Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-03-25 / 13. szám

114 tőleg abban részesíttessenek. — Különben tudjuk, hogy a kiküldött vásárló birtosok nem csak ama megyék tenyésztőitől vesznek mén­csikót, liol a dijosztás épen tartatik, hanem bármely más megyei tenyésztőtől is. Ez évben minél több egy éves méncsikót szándékozik a földművelési ministerium vásá­roltatni, mert remélhető, hogy két év múlva már életbe fogja léptetni a törvényhozás az általános állattenyésztés érdekeit védő tör­vényt, mely a lótenyésztés terén is kötele­zővé fogja tenni a jó községi apaállatok tar­tását, s általában a hibás apalovak kiherél­tetését, pedig ha az állam a rosz apalovak tartását eltiltja, gondoskodnia kell arról, hogy a községek jókat szerezhessenek. Miután a négy állami ménesből évenkint kikerülő 160 egész 180 fiatal mén az állami méntelepek 1700 lóból álló létszámának kiegészítésére igénybe vétetik: szükséges, hogy az idén vásárlandó méncsikók létszámából Mezőhe­gyesen legalább 80—100 oly mén neveltes­sék fel, mely az 1882-ik év végén mint jó apaló olcsón és kedvező fizetési feltételek mellett ama községek rendelkezésére legyen bocsátható, hol állami fedeztetési állomás nem szervezhető. Az 1878-ban vásárolt 38 méncsikó közül jelenleg még 36 Mezőhegyesen van, s ezek közül talán 25 jövő tavaszszal beválik köz­ségi apalónak ; a mult évben vásárolt 46 méncsikó pedig szintén elég jól fejlődik; mint azt legközelébb látni alkalmunk volt. — Ez idén azonban szükséges volna legalább három­szor annyit venni, mint a megelőző években. Figyelmeztetjük tehát tenyésztőinket most a herélési idő küszöbén, hogy jól megtermett egyéves méncsikaikat, s különösen az erősebb csontokkal birókat ne bocsássák kés alá, hanem hagyják meg méneknek, s vigyék el a majdan megyeszerte kihirdetendő dijosztá­sokra, hol a megjelenő vásárló biztos min­den beváló egyéves méncsikóért legalább a 150 frt minimalis árt megadja; de egyes első­rangú kiváló félvéresikókért 200—250 forint is megadatott már. Pedig ily árak mellett bizony megtalálhatja számadását a tenyésztő, T Á R C Z A. Lord. Vizsfa-biographia és pedagógia, ajánlva: Hanvay Zoltán úrnglc. (Folyt, és vége.) Igaz ugyan, hogy eljárásomat — és an­nak indokait comi..entálliatnám — de részint azon okból, mert nem oktatás végett irom ezen sorokat, hanem egyszerűen azon vizsla idomí­tási rendszer kivonatát közlöm, melynek szem­mel tartásával én egy jeles vizslához jutot­tam akkor, midőn más kikiáltott nagyhirü idomároknak sok pénzt elfizetve, folytonos megesalattatásban részesültem, illetve a tudat­lan cbarlateneria által rászedettem, részint pedig mert e commentárok egy egész kötetre terjedő munkát tennének ki, se becses lapok elfoglalt terét nem vehetem velők annyira igénybe — azonban bárki, ki rendes vizsla­idomitást sikerrel óhajt keresztül vinni, intéz­het kérdést hozzám s én a nemes sport ér­dekében igen szívesen fogok felvilágositást és utbaigazitást adni e lapok igen tisztelt szerkesztősége és becses lapja közvetítésével. Közbevetőleg megjegyzem még, hogy a vizslafajok nem egyforma vérmérséklettel bír­nak, de sokszor még az egy alombeliek közt is nagy a különbség tanulékonyságukra nézve, — a nemi különbség pedig épen szembetűnő a vizslák tehetségére nézve, s rendesen min­dig a szuka finomabb, érzékenyebb és enge­delmesebb — szaglási képessége is jobban VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. kinek nincs alkalma méncsikaját jól felne­velni, vagy a sok bajt