Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-01-08 / 2. szám

JANUÁR 8. 1880. 13 nchány kérdő pont terjesztetnék — az állami ménesek ügyében; különösen a Fogarason néhány év éta te­nyésztett lipizzaiak végett? . . , . Ifjú gr. Lényai Menyhért eladta Thee Cobbler pej heréltet, (oil. 1873. apja Carnival, anyja Mildred. 0. M. M. K. I. K, 163 1.) — Hammersberg Dezső huszár­hadnagynak. Ifj. gr. Eszterbázy Móricz megvette Caprice de Lissa (ell. 18G9.) tv. kanezát idei csikajával együtt (Bajnoktól) ifj. gr. Almássy Kálmántól; és Themenau (ell. 1871.) tv. kanezát gr. Sztáray Jánostól. Dami (ell. 1868.) tv. apaló (ap. Dollar a. Officious) az idén Gyimóton (u. állomás Pápa) fedez; egy-egy kanezát 40 frtért. A bejelentések a pápai uradalmi inté­zőségbe küldendők. — Daniinak, a hogy tudjuk eddig nem sok csikaja van, de azok szépek és erősek. Annoyance, fek. m. ell. 1872. ap. Pictor a. Announ­cement stb. a lángi télvér ménes számára, mint hall­juk megvétetett Kiss Elemér úrtól. A lángi kisebb harrierekből eladó volna 5 pár kopó, köztük kanok és szukák, melyek a mult ősz­szel már vadásztak. A 10 kopó ára csak 100 frt. ahogy tudjuk. — Ajánljuk e jó alkalmat vidéki sport­maneink figyelmébe. Felelet az uj-sporttársulat ügyében „többeknek." Mihelyt 100 tag előjegyeztette magát, alakuló gyű­lés fog tartatni. Statutumok akkor fognak kidolgoz­tatni; A szarvas-cserkészetre jogosultság talán sorshú­zás útján lenne eldöntendő; az első sorozatbeliek aug. 15-től okt. 15-ig; és ismét okt. 16-tól febr. l-ig; az ille­tők cserélhetnének egymással, vagy meg is vehetnék. A ki szarvast lő, azt 10 frtért és lőpénzért (mi a kerü­lőé) megtarthatja; külön nem fizetne a cserkészésért. A sorshúzás utja a „Vad. és Vers".-lapban és a „Vadászlap"-ban közöltetnék, hogy mindenki tudhassa, melyik nap kié. — Szalonkázás, nyulvadászat, társaság­ban tartatnék. A fogoly-vadászatra nézve az a vélemény, hogy aug. ló-től szept. 15-ig társas vadászatok tartat­nának, azontúl minden tag becsületszó mellett, hogy nyúlra nem lő — külön is vadászhat. — Ezek csak elő­leges eszmék. — Revierek — ámbár már kiszemclvék, — még nem nevezhetők meg. — A mi a 10 frt tagsági dijat illeti, azon már nehezen változtathatni, de elég is lesz, ha 300 tag aláir. — Egyúttal ajánljuk az ez ügy iránt érdeklődőknek — az alábbi felhívási. Szerkesztő. Felhívás. A galgavidéki agarász-egylet 9 évi élvezetdús műkö­dés után megtartván utolsó közgyűlését és agarászátát, a közgyűlésen az a kérdés vettetett fel, hogy vájjon szándékozik-e az egylet újra alakulni, illetőleg folyta­tólag megmaradni ? Ámbár a többség véleménye oda irányult, hogy maradjon mint eddig, s évenkint négy dij-agarászat le­gyen; de sajnos, hogy a részvét nem elég nagy, ujabb­ujabb erők a régieket nem pótolják. Általában vidékün­kön kevesebb agár tartatik, mert mindig szűkebbre és szűkebbre szorulnak az anyagi tehetségek és terrénumok, melyeket a községek lovasvadászatra haszonbérbe adni nem akarnak, s igy az agarászatot megnehezítik, sőt le­hetetlenné is teszik, s igy utolsó években idényenként csak egy-egy agarászat volt annyira élénk, hogy sike­rültnek mondható. Ily körülményekkel meg kell alkudni; de mivel az egyletnek a gr. Széchenyi-ereklyéken kivül circa 300 frt. vagyona is maradt, s tagjai — mint minden magyar embernél szokás hogy mindenhez kell értenie — a sport­nak is többnyire minden nemét kedvelik, (mert ritka em­ber az, ki a lovat szereti, hogy ne szeretné a puskát is, és ha viz mellett lakik, a halászatot és korcsolyázást) ezentúl is tartsanak évenkint kellő részvét mellett dij­agarászatot, melynek területéül legjobb lenne a m. k. államvasutak északi vonalai mentében határokat kibé­relni, hol részvéthez aránylag bérelne és tartana vadásza­tokat és vadászebek kiállítását, díjazását és próbákat, (s ha a vagyon megengedi, vizsla-növeldét is) továbbá galamb- üveggolyó-és czéllövészetet; kissebbszerű