Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-01-08 / 2. szám

JANUÁR 8. 1880. 13 nchány kérdő pont terjesztetnék — az állami ménesek ügyében; különösen a Fogarason néhány év éta tenyésztett lipizzaiak végett? . . , . Ifjú gr. Lényai Menyhért eladta Thee Cobbler pej heréltet, (oil. 1873. apja Carnival, anyja Mildred. 0. M. M. K. I. K, 163 1.) — Hammersberg Dezső huszárhadnagynak. Ifj. gr. Eszterbázy Móricz megvette Caprice de Lissa (ell. 18G9.) tv. kanezát idei csikajával együtt (Bajnoktól) ifj. gr. Almássy Kálmántól; és Themenau (ell. 1871.) tv. kanezát gr. Sztáray Jánostól. Dami (ell. 1868.) tv. apaló (ap. Dollar a. Officious) az idén Gyimóton (u. állomás Pápa) fedez; egy-egy kanezát 40 frtért. A bejelentések a pápai uradalmi intézőségbe küldendők. — Daniinak, a hogy tudjuk eddig nem sok csikaja van, de azok szépek és erősek. Annoyance, fek. m. ell. 1872. ap. Pictor a. Announcement stb. a lángi télvér ménes számára, mint halljuk megvétetett Kiss Elemér úrtól. A lángi kisebb harrierekből eladó volna 5 pár kopó, köztük kanok és szukák, melyek a mult őszszel már vadásztak. A 10 kopó ára csak 100 frt. ahogy tudjuk. — Ajánljuk e jó alkalmat vidéki sportmaneink figyelmébe. Felelet az uj-sporttársulat ügyében „többeknek." Mihelyt 100 tag előjegyeztette magát, alakuló gyűlés fog tartatni. Statutumok akkor fognak kidolgoztatni; A szarvas-cserkészetre jogosultság talán sorshúzás útján lenne eldöntendő; az első sorozatbeliek aug. 15-től okt. 15-ig; és ismét okt. 16-tól febr. l-ig; az illetők cserélhetnének egymással, vagy meg is vehetnék. A ki szarvast lő, azt 10 frtért és lőpénzért (mi a kerülőé) megtarthatja; külön nem fizetne a cserkészésért. A sorshúzás utja a „Vad. és Vers".-lapban és a „Vadászlap"-ban közöltetnék, hogy mindenki tudhassa, melyik nap kié. — Szalonkázás, nyulvadászat, társaságban tartatnék. A fogoly-vadászatra nézve az a vélemény, hogy aug. ló-től szept. 15-ig társas vadászatok tartatnának, azontúl minden tag becsületszó mellett, hogy nyúlra nem lő — külön is vadászhat. — Ezek csak előleges eszmék. — Revierek — ámbár már kiszemclvék, — még nem nevezhetők meg. — A mi a 10 frt tagsági dijat illeti, azon már nehezen változtathatni, de elég is lesz, ha 300 tag aláir. — Egyúttal ajánljuk az ez ügy iránt érdeklődőknek — az alábbi felhívási. Szerkesztő. Felhívás. A galgavidéki agarász-egylet 9 évi élvezetdús működés után megtartván utolsó közgyűlését és agarászátát, a közgyűlésen az a kérdés vettetett fel, hogy vájjon szándékozik-e az egylet újra alakulni, illetőleg folytatólag megmaradni ? Ámbár a többség véleménye oda irányult, hogy maradjon mint eddig, s évenkint négy dij-agarászat legyen; de sajnos, hogy a részvét nem elég nagy, ujabbujabb erők a régieket nem pótolják. Általában vidékünkön kevesebb agár tartatik, mert mindig szűkebbre és szűkebbre szorulnak az anyagi tehetségek és terrénumok, melyeket a községek lovasvadászatra haszonbérbe adni nem akarnak, s igy az agarászatot megnehezítik, sőt lehetetlenné is teszik, s igy utolsó években idényenként csak egy-egy agarászat volt annyira élénk, hogy sikerültnek mondható. Ily körülményekkel meg kell alkudni; de mivel az egyletnek a gr. Széchenyi-ereklyéken kivül circa 300 frt. vagyona is maradt, s tagjai — mint minden magyar embernél szokás hogy mindenhez kell értenie — a sportnak is többnyire minden nemét kedvelik, (mert ritka ember az, ki a lovat szereti, hogy ne szeretné a puskát is, és ha viz mellett lakik, a halászatot és korcsolyázást) ezentúl is tartsanak évenkint kellő részvét mellett dijagarászatot, melynek területéül legjobb lenne a m. k. államvasutak északi vonalai mentében határokat kibérelni, hol részvéthez aránylag bérelne és tartana vadászatokat és vadászebek kiállítását, díjazását és próbákat, (s ha a vagyon megengedi, vizsla-növeldét is) továbbá galamb- üveggolyó-és