Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-06-03 / 23. szám

JUNIUS 24. 1880. 217 1. Hausböck K. bajorországi lakos id. angol pej kancza Fanny 8 p. 27 mdp. 2. Captain Blue-red bécsi lakos 9éves orosz szürke mén Woyak 8 p. 37 mdp. 3. Fiacher I. bajorországi 7éves orosz fekete mén Vernay 8p. 38 mdp. 4. Wieser Lajos müncheni lakos Géves orosz fekete mén Benefici 8p. 55 mdp. 5. Moser A. bécsi lakos 5é pej kancza Mixed föl tartatott. 6. Hiebl K. L bécsi lakos 7é olasz fek. kancza Aqnilea föltartatott. VII. Nemzetközi szemközti verseny. Egyfogatú. Minden országbeli lónak. 2400 meter. Első dij 400 frank aranyban, második dij 200 frank aranyban. 1. Singer Miksa bécsi lakos 7éves orosz sárga mén Tiger 4p. 21mdp. 2. Weiss Károly és Mozer Albert bécsi lakosok 6é orosz szürke m Maschiste 4p. 39 mdp. VADASZAT és LÖVÉSZÉT. Vad-tenyészetünk. Az idei májusi cserkészeteket őzekre, több heiyen csak gyéren szándékoznak gyakorolni az idén, mert a mult tél — minek csak most jutnak nyomára ,— roppant pusztítást tett az őz.adban. Ezenkivül most a tavaszszal — némi betegség is jött rájuk. Egynémely helyen az elgyengült gyomornak, máshol mételynek tulajdonítják a bajt, melyben sok őz elhullott. — Igy például gr. Károlyi Tibor puszta-teremi erdeiben mintegy 80 db őzet találtak eddig; br. Vécsey Miklós szatmári erdeiben — melyek a legnagyobb őz-állománynyal birnak tán az egész országban (mintegy 2000 drbra becsülik) szintily nagy számmal, gr. Károlyi Gyula ő méltósága Mátra-hegységi erdeiben — a tavaly beszerzett szarvasok közül most tavaszszal 3 darab mult ki. — Ellenben, mint halljuk, gr. Forgácsék nagyszalánczi — ezelőtt csak pár évvel alakított vadaskertjében (2100 hold van dróttal körül keritve) már mintegy 40 drbra szaporodott a fővad. * * * Pozsonymegyében, Nyitrában stb. roppant nagy lábra kapott a vadorzás az utóbbi pár év alatt — mint ezt már többször felemlítettük, ugy hogy az erdészek, kerülők és a vadorzók folytonos csetepatéban állnak, s alig múlik hét — hogy emberhalál ne történnék. Ámbár a vadasterületek nagy része be van keritve, vagy doronggal vagy dróttal, ezen át a vadorok még is lelövik a látható vadat, s aztán kihozni iparkodnak, midőn az erősen éber s elősiető vadászok és erdészek által megtámadtatnak. — Mint utóbbi időben arra jártunkban hallottuk, — a nagyobb birtokosok közül többen fal-keritést akarnak vadasaik körül húzatni. — Valóban sajnos, hogy a tulajdonjog némi biztosítására, — mert nem hiszszük, hogy a vadorzókat ez visszatartaná — ily nagy költséget kell riszkirozni. — Talán egy erős szövetkezése a kisbirtokosoknak, polgári hatóságok, tisztviselők és erdészeknek, — szóval „Vadász-védegylet" életbeléptetése nem lenne ily költséges, és többet lenditene, mert gyökerestől kiirtaná az egész iparággá fejlődött vadorzást. — Ausztriában a Rudolf koronahg pártfogása alatt pár év óta fennálló vadászvédegylet közel 500 tagot számlál s nagyban elrontotta már is a vadorzók kedvéi, kiknek mindenütt fejük lágyára koppintanak. — Nálunk azt hittük, bogy a dunántuli rész — nagy birtokosaival és roppant vadállományával — melynek tizedeléséhez a vadorzók szintén jól értenek — a legalkalmasabb tér lett volna kezdeményezésre. — Volt is szerencsénk ez ügyet egy pár nagybirtokos és vadas tulajdonos (gr. Sz. P. és gr. N. F.) figyelmébe ajánlani, — s mint halljuk, legújabb