ló­versenyeket, paripák és ügetők számára. Egyáltalában vagyona és tagjai arányában iizne minden sportot; miért is ezentúl Sport társaság nevét veszi (el. Leginkább vezérelte ez elhatározáshoz az egyletet, hogy a sport többféle nemei karöltve járhatnak,meri p. o. az agarászathoz szükséges terrénumnak egész évi bérletét kell fizetni, s pedig az csak legfeljebb 10—15 nyúllal lesz kihasználva, a többi kárba vesz, s mert csak nagyobb társidás utján lehet kisebb költséggel nagyobb vadá­szati birtokot birni, hogy legalább 120 hajtóból álló körvadászatokat lehessen tartani, s mert a sport sok ne­méhez szükséges több eoncurrens, hogy a szükséges érdekfeszités (ha csak nem üzlet a czél) meglegyen. Az évi tagsági dij io frt ; 6 évi kötelezettséggel. A társaságnak egy tag ajánlatára mindenki lehet tagja, kit a bírálóbizottság (ifj Lónyai Albert, Isaak Ist­ván és Beniczky Ádám) urak elfogad. Az előleges intézkedésekre a közgyűlésig alólirott, mint titkár : Máriássy Mand ur lett megbízva. Azért kérem, szíveskedjenek azok, kik a társaság tag fai akarnak lenni, mielőbb jelentkezni, mert a részvéthez aránylag kell a haszonbérleteket megszerezni és egyéb intézkedéseket tenni, nehogy a tavaszi szalonka-idényből kimaradjunk. A társaság közlönye a „Vadászlap" lenne, melyet min­den tag, ki évi tagsági dijját lefizette, mint tagsági pél­dányt kap, s melybon a lővadászaton kivül egyéb sport­nak is lesz helye. E lap által lennének mindig jóelőre s vadászatok s egyébb sport-meetingek közölve. Kis-Kartal 1879. decz. 30. Vadász üdvvel: 11. Podmaniezky Géza. VADÁSZAT és LÖVÉSZET. Medvevadászat Gömörben. A gömörmegyei sport-életről — mely változatos­ságánál fogva költ kiváló érdeket — nem egyszer hoz­tunk közleményeket lapunk hasábjain. A lővadász ép oly szívesen olvasta azokat, mint a szenvedélyes hor­gász; különösen ez utóbbi köréből Dr. Fellech János úr, t. munkatársunk, egész egy uj világot tárt fel ama szép és tudományos ismertetésekkel, melyeket ottani pisz­trángászatairól írt. Ezúttal egy medve-vadászatról értesítenek bennün­ket, mely a Fáy család nagy kiterjedésű nyustyai erdő­ségeiben folyt le. Még a nyár folyama alatt észrevették, hogy a mondott területen maczkóék is fölütötték sátor­fájukatsa vadászterület tulajdonosának fia, F. Gy. — egy kitűnő lövő és szenvedélyes vadász — több barátjával utánuk is állott, hogy revierjét a kellemetlen vendégek­től megtisztítsa. Találtak is medvét több alkalommal, de a medve vagy kitört a hajtásból, vagy a puska mon­dott csütörtököt, vagy pláne még az is előfordult, hogy egy vadász tiz lépésnyi távolságból eredménytelenül dup­lázott a hatalmas vadra, tehát „pech"-el vadásztak, a medvének „disznó"-ja volt mindig. A legutóbbi vadá­szaton azonban fordult a koczka; — ez esetet gömörme­gyei szives tudósítónk a következőkép irja le: „Igen kedélyes társaság vadászott a Fáy család nyustyai erdőségeiben nem régiben; az egyik hajtásban medvére is bukkantak, mely egyenesen M. K. úr állása felé tartott, ki őt, mintegy 80—150 lépésnyire pillan­totta meg először, s nyugodtan várta, hogy közelre kapja, — a medve a felvett irányban közeledett is, mi­dőn egy lövés dördül a szomszéd standról, mely a med­vére volt irányozva, de nem talált, a medvét azonban más irányba terelte; Marton úr mégis mintegy 60 lépés­ről reá duplázhatott, (le csak sebes futtában s a sűrűség között; — most a medve a vadász-líneán fut végig s egyenesen Fáy Gyula úrnak tart, ki mintegy 100 lépésre pillantja meg; a medve egyenesen mint a sinór jön reá szemben, F. Gy. a legnagyobb nyugalommal várja be 15 lépésnyire, ekkor expressét reá fogja, melyben rob­banó golyó volt, s bizton czélba veszi szügyónek köze­pét, — elnyomja a ravaszt — a medvének halálosan találva kell összerogyni ... s im az express csütör­tököt mond! — Ezerszer lőtt már belőle F. úr, de ez volt első s legvégzetesebb csütörtök. A nem várt incidens, s