czéllövészetet; kissebbszerű lóversenyeket, paripák és ügetők számára. Egyáltalában vagyona és tagjai arányában iizne minden sportot; miért is ezentúl Sport társaság nevét veszi (el. Leginkább vezérelte ez elhatározáshoz az egyletet, hogy a sport többféle nemei karöltve járhatnak,meri p. o. az agarászathoz szükséges terrénumnak egész évi bérletét kell fizetni, s pedig az csak legfeljebb 10—15 nyúllal lesz kihasználva, a többi kárba vesz, s mert csak nagyobb társidás utján lehet kisebb költséggel nagyobb vadászati birtokot birni, hogy legalább 120 hajtóból álló körvadászatokat lehessen tartani, s mert a sport sok neméhez szükséges több eoncurrens, hogy a szükséges érdekfeszités (ha csak nem üzlet a czél) meglegyen. Az évi tagsági dij io frt ; 6 évi kötelezettséggel. A társaságnak egy tag ajánlatára mindenki lehet tagja, kit a bírálóbizottság (ifj Lónyai Albert, Isaak István és Beniczky Ádám) urak elfogad. Az előleges intézkedésekre a közgyűlésig alólirott, mint titkár : Máriássy Mand ur lett megbízva. Azért kérem, szíveskedjenek azok, kik a társaság tag fai akarnak lenni, mielőbb jelentkezni, mert a részvéthez aránylag kell a haszonbérleteket megszerezni és egyéb intézkedéseket tenni, nehogy a tavaszi szalonka-idényből kimaradjunk. A társaság közlönye a „Vadászlap" lenne, melyet minden tag, ki évi tagsági dijját lefizette, mint tagsági példányt kap, s melybon a lővadászaton kivül egyéb sportnak is lesz helye. E lap által lennének mindig jóelőre s vadászatok s egyébb sport-meetingek közölve. Kis-Kartal 1879. decz. 30. Vadász üdvvel: 11. Podmaniezky Géza. VADÁSZAT és LÖVÉSZET. Medvevadászat Gömörben. A gömörmegyei sport-életről — mely változatosságánál fogva költ kiváló érdeket — nem egyszer hoztunk közleményeket lapunk hasábjain. A lővadász ép oly szívesen olvasta azokat, mint a szenvedélyes horgász; különösen ez utóbbi köréből Dr. Fellech János úr, t. munkatársunk, egész egy uj világot tárt fel ama szép és tudományos ismertetésekkel, melyeket ottani pisztrángászatairól írt. Ezúttal egy medve-vadászatról értesítenek bennünket, mely a Fáy család nagy kiterjedésű nyustyai erdőségeiben folyt le. Még a nyár folyama alatt észrevették, hogy a mondott területen maczkóék is fölütötték sátorfájukatsa vadászterület tulajdonosának fia, F. Gy. — egy kitűnő lövő és szenvedélyes vadász — több barátjával utánuk is állott, hogy revierjét a kellemetlen vendégektől megtisztítsa. Találtak is medvét több alkalommal, de a medve vagy kitört a hajtásból, vagy a puska mondott csütörtököt, vagy pláne még az is előfordult, hogy egy vadász tiz lépésnyi távolságból eredménytelenül duplázott a hatalmas vadra, tehát „pech"-el vadásztak, a medvének „disznó"-ja volt mindig. A legutóbbi vadászaton azonban fordult a koczka; — ez esetet gömörmegyei szives tudósítónk a következőkép irja le: „Igen kedélyes társaság vadászott a Fáy család nyustyai erdőségeiben nem régiben; az egyik hajtásban medvére is bukkantak, mely egyenesen M. K. úr állása felé tartott, ki őt, mintegy 80—150 lépésnyire pillantotta meg először, s nyugodtan várta, hogy közelre kapja, — a medve a felvett irányban közeledett is, midőn egy lövés dördül a szomszéd standról, mely a medvére volt irányozva, de nem talált, a medvét azonban más irányba terelte; Marton úr mégis mintegy 60 lépésről reá duplázhatott, (le csak sebes futtában s a sűrűség között; — most a medve a vadász-líneán fut végig s egyenesen Fáy Gyula úrnak tart, ki mintegy 100 lépésre pillantja meg; a medve egyenesen mint a sinór jön reá szemben, F. Gy. a legnagyobb nyugalommal várja be 15 lépésnyire, ekkor expressét reá fogja, melyben robbanó golyó volt, s bizton czélba veszi szügyónek közepét, — elnyomja a ravaszt — a medvének halálosan találva kell összerogyni ... s im az express csütörtököt mond! — Ezerszer lőtt már belőle F. úr, de ez volt első s legvégzetesebb csütörtök. A nem várt incidens, s még inkább az iszonyú boszűság, felindulás folytán a második lövés hibázott; most felkapja Fáy úr a másik golyós fegyverét, mely lábainál feküdt, harmadszor lő a medvére, mely most már oldalt vágta magát a sűrűségnek, — s a medvét találja, — az összerogy, de újra feltápászkodik s iramlik tova. A 4-ik lövés már a sűrűségben gondolomra történt — s hibázott. — Két oldalt patakzott a vér a maczkóból, — béllövés lehetett; — rögtön hajtottak rá tovább, de nem került többé hajtásba — elveszett; bizonyosan örökre! Azóta újra nyomoztak ott ki medvét, — de még eddig nem került puskacső elé. Erdei élet. (Folytatás.) Csak hamar készen voltam vadász-toilettemmel; megittuk theánkat s fegyvereinket vállunkra vévén, útnak indulánk. „Hát csak kettecskén leszünk ?" mondám, amint elkezdénk a hegyi ösvényen fölfelé haladni. „Micsoda? Kettecskén? Hát nem hárman vagyunk? Darlynt nem is számítod ?" „De hát a hajtók !" „Nem vadászunk ma hajtókkal. Három oknál fogva. Először nincs fris hó; nem lehet bizton kinyomozni a vadat; bizonytalanra pedig annyi embert összecsődíteni nem lehet. Másodszor, most nem is kapnánk hajtókat, mert az emberek mezei munkával vannak elfoglalva. Harmadszor pedig, hajtásban nem lehet tudni, kire jő a vad, én pedig veled akarok lövetni medvét." Ez a harmadik ok nekem legjobban tetszett. Haladtunk fölfelé a hegyen vagy egy óráig hatalmas fenyvek között; Darlyn előttünk futkosott,hol előre hol meg vissza, néha oldalt az erdőkbe vágva. Épen gerinezre érkezőnk s kissé szintes uton haladtunk. Darlyn előttünk futott vagy negyven lépésnyire. Egyszerre megáll, fejőt jobbfelől az erdő felé fordítva szimatol, farkát mint a huszár kardját, feszesen meresztvén hátrafelé. Boruth, ki mindig elől járt, halkan visszafordult. „Darlyn valamit vett észre; őzet vagy rókát. Menj vigyázva előre. Igyekezzél a nagy bükkfa mögé jutni. Én majd itt meghúzom magamat. Sutára no lőjj!" Lábujjhegyen lopództnm előre, a fegyver kezemben, szemem pedig részint az erdőben, részint az uton, nehogy valami száraz ágra lépjek s annak roppanása figyelmessé tegye a vadat. Darlyn meredten állt, mintha kőből lett volna faragva. A fotograf kényelmesen vehetett volna róla képet. Végre szerencsésen, legalább semmi neszt nem okozva, elértem a kijelölt bükköt, s annak hatalmas törzse mögül igyekeztem kikémlelni az előttem elterülő erdő sötét mélyét. Embervastagságú 15—20 öl magas fenyők képezék az erdőt. Ezer meg ezer karcsú oszlopokon nyugodott a sötétzöld lombsátor, melyen át fényes napsugár nyalábok szűrődtek át, helyenként élénken világítva meg a tahljat. Itt ott csenevész apró fenyvek tarkázták az oszlopcsarnok közeit. Köröttünk a legmélyebb csend uralgott, csak a harkály távoli kopácsolása által szakítva meg koronkint. Egyszerre roppanást hallok, olyat, mintha valaki száraz ágra lép. A hang felé figyelek. Törpe csenevész fenyő megöl őzbak lép elő. Gyönyörű állat volt, hatos, erős agancscsal. Fejét büszkén fölemelve tartá. Nagy fekete szép szemeinek ragyogása egész hozzám meglátszott. Pár pillanatig figyelt és szimatolt a szép állat, de szerencsémre kedvező szelem volt. Ugy látszott, semmi gyanúsat sem vett észre, mert egyszerre könnyű, kecsteljes ugrással keresztülszökött a törzsön. Ellőttem állott teljes szépségében. Impozánsaid), fejedelmibb megjelenésű az agancskoronázta gím; di' szebb, kccstoljcscbb az őz. Karcsú, kellemes hajlású nyakán büszkén emeli szabályos alkotású fejét, hegyes felálló koronájával. Testének minden vonása a szépség szabályainak hódol. Szárai finomak és mindamellett, hogy ugrásra alkotvák, nem feszesek, nem szögletesek. Gyönyörködve, s megvallom szívdobogva szemléltem. Méltó lett volna a festő ecsetjére. Mozdulatlan állott, csak szemei mozgása és orrának szimatolása árulták el az életet. Figyelt. Valami gyamit ébresztett benne. Pedig oly csendes volt min-