Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-04-08 / 15. szám

15. sz. Budapest, 1880. április 8. XXIV. évfolyam. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA A PESTI ÉS VIDÉKI LOVAK-EGYLETEK S AZ ÖSSZES MEGYEI LÓTENYÉSZ-BIZOTTMÁNYOK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetés Egész évi-e 12 frt. Félévre 6 » „Vadász- és Verseny-lap" szerkesztőségébe PESTEN, Nemzeti Casino épület intézendők. Szerkesztőségi iroda: Pesten Nemz. Casino II. em. hatvani-u. Ide küldendők a kéziratok is. Megjelenik a lap minden csütörtökön. t ZSADÁNYI ÉS TÖRÖK-SZT-MIKLÓSI Gr. ALMÁSY GYÖRGY, Magyarország főzászlós-ura, titkos tanácsos és kamarás, a pesti Lovaregylet igazg. választm. tagja. 1805—1880. Ismét egy gyászravataltól jövünk ; a leg­nemesb és legjobb emberek egyike hunyt el; egyike azon valódi nemes főuraknak, kiknek nevét a magyar társadalom minden osztálya mély tisztelettel és szeretettel emlité. Gróf Almásy György mult vasárnap d. u. 5Va órakor, pár heti betegeskedés után, 75 éves korában hunyt el. A megboldogult 1805-ben született, s kortársai és barátjai voltak a nagy Széchenyi, Batthyány Lajos, Hunyady József, Károlyi György, Wenckheim Béla és több jelesek. Iskoláit Egerben és Pesten végezé; később katonai pályára lépett, s a 20 és 30-as évek­ben a Coburg-huszároknál szolgált, honnan mint, kapitány quietált; hogy kortársaival együtt az ekkor mindinkább ébredő nemzet­gazdászati mozgalmakban, különösen a gaz­dasági egyletek és lótenyésztés körül ő is tevékeny részt vegyen. Már a 30-as években a régi Jockey-club tagjai közé tartozott. A 40-es években nagy utazásokat tett gróf Batthyány Lajos és báró Wenckheim Béla társaságában. — Nagy pártolója volt mindig a művészeteknek és irodalomnak is. Az ötvenes években, midőn a nemzet tétlen buslakodásában a gazdászati érdekeket is veszélyeztetve látták a gondolkozóbbak, a szerepeket felosztva, azok közé tartozott, kik a lótenyésztés és versenyek felelevenitésével a nemzetgazdászat ez ágának emelésére min­dent elkövettek, s hála fáradozásuknak — a mai sikert érték el. — Akkorában ő maga is futtatott; jobb lovai voltak Gilda, Hármas, Ármin, Megyer, Pán, stb., melyek­kel több izben győzelmesen mutatta be szí­neit a pesti és bécsi gyepeken; lovai együtt küzdtek a Hunyady, Károlyi, Batthyány, Szapáry, Pálffy, Esterházy jeles tenyésztmé­nyeivel. — 1855-ben elnyerte a nemzeti dijat Hármas­sal (p. k. ap. Pob Peel, a. Abigail) szintúgy az észak-német dijat; e kanczát közö­sen birta gr. Szapáry Antal barátjával és a megb. gróf Károlyi Lajossal. — 1859-ben még egyszer elnyerte a Nemzetit Armin-nal; e disz-kupák máig is dolgozó-szobáját ékesitik; Lapunk mai száma 10 oldal­szintúgy a Pesti Polgárok diszes ezüst ser­lege ; ezt Megyerrel nyerte, egy Sweetmeat csi­kóval, melynek anyja Model volt; ellenfelei voltak gr.BatthyányIstv.(az annyira emlékezetes urlovas) Comflowerrel és Tisza László a Vicar of Wakefielddel, továbbá gr. Szapáry Iván a White Roseval. Mint már emlitettük, a 30-as években pártolója volt a lóversenyeknek, majd alapitványt tett a nemzeti dij megöröki­tésére; később választm. tag, steward és ver­senybirói tisztséget viselt. E mellett a közügyekben is részt vett; Magyarország legnagyobb és nemesb család­jaival rokonságban levén, befolyásukkal sokat lendített a közügyekben; a nemzeti színház alaptőkéjének gyarapításánál, a megbold. gr. Károlyi Györgygyei, a képző művészet, zenede, irodalom stb. pártolásában mindig részt vett; az országgyűléseken s főrendi házban mindig igaz magyar hazafias irányt tanúsított, s elérte azt, hogy fent a trónon ép úgy, mint a politikai körökben az igazak egyikének tekintették.

Next

/
Oldalképek
Tartalom