Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880
1880-06-03 / 23. szám
Ápr I li S 15. 1880. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 219 réhez jó töltényeket kapni, próbálta a bécsi, a prágai, a brüsselieket, bozatta a londoni hires Eley brother féléket, mind rosz volt, ő vadat csak akkor lőtt, ha ezüsttel vagy bankópapirral puskázott. Ezt tehát megunta, fegyverét eladóvá tette s elvándorolt a fővárosba, a hol jelenleg, mint hallani, valami államhivatalra nagy diplomára cserkészik. Mihály uram meg addig járt a tilosba pürscholni, s addig lesett az őzikékre, mig maga is egy szép ünőke hálójába esve s halálosan szíven találva, a mult őszszel — lakodalmát tartotta. II. Furcsa puskapor. Indul a vadászesapat az éjjeli tanyáról a meghajtandó pagonyba. Várjatok kissé, szól Endre ur, hadd töltsem, meg puskámat, melyet tegnap Boglyas János szolgám ugy kitisztított, hogy az csak ugy ragyog kezemben! Megállanak. Tölteni kezd. Beereszti percussiós duplájába a lőport s fojtással leveri. No hisz remekelt Boglyas Jánosod a tisztogatással! hiszen arasztnyira áll ki a vessző a csövekből! bizonyosan a régi töltést hagyta bent, vagy a tisztitó rongyot! Nézik a gyújtó lyukakat, azokban a lőpornak egyetlen szemerkéje sem vehető észre. Ki kell húzni az imént levert lőport! Működik a körömvas. Kijön nagy nehezen a fojtás, azután néhány szem lőpor, holmi barnás liszttel keverten. Tovább furakodik a vasas vessző, de csak barna por omlik a csövekből. Nézik sorba, szagolgatják s találgatják, hogy biz annak amolyan kénköves dohányszaga van. Jaj Istenem a szivarjaim! — kiált fel hirtelen Endre ur s általános kaczagás közben vallja be, hogy ő tegnap kijövet a városból, két brittannica szivart vett, azokat — vasárnapi dohányos létére nem lévén tárczája — üres puskacsöveibe, mint legbiztosabb helyre dugta, s ime ott felejtette. (Folyt, köv.l Halászat. Észrevételek a halászati törvény-javaslat fölött. Hogy azon élénk panasz mely hazai halászatunk hanyatlása miatt mindinkább általánossá válik nem légből kapott, mindenki tudja, ki hazai halászatunk iránt érdekkel viseltetik, de tudja azt is, hogy azon irtó-háború mely halaink ellen foly, nem kevesebb mint azok végképi kipusztulásához fog vezetni, ha annak még idején gát nem vettetik. Hogy itt haladék nélkül tenni kell, hogy az ügy mulasztást nem tűr, mindenki érzi. Egy józan alapokra fektetett, és erélyesen keresztül vitt országos halászati törvény az egyetlen —• de biztos eszköz, mely a bajon segíthet. Épen ezért örömmel üdvözöljük mindazon törekvést, mely ez irányban történik, örömmel tekintünk azon mozgalomra, mely e téren a kormány körében is nyilvánul, üdvözöljük a már kész halászati törvényjavaslatot, mely a kormány kezei közt van. E törvény javaslatnak egy részét közölte a „Képes VadászUjság" május 20-iki száma de mert észrevételt tenni a hiányos pontokra valószínűleg nem tudott: mi a törvény egy két pontját már eleve sem hagyhatjuk némi észrevétel nélkül. Egy halászati törvénynek kétség kivül legfontosabb s legnagyobb horderővel bíró részlete az, mely a tilalomra, a balak védelmére vonatkozik, itt legfontosabb s elengedhetlen követelmény, hogy az egyes balfajok ívási ideje pontosan és biztosan ismerve legyen ez szolgálván egyedüli helyes támponttól a tilalomi idő meghatározására. Szükséges hogy a tilalom valóban az ivási időre essék, ekkor a hal lehetőleg védelmeztessék, s mindaz elhárittassék a mi a tenyészetre káros befolyással Jelen törvényjavaslatban már itt sarkalatos hibákra akadunk. Eltekintve attól hogy a tilalmi időnek nyári- és téli tilalmi szakra való felosztása már önmagában is számos oknál fogva czélszerütlen, s a külföld hason törvényeiben is mindenütt károsnak bizonyult a gyakorlatban; csak azt emiitjük meg, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatban épen a legnemesebb fajú balak — a Semling félék (Pisztráng félék, Halmonida) ivási ideje egészen tévesen ' van megállapítva s igy a tilalmi időszak kivetése is merőben helytelen. A törvényjavaslat III. fejezet, 8. §. mondja „Tilos a halászat az ivás ideje alatt és pedig a téli ívású halakra nézve november 15-től január 15-ig, a nyári ivásuakra márczius 15-től junius 15-ig. Téli ívású balak. Lazaez (Trutta salar), Galócza (Trutta lacustrie), Pisztráng (Trutta fario), Lepényhal (Thymallus vulgaris), Menyhal (Lotta vulgarius) és Angolna (Anquilla vulgaris)." Ki e tárgygyal foglalkozott, tudnia kell, hogy ezen halak egyikének sem esik ivási ideje november 15-től január 15-ig terjedő időközre, sőt mi több a felsorolt balak kettője nem is téli ívású. Nézzük egyenként miként áll a dolog a valóságban : A lazaez a balak legnemesbike, hazánknak csak egyetlen folyójában fordul elő, a Poprádban, hova május elejétől kezdve őszig vonúl a keleti tengerből; a