ezélra vezetőknek soha sem bizonyulván, ezek helyett az ugy nevezett stráfolások, — midőn a lövészek a hajtók soraiba beosztva ezekkel együtt haladnak egy előre megjelölt czél felé — szoktak gyakoroltatni. A vadászat e módja ugyan, kivált az itteni nehéz talajon, szerfelett fár dságos, de annál eredménydusabb. Nem kevéssé nehezitette a dolgot ez évben az ápril végén több napokig tartó valóban afrikai hőség, mely a sürü vágásokban, zsombékos rekettyés réteken, és részben dőlt óriási törzsekkel elhalmozott mocsárokon torony iránt való járást többször majdnem a lehetlenséggel tette határossá s csökkentette némileg a méltán reményeit eredményt. Lövetett összesen a fent elősorolt öt nap alatt 39 bak, melyek között elnézés folytán két úgynevezett villás és egy nyársas. A lőtt vadak súlya, tekintve, hogy tavasz derekán vagyunk, kielégítő; ellenben mi az agancsokat illeti, ezek a mult évi bő makktermés daczára sem voltak olyanok, minőket itt más években látni megszoktunk. Csupán a gr. F. I. és b. V. M. által elejtetek között fordul elő két valóban érdekes abnormitas; bármely agancs gyűjteményben illő helyet foglalhatnának el, s a Sárközön levő 8—900 darabbői álló gyűjteménynek is különösebb példányai közé tartoznak. Résztvettek a vadászatokon a házi uron és öt tagból álló erdész személyzetén kivül b. V. J. g. F. L. g. F. I. g T. L. — Cz. I. és e sorok írója. No meg, szinte feledem megemlíteni, b. S. M. fiatal barátunkat, kinek ez első őzvadászatán 16 mond tizenhat bakra nyilt esélye lőni. Czélom levén — tisztelt Szerkesztő ur engedelmével — a sárközi erdőterület erdészeti és vadászati viszonyait, s az ebben találtató különböző vadnemek állományáról s általában a vadászatok ott szokásos módjáról, sok éven át szerzett tapasztalataimat és észleleteimet e lapok hasábjain körülményesebben közölni,*) — most csakis a fennevezett napokon elért eredmény közlésére szorítkozva, végzem úgyis hosszura nyúlt tudósításomat. Szives üdvözlettel maradván Aranyos-Medgyes máj. 5-én. D. G. Apró történetek a felvidékről. III. Jeges alku. (Vége.) Ferencz gazdánál, mint afféle régi praktikusnál, ki nemcsak arra néz, hogy a vadászat mulatságos legyen, hanem, hogy a konyhára is hozzon valamit — telente jó csomó nyúl — róka s egyéb bőrök szoktak öszszegyülni, s ezeket rendszerint jó áron el is tudja adni. Hja, ez azért van — mondja — Nagybecsű ígérete nagyon lekötelez bennünket; igen kérjük a fölötte érdekes és becses igéret mielőbb beváltását, — addig is fogadja szives megemlékezéseiért őszinte köszönetünket. A Szerk.
