Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-05-20 / 21. szám

197 Németországban a berlini 3-dik nap (május 9) legnagyobb njdonsága, hogy Waidmanskeil, melyet odaát F. /'.-el együtt a legjobb 3évesnek tartottak, a Henckel-Rennenben megveretett Tsungatai és Edeldame által, egyenlő te her alatt. Hat ló futott, de oly szétszórva értek be, (WaidmansheiI 4 hoszszal Edeldame után, s 6 hoszszal llasta előtt a többi pedig feltartva) hogy azt kell következtetnünk, miszerint a késő training miatt oda át csak szintoly félig készek még a lovak, s hogy Hamburgig egészen más formát mutathatnak. Ugyanilyest gyanittat az is, hogy azon túlnyomóan több ló mellett, melylyel Németország bir — egy 3000 márkos államdijra Donnerkeilnak nem akadt vetélytársa. Verseny-naptár 1880-ra. Bécs (9) május 17, 20, 23, 25. Lemberg junius 27, 29. Kolozsvár sept. Debreczen sept. Soprony ( ) ....... sept. 25, 26, 27. Bécs, őszi ( ) okt. 3. és 5. Pardubitz okt. Pest őszi (9) okt. 17 és 19. A jó tábori lovasok nagy ünnepélye kedden szép időben végződött; Ő felsége a királyné, több főhg, gr. Török, az egész aristocratia és közel 1000 lovas tiszt volt jelen — addig is mig részletesebben adjuk — álljanak itt a nyertesek. 1. Gr. DOrvay kapitány a királyi tiszteletdijat és 1000 frt, Öröm nevü sárga paripájával. 2. Jékey lőliadn. a 4é Gonfalon nátán Rudolf trónörökös tiszteletdi ját és 800 frtot. 3.Gr. Platen főbdn. nyerte az 5é Fridolin-nal az Albrecht főhg tiszt. diját és 400 frtot. 4. Gr. Bolza főhdn. egy remontoir órát és 100 frtot 6é Ella n. sga kanczájával. — A már egyszer díjlovaglásért első jutalommal kitüntetettek ujabb concurrentiájában Jékey főhd. egy trakehni csődört lovagolt, de nem birta a Jury megelégedését kinyerni. — Az ugrató-dijakert belföldi lovakkal 13 an versenyeztek. Az első dijat (Ő felsége a királyné által adott ezüst csészét s benn 40 aranyat) gr. Lamberg őrnagy nyerte el; a 2 dik dijat br. Twickel; a 3-dikat Frankel liadn.; — Dobner főhadn. (az ismeretes parforce lovas) és Igalffy főhadnagy elbuktak lovastól. — Az ugrató verseny második részében, melyben külföldi lovak vehettek részt — 10 concurrens volt; első Horodynski főhadn. (dij ezüst csésze és 200 fre); 2-dik br. Twickel; 3-dik Dobner főhadnagy. — A „fett de Basre"-bän ismét Horodynski főhadnagy lett a győztes. Ezenkívül a 8. dragonyos-ezred tisztjei is játszottak egy „Jeu de Barret", győztes gr. Marschall Miksa. Ménes- és gyepuj donságok. Árverési jelentés. Az Alpine-Stud-Farm egyéveseivel együtt f. évi május 24-én, a Strass Móricz ur intézetében, (Alsergrund, Rothes Haus, Bécs), a következő, idomítás alatt levő, de garantirozott, még ki nem próbált kétéves telivérlovak, kötelezettségekkel együtt, azonnal való készpénzfizetés mellett árverés utján eladatnak: 1. Pej kani za ap. Buccaneer a. Anonyma (Vöcklának és Bébének édes testvére). Nevezve: 1880-ban Sopronyban: „Polgár-dij"-ra, 188i. Bécs: Osztrák Derby, Vándorló ivadékverseny. II. osztályú államdij és III. osztályú államdij. Pest: St. Leger. BadenBaden: Zukunfts-Preis. Berlin: Diana-díj. Hamburg: Criterium. 2. Sárga kancza Buccaneertől ap. Fair-Star a. Thormanby. Nevezve 1881. Bécs: Osztr. Derby, II. osztályú államdij, III. oszt. államdij. Pest: St.-Leger. Berlin: Diana-dij; Baden-Baden: Zukunftspreis. 3. Sárga mén ap. Buccaneer a. Grand Duchess Stockweltől. Nevezve 1881. Bécs: Osztr. Derby, II. oszt. államdij s III. oszt. államdij. Berlin: Union-Rennen. Hamburg: Derby. 4. Pej kancza ap. Bois Roussel a. Wave Stockwelltől. Nevezve 1881. Bécs: Vándorló ivadékverseny II. oszt. államdij és III. oszt. államdij. Bővebb értesítést ad Ft. Cavaliero. ORSZÁGOS LÓT

ENYÉSZTÉS. Visszatekintés a lóvásárra és 1 ók i á 11 i t ás r a. Budapest 1880. máj. 1 — 5. A tapasztalás igazolta ama nézetet, hogy oly kiállítások, melyek lóvásárral, díjazással és kisorsolássar kötvék egyhe, a legkedvezőbb befolyással vannak az országos lótenyésztésre ; inert az ily találkozások a tenyésztők és magán-producenseknek alkalmat adnak arra, miszerint személyesen győződhessenek meg ama követelményekről, melyeket mai napság tőlük várnak s módot nyújtanak arra, hogy tenyésztményeikot a legegyszerűbb, legolcsóbb és legbiztosabb módon s a mellett a lehető legmagasabb áron adhassák el. Ez ösztönözte a lótenyésztés emelésére alakult társaságot arra, hogy ez év folyamán Budapesten a tavalyihoz hasonló kiállítást rendezzen május 1. 2. 3 és 4-dikén. Az idei kiállítás 40 tenyésztőtől mintegy 184 darab lovat mutathatott föl és pedig oly minőségben, mely mmden várakozást felül mult. Különösen kiemelendő ama körülmény, hogy 40 lovon kivül, melyek a Kohner és Deutschliinder czégek tulajdonai voltak, a többit mind tenyésztők (nem lókereskedők, mint a legtöbb kiállításon) álliták ki, és hogy Tisza Lajos ő excja „Alice" szának kivételével, mind hazai tenyésztmények voltak. Sajnos, hogy a külföld részéről ép a kiállításra oly kevés figyelem fordult. A magyar látogatókon kivül oly kevés volt az idegen, hogy átalában ama nézettel lehetett találkozni, hogy a kiállitás vagy nagyon későn, vagy nem a kellő nyomatékkal közöltetett a külföldi lapokban Mi e tekintetben az igazgatóságot, a közönség Ítéletével szemben, abban a meggyőződésben élvén, hogy egészen más okok működtek közre mint a föntebb emlitett, ez érdekes kiállitás csekély mérvű látogatottságára. Bármi lett légyen is az ok, sajnálatos, főleg azért, mert itt, a helyszinén, a külföldi meggyőződhetett volna amaz előitélet helytelensége felül, a melynek a nyomán Németországban még mindig ugy tekintik a magyar lovat, mint kicsiny, számba sem vehető álla tot. Oly lovak, mint a minőket a Károlyiak, Telekiek, Dőryek, Almásiak, Jankovicsok, Kornisok, Bethlenek állítottak ki, ama téves nézetet egyszer-mindenkorra megezáfolták volna. A nemes formák, izomzatok, mély alkat, erős csontozat azt bizonyítják, hogy a magyar ló nem csupán jucker, hanem minden czéíra alkalmazható használati ló. A gr. Pálffy Geraldine, gr. Kornis, gr. Szápáry Gyula carrossier-jei, a gr. Almásy Kálmán, gr. Károlyi Gyula, Kégl György és Deutschländer urak négyesei még jelentősb kiállításoknál is a legnagyobb elismerést vivnák ki. Méltó ámulatot s érdekeltséget keltettek föl a gr. Teleki Géza juckerei, rendkivüli gyorsaságuk s hasonlót ritkán látható akcziójuk által. Ép oly érdekes mint eredeti volt az ő négy székely ponny-ja. Hasonló feltűnést idézett elő a Krajcsovics ur két igazi hermelinje Budapestről, és senki sem képzelhette el, mi lehetett az oka, hogy e két ritka, minden tekintetben korrekt állat jutalmat nem nyert. [Mielőtt ez ünnepélyes kiállításra vonatkozó értekezésünket bezárnók, némely adatokat kapcsolunk még ide. A kiállitás május 1-én nyittatott meg, s a bíráló bizottság a következőkből állott: Br. Orczy Béla, gr. Esterházy Miklós, Blaskovics Miklós ur, gr. Szápáry Iván, Szalabéri Horváth János tábornok, mint a kormány képviselője. Kiállítottak pedig: Gr. Almásy Kálmán 4 kocsilovat; gr. ben, s ez igy tartott az egész idomitás ideje alatt. Csakhamar rájöttem, hogy ezen nézet téves, s nem is követtem azóta. Apáink nézete szerint a sok sétáitatás a patákat jól kiképezi. Én azonban rájöttem, hogy ezen eljárás lábgyüngitő, s hogy ezen egyhangú, száraz milomszerü mozgás elveszi a ló kedvét, és sebesjárási képességét leszállítja. A versenyben nem fárad el az igaz, mert lassabban halad. Tény az, hogy egyforma conditio mellett a lassú ló legnagyobb sebességében tovább bir menni, mint a sebes ló az ti legnagyobb sebességében. Idomitás alatt levő lovaimat naponta csak egyszer, s ekkor sem nagyon hosszú ideig jártatom. Miután csikónk hozzászokott a nyereghez, kezdődik a szerszámban való munka. Legelőször négykerekű kocsiba (skeleton wagoo) nem pedig taligába (sulky) kell befogni a csikót mert amannál a hátat mi sem terheli. Sokan a sulkyt tartják jobbnak, — én nem. A jó kezelt csikó nem akaratoskodik a kocsi húzásánál. E tekintetben ismét eltér a mi rendszerünk az angolokétól. Álig mi a csikót | az egylovas kocsi két tengelye közé teszszük s felbiztatjuk az indulásra — miáltal az állat rájön, hogy ő most tesz valamit, ami tetszik neki, s csakhamar meg is kedveli — az angolok kétlovas (féltonna súlyú) kocsiba fogják, egy öreg ló mellé. Midőn a csikó otthonosnak kezdi magát érezni, a kocsirudak között, lassankint gyorsíthatjuk lépését. A terepet változtassuk — hol a gyepen, hol utakon menjünk. Hosszú ideig ne menjen egy járásban, hanem hol sebesebben, hol lassabban. Ez által ki fog nyúlni anélkül, hogy megsértse magát, és sebessége is gyarapodni fog. Amig mindezt jó kedvvel teszi, tegyük, s ez csak az ő és a mi hasznunkra válik. Ha azonban fáradt vagy roszkedvíi kezd lenni, adjunk neki egy kis pihenőt. Ilyenkor a különféle symptomákra ügyeljünk, mert ez a legkritikusabb időszak. Ha ilyenkor túlterheljük munkával, sokára térhet csak magához. A munka nagysága a csikó testalkatától, a növés folyamatától és étvágyától függ. — Járjon he naponta öt-hat mértföldet. Az eközben tett sebesebb rohamok ne terjedjenek tovább V

4 mértföldnél. Ügyelni kell arra, vájjon észlelhető-e haladás vagy sem. A utóbbi esetben rövid időre szünetet kell tartani az idomitásban, mert ezen korban folyton haladnia kell, s ha egyébként mindene rendben van, haladni is fog. Gyors haladást ne várjunk; elegédjünk meg a legcsekélyebbel, csak észlelhető legyen. Tapasztalni fogjuk, hogy ezen korban gyakran felvág az ügetésből; ez néha oda mutat, hogy túlterheltük munkával s ennek folytán megunta azt. De más egyéb oka is lehet a felvágásnak; ilyenkor alkalmazzuk a lábtekercseket (Roller*) s a szükséghez képest hol erre, hol amarra a lábra tegyük azokat. A csikó rájön, hogy a patkón kivül még más tárgy is van a lábán, s járásmódját változtatni fogja. Kiváló gonddal kezelendő ilyenkor. Egész figyelmünket s itélő tehetségünket rá kell fordítanunk, s a gyeplőt gyöngéden, de egyformán kell kezelnünk. Valószinü, hogy tekercscsel a lábán ismét szépen fog ügetni, s ekkor egy kis ideig szünetelni kell a munkával. Mihelyt kitör, ezt egy pillanatig sem szabad megtűrni; mert ha engedjük, szokássá válik. Én addig nem szüneteltetek, amig ismét szépen nem üget, mert ha e nélkül hagynám abba a munkát, annak isméti megkezdésénél nem ügetne kedvemre. Bármely munka közben ne feszitsük a gyeplőt a tanítási időszak alatt. Örök időkre tönkre tehetjük száját, ha rászoktatjuk a zabola ránczigálásra, s nem is válik be sebes űgetőnek, ha ügetés közben folyton érzi kocsisának keze súlyát. Láttam ugyan kitűnő ügetőket, melyek ehhez hozzá voltak szokva, (Pullers), hanem ha nem lettek volna ilyen puller-ek, bizonyára még jobb iigetők lettek volna. Vannak azonban esetek, hogy a csikó *) Ezek béllelt ólom békók, hogy súlyuk által a láb nagyon magasra emelését leszoktassák.