Poprád mellékágaiba a Tarpatakba (Kohlbach) is eljut, petét october elején kezd lerakni, ikrázását december hó elteltével végzi be. A pisztráng ezen legelterjedtebb, s legízletesebb húsú Semling rendszerint September hó végével telik meg ivartermékekkel, october elejével rendszerint lerakja petéit s ivását csak deczember utóján végzi. Ezek szerint tehát a lazaez ^s r pisztráng ivási ideje october-deczember hónapokra esvén, halászatuknak tilalmi szaka helyesen csakis october l-jétől december 31-ig terjedő időközre tehető. A galócza (Salmo Hucho) mely a Duna alsó részletéből vonúl felfelé annak felső ágaiba, a Vágba Garamba stb. márczius közepétől május középéig ívik, — fogása tehát ekkor lesz betiltandó. A lepényhal (Thymallus vulgaris, Aesche), mely a felvidék vizeiben főleg a Garamban s a Vág patakjaiban igen szép példányokban jő elő, márczius elejétől ápril végéig ikrázik; tilalmi ideje tehát ezen két hóra terjedjen. A menyhal pedig mely a felvidéken szintén jól tenyész, már november elejével ívik mindenütt, s ikrázása soha sem terjed túl deczember végénél. Ezúttal csak e pontokra voltam bátor a hivatottak figyelmét fölhivni. Hogy e pontok igen lényegesek, ugy hiszem nem kell bizonyítgatnom. A felvidék nemes halainak, halászati viszonyainak érdekében sokat kellene mondani, azonban a magyarországi Kárpátegylet, mely e viszonyokkal leginkább lehet ismerős, rövid időn részletes felterjesztést teend ez ügyben a ministeriumhoz, a midőn az ottani viszonyokat tárgyalva a teendők iránt nézeteit előadandja. Sir John. Vizslászat. A „Sport-Egyesület" vadászati szakbizottsága a közgyűlés által szakmakörébe utalt feladatához képest, a vadászati sport tökélyre emelésének ama főfeltételét, mely egyedül a tiszta fajbeli —- s igy a használhatóság tekintetében is alapos biztosítékot nyújtó — vadászebek tenyésztése által érhető el, előmozdítani törekedvén, e végből az „Ideiglenes VadászebTörzskönyv" és a „Vadászeb-Bejegyzési könyv" létesítéséről és vezetéséről szóló szabályokat elkészítette s azokat köztudomás végett ezennel közzéteszi. A „Vadászati szakbizottságihoz eme szabályok értelmében intézett bejelentések következő czim alatt küldendők be: „A Sport-Egyesület vadászati szakbizottságának, tek. Tankó János bizottsági titkár ur kezeihez. Budapesten, IX. ker. Üllői-ut 21. szám." Budapesten, 1880. május 27. A szakbizottság nevében: Bárczy István, s. k. biz. elnök. A „Sport-Egyesület" ideiglenes vadászeb törzskönyvének és vadászeb-bejegyzési könyvének létesítéséről és vezetéséről szóló szabályok. 1- §• A „Sport-Egyesület" azon czélból, hogy egyfelől a vadászebek tiszta fajbeli tenyésztése biztos alapra fektettessék, s a rendszeres nyilvántartás által a vadászat-kedvelőknek mód és alkalom nyujtassék az ily vadászebek felől általában — valamint tajbeli származásukról különösen — tudomást szerezni: „ Vadászeb-törzskönyvet" létesít; másfelől, hogy azon vadászebek is, a melyeknek tisztavérü leszármazása szabályszerűen be nem igazolható, azonban alkatúkat és fajjegyeiket (Exterieur) tekintve, valamely ösmert válfaj (Race) jellegével birnak — a tulajdonos óhajához képest — a vadászközönség előtt ismeretlenek ne maradjaDak: „Vadászeb-Bejegyzési könyvet" nyit. 2. §. Vadászeb alatt értendők: vizslák, hajtókutyák (kopók, tacskók), vérebek, — továbbá zsákmányozók (retrievers, apporteurs), s mindezek különféle válfajai; végül az agarak. 3. §. Mindkét rendbeli könyv vezetése a „Sport-Egyesület" vadászati szakbizottságának felügyelete alatt áll; kizárólag ennek áll jogában a felett határozni, vájjon megfelel-e a bejelentett vadászeb azon kellékeknek, melyek a bevezetés, illetőleg a bejegyzés feltételeit képezik. 4- §Ugy a törzskönyvbe való bevezetést, mint a bejegyzési könyvbe eszközlendő bejegyzést, a 7., 8., 13 és 18. §§.-okban körülírt feltételek mellett bárki igénybe veheti. 5. §. A törzskönyvezésre és a bejegyzésre vonatkozó folyó ügyeket a „vadászati szakbizottság" titkára, az elnökkel egyetértőleg intézi, mely intézkedésekről a bizottság legközelebbi ülésén általa jelentés teendő; a midőn is a bejelentett vadászebekről szóló okmányokat (9. 10. 18. §. §.) az elfogadás vagy viszszautasitás iránti véleményes jelentése mellett, a bizottságnak bemutatja. Törzskönyv (tiszta fajbeli vadászebek számára.) 6. §• A törzskönyvbe való bevezetés csakis az ebek tisztavérü fajbeli leszármazásának hitelt érdemlő kimutatása alapján történik. §• A törzskönyvbe bevezettetnek: a) oly vadászebek, a melyek szabályszerű leszármazási táblázattal (pedigrée) birnak; b) oly vadászebek, a melyek a „SportEgyesület" vagy valamely más, nyilvános belavagy külföldi kynologiai egylet által rendezett kiállításokon az alkatuknak és fajjegyeiknek megfelelő osztályban (class) avagy versenyeken, első vagy második dijat nyertek.
