Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-01-15 / 3. szám

18 áron kelt el. Legkisebb ár 155 frt volt, a legnagyobb pedig 1080 frtra rúgott. Itábolnán -28 db 11,400 frton, vagyis 407 frt átla­gos áron adatott el; a legkisebb ár darabjáért 105 frt, a legnagyobb 1000 frt volt. S. G. A trakehni ménes története és jelene. Közelebb egy nagyérdekű s nagy mű­gonddal szerkesztett könyv jelent meg Ber­linben •/. P. Frenszel-töl „Stut-buch <les königlich preuss. Hauptgestüts Tralcehnen u czim alatt, mely kapható Bécsben is Beck Frigyes könyvke­reskedésében. A nagyterjedeimii, 1205 lapra terjedő mű bolti ára díszes vászonkötésben 12 írt 40 kr. Szerző kimutatja, hogy a trakebuiek te­nyésztése veté meg keleti Poroszország lóne­velésének alapját, es hogy a legtöbb és leg­jobb félvér-tenyésztményelc a keletporoszor­szági és gumbinneni kormányzósági kerület­ben trakehni vérre vezethetők vissza. E jeles műből, a trakebniek eredetére vonatkozólag, a következőket említjük föl: I. Frigyes Vilmos 1725-ben kiadta a parancsot, hogy ama területek, melyek most Trakehnent és egyes majorjait képezik, s ak­koriban mocsarakból, cserjésekből állott, le­csapoltassanak, hogy ott a különböző állam­méneseket Belga, Batriken, Brandenburg, Bu­dupöuen, kisterburg, Koppelbude, Raguit és Schreitlangkentől elhelyezzék s a már Gud­diuban levő államménessel egyesítsék. 1726­ban már megkezdődött a vízleesapolási munka s már 1732-ben szervezve volt a trakehni ménes-igazgatóság. 1101 főre ment a niénes száma 513 tenyészkanczával. Az 1789-dik évig Trakehnenbe nem kebelez­tek be idegen kanczákat. 1740-ben 368 te­nyészkanezát lótenyésztésre, 19 et pedig ösz­vértenyésztésre alkalmaztak. 1786-ban 356 ot ló-, s 25-üt öszvértenyésztésre. Ez időtájban 356 mént használtak fedezésre, melyek több nvire névtelenek voltak, s később is ugyan­T Á R C Z A. Jegyzetek a pisztráng-horgászat köréből. Közli : Sir John. III. Augusztus 14-én három napra rándultam ki a Göll­nitzbe; szép száraz idő volt, a víz tiszta és kicsiny; kora reggeltől késő estig horgásztam, csak addig pihenve, mig valami keveset ettem, — minden csalétket végig próbáltam; első napon 6 pisztrángot, második nap 4-et, harmadik nap 5-öt tudtam csak fogni, — valamennyit légygyei. Augusztus 18-án csendes eső indult meg s közel 24 óráig tartott; a zavaros víz a gyors esésű fo­lyóban egy éj alatt elfutott, úgyhogy 19-én délelőtt a víz tiszta s középállású volt. Vérmes reményekkel siettem újra a folyóhoz, először a legyet kisértetve meg, de minden igyekezetem kudarezot vallott; a féreghez nyúltam tehát, és 2'/ 2 óra alatt 19 válogatott pisztráng volt táskámban, súlyra nézve legtöbb, mit ez évben a Göllnitzben fogtam. Következő napon augusztus 20-án, még mindig hasonló mohósággal vették a férget, ezen a napon 18 szép pisztráng volt az eredmény, de légyre egyetlenegyet sem foghattam. Aug. 21-én féregre már csak 2-őt, légyre 3-mat fogtam. Idevágó példákat tetszés szerinti számban sorol­hatnék elé, de egy-két barátom megbízható észleletei is ugyanezt igazolják. Ha nag)- zivatar áll be, vagy hosszantartó esőzés túlságosan megdagasztja a folyót, addig míg a víz nagyon zavaros s igen magasan áll, hiábavaló minden csalétek, csak elvétve foghatni valamit, azt is leg­inkább féregre. A ludak ilyenkor nagyon el vannak szórva a folyóban, s makacsul húzódnak meg rejte­keikben, de a csalétket is legfeljebb akkor látják meg, ha egész orrukig visszük. IIa a vtz igen alacsony, absolute tiszta, a féreg­gel ritkán, csak kivételesen boldogulunk, hosszú szá­VADÁSZ- ÉS VÉRSENY-I.AP. egy név sokszor ismétlődve fordult elő. Az említett 356 mén közül trakehni volt 158; cseh (csekélyértékű) 39; bizonytalan eredetű 36; porosz 31 ; angol 15; rosenbergi 14; dán 10; török 10; berlini bizonytalan eredetű 5; spanyol 3; nápolyi 2; keleti 1 ; persa 1; berber 1; egyiptomi 1; bolgár 1 és sléziai szintén 1. "Ezek között három van, melyekre, mint főfedező menekr-». legtöbb hivatkozás törté­nik u. m. 1, Persianer, szürke, persa, fedezett 1739­tői 1747-ig. 2, SpinolaXíék szürke,fedezett 1764— 1780-ig előbb nevezettnek ivadéka. 