gr. Oh. és br. P. G. is ily egylet létrehozataláról gondoskodnak. — Csak minél elébb, irtani kell a gazt. A fogoly- és fáczán-költésre, a "májusi hideg záporesők ismét kárositólag hatottak az idén is, mint tavaly. S ez igy van Morva- és Csehországban is, mert itteni több ismerosün k által onnan hozatott tojásoknak nagy része elzápultnak mutatkozik. Ideje volna különben, hogy Magyarországon vállalkoznának passionatus vadászok és birtokosok — a vadtenyésztés iránti tekintetből — hogy náluk fogoly és táczán tenyész-jérczéket és tojásokat lehetne szerezni. Ez igen sokat tenne vadállományunk felszaporitására, s a vállalkozás fáradságát is szépen fizetné. A mármarosi vadászati viszonyokról. (Vége; 1. a 18 dik számot). Áttérve az egyes vadászatok gyakorlására, mindenelőtt a farkas-vadászatot irom le. A vadászati jegy-adó behozatala előtt, midőn még egy frisen lőtt farkasbőr bemutatásáért 8 frt lődij fizettetett, megyénkben különösen a vadorzók által, évente tömérdek farkas ejtetett el. E vadászat részint lesből, részint pedig nyomból gyakoroltatott, és csak ritkán hajtók segélyével. Az orvvadász 1—2 heti fáradságot nem sajnált arra, hogy egy farkast megejthessen ; és ha utóvégre sikerült a farkast megkapnia, teljesen kielégíttetve érezte magát, mert a bőr ára és a lődij életfentartását biztosította. Hogy mennyire buzdította az orvvadászokat e tisztességes keresetmód, már abból is kiderül, hogy egy farkas megkerithetésére csodálatraméltó furfangot és mindamellett czélszerűnek bizonyult módokat találtak ki és alkalmaztak. Igy például a Gácsország határszélén fekvő. Kalocsa nevű helység erdős környékén az oda való vadászok vermet ástak, melynek nyilása a felszinen egy Q ölet tevén, lefelé szélesbedett. A nyilásra, egy tengelyen forgó, két részből álló ajtót illesztettek akképen, hogy az minden nyitás után magától záródjék be. Az ajtó közepére megerősítettek egy 4 láb hosszú karót, melyre egy élő ludat a lábánál felfüggesztettek. Az ekképen felszerelt vermet pedig alacsony vessző-sövénynyel vették körül. Tudvalevő dolog, bogy a farkasok bagzási ideje deczember és január havára esik és ugyanakkor hiven utánzott farkas-ordításra főképen nagy hidegben, az egész határban kóborgó farkasok egy helyre csődithetők. A veremhez ily módon csalt farkas, észrevevén a gágogó ludat, a jó pecsenyét már egészen biztosnak tartja; ugy de, minthogy első lábával a lud felé nyúlva, a karóra támaszkodik — a hátulsóval a fél ajtóra kell hogy lépjen, tehát épen czélja végpontjánál kénytelen kegyetlenül csalódni, mert a csapó ajtó nyilik és a farkas eltűnése után, ismét bezáródik. Történt egyszer, hogy Kalocsán egy hideg éjszakán 8 db farkas esett a verembe. Érdekes volt azt nézni, mennyire megszelídültek a fogságban. — Az ily eredmény minden esetre kárpótolta a vadász fáradságát és fokozta benne az igyekezetet. Most azonban a vadászati jegyadó életbe léptetése és a lődij megszüntetése óta, a duvad-kiirtással foglalkozó vadászok nagyon is megritkultak, minek az lett a következménye, hogy most már a nagy számban felszaporodott farkasok veszik- hasznát a vadászatnak és a vadásztörvénynek. Erre csak egy példát hozok fel: mult évben ugyanis a trebusai kincstári erdőség egyik egészen elszigetelt, télben hozzáférhetlen, csendes, katlan-alakú völgyében mintegy 30 drb őz-fej találtatott. A kopókkal való vadászat maholnap már alig lesz lehetséges, mert ritkán sikerül egy őz-vadászat a nélkül, bogy a farkasok l — 2 kutyát el ne csipjenek. Üdvös ugyan a fegyver és vadászati jegyadó életbeléptetése mindama megyékre nézve, melyek a dúvadak garázdálkodásainak nagy mértékben kitéve nincsenek, de itt Mármarosban ez intézkedés nemcsak a vadászatra gyakorol káros befolyást, hanem a dúvad szaporodása következtében a lakosságra, de különösen a háziállatokra felette hátrányos. A tisztelt olvasók amaz ellenvetést tehetnék, hogy miért nem tartatnak megengedett hivatalos hajtó-vadászatok ? Tartottunk mi bizony minden esztendőben ily vadászatokat, de siker nélkül, mert minden hajtó-vadászatot előlegesen kellett bejelenteni és a miniszteri engedélyt arra bevárni; a farkas azonban mint kóborvad egy éjszakán át 2—3 batárt is bebarangol, és igy történt, hogy a frisen kinyomozott farkasok, mig az engedély leérkezett, már újra más helyen garázdálkodtak. A legutóbbi esztendőkben divatba jött, a farkasokat stricbninnel mérgezni. Tettünk kísérleteket az összes kincstári erdőségekben, de siker nélkül. Itt lehetett a farkas furfangját és óvatosságát legjobban észlelni. Minden reggel 7—8 farkast nyomoztunk ki a mérgezett „nád" körül, de azért 10 lépésnél ' közelebb egy sem jött — és e játék egész tavaszig tartott. A mérgezés veszedelmes voltát és sikertelenségét belátva, felhagytunk vele egészen. Most már persze háboritlanul szaporodnak a farkasok, úgyannyira, hogy hideg éjszakákon a kutyákat az udvarokból is elczipelik. Mult őszszel a Bocskóhoz közel fekvő Kis-Lonka község határában, a farkasok egy medve-bocsot ettek meg. Én magam sem hittem volna soha az őröknek, ha két össze-vissza rágott medvelábat nem mutatnak elő. Itt Mármarosbau kétségkívül a legszebb és legérdekesebb vadászatok, a minden őszszel tartatni szokott medve-vadászatok. Már október elején húzódnak le a havasokról a medvék és felkeresik a tölgyes erdőket, az ott minden esztendőben legalább szórványosan előforduló tölgymakkot eledelül használva. Ebben az időben, tudniillik októbertől egészen deczember közepe tájáig, tartjuk mi itt a hajtó-vadászatokat és majdnem minden esztendőben kitűnő sikerrel. 1877. évben esett, aránylag igen rövid idő alatt tizenhat darab medve. Egyetlenegy hajtásban 11 db medve körül 6 db ejtetett el; ugyan több is eshetett volna, ha a medvék csomósán nem törnek ki a hajtásból, — de egy puskásra 6 db jött ki, melyek közül kettőt leterített; elöltöltő puskája lévén, a többi 4 medve menekült. Nagyszerű élvezet volt a vadászat után az egymás mellett fekvő 6 db roppant nagyságú medvét nézni. 1878-ban nem voltak ugyan a vadászatok oly eredménydúsak, — de mindamellett nagyon érdekesek. Az egész idény alatt csak 5 db medve esett; a vaddisznók azonban kipótolták e hiányt, mert minden hajtásban 4—5 is találtatott. Kellemes és egyszersmind eredménydús vadászatokat tartottunk tavaly őszszel. A tölgymakk szórványos volta miatt lehúzódtak a medvék és vaddisznók a faluhoz közel fekvő könnyen bejárható „Dubrova" nevű tölgyesbe. Az egész erdőrész szigorú őrizet alatt lévén, a bentlevő nagy mennyiségű vad egészen biztosnak érezte magát. November elején kinyomoztattuk a vadat a fris havon és azt konstatáltuk, hogy a hajtásban 9 medve, 3 óriási vaddisznó, több őz és néhány róka van. A vadászat előtt ki volt mondva, hogy