Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-01-08 / 2. szám

12 VADÁ SZ- ÉS VERSENY-LAP. JANUÁR 22. 1880. Verseny-naptár. A pesti és bécsi Jockey-klubboknak a rault napok­ban tartott közgyűléseiből az idei versenyek napjaira nézve a következőket közöljük: Bécs, tavaszi április 18, 2 2, 25 Pozsony május 2, 3 B.-Pest május 6, 8, 9 Bécs, nyári május 17, 20, 23, 25 Bécs, őszi okt. 3, 5 B.-Pest, őszi okt. 17, 19 E sorrendben — mint látszik — csak Pozsony nem lenne egészen helyes, mert utánna 3 napra Pesten ver­senyre készen megjelenni, igen rövid idő az istállóknak. E tekintetben helyesebb lenne Pozsonyt valamivel előbb­re tenni. A magyarországi versenyhelyekből Kassa kiesvén, és Sopronyt nem lehetvén októberre, Bécs és Pest közé tolni, (hová amúgy is Pardubitznak kell helyet engedni), hogy a verseny-istállók útrendje nagy csorbát ne szen­vedjen, legczélszerübb lenne: Kolozsvárt sept. 12. (vasárnap) és előtte v. utánna a második napot; Debreczent sept. 19. (vasárnap) ; Sopronyt szcpt. 26. (vasárnap), és második és har­madik napot előtte és utánna beosztani. E vélemény itte­ni sport-körökből származik. Ménes- és gyepujdonságok. A pesti lóverseny-egylet az idei lóversenyeke ideje't május 6, 8, és 9-re, az őszi versenyeket pedig okt. 17 és 19-re határozta. — Az előbbiek még a régi versenytéren fognak tartatni, az utóbbiak már alkal­másint az ujjon, hol még előbb — tán júniusban egy külön megnyitó meeting lesz, mely azonban még nincs elhatározva végképpen. A lovaregylet jan 8-iki közgyűlésében semmi na­gyobb érdekű tárgy nem fordult elő, kivéve hogy az alapszabályoknak múltkor tett változtatásához még egy két javítás tétetett; (miután formahibák miatt az alap­szabályok ez ideig nem lettek megerősítve); ezek leglé­nyegesbbike — hogy t. i. az általános évi költségvetés a közgyűlés jóváhagyása elé tartozik — azelőtt is ér­tetett alattomban, s ez most világosabban a közgyűlés teendői, illetőleg jogai közé soroztntott be. A választmány évenkint szokásos újraszervezése következő eredménynyel ment végbe. A 30 tagból ki­sorsoltatott 10, és helyettük újonnan választatott 11, (egy gr. Károlyi Gyula ő méltósága helyett, időköz ben elnökké választása folytán). Kisorsollattak: gr. Szapáry Iván, id. gr, Festetics Tasziló, Beniczky Gábor ur, id. gr. Almássy Kálmán, ifj. gr. Károlyi István, gr. Széchenyi Béla, gr. Batthyány Elemér, Ifj. gr. Almássy Kálmán, ifj. gr. Festetics Tasziló, lig. Thum-Taxis Egon, Ujraválasztattak: ifj. gr. Almássy Kálmán, ifj. gr. Festetics Tasziló, ifj. gr. Károlyi István, gr. Széchenyi Kálmán, id, gr. Almássy Kálmán, Beniczky Gábor ur, gr. Batthyány Elemér, gr. Zichy Béla Berctvás Endre ur gr. Szapáry Iván, lig. Thum-Taxis Egon. Az öt tagból álló „verseny-igazgatóság" tagjainak megválasztása nem lévén még megerősitve, azuj alapsza­bályok, melyek folytán e testület életbe léphetne — egy későbbi választmányi ülésre balasztatott. Megemlítjük még röviden, hogy az egylet mult évi jövedelmeiből 7629 frt maradt fel, melyből 7000 frt már az uj versenytér épitésére adatott a tavalyról felmaradt 8000 frttal együtt. A gyepkönyv pár nap múlva részle­tesen hozza a számadás főbb tételeit. A bécsi Jockey-club egy átiratában ajánlja — egyelőre az általa pártfogolt pozsonyi gyep számára, hogy a kisebb államdijban az eddigi belföldi kan­czák ivadékainak engedélyezett 2»/ 2 kiló teherkönyebb­sög jövőre — csak a belföldi mének ivadékainak en­gedtessék meg. Az ügyirat már későn érkezvén a jan. 8-ki gyűlésre, az e feletti véleményadást — a földm.-minisztérium részére — csak később fogja az egylet tanácskozás alá vehetni, midőn valószínűleg az erdélyi részek — illetőleg Kolozsvár számára kivánt — kedvezmény is tanácskozás alá jöhetne, ha e rész­ben egy dfreet megkeresés intéztetnék a m. kir. földm.­miniszteriumhoz. A decz. utolsó és az újév első hetében beállt hirte­len lágy idő titán a napokban training istállóink meg­kezdhették mozgásaikat a szabadban, s egy pár köny­nyű galoppot is tehettek. Gödön most 36 ló van idomi­tásban, K.