okozó mén-felneve­lés terheitől szabadulni óhajt. Egyes nagyobb ménesek tulajdonosainak, kik legalább is 4—5 jó fejlődést igérő esz­tendős méncsikó birtokában vannak, melyet eladni óhajtanának, de a dijosztásokra való szállítás nehézségei miatt nem szokták csi­kaikat oda elővezetni, hanem inkább kiheré­lik ; ez évben azt a tanácsot adjuk : jelentsék be eladó egyéves méncsikaik számát, szár­mazását és árát a földmivelésügyi ministerium­nak. — Tudjuk ugyan, hogy rendesen a dijosztások alkalmával szoktak a méncsikók vásároltatni, mivel a vásárló biztosok nem utazhatnak be minden vidéket külön; de ázt hiszszük, ez idén, holtöbb csikó vásárlása ter­veztetik, fog arra mód találtatni, hogy oly ménesekben, honnan elfogadható árak mellett több méncsikó ajánltatik fel, a vásárló biz­tos a hely szinén tekinthesse meg s esetleg mindjárt meg is vehesse az alkalmasakat. E bejelentéseknek azonban, nézetünk szerint rögtön most kellene megtörténni, akkor talán sikerük lenne. Ajánljuk tanácsunkat nagyobb tenyésztőink figyelmébe. * * * A böhönyei kitűnő ménes urat cserélt. Azt halljuk ugyanis, hogy e 24 válogatott an­gol félvér kanczából és a megfelelő számú évjáratokból álló ménes eddigi tulajdonosa Fesztetics gróf által Dőry Josef és Bisicz Mór jó hirfí tenyésztőknek eladatott. Bár­mennyire sajnáljuk az annyi szorgalommal és szakértelemmel alapított böhönyei ménes fel­oszlását, örülnünk kell legalább annak, hogy a kitiinő törzs, bár két részre oszolva, mégis avatott tenyésztők kezébe került; s szétfor­gácsolás helyett a dombovári és ozorai méne­seket fogja fejleszteni. E ménes idei felállítását, 17 darab négyéves félvér lovat, nem régen alkalmunk volt Deutschländer budapesti ló­kereskedő istállójában látni, ki azokat átlag 400 forinton a gróftól megvéve, csakhamar jelentékenyen magasabb áron egyenkint adott túl rajtuk. — Sajnálattal halljuk, hogy a kifejlett; az idomításnál azért ezen körülmé­nyeket nagyon is élénk figyelemre kell mél­tatni. Továbbá annak, a ki vizslaidomításra adja magát, számot kell vetni vérmérsékleté­vel is, az indulatosság, türelmetlenség teljesen elfojtandó, mert a türelem, szelid, jó bánás­mód leginkább czélhoz vezet. A szobaidomítás befejezése után szok­tatni kell a tanonezot a puskalövésekhez, mi­ért is zsinegre fogva egy magános szabad helyre visszük, leiapuitatjuk, s előbb csak kapszlit, később kisebb töltéseket sütögetünk el felette, nyugtalansága esetében reá szó­lunk „csöndesen", szükség esetén meg is ütjük, hogy folytonosan fekve maradjon mindaddig, mig csak a lövöldözést meg nem szokja. Már április havába léptünk, midőn én vizslámmal ennyire baladtam, s mivel még a fürjek nem jöttek meg, tehát csak szoktatás végett vittem ki a rétre, a zsineg helyett most gyönge koráit alkalmaztam,*) s ehez kötöttem zsinegem végét, mely 10 meter hosszú s igen erős vékony czérna zsineg volt. Itt azután kezdtem vele kerestetni, mér­sékeltem erősebb mozdulatait azzal, hogy az utánna húzódó zsinegre olyankor reá léptem, s mindannyiszor szóltam neki, hogy értse és tájékozhassa magát, mi okból szúrta meg a koráll, visszahívtam — keresés közben megállani parancsoltam, mit elértem azzal, hogy a zsinegre léptem. *) Koralt szoba idomitásuál soha sem szabad al­ít aiirazTii, mert a kölyökvizsla megriad csökönyös és rémült lesz, — mig azonban mezőn, hol tere van neki szeleskedni, s nélvr elkapja a szenvedély, elkerülhetet­len szükséges. MÁRCZIUS 18. 1880. déghi telivér törzs is feloszlik, melynek diszét oly kitűnő anyakanczák mint Bimbó, Erzsi, Csillag, Sophia stb. képezik. A déghi egy­éves, versenypályára alkalmas csikók, szám­szeriDt 4, valószínűleg a kisbéri árverés alkal­mával az ottani 9 „Jaerling" gel együtt fog a sporting-publicum rendelkezésére bocsájtatni. — Ugy halljuk, hogy a kisbéri telivér árve­rés a pesti versenyek után, talán május 10-én, fog megtartatni. Sí Sí SS A szakismeret terjesztése országos lótenyésztésünk terén igen fontos feladatot képez; mert hiába állítja a kormány a legjobb méneket tenyész­tőink rendelkezésére, ha helytelen párosítás és főleg a csikók czélszerűtlen felnevelése a kellő eredményt meghiúsítják. E czél elérése végett földmivelési ministeriumunk már évek előtt egy népies nyelven irt munkát: „A fa­lusi lótenyésztőt" szerkesztetett, mely eddig már 400Ö példányban osztatott ki a lótenyész­bizottmányok és gazdasági egyletek által ingyen a földmives tenyésztők körében. — F. na­gyobb terjedelmű, és képekkel ellátott mű első kiadása már teljesen elfogyván, örömmel halljuk, hogy uj kiadása terveztetik, s azon­kivül egy rövid utasítás fog szerkesztetni, mely csupán a helyes párosítás, és okszerű esikónevelést tárgyalva, olcsó kiállítása foly­tán igen számos példányban fog a földmives tenyésztőknek dijtalanúl rendelkezésre bocsát tatbatni. — Bizony szükséges is volna, hogy minden értelmesebb földmives tenyésztő egy ily könnyen érthető utasitás birtokába jut­hasson. * * Lók-ivitel Indiáiba és Angliáiba. Mint tudjuk, az aDgol kormány mult évben 350 lovat vé­tetett a lótenyésztés emelésére alakult társu­lattól, darabonkint 40 fontért Londonba szál­lítva, s azokat kipróbálás végett egy nem messze Londontól állomásozó huszárezrednek adta át; később pedig 4 mintalovat Indiába küldött ugyanezen társulat, miután az indiai angol lovasság évenkint 2000 lovat kívánna eset­leg Magyarországból hozatni. — E négy min­Gyakoroltam az elveszett tárgyak elhoza­talára, elejtettem zsebkendőmet, s midőn vagy 10 lépést elhaladtam vele — reá néztem s elkiáltottam „Lord, elveszeik" s ezzel vissza ve­zettem az elhagyott tárgyhoz a fűben letapo­sott nyomaimon, s a leejtett tárgyhoz érve, fel s odáig hozattam honnan vissza vezettem őtet; s ezen gyakorlatot tartottam vele több izben, mindig messzebb hagyva el a tárgyat, s ba annak keresését nem nyomaim után intézte, visszahívtam s a rendes nyomba igazítottam. Nem különben tettem, midőn puskám s felszerelésem lerakva oda leülni parancsoltam, s azon szóval „itt maradsz" eltávoztam, előbb kisebb — később nagyobh távolságra, s ha utánnam lopakodott, ezen szóval „vissza a he­lyedre" reá ütöttem. Majd egy aport tárgyat egy kis pocso­lyába löktem egész a szélére, — később bel­jebb majd mélyebb vizbe, — egy hét múlva már a malomzúgó 3 öl magas partjáról ug­rott be az örvényező vizbe a bedobott tár­gyért s kitűnő úszónak bizonyult. Eközben megjöttek a fürjek, a csöndes pitypalatty szerteszét mélán hangzott a veté­seken és réteken. — Közbe-közbe a haris kerregett, hol itt, hol ott, élesebben és tom­pábban s itt volt az ideje Lord beveze­tésének. Mindig a zsineggel —• és korállal indultam el — szokott módon, s elkezdettük a terje­delmes rétségen a koresést. Persze minden szimat újdonság volt ne­ki, rendkívül óvatosan és kétségbeejtő lassú­sággal haladt. A temérdek pacsirta fűbe való bujkálása és sebes szaladása zavarólag hatott reá; eleinte húzott rájok, de nem állotta meg; felrebbentésök alkalmával mindig rákiáltottam

Next

/
Oldalképek
Tartalom