még inkább az iszonyú boszűság, felindulás folytán a második lövés hibázott; most felkapja Fáy úr a másik golyós fegyverét, mely lábainál feküdt, harmadszor lő a medvére, mely most már oldalt vágta magát a sűrűség­nek, — s a medvét találja, — az összerogy, de újra fel­tápászkodik s iramlik tova. A 4-ik lövés már a sű­rűségben gondolomra történt — s hibázott. — Két oldalt patakzott a vér a maczkóból, — béllövés lehe­tett; — rögtön hajtottak rá tovább, de nem került többé hajtásba — elveszett; bizonyosan örökre! Azóta újra nyomoztak ott ki medvét, — de még ed­dig nem került puskacső elé. Erdei élet. (Folytatás.) Csak hamar készen voltam vadász-toilettemmel; meg­ittuk theánkat s fegyvereinket vállunkra vévén, útnak indulánk. „Hát csak kettecskén leszünk ?" mondám, amint elkezdénk a hegyi ösvényen fölfelé haladni. „Micsoda? Kettecskén? Hát nem hárman vagyunk? Darlynt nem is számítod ?" „De hát a hajtók !" „Nem vadászunk ma hajtókkal. Három oknál fogva. Először nincs fris hó; nem lehet bizton kinyomozni a vadat; bizonytalanra pedig annyi embert összecsődíteni nem lehet. Másodszor, most nem is kapnánk hajtókat, mert az emberek mezei munkával vannak elfoglalva. Harmadszor pedig, hajtásban nem lehet tudni, kire jő a vad, én pedig veled akarok lövetni medvét." Ez a harmadik ok nekem legjobban tetszett. Haladtunk fölfelé a hegyen vagy egy óráig hatal­mas fenyvek között; Darlyn előttünk futkosott,hol előre hol meg vissza, néha oldalt az erdőkbe vágva. Épen ge­rinezre érkezőnk s kissé szintes uton haladtunk. Darlyn előttünk futott vagy negyven lépésnyire. Egyszerre megáll, fejőt jobbfelől az erdő felé for­dítva szimatol, farkát mint a huszár kardját, feszesen meresztvén hátrafelé. Boruth, ki mindig elől járt, halkan visszafordult. „Darlyn valamit vett észre; őzet vagy rókát. Menj vi­gyázva előre. Igyekezzél a nagy bükkfa mögé jutni. Én majd itt meghúzom magamat. Sutára no lőjj!" Lábujjhegyen lopództnm előre, a fegyver kezemben, szemem pedig részint az erdőben, részint az uton, nehogy valami száraz ágra lépjek s annak roppanása figyelmessé tegye a vadat. Darlyn meredten állt, mintha kőből lett volna fa­ragva. A fotograf kényelmesen vehetett volna róla képet. Végre szerencsésen, legalább semmi neszt nem okozva, elértem a kijelölt bükköt, s annak hatalmas törzse mögül igyekeztem kikémlelni az előttem elterülő erdő sötét mélyét. Embervastagságú 15—20 öl magas fenyők képezék az erdőt. Ezer meg ezer karcsú osz­lopokon nyugodott a sötétzöld lombsátor, melyen át fényes napsugár nyalábok szűrődtek át, helyenként élénken világítva meg a tahljat. Itt ott csenevész apró fenyvek tarkázták az osz­lopcsarnok közeit. Köröttünk a legmélyebb csend uralgott, csak a harkály távoli kopácsolása által sza­kítva meg koronkint. Egyszerre roppanást hallok, olyat, mintha valaki száraz ágra lép. A hang felé figyelek. Törpe csenevész fenyő megöl őzbak lép elő. Gyönyörű állat volt, hatos, erős agancscsal. Fe­jét büszkén fölemelve tartá. Nagy fekete szép szemei­nek ragyogása egész hozzám meglátszott. Pár pillana­tig figyelt és szimatolt a szép állat, de szerencsémre kedvező szelem volt. Ugy látszott, semmi gyanúsat sem vett észre, mert egyszerre könnyű, kecsteljes ugrással keresztülszökött a törzsön. Ellőttem állott teljes szépségében. Impozánsaid), fejedelmibb megjelenésű az agancs­koronázta gím; di' szebb, kccstoljcscbb az őz. Karcsú, kellemes hajlású nyakán büszkén emeli szabályos al­kotású fejét, hegyes felálló koronájával. Testének min­den vonása a szépség szabályainak hódol. Szárai fino­mak és mindamellett, hogy ugrásra alkotvák, nem fe­szesek, nem szögletesek. Gyönyörködve, s megvallom szívdobogva szem­léltem. Méltó lett volna a festő ecsetjére. Mozdulatlan állott, csak szemei mozgása és orrá­nak szimatolása árulták el az életet. Figyelt. Valami gyamit ébresztett benne. Pedig oly csendes volt min-

Next

/
Oldalképek
Tartalom