-Megyercn pedig mintegy 24, melyek névso­rozatát legközelebb hozzuk. Hesp idomár a mult szombaton Angliába utazott, részint hogy'a Hayhoenál idomításban levő „Kisbér test­ve're't a és „Elemért" megtekintse, leginkább azonban, hogy a gödi etablishemeut száraára egy iigyé3 jockeyt szerződtessen. Kapcsolatban a trainingróli hirekkel megemlít jük hogy Kincsem még az idén is futni fog. A „Sportsman" utóbbi számaiból látjuk (január elejéről) hogy Newmarket halmain, az enyhe idő na­gyon kedvezett a telivérek idomítási gyakorlataira. így „Elemér" és „Kisbér testvére" (most 3 évesek), az év első napján is igen csinos és elég gyors 1'/, mért­földes galoppot tettek. Mindkét ló a General Hope társaságé, mely most rsupán magyarországi két sport­man szövetkezése, kiknek itt Gödön is több lovuk van idomításban, többi közt a famozus Merény, mely 2 éves korában kortársai élére kiizdte föl magát. — Ifj. gr. Fesztctics Taszító lovai: Valentino és- Fachion a kétévesekkel vágtattak Newmarketben. A Duna áradása miatt úgy látszik a bécsi pálya a Freudenauban, valamint a pozsonyi az Engerauban víz alatt vannak. Gr. Eszterházy Miklós a pesti róka falba sebesebt) részét, mintegy 24 pár kopót, a mult héten Gödingre indította el Tatáról, hol január 10-ére lett kitűzve az első vadászat szarvasra. A nizzai nagy akadály- és gátversenyre tőlünk a következő lovak neveztettek: Broodway Swell, Kenne Dich, Fleurettc, Crévc cöeur, Starlight, Hilarius és Cobweb. — Az akadályversenyre (20,000 franc) üsz­szesen 41 ló neveztetett, köztük a mieinken kívül 5 angol, a többi franczia; a gátversenyre (10,000 franc) 50 ló, köztük tőlünk 7, Angliából szintén 7, Olaszor­szágból a gr. Feszteticstől megvett Wild-Rover, a többi franczia. Ámbár a terhekben nemigen nyomattak meg' mégis aligha jelenhet meg lovaink közül ott egy is, mert a kemény és hosszan beállt tél miatt a mult hó­napokban nem tehettek sebes gyakorlatokat, és igy nem lehetnek oly condítióban, hogy a déli franczia vagy angol istállóboliekkel megmérkőzhetnének. A nizzai versenyekre sportraaneink közül a napokban többen elutaztak. Az orsz. gazdasági egylet, mint halljuk január 19-én gyűlést tart, melyben a lótenyésztési osztály elé nyire practicus becsű a horgászra nézve, ép oly érdekes természettudományi tekintetből is, — eldöntése nehéz fel­adat. Kétségkivűl lehet némi szabályokat felállítani melyek gyakran beválnak; lehet rámutatni bizonyos té­nyezőkre, körülményekre, melyektől e vagy ama csal­étek sikeressége vagy sikertelensége függni látszik ; hi­vatkozhatni az évszak, az időjárás, a viz hőmérséke, a rovarvilágban végbement változásokra, s több efféle tényezőre, melyek az evés-idővel oki viszonyban áll­hatnak : ámde ki fejti meg, mért van a ma legérvénye­sebbnek látszó szabály holnap csattanósan meghazud­tolva. Elfogulatlan szemlélődés mellett merészségnek kell nyilvánítanunk sokak állítását, kik kijelölik a na­pot s annak határozott óráit, midőn az evés-időnek be kell következni; kik fiz egész évre annak minden hetére, talán napjára is előre részletezik s meghatározzák a „csalhatlan" csalétkeket, nem veszem ki a hírhedt „légy­naptárt" sem, sokszor meggyőződvén, hogy fi pisztráng­nak semmikép sem lehet ilyen „Speiszettlit" előírni. Valljuk be, hogy gyakran nem marad más, minta sem­mit sem mondó kifejezéssel, a pisztráng „a szeszélyessé­gével" — „ínyenczségével" takaróznunk, mit csak azért gondoltunk ki, hogy tudatlanságunkat palástoljuk. Miként minden nedves évben, ugy különösen az elmúlt idény alatt legtöbb pisztrángot földi-gilisztával fogtunk. IIa a gilisztával való horgászatot élvezetesség s szépség tekintetében semmiképen sem hasonlíthatjuk ís fi műlégy-horgászathoz, — mégis mintegy kárpót'ást nyújt az azáltal, hogy a legnagyobb pisztrángjainkat ily módon fogjuk, hasonlóan — mi lényegileg egyre