3, Pitt, piros pej, fedezett 1764 — 1771; Angliában vásárolták s versenyló volt. E különböző ménekkel tenyésztettek össze­vissza. a nélkül hogy valamelyik fajnak kü­lönösebb előnyt adtak volna. Ugy alkalmaz­tattak ezek, mint az esetleg vagy a felsőbb intézők szeszélye hozta magával. És e szeszéig helylgel-közzcl nagyon különös ter­mészetű colt. így pl. 1787-ben Berlinből ama parancs érkezett, hogy Trakehnenben kísérle­tek tétessenek: teheneknek ménekkel s kanczáknnk bi­kákkal való párosítására, mivel hogy gróf Lin­denau főlovászmester Casselben egy ineuage rie-ben látott ily párosítás termékét, s óhajtá, hogy Trakehnenben is produkáljanak oly ál­latot. Az okmányok bizonysága szerint ily párosításokkal tettek is kísérleteket. Mind a mellett, hogv raíndrn rendszer nélkül történt a tenyésztés, a tömérdek meny­nyiségben összevásárolgatott mének között igen jeles állatok találkoztak, s olykor kitűnő tenyészkanezákra is tettek szert. Midőn ugyanis 1786-ban Lindenau grót főlovászmester lett, a trakehni főménesre, mint általában az or­szágos lótenyésztésre uj aera nyilt. Először is 38 főfedező mén közül 25-öt rögtön ki­mustrált. A tenyészkanczák közül 144-et mus­trált ki részint öröklött hibák, részint ido­maik aránytalansága "miatt. Trakehnon sze­rinte nemcsak arra volt hivatva, hogy az udvari istállók számára lovakat szolgáltasson, razság s forróság idején pedig majdnem teljesen sikertelen. Általános szabályként azt lehetne mondani, hogy a féreg a nedves, — a Ugy pedig a száraz időjárás csalétke. A legyekről akarok ezután megemlékezni, — s ké­nyes pontot érintek meg ezzel; a légyről s légyhor­gászatról többet irtak már, mint a halászat minden más neméről együttvéve, attól kell tehát- tartanom, hogy az „üres szónoklat" veszélyébe esem; de ha meggondolom, hogy minden vita mellett is itt van a legtöbb kétes pont, s hogy a halászatnak az a leg­ólvezetesebb része, s a horog-sport koronája; e téren tett minden, még oly csekély — de objektiv — tanul­mányt is jogosu'tnak tartok, Minden előtt jól megjegyezni kívánom, hogy e vagy ama légynek sikerességét magasztalja valaki, s egy másik ugy találja, hogy ugyanez a légy mit­sem ér : nem mindjárt következik, hogy a légy volna a bűnbak. Sokan panaszkodtak előttem, hogy egész raj legyet ismernek, miket mások csalhatlanoknuk ma­gasztaltak, tudják az időt is, mikor használandók: s mégsem boldogulnak velők soha. Egyszerű erre a válasz: „angolul tudni, még nem Shákspearet érteni." Kell tudni a legyeket kezelni is, s helyesen játszani azzal az igazi helyen; de többi eszközünk minősége sem ke­vésbbé fontos. Hogy hosszas ne legyek, csak a sely­mei szálat említem. Sokan épen a legvastagabbat, mint legerősebbet szeretik kikeresni, s igen helytelenül; mert a jó selymérszálnak lehetőleg vékonynak, ló­szőrnél alig vastagabbnak, tökéletesen gömbölyűnek, simának, átlátszónak kell lennie; egy lapos, fénylő szál, mely még vastag is, leginkább csak arra való, hogy a halat elijessze. A szál minősége oly befolyás­sal van az eredményre, hogy az, kinek jó szála van, 50 porczenttcl többét fog fogni, mint egy más, kinek szálja hibás — ceteris paribus. S—y M. barátom egy ízben két jeles „ily tisher" JAN UÁR 15 . 1 880. hanem főleg, hogy az újonnan berendező mé­nesek számára kellő számú ménekkel rendel kezhessenek A kanczák négy ménesbe osz­tattak be, jelesen a feketék Gundszenbe, a pejek Kalpakinba s a sárgák Guddinbal; Tra­kehnenbe pedig a színre való minden tekin­tet nélkül a paripa-ménes. 1819-től kezdve a paripa-ménes Ugye akkép lett rendezve, hogy a könnyebb kan­czák Trakehnenbe, a nehezebbek Bajohrgal­lenbe osztattak be, hol vadászlovak voltak nevelendők. Ily osztályzatban maradtak a ménesek egészen napjainkig. A trakehni kanczák száma 1805-ben nagyon megcsökkent, s némely — a Frigyes­Vilmos ménesből odakerült állat, mely minő­ségre akkoriban jóval fölötte állt a trakeh­uinek, egy kis jó vért örökített ott meg, de mikor 1806. deczemberében a trakehni mé, nes Oroszországba menekült, sok elveszett­ugy bogy a ménesben, visszatérte után, csak 180 volt a tenyészkanczák száma. "A ménes­nek 1813-ban Sléziába menekülése, ugy a Frigyes Vilmos-ménesnek a 44 legjobb tra­kehni kanczával való kiegészítése, másfelől az „Allahor" és „Arthur" mének eladása, — nom voltak áldáshozók a trakehniekre. Ily körülmények közt vette át 1814-ben Burgsdorf a ménes vezetését 210 kanczával. Erélylycl, szakértelemmel és buzgósággal karolván fel az ügyet, bámulatos eredményt mutatott föl. Noha több ízben ingadozott a nézete, majd a keleti majd az angol vérnek adva előnyt, míg végre is az angol apámé­neknek tulajdonitá az elsőbbséget, mint ezt a beosztás módjából észlelni lehet. Határo­zottan megmaradt azon alapelve mellett, bogv tenyésztésre csupán örökölt hibák nélkül való állatok választandók. Időközben s a többi közt 1817-ben is idegen kanczavért hoztak be, u. m. angol, keleti vagy orosz vért, mely utóbbit azonban csakhamar kizárták. Nem­sokára azáltal is gyarapodott a ménes, hogy az öszvér ménest föloszlatván, a ménes kan­czái is a főraénesbe olvasztattak be. Igaz, hogy e kanczák, az akkori vélemények sze­i - = társaságában halászott a Garam halbő vizének egy mély, téres gátjában. Épen evés-idő volt, a viz csak­nem forrni látszott a kapkodó balak pocsolásától. S—y M,-nak csaknem minden egyes dobása egy pisztráng életébe került, mig a két űr minden siker nélkül ostorozta a vizet, ugyanazon legyeket hasz­nálva, miket M.; helyet is cseréltek, — mind hiába az ő legyükre egy bal sem ugrott. Végre M. restel­vén is már a dolgot, maga vizsgálta meg amaz urak eszközeit, — rögtön fölismerte a hibát; mindkettőnek selymérszála igen vastag s az egész sugár is durva, vaskos, fénylő gút volt, ellentétben a M. gútjával, mely kifogástalan volt. Menten segítve lett a hibán, más sugár s más légy lett elővéve, — s a két úrnak nem volt már most más teendője, mint a halakat kihúzni. Az egyes légyfajok közül mi itt mindnyájan ha. tározottan a Soldier palmert találtuk ez évben is leg­biztosabbnak; mondhatom, hogy légygyei fogott ha­laimnak több mint felét Soldierrel fogtam. Legfeljebb nagysága jöhet tekintetbe; — a saison elején, zavaros vízben, borúit vagy szeles napokon nagyobb, ellen­kező viszonyok között kisebb alakúak használandók. Annyira bizalmat érdemlő légy ez, hogy én állandóan sugaramon tartottam, mint függő legyet; néha egy­szerre főlégyűl is használtam, s nem volt okom egész nap máshoz nyúlni. — Felvidékünkön soha sem sza­badna egy horgász sugaráról sem hibázni e piros légynek. Általában mondhatom, hogy egész idény alatt az eszményi legyekei használtam legtöbb sikerrel, és azt hi­szem nem azért, — mint rendesen hiszik, — hogy a lud mint egy gourmand megunva azt, amit minden nap kaphat, inkább olyanra vágyik, mi még előtte újság, mit még nem Ízlelt soha (noha alig lehet ta­gadni, bogy néha ez teljes joggal travestálható a pisztrángra) mint inkább azon egyszerű okból, hogy eme fantazie fly-ok rendszerint akként vannak ké-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom