Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880
1880-05-27 / 22. szám
208 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. J U NIU S 10. 1880. Amíg az adás-vevés csak a legközelebbi környék s szomszédság szük kerete között, mozog, szó sem lehet tulajdonképi lókereskedésről. Elodázhatlan szükség tehát oly lóvásárok behozatala, melyeknek alkalmas helyen s időbeni tartása, mig egyrészt módot nyújt a tenyésztőnek túlhajtásait érlékesítni, másrészt a fogyasztóknak s kereskedőknek alkalmat szolgáltat, hogy magukat az általuk szükséglet anyaggal ellássák. Sorsjátékkal összekötött nagy lóvásárok tartása igen ajánlatos leDne tehát; sorsjátékkali összeköttetése főleg azért, mert ez ingerlő szer mindjárt kezdetben sokat csalogatna oda, s egyúttal biztosíttatnék az eladásra kiállított anyagkészlet egy részének megvétele, minthogy a kisorsolandó lovak természetszerűleg magán az illető vásáron vétetnének meg. A hadseregnek remonták iránti nagy szükségleténél fogva, alkalom nyilnék ezen hiánylat egy részét közvetlen maguknál a tenyésztőknél eszközlött vásárlások által fedezni, ami hason arányban kedvező lenne a kincstársa, mint a tenyésztőre, mert ezáltal az eddigi leginkább közvetítő kereskedés megcsökkenne. Ily vásárok haszna azonban még nagyobb horderővel birna. Nagyon is ismeretes, hogy az adók befolyása legtöbbször mily nagy nehézségekkel jár. Hány földmives s kisbirtokos tétetik az által tönkre, vagy legalább tetemes kárt szenved, hogy kénytelen gabonáját előre s kedvezőtlen környülállások közt eladni, csakhogy adóját képes legyen az állam iránt leróni? Hányszor jut emiatt a földmives s kisbirtokos az uzsorás körmei közé! De hányszor jő elő, hogy mindezek daczára az állam károsodik, mert az adófizető koldusbotra jut a nélkül, hogy az állam megkapta volna adóját?! Mily máskép állna a dolog, ha minden gazdásznak, kik a tulajdonképeni hivatott lótenyésztők, csekély távolságra ily lóvásárok állanának rendelkezésére, ahol számitbatna saját nevelménye általa nélkülözhető felesleges részének jó ároni elad hatására. Ebből bevett pénzek által azon helyzetbe jutna, hogy adóját idejekorán kifizethetné anélkül, hogy kénytelen lenne munkája — és fáradságának gyümölcsét elkótyavetyélni, miáltal nem egy becsületes ember mentetnék meg családjának, mint annak fentartója, az államnak mint adófizető polgár, a társadalom számára pedig, mint annak hasznos tagja. Hg. Thum-Taxis Egon. VADÁSZAT I® LÖVÉSZET. Fajdvadászatok a Kárpátokban. T. Szerkesztő úr! — Már volt szerencsém közölni, hogy Windischgrätz herczeg Uj-Tátrafüreden egy nagy kakast lőtt, még pedig a legelsőt az egész környéken. Hogy nevezett herczegnek második vadászata eredménytelen volt, erről is tudósítottam Tekintetességedet. Most engedje meg, hogy mindazt, ami e vidéken megtartott fajd-vadászatokról tudomásomra jutott, becses lapja hasábjain elmondhassam. Windischgrätz herczeget nemsokára Földváry váltotta fel, ki Budapestről ide rándulva, egy kis és egy nagy kakast ejtett el. Április 21-én Ruttkáról következő tartalmú táviratot kaptam : „Éjfélkor tehervonat tal Podrád-Felkára érkezünk. Gyula." — Mennyire megörültem e liirnek! Hiszen ez kedves V. Gy. barátom és a szeretetreméltó N. F. gróf megérkeztét tette kilátásba. — Tehát mint teherszállítmány érkezik meg e kétur! Nagyon helyes! Legalább hadd beszélhessék el a fővárosi urak, mily kényelmes az utazás e vidéken; hadd lássák, mily bölcsen van a kassa-oderbergi vasúti menetrend összeállitva. Ugyanis minden 2-ik, Rut- ! káról Kassára menő vegyes vonat (személyvonatok télen át e helyeken egyátalán nem közlekednek) Liptó-Ujváron, úgyszintén minden 2-ik, Kassáról Rutkára irányított vonat Iglón feloszlik, minek következtében az utazók Ujvárott vagy Iglón 12, mondd tizen két óráig kénytelenek a következő 2 vonat egyikére várakozni, melyek 24 óra lefolyása alatt Liptó és Szepes megyék felső részeit szerencséltetik. Csakis a tesseni forg. főnök előzékenységének köszönhették vendégeim, hogy engedélyt nyerhettek L.-Újvárról tehervonaton való ideutazásra. S csakugyan jövének. Gyönyörű holdvilágos éjjel a központi Kárpátok páratlan szép megvilágításánál vigan haladtunk a pagony felé. Megérkezésünk után pár hatalmas sódarszelet és több findsa thea elfő gyasztása után fél 3 órakor reggel mindenki más irányban útra kelt, kirándulása czélját felkeresendő. Hogy ez urak kedvét el ne rontsam, de másrészt, mert öreglétemre igen jól esik a magasból a tett lövések után következtetéseket vonni — sokkal magasabbra hatoltam fel, mint a mily helyen szokott a nagy kakas tartózkodni. Háromnegyed 4 órakor a gróf helye irányából egy lövés dördül. Az erős éles hangból, melyet Londonban készült Express-Riffle fegyvere adott, mindjárt alkalmam nyilt a comhinálgatásra. A mint későbben meggyőződhettem, helyesen kombináltam; a gróf a nagy kakast, mely vele két párzási idő alatt ingerelkedett, ssépségesen ledurrantotta. Dirr, durr hangzik fél 5 órakor alattam, azon irányból, a hol Gy. barátom állott. Áhá: — gondolám magamban, ennek ajánlotta magát a kakas. De nem, most csalódtam. Gy. mindenkorra elnémitotta a kakast. A mint 6 óra felé- a tűznél találkoztunk, emlité a gróf: „Nem volt igazuk barátaimnak Budapesten, midőn nem tartották ajánlatosnak a kakasra golyóval lőni," s ezzel meleg kézszorítással nyujtá nekem puskáját megtekintésre. Leírhatatlan fárasztó több órai lovaglás után jégsíkokon, hótáblákon, patakokon, csúszkálva, mászva s végül becsületesen eltévedve, végre nagynehezen feltaláltuk a hegyek között kezdetleges gunyhónkat, melynek nem épen azért örültünk, mert benne fekhelyül jól megszámlált szalmaszálakat, közelében gyikoktól s egyéb csúszó-mászó állatoktól környezett álló vizű úgynevezett „forrást" találtunk, hanem igen is volt örömünk, midőn a sok tányért, lábast, dobozt s mindennemiinagyságu csomagot láttuk a kosarakban. Hát azután még a vörös és fehér borokkal telt üvegek! Most már meglehetősen tűrhető helyzetünk volt. Végül még pompás theánkat szörpögettiik s mondhatom, e thea, melyet egy igen előkelő úrnőnek köszönhetek, bármily salonban is izlenék. Nem csoda tehát, ha ily élvezetek után ágyainkat oly kel lemeseknek találtuk, mintha csupa tafotából készültek volna. A legöregebbnek, nekem, a kunyhó közepére kellett feküdnöm, hogy a két szomszédra felügyeljek. A gróf nem is vétett az illem szabályai ellen, de jobbról fekvő szomszédomat jól megszöszöltem, mert miatta nem lehetett elaludnom. O pedig „Lion"ját okozta, hogy ez hozta volna a szőke Duna mentéből a „liguriánokat", melyek álmomat elűzték, miután a hosszú úton nagyon sokat kellett koplalniok. Gyönyörű volt a reggel s csakis a reggeli vadászat eredménye felejtethette el az urakkal a kiállott szenvedések, elrongyolt ruhák stb. miatti méltó elkerededésüket. Az tény, hogy a zöldkabátos, ki e vidékre jő vadászni, edzett legyen, különben megkeserüli bátorságát, hogy ide merészelt felrándulni. A mit bár szerény, de hosszú időre terjedő vadászataim alatt még nem tapasztaltam, ma történt. Ma is — mint tegnap — nem akarván vadásztársaimat zavarni, a magas felé tartottam. Fent megérkezve épen egy óriási hóföld szélén akarok megfordulni, midőn egyszerre csak „klepek, klepek" hangokat hallok. Mint egy sóbálvány megmeredve állok, talán valaki gúnyolódik? Körülöttem nagy-nagy távolban egyetlen egy nagy fa sem látható. Ily magasban már csak törpefenyő terem, s mégis a fenyők felől e hang. Mélyen lehajolva, majd a földön kúszva a hely felé, a honnét a hang jő, s ime —• alig 30 lépésnyire tőlem ül a pompás nagy kakas. 0 engemet észrevesz, én őt s bumsz — megvolt. Nem érthetem, minek következtében húzta magát e magasságba e kakas, a hol már fa nem terem, s a hova egyetlen egy odaliszkja sem követte? Pedig, hogy itt tanyázott hosszabb ideig az öreg ur, arról meggyőződtem. Hogy ezen eseményről beszéltünk egész nap, nem csoda. Ápril hó 27-éig még egy kakast lőtt a gróf, a többiek pedig üresen tértek haza. Még sok viszontagság kiállása s a hazautazás alkalmával becsületes átázás után kétfelé tértünk ; az urak Budapestnek tartva, hol a casinóban talán élményeikről fognak egyetmást elbeszélni, én pedig szerény lakhelyem felé vettem utam. Tisztelettel s üdvözlettel Felka, 1880. május hó. az öreg B. VEGYESEK. Gr. Kálnoky már felépült s a keddi versenyen jelen volt. Br. Kirchbach, ki a hadseregi akadályversenyben Bécsben oly szerencsétlenül bukott föl, a viszonyokhoz képest, a mint csonttörés után lehet — türhetőleg érzi magát, ugy, hogy nemsokára várható teljes felgyógyulása. Festetics Pál gróf — mint halljuk — telivér anyakanczáitam. kir. kormánynak eladta, s ily módon Florican, Miss Ellis, Csillag, Bimbó és Erzsi nem kerültek — a mitől tartottunk — külföldre. Ugyané kézbe került Nádasdy gróf Elspeth és Babérja. Kisbéren a kanczák létszámát 24 darabban akarja a kormány fenntartani, melyekből 12 belföldi és 12 importált fog lenni. Örvendünk e ténynek, mert ily módon biztosan reméljük, hogy a kisbéri ménesnek hire állandó lesz, mit néha nehezebb fenntartani, mint megszerezni. Gr. Chambordnak Ohlstorfi vadászterületén pár orvvadász garázdálkodott darab ideig — mint Gmundenből irják, a „N. W. Blatt"-nak, — kik nagy pusztítást okoztak a vadállományban, mígnem az ottani vadász Geigg Ferencznek sikerült a Hafendorf közelében levő erdőben az egyik orvvadászt ép abban a pillanatban csipni el, midőn őzekre vetette ki a tőrt; azonnal átadta a hatóságnak. Pár nappal később a másikat is elfogta és igy a legveszedelmesebb orvvadászokat tette ártalmatlanná. A bécsi ügetőverseny-egylet e hó 27-én és 30-án tartja ügető-kocsiversenyét a világtárlati térségen. Az indulás mindkét izben 3 órakor történik 7 számmal, és pedig az első napon: 1. Megnyitó verseny 600 frt, kétfogatú. 2. Cislajthániai dij 800 frt, (egyfogatú.) 3. Nagy nemzetközi bécsi dij 5000 fr. aranyban. 4. Négylovas urkocsizás, két tiszteletdíj. 5. Belföldi iigetSlovaglás. 6. Nagy bécsi bérkocsi-verseny 500 frt. Bécsi galamblövész-Club. Az 1000 frtos nagy egyleti dij sorsa f. hó 21-én lett eldöntve. Gróf Esterházy Feri nyerte, miután tíz galamb közül C3ak egyet hibázott el. A második és harmadik dijra (150 frt és 50 frt) döntő lövést tett hg Trauttmansdorff és gr. Esterházy Mihály, a montecarloi győztes, s a tizenegyedik galambnál megosztoztak a dijakon. Bécsi lókiállitás. Az idei lókiállitások harmadikát e hó 21-én nyitották meg a práterben, az alsó-ausztriai mezőgazdák igáslovaival. Ugy a kiállított lovak mennyisége, mint az anyagok minősége nagyon kielégítőnek mondható s különösen az ifjabb nemzedék örvendetes haladást tüntet föl Alsó-Ausztria lótenyésztésében. Az egy- és három éves kaneza csikók közt találhatók egyes példányok, melyek bármily ménesnek diszeiil szolgálhatnának, sőt a csikós anyakanczák közt is valódi díszpéldányokat láthatni. Átalában e lovak mind kitűnő tápolásra és gondozásra vallanak, miért a kiállítókat méltó elismerés illeti. Az udvartól jelen voltak a megnyitás napján Károly Lajos és Reiner főherczegek, Coburg Ágoston herczeg, nejével. A kilátásba helyezett vonóerőkisérletet azonban e nap nem lehetett megtartani, minthogy a lovak többnyire még lankadtak voltak az ut fáradalmaitól arra, hogy sikerrel versenyezhessenek. Bécsben a luxus ló kiállításon a Rotundában, f. hó 8. 9 és 10-én a kedvezőtlen idő miatt az ott tartózkodó főurakon kivül majd senki sem jelent meg. Az utolsó napon néhány ezren voltak a látogatók. — A jegyzék 211 számot tartalmaz, melyek közül a csász. kir. udv. ménesből, továbbá Berchtold Zs. gr.