megj' — halacskával is. Az elmúlt idény alatt pisztrángjaimnak kétharma­dát gilisztával fogtam, csak egyharmadát légj-gyel, noha mindig oda törekedtem, hogy a legyet használhas­sam. Sokszor tiszta s alacsony viz mellett is csak a gi­liszta volt sikeres. Volt néhány nap, midőn egészen vá­ratlanul, minden látható ok nélkül a luilak, melyek előbb csak gilisztát kerestek, s légjro semmikép sem voltak foghatók, most azt végkép megvetették és kizárólag csak légy után mentek. Ez többször történt augusztus hó második felében, s szeptember első napjaiban; ámde ki magyarázza meg szeszélyüket, midőn anélkül, hogy akár az időjárás, akár a rovarvilágban észrevehető vál­tozás történt volna, egy ily par excellence „legyes nap" után újra csak a giliszta ízlett, arra sokat, — légyre alig egy-kettőt lehetett fogni. Innen van, hogy 8— Miksa barátom, ki capricirozta magát, csak legyet hasz­nálni, néha üresen tért haza, midőn én, ki nem resteltem a férget is megkísérlem, a legszebb eredményt jegyez­hettem naplómba. Szerettem volna látni, mire ment volna ily napon a légyhorgászat által elvakított John Horrocks, kí soha sein akar más csalétket használni, s azt, ki féreg gel horgászik, „ellenségének tartja." Magam is inkább szeretek egy halat műlégyre fogni, mint ötöt féregre; mégis esztelenségnek tartom fi vizeket naphosszat hiába ostorozni, ha egyszer nem megy, — azért minden kirán­dulásnál ellátom magamat féreggel is. Nem vitatom, hogy a földi-gilisztákkal való manipulátió valami igen aestbetikus foglalkozás volna, de tudom, hogy bárki hamar megszok ja azt, s emlékszem, hogy igen gyöngéd érzékű nők, kik többször nézték sportomat, ha esetleg férgeim elfogytak, egész nekihevűlve forgatták föl a köveket, s nagy örömmol ragadták meg a hánykódó férget, noha indulásomkor férgeim láttára furcsa gri­mace-okat vágtak is. — Hja! „in der Hitze des Ge­fechtes" sokat elfeled az ember! Egy első rangú képíró művészünk, L—i úr, kit egyszer e felső-sajói szép völgybe vezettem, hogy ott skizzeket vegyen fel, sok unszolásomra a folyóhoz jött velem, hogy „unalmas mesterségemet" — mint ő novezó — megnézze; a halak kitűnően haraptak féregre; L—i úr csalódása nagy volt, nem talált eléggé magasztaló szavakat, melyekkel spor­tomat kellőleg méltányolhassa, s midőn férgeim elfogy­tak, L—i úr volt az, ki legdiihösebben túrta a földet, hogy egy gilisztát szúrhasson horgomra, noha előbb úgy nyilatkozott, miszerint a világért sem fogna egyet ke­zébe. De végre is van valami igazság Douglas Jerold mondásában: „a legcsúfabb mesterségnek is megvannak a maga gyönyörteli pillanatai, például ha sírásó vagy hóhér volnék, igen örömest s nagy élvezettel szolgálnék bizonyos embereknek. A féreggel zavaros vizben, jó állomány mellett gyarló eszközökkel is foghat pisztrángot a legegyü­gyűbb ficzkó is ; de kristály tiszta vizben s kényes, túl­telt balak mellett féreggel boldogulni még talán nagyobb művészet, mint a legyet mesterileg kezelni; itt esz­közeink, a horog és sinór a viz alatt vannak, s igy ba­josabb velők a halat megcsalni, mint ha a viz felett hasz­náljuk, miként ez a légynél történik. Nem megvetendő sport ez teliát! A féreg általánosan csalétek, mely legritkábban hagy cserben, s mely legtöbb halra leghasználhatóbb. Van egy eset, midőn kitűnő sikerességét pisztrángra majdnem csalhat/annak tartom, ez akkor áll lie, ha hosszabb szá­razság után jó esq következik, mely 1—2 napig tart; ha most hirtelen fényes idő áll be s a zavaros viz lefut, de a folyó ínég nem nyeri el kristály tisztaságát, oly mohón kapják a halak, mint máskor soha. Annál job­ban fognak harapni, mennél makacsabbak voltak az eső előtt. De sietnünk is kell, mert esak 2—3 napig tart a dicsőség, a mohón kapkodó halak rendszerint túltelnek a sokféle rovarral, mit az csőviz hozott, csakhamar hosz szú szünet következik, midőn nem lesz méltó a sínért mcgnedvcsiteni. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom